Ujság, 1935. december (11. évfolyam, 274-296. szám)

1935-12-01 / 274. szám

Budapest, 1935 vasárnap, december 1 mmmBjmmmmmtmmitmmaBmmBBssaaamamammmmmtBmmamBmmmmmm Ara 3 ek. XI. év­olyam, 274. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évre..................... 10.80 pengd így hónapra ....................... 4.0 pengd Ausztriában egy hóra ... S Schilling Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 Il­i. vasárnap .........................................­.11. Hétköznap i Wiesben .. 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Gi­osenen Vasárnap.............................40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG Rejtvény pályázati szelvény 1935 december 1. Név i f i • « • i t m t m i»*• Lakáscím . Banditák többmilliós rablása Madridban Laval békefeltételeket kért Mussolinitól —hmwmniBin mrmnmimurim m­iwh ^KOVA5^ Oroszlán- és tigrisorditás, sasok vijjogása, hogy megremeg a lelke az árva világpol­gárnak! Brékel — parancsolja oroszlán, tig­ris és sas és hiénák és dögkeselyűk kerin­genek a prezumptiv hullák körül. Békét akarnak, vagy csak ordítani? Ordítani, hogy ne legyen zsákmány, vagy ordítani, vijjogni, hogy ennek következtében legyen. Ha két ember találkozik, megszólal a kér­­dés: csakugyan? Mégis? S a tudatlan re­megők csupa erőfeszítést hallanak a béke megóvására és csupa hadmozdulatot látnak az öldöklés rendszeresítésére. Igazán nem akarnak háborút? Vagy csak nem akar­nak oka lenni?★ Simontsits Elemér, a felsőház tekintélye, úgy látja, hogy mégsem előbb a kenyér­javaslatokkal foglalkoztatja a kormány a Házat, hanem­­jogiakkal, holott jelszó sze­rint: előbb a kenyér, aztán a jog. Nem lenne baj. De jogot reformálva, elvesz jo­gokat és ke­nyér­ javaslatot készítve, nem ad kenyeret. A bírák, ügyvédek és most orvo­sok dolgát intézvén, ezek végső eredmény­ben mégis ken­yért­örvények. Több kenyér nem lesz belőlük, de bizonytalanabb igen. Akárki bármikor elvesztheti azt, amii van Az orvos pláne, ha annyira elveszti kenye­rét, hogy tagdijat sem tud fizetni, a jogát is elveszti.★ Gömbös Gyula Bécsből egyenesen va­dászni ment. Ilyen időkben! A világ felfor­dulni készül s a miniszterelnök vadászni megy. — Az egyszeri zsidó forró levest rendelt s a pincér ötször is hozott, ő meg mindig visszaküldte. Nem forró. — Hisz meg sem kóstolta! — Barátom — mondja a kényes vendég —, míg maga a hüvelyk­ujját bentarthatja, a leves nem forró. — S amíg Gömbös Gyula Bécsből jövet vadászni mehet... Fe­lllíják az osztrák néphadsereg parancsnokságát Bécs, november 30. Mint a honvédelmi minisztérium sajtóirodája közli, december 2-tól felállítják az újonnan alakított „ön­kéntes Néphadsereg — Osztrák Heimat­­dienst" parancsnokságát. A fegyveres erő­vel való szoros és állandó együttműködést oly módon biztosítják, hogy a szövetségi had­sereg tényleges tisztjei fognak a néphadse­reg felépítésében közreműködni. A „nép­hadsereg vezérkari főnökévé" a helyettes kancellár és a milícia országos vezetője a szövetségi honvédelmi miniszterrel egyet­értésben Kubitza Oszkár mérnököt nevezte ki, aki mint ezredes eddig az első hadosz­tály vezérkari főnöke volt. A japán kölségvetés 47 százaléka hadügyi kiadás Tokió, november 30. (Rengő.) Az új japán költségvetésben a hadügyi és tengerészeti tárca költségvetése együttesen 1059 millió yent tesz ki, ami az egész költségvetésnek 47 százaléka. A hadügyi tárca költségvetése 17 százalékkal, a haditengerészeti tárca költség­­vetése pedig 21 százalékkal növekedett. A ZSIDÓ írta ZSOLT BÉLA A Turul bajtársi szövetség, miután megtagadta a közösséget az egyetemi verekedőkkel, úgynevezett „józan, tár­gyilagos“ hangot ütött meg a zsidókér­désben: arra biztatta tagjait, hogy ne