Ujság, 1936. március (11. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-29 / 74. szám
29 tárgyalásoknál tevékenyen részt vett. Sőt néha rajzvázlatokat is készített. Szóval „Kagal“-nak nélkülözhetetlen volt. Ünnepélyes komolysággal szállította be egyegy heti élztartoráját Aranyi Lipót, aki igen gyakran szórakoztatta őket hegedű- és zongorajátékával. A gárda nem tudott eléggé csodálkozni afelett, hogy ekkora kvalitások birtokában miért vesződik mégis a hálátlan, a névtelen újságírással. Ott volt Szép Ernő, a B. I. gyorsköltő is, aki képes volt szinte pede a logaritmus-táblázatokat is csengő, színes rigmusba öltöztetni. Jóssa Antal, a tiszta, erős magyar zamat mestere volt prócában és versben. Farkas Antal a Kagal „cudlistája“ mély járatú, igaz,poétája. Nagy Endre, akit nem bírt kiforgatni magyar akcentusából Pária. Akinek nemcsak írói készséget csodáltak, de akit elsőrangú festőnek is tisztelték. Ott volt a társaságban Molnár Jenő, a vidám és ötletes krokuó, aki ebben a legbohóbb akadémiában már akkor is rendes tag volt. Képtémával gazdagon érkezik Székely Ferenc, akivel csak Kozma Andor versenyzett a rajzba önthető aktuális eszmék termelésében. Nagy irigye volt ezért Bácskai Albert, aki valóságos strébere a képtárgyaknak és el volt keseredve a „tőke túlkapásai" ellen, valahányszor egy-egy ideával lemaradt a Salamoné mellett. (Székelynek már csak ez volt az intimus neve, mint olyané, aki a „Seifensteiner Salamone"-t kreálta.) A szabadelvű klubból gyakran bekukkantott Mikszáth Kálmánba, akitől nem volt szükség képtárgyat kérni. Elég, ha csak szóhoz jutott. Rendesen elkésve jött Rénai Ödön és dr. Bleier Samu ügyvéd, a jeles Eötvös-imitátor. A legzordonabb télvíz idején is lenge felleghajtóban evezett be a pápaszemes férfiú, hóna alatt az örök paksamétával. Ez a férfiú egy komoly tudós, akadémikus, múzeumi igazgató őr Réthy László volt. Komoly tudományos munkák fűződnek emlékéhez. Este azonban kacagtató, groteszk, vaskos jósznségeivel kedveskedett hallgatóságának. Verseit dr. Lőwy Árpád név alatt irta. Sajnos, nem tátik meg a nyomdafestéket. Vele jött dr. Bálint Béla, az Osztrák-Magyar Bank helybéli oszlopa, aki nemcsak képtárgyakat, kéteskorű allomákat, de enyhítő körülményü egy-két előfizetőt is hozott. Szomorú napra virradt a 6. 3. társasága, mert nagy művésze, halhatatlan nevű rajzolója, Jankó János kezéből egy napon kihullott a toll. Szélhűdés érte és további élete már csak fájdalmas tengődés volt. Örökébe lépett az Amerikából akkortájt visszakerült kitűnő művész, Faragó József. Faragó József szerepe, hatásköre a művészi részben ugyanaz volt, ami a Kozma Andoré az irodalmi és politikai ágazatban. Az a karikatúra, melynek Faragó volt első mestere a B. I.