Ujság, 1935. november (11. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-15 / 260. szám

szavazatok száma lényegesen csökkent az előző választáséhoz képest. Az egyik kerü­letijén például a konzervatív párt 6000 sza­vazatot veszített, ezzel szemben a munkás­párt ezekben a kerületekben mindenütt gya­rapította szavazatainak számát, így egyik­ben 5700 szavazattal. Great Yarmouth kerü­letben, ahol a nemzeti liberális párt jelöltje győzött, a legutóbbi választáson szerzett 15.263 szavazattal szemben ezúttal 5340 sza­vazattal kevesebb esett a párt jelöltjére, míg a munkáspárt 5900 szavazattal többet ka­pott, mint 1931-ben, a mandátumot azonban nem sikerült a munkáspárti jelöltnek meg­szereznie. Ez a négy választási eredmény természetesen semmiesetre sem mutat álta­lános képet. Mindenesetre feltűnő a munkás­pártra leadott szavazatok számának emel­kedése. Lapzárta A pártok állása greenwichi idő szerint este 11 órakor, beleértve a 40 egyhangú válasz­tást, a következő: Konzervatív..........................27 nemzeti szabadelvűek . . 4 független vagy pártonkívüli 1 Kormánytámogató összesen 32 mandátum. Ellenzéki munkáspárt . . 15 egyéb ellenzéki pártok . . 0 Ellenzéki pártok összesen 15 mandátum. Az eddigi választási eredmények — lap­zártáig — a következők: A kormánypárt 37 — köztük 31 konzer­vatív — mandátumot kapott, az ellenzék soraiban eddig 17 mandátum sorsa dőlt el, ezeket a munkáspárt kapta. A munkáspárt eddig a konzervatívok rovására három, a nemzeti liberálisok rovására két mandátu­mot hódított, a nemzeti liberálisok egy man­dátumot elhódítottak a konzervatívoktól. A Tiszáninneni Református Egyházkerület közgyűlése Miskolc, november 14. A Tiszáninneni Refor­mátus Egyházkerület csütörtökön reggel ült össze ezévi rendes tanácskozásaira, a felső­magyarországi egyházmegyék vezető tényezői­nek jelenlétében. Farkas István püspök-elnök imádsága és Farkasfalvi Farkas Géza országgyűlési képvi­selő, főgondnok megnyitóbeszéde után az egy­házkerület tántoríthatatlan hűségét és ragasz­kodását fejezte ki a kormányzó iránt kor­mányzói jubileuma alkalmából. Nem mehetek el szó nélkül — így szólt a főgondnok — azok mellett a tünetek mellett sem, amelyek azt mu­tatják, hogy ifjúságunk sincsen megkímélve azon tendenciáktól, hogy tel­ébe idegen, a ma­gyar szellemmel, a magyar karakterrel, a sza­badság eszméjével, a protestantizmus egész lényegével szöges ellentétben álló új, divatos eszméket tetszetős, félrevezető jelszavakkal dug­ómként csempésszenek be. A megnyitó után elhatározták, hogy a fő­gondnok beszédét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítik meg és táviratilag üdvözölték Horthy Mik­ós kormányzót. A püspöki jelentés előterjesztése után ünnepi aktus következett: Nádházy Bertalan diósgyőr­­vasgyári lelkész, tanácsbíró feltűnően meleg szavakkal méltatta Farkas István püspök szol­gálatait, a főpásztor ugyanis éppen most har­minc esztendeje kezdte meg lelkészi pályáját Farkas püspök elfogadott szavakkal mondott köszönetet a nem várt ünneplésért. Ezután áttér­tek a százhúsz pontból álló napirend tárgyalá­sára. Este, a miskolci Kossuth­ utcai templomba vonultak a kerületi közgyűlés résztvevői és itt harminc új lelkipásztort szentelt pappá nagy ün­nepélyességgel Farkas István püspök. •­­ Ünnepélyesen megnyitották a balatoni út újjáépített szakaszát Winchkler István kereskedelemügyi miniszter csütörtökön délelőtt nyitotta meg ünnepélyesen a balatoni útnak új szakaszát, mely Baracská­­tól elágazva a Velencei-tó déli partján halad Székesfehérvár felé és a város előtt torkollik be a régi országútba. A minisztert