bunkóval harcoljanak a zsidóság ellen, hanem semmisítsék meg gazdasági ha­talmát. Ez a józanság és tárgyilagosság természetesen nem azt jelenti, hogy a Turul szövetség a szabad versenyben való lendületesebb és szívósabb részvé­telre inspirálja az ifjúságot. Ha ezt jelen­tené, még örvendetesnek is tartanók, mert ha talán kissé tudománytalan is, hogy egy ország gazdasági életében nem tőke és munka, nem egyének és egyéni teljesítmények, hanem felekezetek verse­nyeznek egymással, végeredményben csak hasznát látnék annak is, ha a konkurrenciát a természetes motívumo­kon kívül még efajta­ érzelmi becsvágyak is fűtenék. Senkinek sem árthat, ha a ke­resztény orvos, ügyvéd vagy mérnök le akarja húzni zsidó kollegáját képzettség­ben és szociális érzékenységben; ha a keresztény bankár több és olcsóbb hitelt nyújt, mint a zsidó; ha a keresztény gyáros jobb posztot akar gyártani, mint a zsidó gyáros ; ha a keresztény keres­kedő jobb és olcsóbb fűszert és lisztet árusít a zsidónál. Ennek a szabadver­senynek terepe ma is nyitva áll, mert tudvalévően semmiféle törvény nem gá­tolja a keresztény magyarságot, hogy orvossá, ügyvéddé vagy mérnökké ké­pezhesse magát. Törvény, vagy kor­mányrendelet nem tiltja a keresz­tény banknak sem, hogy több kölcsönt adjon és kevesebb kamatot szedjen és sem a gyáralapítási, sem a kereskedői vagy iparűzési engedély megszerzésekor nem akadály, ha valaki kereszténynek született. Ismételjük, hogy a gazdasági életben a felekezetek szembeállítását mindenképpen tudománytalannak és természetellenesnek tartjuk és ez a szembeállítás csak akkor nem járna jóvátehetetlen károkkal, ha nem nyers hatalmi eszközök vagy már a starttól el­záró törvények, hanem csak az eredmé­nyek döntenék el a vitát. De a Turul szö­vetség, sajnos, nem erre a méltányos és logikus megoldásra gondol, amikor arra buzdítja tagjait, hogy „üsd minden tör­ténik eszközzel a zsidó bankot, mű­helyt, pyárat és kereskedelmi vállalatot amem­ Magyarországon kegyetlen nume­rus nullásával kizárja a gazdasági életből a magyarságot.“ A Turul szövetség ugyanazt a numerus clausust követeli a bankok, gyárak, sőt a közúti villamos­­vezetők szervezetében, mint a főiskolá­kon: itt is törvénnyel akarja megbénítani egy felekezeti hovatartozásának véletlen­jénél fogva kisebbséggé kvalifikált cso­port vetélkedését az eddig szabad pályá­kon. Mindjárt meg is kérdezhetnők: vájjon csakugyan olyan fényesen beváltotta-e a főiskolai numerus clausus a hozzáfűzött reményeket, hogy tanulságai és ered­­mén­rei alapján most elérkezett az egész gazdasági és társadalmi életre való kiterjesztésének időpontja? Az Állástalan Diplomások Egyesülete, a Diplomások Önsegélyző Egyesülete, az insegakciók, a szellemi szükségmun­kák, a népkonyhai és magán jótékony­­sági ingyenebédek felekezetek és fog­lalkozások szerint feldolgozott statisz­tikai adatai nem azt bizonyítják, hogy a magyar intellektuális középosztály ki­lencvenöt százaléka az öt százalék zsidó­ságtól megtagadott tanulási szabadság ré­vén sohasem látott virágkorát éli. De kár lenne újra és újra felsorolni az érveket, amelyek ma már az adatok és élmények tömegével bizonyítják, hogy az élet nem respektálja az álképleteket, amelyeket a politika átmenetileg rákényszerít, hogy nincs külön keresztény és külön zsidó középosztálykérdés, hanem van az egész világot átfogó, egyetemes középosztály­kérdés, amelyet a nagytőke és a proleta­riátus között lebegő társadalmi rétegben többé-kevésbé ugyanazok a válságtüne­tek jellemeznek Angliában és Libéria néger köztársaságban egyaránt! Sőt to­vább megyünk: ez az egyetemes közép­osztálykérdés sem önállóan kezelhető kérdés, mert függvénye egy, a szó szoros értelmében élet-halál kérdésnek, amely