-ben, nálunk eddigelé teljesen ismeretlen volt. Ő nem nyájasítódott, nem simogatott, mint a gyermekkedélyű, politikátlan Jankó János. Ő harcolt a rajzoló tollal, a ceruzával és fájó sebeket ütött megfelelő torzvonásaival. Amiben egyébként az ő nagy elődje, Klitsch Károly volt. Legsikerültebb rajzainak olykor a témáját is ő maga gondolta ki, ami fokozta a hatás közvetlenségét és erejét. Nyugtalan lelke, szélesebben szárnyaló becsvágya nemsokára külföldre vitte. Azoknak a rajzolóművészeknek élén, akik nem kizárólag a B..nak szentelték munkaerejüket, Homicckó Atanáz állott, a sokat tudó, sokat tanult, ambiciózus munkatárs. Bizonyos mértékben G IS, meg a százkezű Bér Dezső is, lázongó Titán volt, mert rajongó AS-assága többnyire ellentétbe került a hamisítatlan Deák-párti hagyományokkal, melyeknek őrzése, ápolása a B. J. kötelessége volt. Az újabb nemzedék sorából Pólyát Márton sorakozott a piktorgárdáim. Ugyancsak kitűnő talentum volt Vadáss Miklós is, aki Paksban képezte ki magát. Linek Lajos, Jeney Jenő, Mühlbeck Károly és Lakot Alfréd szintén nem maradhatott ki a B. J. gárdájából. Garay Ákos külön klasszist érdemel. Eitra gondot és fejtörést szerzett, hogy miképp nyúljunk ehhez a mimosa-pudikához, hogy meg ne sértsük az ő határtalan művészi és emberi szerénységének túlhajtott érzékenységét. Garay a magyarságnak volt illusztrátora. Ember, állat, úr, paraszt, falu, puszta, huszár, baka, kántor mindez, ami a keze alá került. Mintha csak az Úristen külön az ő kedvéért teremtette volna a falut és azt a sok szép állatot. A „Kagal" később többizben változtatta székhelyét. Csakhamar a „Bristol“-ban telepedtek meg. A sörkedvelők azonban a „Pilseni“-t és a „Stöckli“-t protégálták. A gyomoratléták viszont Dukász rituális étterme, majd később főleg a nyári időszakban Bálóné, a híres magyar szakácsnő felé orientálódtak. Ilyenkor az egész társaság kivillamosozott Kőbányára. Kivévén a „tökét", amely fiákerbe es. Nemcsak a „fiuk" önzetlen ügyszeretete és fiatalos munkakedve, de a feledhetetlen „doktor" jóságos, dicsérő buzdításából fakadt személyes ragaszkodás is fűzte őket egybe, a kurtakocsmák nem mindig kifogástalanul fehér asztala körül, hetenként megújuló munkánál, melynek hol komolykodó, hol pajkosan évődő mókázásából —■ a szerkesztő előkelő ízlésű irányításával — az annyira népszerű s politikai tekintetben is számottevő élclap, a „Borsszem Jankó" ütődőlt nyélbe. Kozma Sándornak, a régi liberális Magyarország nagyemlékű királyi főügyészének, a hírneves jogásznak s egyben klasszikus műveltségű, bohémhajlamú kedves öregúrnak — aki később a „Borsszem Jankó" krónikusan jókedvű kompániájában gyakran megjelent, sőt annak nem mindig szelőd csinytevéseiben , ifjonti kedvteléssel vett részt — köszönhettük közvetve mi ketten: az ő Andor fia, az Irodalmunk nagy veszteségére nemrég elhunyt kiváló poéta, és csekélységem, a „Bandi fiú" gyermekkori jóbarátja, hogy a nagynevű írói tanítómesterünkkel, dr. Agai Adolffal megismerkedő hettünk. A főügyész biztatására kerestük fel, úgy bevágta magát. Bálónénál aztán nemcsak a mindennapi munkatársak töltötték meg az ebédlőt, hanem Mikszáthon kívül ott volt nagy kerek ábrázatával a ,,vajda", Erővös Károly is. Boldog idők voltak azok, mikor még Bessenyey Ferenc és Vadnay Andor versenyzett a várostól távoli gyárak és szabad mezők mentén, pónált szabad, szellős pavillon alatt, a gazdag, pompás paprikás lakomáknak eredeti, színes magyar humorral való fűszerezésében. Olyan nagyszerű, olyan vidám volt ez a kőbányai vacsora, hogy még Bartóky József