reggeli 10 órára várták a 38. kilométerkőnél, ahol fogadtatására megjelent Széchenyi Viktor gróf főispán nagyszámú kísé­­rettel. A miniszter megérkezése azonban egy órával eltolódott, mert, amint Winchkler István Budapesten autójába szállott, régebben kifica­modott térdét megrántotta és Martonvásáron orvosi segítséget is kellett igénybe vennie, így Havranek József alispán hivatalos üd­vözlőbeszéde csak 11 óra tájban hangozhatott el. Az út megépítésének történetét Scheller La­jos főmérnök ismertette, megemlítve, hogy az építés alatt két és félmillió pengőt fizettek ki munkabérben és az út elkészítéséig 250.000 köbméter földet kellett helyéből elmozdítani. Az ünnepélyes útmegnyitás után a miniszter Székesfehérvárra autózott, ahol ünnepi ebéden vett részt, majd 3 óra tájban visszatért Buda­pestre. ÚJSÁG PÉNTEK, 1935 NOVEMBER 15 — in­­ ■■ — Jövő hélre is áthúzajlik a borvita Miért kell megváltoztatni a borcégek nevét. Negyven százalékba t­elne.Kellett a borfogyasztás Budapesten Bobory György elnök délután négy órakor nyitotta meg a Ház csütörtöki ülését. Bemutatta Festetics Sándor gróf levelét, amelyben lemond debreceni mandátumáról. A listán utána követ­kező Balogh Istvánt fogják behívni képviselő­nek. Folytatólagosan tárgyalták a bortörvény­­javaslatot. Czermann Antal szólalt fel elsőnek. Azzal kezdte, hogy Fábián Béla legutóbbi beszé­dére akar válaszolni, de nehéz a helyzete, mert Fábián Béla az előbbi ciklusokban sorozatosan támadta miniszteriális működését. Most — foly­tatta —, amikor képviselő­­vagyok, remélem, jobban meg tudjuk érteni egymást Fábián Bélá­val. Részletesen kifejtette azt az álláspontját, hogy a „váci püspöki uradalmi bérpince" nevét meg kell változtatni. Hosszasan fejtegette, hogy a világháború után kifejlődött autarch­iában na­gyon megnehezült a magyar borexport. Valami­kor a monarchia teljesen át tudta venni és el tudta fogyasztani a magyar bortermelést, azóta azonban Ausztria szinte teljesen elzárkózott a magyar bor elő­ s ugyanígy Csehszlovákia is ön­­állósítja magát. Az 1926. és 1981. közti öt évben Ausztria és Csehszlovákia hatszorosára fokozta bortermelését, Németország és Svájc ugyanebben az időben háromszorosra emelte a szőlőterme­lést. Ennek arányában csökkent a borbevitel ezekbe az országokba. Olcsóbb lett a bor az egész világon és jelentős mértékben visszaszorí­totta a drága sört. Czermann Antal egyórás meghosszabbítást kért. _ Farkas István: Annyira szereti a bort! Czermann Antal: Szeretem és kívánom, hogy mindenkinek jusson belőle! A Ház megadta a meghosszabbítást. Czer­­mann Antal azzal folytatta, hogy a borkeres­kedőknek és fogyasztásnak is nagy érdeke volna a hitelkérdés rendezése. A kereskedőket mente­síteni kell a borfogyasztási adó alól, mert zak­latással jár s a bevétel nincs arányban a költ­ségekkel. Borközraktárak felállítását sürgette. Bornemisza Géza iparügyi miniszter beter­jesztette a villamosítási tervezetről szóló­ tájé­koztató jelentést. Matasits Géza a fogyasztók szempontjából bí­rálta a bor­javaslatot. Rámutatott arra, hogy bár a miniszterek minden díszpolgári oklevél átvételekor hangsúlyozzák a belső fogyasztás emelésének szükségét és semmit nem tesznek a fogyasztás emelése érdekében. Darányi Kálmán földmívelésü­gyi miniszter: Negyven százalékkal emelkedett Budapesten a borfogyasztás! Farkas István: Mert választások voltak! Marasits Géza a szőlőmunkások helyzetével foglalkozott, adatokat sorolt fel arra, hogy napi 60 fillérért végzik nehéz feladatukat. Szóvá­­tette a városokban, főként Budapesten megte­lepedett úgynevezett uradalmi borpincék ügyet, amelyek