sohasem volt aktuálisabb, mint e percek­ben: — hogy mi lesz —nem is Európá­val, de az egész földgömbbel, fehérestől­­feketéstől, keresztényestől és bramanis­­tástól — szóval, hogy lehet-e még egy­általában segíteni rajtunk? A veszedelem dimenziói között lehan­golóan groteszkül hat, hogy egy lelkes magyar fiatalokból álló csoport pillanat­nyilag nem ismer más veszedelmet, mint a zsidó veszedelmet. S még groteszkebb, hogy azt hiszi: ha a magyar bankokban, gyárakban és a magyar kereskedelemben csak öt százalék lenne a zsidó, akkor a magyar keresztény középosztály nem érezné azoknak a roppant erőknek kér­lelhetetlen uralmát, amelyek olyan or­szágokat is gazdasági és szociális rom­lásba döntöttek, amelyek még sohasem láttak eleven zsidót! De ismételjük, kár lenne értelmi érvekkel dolgozni; kár lenne megmagyarázni, hogy a tömegek­nek a szabad pályákon való elhelyezke­dését nem valamelyes raffinált tervszerű­ség, hanem egyszerűen a lehetőségek irányítják; kár lenne akár azzal a banális, de találó viccel megvilágítani a kérdést, hogy a zsidó fűszeres, de még a bank­­igazgató is szívesebben lenne hitbizomá­­nyi majoresco, egyházi főméltóság, vagy akár csak főszolgabíró s nem rajta múlik, hogy nem pont ezeket a pályákat özönli el! Nem folytatjuk az érvelést, mert ezt a kérdést, a zsidókérdést évezredek óta nem befolyásolják az érvek, sőt a tények sem. Kár bizonyítani az ifjaknak, ha például nem elég lenyűgöző bizonyí­téknak a félelmetesen szomorú Dob­utca, ahol zsidó proletártömegek lak­nak elképesztő zugokban és a falusi nincsteleneket felülmúló nyomorúság­ban — s ahol a bajtársi egyesületek tagjai nagy passzióval, de némi logikát­lansággal szoktak tüntetni a­­ zsidó nagykapitalizmus túlzásai ellen! Kár bi­zonyítani, ha nem elég a zsidó ügyvédek és orvosok öngyilkossági statisztikája, ha nem elég a Turul szerint zsidóktól el­lopett banktisztviselői és magántiszt­viselői pálya nyolcvanpengős havi fize­tési átlaga és hivatalos munkanélküli arányszáma! Kár bizonyítani, hogy a­ kereskedők, a zsidók éppúgy, mint a ke­resztények, fizikai áldozatai egy követ­kezetesen kereskedelemellenes gazdasági politikának! Kár lenne hatásosabban ecsetelni, hogyan festenek azok a bizo­nyos „zsidó" foglalkozások, amelyekben a keresztény társadalom nem érvényesül — a babona ma úgyis erősebb, mint a statisztika, a demagógia pillanatnyi hévben kipattant „elméletei i1 hatásosab­bak, mint a valóság. Miért higyjük, hogy az írott szó többet érhet el, mint amit a bajtársak a saját szemükkel láthatnak napról-napra udvarra nyíló albérleti szobájuknak ablakából: hogy a zsidó cókmókját ugyanúgy elviszik adóban és adósságban, mint a keresztényét, hogy az elcipelt ruhásszekrénynek, vagy a kredencnek nincs felekezete és fajtája s az öngyilkosok között minden­fajta különbség megszűnik az udvar véres keramitján! Nem lehet ott vitat­kozni, ahol a fanatizált érzelmi állapot képtelenné teszi az értelmet arra, hogy a szenvedélyeket saját személyes ta­pasztalatával kontrollálja. Az abesszin háború megindítása előtt Mussolini mondta egy angol lap tudósí­tójának, hogy „nem akar sivataggyűjtő lenni" , de a Turul szövetség, úgy lát­szik, a magyar gazdasági élet sivataggá tett területeit követeli a feltörekvő ifjú­ságnak. Nem nyílt csatában, szabad ver­sennyel, hanem egyoldalú hatalmi esz­közökkel és radikális törvénnyel akarja kolonizálni ezeket a területeket, amelye­ket azok sem tudtak megmenteni a ter­méketlenségtől, akik generációkon át művelték s keresztül-kasul ismerték és szakszerűen alkalmazták a törvényeiket. De a Turul szövetség programmja előre­láthatóan megvalósul. A kereskedelem, a magánhivatal s a szabad intellektuális pálya előbb-utóbb

Next