is elfeledkezett Karlsbadról, ahová egyenest vezekelni járt, Izsépy huszárkapitány pedig kénytelen volt némi vorschriftellenes toalettengedményeket tenni a megpukkasztó kacagás kedvéért. Meg kell emlékezni egy-két ritkább vendégről is, ezek között volt két korai halott: Hazay István és Balogh Ignác. Továbbá az egyes alakok megalkotói, mint Zolnay Gyula, a jeles nyelvtudós, titokban mély, szatirikus költő, Vikor Béla, Marsch Ödön (Sanyaró Vendel kobzának vidám pöngetéje), ifj. Haas István, Láday István dr., Frank Ernő, Méry Károly, Szántó Menyhértné (Cenci néni), Weisz Ármin, Weisz Gáspár, stb. Úgy tetszik, nagyjából beszámoltunk a Borsszem Jankó második ezredének tettéről, válljáról, ratiusi óda fordításával, Porzót, a tősgyökeresen zamatos stílusú magyar táreaírás megteremtőjét, aki akkorában a „Magyarország és a Nagyvilág" című nívós szépirodalmi folyóiratot is, szigorú kritikai válogatással szerkesztette. Erről a bemutatkozásról legyen szabad . A jóindulat diktálta diszjelzők illendő mellőzésével a hosszabb előszóból idéznem, mellyel elnéző „felfedezőm" egyik könyvem megjelenésealkalmából ,,az ő nevelését" kitüntette. „A régebben múlt évek valamelyik derűs délutánján két ifjú köszönt be nálam. Bemutatkoznak: — Én Szétsi Ferenc vagyok. Ez itt Kozma Andor. Verset hozunk. — Ketten egy éti Hát már verset is kompániában írnak. — Nehéz volt, mivel fordítás latinból s így kettőnknek költött vele megbirkóznunk. A fordítás nem csupán szabatos volt, de értett belőle a Horatius lelke is. Ahová * szánták, a „Magyarország és a Nagyvilág*" című szépirodalmi lapomban meg is jelent. S amint beszédbe eredtem az ifjakkal, gyakorlott szimatommal könnyű volt rátérnem, hogy sohól Telik ezekből egyéb is, mint latinból fordított óda. S ez első találkozásunk után röviddel, a másikból Roboz lett, Arany Jánosnak vér szerint való örököse. Az egyikből pedig az országosan ismertté vált Bukovay Absendus. Rövid elhatározással besoroztam őket a „Borsszem Jankó" regementjébe, melynek sok csatáját segítették diadalra. A „B..."-nél egymásután Sárán termett csaknem ötven alakja között erős hatással járt ..Bukovay Abszi", a szeretetreméltóan léha, a vizsgákkal örökké hátralékban, havi pénzével örökké előlegben lévő „ősjogonc“ is. Hiszen nem csekélyebb ember, mint Kossuth Lajos hivatkozik reá írásaiban. Valamint hogy egész fogalomsorozatok födözésére még most is szolgál ez alakok nagyrészt írók tollán és szónokok ajkán."* Bántó érzés fog el még ma is, hogy az atya jósága felmagasztalást, egyik kínálkozó alkalommal, legjobb Akarattal sem tudtam meghálálni. Közvetlenül a Vígszínház megnyílta után, melyhez a pompás „Prológus", felkérésemre Kozma Andor mesteri tobéból került ki, Ágai mester azzal a tervvel fordult hozzám, mint a színház dramaturg-igazgatójához, hogy olyan darabot kellene előadni, melyben csakis a „Borsszem Jankó" közismert tipikus alakjai szerepelnének. Nem kell mondanom, hogy nagyörömmel fogadtam az annyira tetszetős tervet, annál is inkább, mert magam is osztottam az illusztris kezdeményezőnek azt a nézetét, hogy a mulatságos és népszerű figurák szerepeltetése, már egymagában