kedvezőbb helyzetben vannak adó­zási szempontból a vendéglátó iparnál, keve­sebb rezsivel is dolgoznak. Hol legyen zárt terület Priezich István igazat adott Malasitsnak abban, hogy a munkások bér- és szociális hely­zetét szabályoznk kell. Majd kifejtette, hogy az 1923 as törvény a szőlészet érdekében a túl­termelést meg akarta szüntetni és elsősorban a nemes hegyvidéki borok érdekeinek védelmét célozta. Ezeknek a szempontoknak kell érvé­nyesülniük az új törvényben is. Helyes a javas­latnak az az intézkedése, hogy a kilenc fokon aluli borokat ecetgyártásra lehet felhasználni. Kívánatos volna, ha csak a hegyvidékeket nyil­vánítanák zárt területekké. Szükség van a hegy­vidéki borok kiviteli prémiumának biztosítá­sára, valamint borainknak külföldi elenőrzé­­sére. Félbeszakították a vitát és elhatározták, hogy a borjavaslatot pénteken délután négy órakor tárgyalják folytatólagosan. Váratlanul sok szó­nek jelentkezett és bizonyosra veszik, hogy a bérvita a jövő hétre is áthúzódik, így, bár napi­rendre van tűzve, az orvoskamarai javaslat vitája később kezdődik. „Olaszország védekezése nagyon is cselekvő lesz" A szankciókkal együtt éle­tbe lépnek az ellenszankciók Róma, november 14. A római lapok jelentése szerint ugyanazon a napon, amikor a népszö­vetség életbe lépteti az Olaszországgal szemben kimondott megtorló intézkedéseket — vagyis november 18-án — Olaszország is életbelépte­: az ellenszankciókat. November 18-tól kezdve tehát sem­miféle importáru ne­m­ jöhet be azokból az államokból, amelyek részt vesznek a népszövetségi szank­ciók végrehajtásában. Gyakorlatilag a behozatali tilalom csak valami­vel később lép életbe, miután a már régebben megkötött importü­zletek lebonyolítása elé az olasz kormány nem akar akadályokat gördíteni- Az európai államokból jövő importcikkek no­vember 28-ig még átmehetnek az olas­z hatá­ron, sőt a tengerentúlról jövő árukat egészen december 18-ig beengedik. Az olasz sajtó egyébként ismét behatóan fog­lalkozik a büntető rendszabályok alkalmazá­sával és azzal az ellenállással, amelyet Olasz­ország tanúsítani fog. Mindenki előtt világos tehet — írja Gauola a Giornale d’Italia ha­sábjain —, hogy Olaszország védekezése nem csak passzív, de nagyon is cselekvő lesz. Han­goztatja, hogy Olaszország ugyanolyan mérték­ben fog válaszolni, mint amilyen mértékben az egyes államok részt vesznek a gazdasági vesz­tegzárban. November 18-tól kezdve Olaszország határain áthághatatlan sorompó fog emelkedni mindazok felé az országok felé, amelyek meg­tiltják az olasz áruk behozatalát. Olaszország mindössze néhány napot fog en­gedélyezni a külföldi áruk számára olyan mér­tékben, amilyen mértékben az illető államok beengedik az útban lévő olasz szállítmányokat Olaszország már szervesen felkészült a gazda­sági háborúra, megállapította az A- és B-táb­lázatban, hogy mely áruk jöhetnek be az or­szágba a kormány engedélyével és mely áruk azok, amelyek a baráti államokból zavartala­nul, a büntető rendszabályokban résztvevő ál­lamokból egyáltalán nem jöhetnek be. Aki az olasz árukat száz százalékig kitiltotta, annak az áruit Olaszország is száz százalékig ki fogja zárni. Aki mérsékli rendszabályait, azzal szem­ben Olaszország is hasonlóképp mértékletes lesz. Olaszország azonban nem szüntet­heti be saját rendszabályait a bün­tető rendelkezések befejeztével. A behozatali engedélyek rendszerét sokáig fenn kell majd tartani, mert Olaszország kénytelen lesz újra összegyűj­teni aranytartalékát, ami — tekintve az elszen­vedett súlyos sebeket — nem érhető el rövid idő alatt. Másrészt a hazai termelés is kényte­len lesz átállítani működését és ezt a helyze­tet nem lehet egy csapásra megváltoztatni. Olaszország gömbfét vásárolt Ausztriától Róma, november 14. (Inf.) Olaszország fél­millió m­étermázsa güm­bfát vásárolt Ausztriá­tól. Az óriási mennyiségű gömbfát Stájerország­ból és Felső-Ausztriából szállítják Olaszor­szágba. Az olasz lapok szerint az üzlet megkö­tésével az olasz kormány tehermentesíteni akarta az osztrák fapiacot és segít­ségére akart lenni az osztrák kor­mánynak az eladhatatlan gömbfa­­feleslegek értékesítésében. A félmillió méter mázsa gömbfa átvétele termé­szetesen a szerződésileg megállapított kontin­gensen felül történik. London, november 14 A Press Association értesülése szerint a jugoszláv kereskedelmi mi­nisztérium külkereskedelmi osztályának főnöke és több főtisztviselő Angliába érkezett, hogy tanácskozzék az angol kormánnyal az Olaszor­szág elleni megtorlásokkal kapcsolatos külcsö­nös segélyről. A megbeszélések hétfőn kezdőd­nek Londonban a jugoszláv kormány kezdem­é­nyezésére; céljuk a megtorlások következtében Jugoszláviát fenyegető károk csökkentése. A megtorló intézkedések főként a jugoszláv ser­tés-, baromfi- és tojáskivitelt fenyegetik. Együttes Jegyzékben válaszolnak az olasz tiltakozásra London, november 14. (Német Távirati iroda.) A London és Párizs között lefolyt eszmecserék eredményeként a francia kor­mány hozzájárult az angol kormánynak ahhoz a javaslatához, hogy az olasz tilta­kozó jegyzékre az érdekelt hatalmak együt­tes jegyzékben válaszoljanak. Borne­mia Géza beterjesztette a villamosító tervezetét Bornemisza Géza iparügyi­ m­iniszter a képvi­­selőház csütörtöki ülésén jelentést terjesztett be az országos villamosítás tájé­koztató terve tár­gyában. Az iparügyi miniszter a jelerdésben rá­­mutat arra, hogy a villamos energia fejlesztésé­ről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló 1936. évi XVI. tc. úgy rendelkezik, hogy a kereskede­lemügyi miniszter készíttesse el az ország villa-, mosdásának általános tájékoztató tervét és ezt a tervet a törvényhozásnak mutassa be. Minthogy közben a kereskedelemügyi minisz­t­­ériumot kettéválasztották, a villamosítás ügykö­rét pedig az iparügyi minisztérium hatáskörébe utalták, így tehát az iparügyi miniszterre há­­rult az a feladat, hogy a fentemlített törvény rendelkezésének eleget tegyen. Éppen ezért be­mutatja jelentését az országos villamosítás terve tárgyában. A jelentés négy fejezetre oszlik és az első fejezet a villamosítás fejlődését és mai ál­lapotát, a második fejezet a még el nem látott területek villamosítását, a harmadik fejezet a villamosművek bővítését, együttműködést és az új erőtelepek létesítését, a negyedik fejezet pe­dig a villamosm­űvek és fogyasztók jogviszonyai­nak szabályozását és tarifapolitikai kérdéseket tartalmaz. Az első fejezet, amely a villamosítás fejlődé­sével és mai állapotával foglalkozik, érdekes sta­tisztikai adatokat tartalmaz, amelyekből azt lát­juk, hogy amíg 1925-ben Magyarországon a vil­lamosított városok és községek száma 336 volt, addig 1934. évben ez a szám 1040-re emelkedett. Az 1934. év végén tehát az ország 3400 városá­nak és községének csak 30,6 százaléka volt vil­­lamosenergiával ellátva. A következő fejezet a még el nem látott terü­letek villamosításáról szól. Rámutat arra, hogy Magyarországon még 2360 községet kellene vil­lamosítani. Minden gazdasági nehézség ellenére a községek villamosításával foglalkozni kell, mert ez az egyik leghatásosabb mód a vidék és községek életének gazdasági, kulturális és nép­egészségügyi vonatkozásban való fellendítésére.. Elmondja a jelentésnek ez a fejezete, hogy