is, bizonyos fokig biztosíthatja a darab sikerét. Az alakokhoz azonban darab is kellett, a darabhoz pedig cselekmény. Nos hát — nem emlékszem már, hogy miért —épp ennek a Cselekménynek tárgyában nem tudtunk megegyezni. A szép terv ilyképpen dugába dőlt, amit kivált azért sajnáltam, mert annak a szívbéli óhajomnak a megvalósulásáról is le kellett ezzel mondanom, hogy a színháztól egyébként meglepően távolálló Csicseri Borsunkat és a „Borsszem Jankó“-t abban a színházban ünnepelhessük, melynek a megalapításában épp ez ő kissé megélemedett Bukovay Absentiusának volt tevékeny része. A nobilis gondolkozású doktor sohasem érez, tette velem a neki is bizonyára rosszulesett csalódást. 1. Nem csekély filmelkodással figyeltem üveg nem egyszer, hogy ő maga, a' humor generalisz' szimusa, a fásultságra elég jogot szerzett vicclapszerkesztő, milyen hálás publikum volt. A tréfa legkezdetlegesebb fajtáit, még a városligeti Paprika Jancsi, legvadabb bolondériáit is, milyen üdes üdítő kedéllyel tudta élvezni. Ilyen tudott ő lenni a nyilvánosság előtti személyi mulattatásnál is, ilyen volt többek között a Munkácsy Mihály tiszteletére adott nagyszabású jelmezestélyen is, amikor, mint olasz verklis, ugyancsak csekélyigényű mókákkal tudta megkacagtatni az ünneplő közönséget. (Nem hiába, legjobb gyermeklapunknak is ő, „Forgó bácsi". Volt a szerkesztője.) Azon emlékezetes estélyek egyikén, amiknél a doktor és bájos felesége vendégszerető házánál, az irodalom kimagasló képviselői — Rákosi Jenő, Dócsy Lajos, Berczik Árpád, Győry Vilmos, Kiss József, Ambrus Zoltán stb. szoktak volt egybegyülni, Csicseri Bors legénységének vendégszereplőkkel megerősített néhány fiatal óriása, az e sorok írója által elkövetett „Faust és Mefztofelesz, vágj’. A lepipált Gotha János Farkas* című zenés paródiát adta elő. A „Porszem Jankó" ez alkalomból megjelent est! különkiadásának színlapja szerint, „Margaréta szende leányka, szinitanodai növendék" szerepében Kozma Bandivik domborított. Vadászönkéntesi esztendejét szolgálta akkorában a lányosarcú ifjú poéta, és a díszes közönség nem csekély gaudiummal fogadta a Szokatlan látványt, amikor az én kissé hepehupás rigmusaimat szavaló, lenszőkeparókás „lánykának" szabványos fehér-kék Szoknyácskája alól, kissé, farsziftellenesen villant elő a galambszínű, zöldcsíkos katonanadrág ... A doktor volt a szerző és a szereplők leghűségesebb közönsége. Mintha na is hallanám, azt a jóízű, minden másét tulharsogó kacagást, mellyel a darabnak kivált ezeket a Goethe után Szabadon merenyek sorát kísérte. Margaréta: És ha kérdem, Tán nem hiba, Nem vagy, Faustom, Sztajlitas Híresek voltak Porzó és Csicseri Bors mulatságosan csipkedő szerkesztői üzenetei a „Magyarország és a Nagyvilágiban meg a „Borsszem Jankódban. Posztumus ízelítőül szolgáljon a következő kis eset. Csicseri Bors mester és legényei IHa SZÉCSI FERENC Farkas A., Csicseri Bors., Aranyi L„ Polgár M., Bér D„ Lipcsey Á, Mikszáth K., Homicskó A., Dr. Bleuer L., Atzil E., Dr. Bálint B., Garay Á. Reisinger L., Izsépi L. Szép E., Dr. Bácskai, Józsa A. Eötvös K., May L, Székely F. Dr. Réthy L. ÚJSÁG vasárnap, mfi MÁRCIUS 20