a válalkozókkal szemben milyen kívánalmakat kell támasztani, majd azt hangoztatja, hogy a villamosítás fejlesztésével kapcsolatban a követ­kező két kérdés vár megoldásra: mindazokat a községeket, amelyek villamosítása életképes vál­lalkozások keretei között gazdaságosan meg­oldható, villamosítani kell, másodszor energia­­gazdasági szempontok szerint körzeteket kell kialakítani és arra kell törekedni, hogy ezeken a körzeteken belül a lakosság egységes feltéte­lek mellett jó és gazdaságos energiaellátáshoz jusson. A harmadik fejezet a villamosművek bővíté­sével, a technikai kooperációval és új erőtele­pek létesítésével foglalkozik. Azt hangoztatja, hogy a­ teljesítőképesség növelésére három út áll rendelkezésre: a meglévő villamos erősek­-, pék kibővítése, együ­llm­űkötések létesítése, új, villamos erőtelepek létesítése. A teljesítőképesség tekintetében mutatkozó szükséglet kielégítésével kapcsolatban tehát idejekorán vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a három megoldás közül esetenkint melyik a célravezető, másodszor az egyes megoldásokat az egyéb­­energiagazdasági problémák figyelem­bevételévé­ kell megvalósítani, végül az orszá­gos villamosítás szempontjából jelentős erőte­lepek és hálózatok között technikai kooperá­ciókat kell létesíteni A jelentés negyedik fejezete a villamosmű­­nek és fogyasztók jogviszonyának szabályozá­sával és tarifapolitikai kérdésekkel foglalkozik és a következő irányelvek követését tartja szükségesnek: szabályozni és egységesíteni kell az energiaszolgáltatás át­alános és részletes feltételeit, egységes tarifarendszert kell beve­zetni, árelemzést kell végrehajtani a villamos­­műveknél, ezzel kapcsolatban ellenőrizni a vál­lalatokat, hogy személyi és dologi kiadásaikat elfogadható mértékben tartsák, végül egyes or­szágos viszonylatban is magas egységárak és terhes energiaszolgáltatási feltételek leszállí­tására illetőleg enyhítésére kell törekedni. Az iparügyi miniszter­­jelentését azzal végzi, hogy a villamosítás fejlesztése érdekében szük­séges feladatok egyes részeinek megoldására a törvény már megadja a lehetőségeket, más része tekintetében azonban a törvényhozás fel­hatalmazását kell majd kikérnie. Gömbös beszédének visszhangja Párizs, november 14. (Magyar Távirati Iroda.) Gömbös Gyula miniszterelnök vasárnapi beszé­dére a francia sajtóban újabb visszhang felel. A Petit Journal méltatja Gömbös kijelentéseit és egyben megértéssel ír Magyarországnak a meg­torló rendszabályokkal szemben elfoglalt maga­tartásáról. Magyarország számára életszükséglet — írja a lap —, hogy Mi maradjon az olasz barátsághoz. A búzapiac kérdése Magyarország számára létkérdés — írja a továbbiak során a lap. A magyar búzatermés az olasz-magyar egyezmény következtében kapott piacot. A nép­szövetség által diktált kényszerintézkedések Ma­gyarország gazdasági életében zűrzavart és me­zőgazdasági válságot idéztek volna elő. Lehet-e egy­­ országtól ilyen áldozatot kívánni? Egyesek felületes megítélés alapján azt állít­ják, hogy Mussolini kormányzati rendszere el­bűvölte a magyar kormányt és Budapest mesz­­szehangzó módon akarta kifejezésre juttatni az olasz diktatúra iránt érzett rokonszenvét. Ez tel­jesen téves beállítás — mondja a lap. A döntő szerepet a gazdasági tényezők játszották. Göm­bös minapi beszéde határozottan ezt bizonyítja. Gömbös Gyula nem törekszik diktatúrára és idézi szavait. Magyarországot — folytatja a lap — földrajzi és gazdasági szükségletei arra kényszerítik, hogy ne szakítsa szét azokat a baráti kapcsola­tokat, amelyeknek értéke a múltban, nehéz órákban megnyilvánult.

Next