Ujság, 1936. március (11. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-29 / 74. szám

VASÁRNAP, 1936 MÁRCIUS 29 ÚJSÁG ­ ____ÁGAI ADOLF EMLÉKE______ .......­­ "11111 ............... ",TMF'rl 1836 » SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL O 1936 Agai és a magyar irodalom .................. ■ '■ | ELMONDJA PINTÉR JENŐ Száz esztendeje született Agai Adolf. Ezt a centennáriumot méltán ün­nepli a magyar irodalom és az a műveit közönség, amelynek van érzéke magasabbrendű szellemi értékek iránt. Ez a száz éve született író, aki elvi­tathatatlan előkelő helyet szerzett magának az irodalomtörténetben, meg­teremtője nálunk egy új műfajnak, az egyszerű mindennapiságokról színe­sen és elevenen csevegő tárcának, amelyben Porzó új­ magyar városi szelle­me harmonikusan párosul az elegáns, franciás könnyedséggel. Ez a tárca­beli szellemesség, ez a finom őshumor jutott kifejezésre Ágai Adolf másik el nem évülő irodalmi alkotásában, a Borsszem Jankó­ban, amelynek hasáb­jai, az ő espritjének jóvoltából, pompásan tükrözik vissza a kiegyezés utáni boldog évtizedek szinte örökké derűs­égét. Ágai harmadik alkotása a Kis- Lap, melynek olvasása közben egész generációk nevelkedtek fel. Porzó- Csicseri Bors-Forgó bácsi nemes emlékének hódolnak az alábbi sorok: Pintér Jenő egyetemi tanár, a je­les irodalomtörténetíró elgondolkozva nézett maga elé, amikor arra kértük, mondja el véleményét Ágai Adolfról. — Néhány szót Ágai életéről, működésé­ről, hatásairól. Ha erről akarok beszélni­­— mondotta —, azzal kell kezdenem, hogy amikor ő született, 1836-ban, még nem volt Vasút Magyarországban, nem volt telefon és távíró, nem volt elektromos világítás, nem volt állandó magyar színház a fővá­rosban. Budán és Pesten németül beszéltek az emberek, az országgyűlés Pozsonyban ülésezett, a jobbágyok milliói és a polgá­rok százezrei még nem remélhették az em­beri jogegyenlőség eszméjének diadalra ju­tását Még senki sem sejthette Petőfi Sán­dor, Arany János, Jókai Mór feltűnésének közelségét, Kossuth Lajos és Deák Ferenc politikai nagysága sem bontakozott ki még a magyar közéletben. Mikor meghalt 1916- ban, repülőgépek száguldottak a levegőben, a dróttalan távíró semmivé tette a távolsá­gok elválasztó korlátait a fonográf meg­örökítette a hangokat, a mozgófénykép az emberek elé vetítette a távoli földrészek eseményeit a magyar Budapest nyolcadik helyre került Európa nagyvárosainak sorá­ban, az emberiség eljutott az északi sarkig és behatolt a déli sarkra. Megérte a tudo­mány és művészet hallatlan föllendülését, a hírlapirodalom soha nem remélt virágzá­sát, Ady Endre fellépését . De nézzük meg életének közelebbi mozzanatait. Ott kell kezdenem, hogy édes­atyja lengyelországi menekült volt, orvos és zsidó költő, magyar írókat fordított hé­berre. A kis Agai gyermekkorában németül és horvátul beszélt s csak később, az Alföl­­dön tanult meg magyarul. A gimnázium nyolcadik osztályát Nagykőrösön végezte. Orvosi pályájára Bécsben készült. Itt szer­zett doktori oklevelet 1862-ben. Ekkor már neves író volt, hiszen első novellája 1854- ben jelent meg a pesti Hölgyfutár lapjain. Ettől kezdve fáradhatatlan kitartással írta hírlapi cikkeit, tárcáit, humoreszkjeit, el­beszéléseit, szinikritikáit. Orvosi pályájától már az 1860-as években visszavonult. Je­lentős fordulat akkor állott be életében, amikor Andrássy Gyula miniszterelnök fel­hívására a kiegyezés megkötése után át­vette a Borsszem Jankó szerkesztését. A Kisfaludy-Társaság 1877-ben választotta meg tagjai közé. Hatvanéves írói jubileu­mát 1914-ben ünnepelték. És hogy csak legjelentősebb alkotásait említsem meg, ek­kor már megírta ezeket a feűveket: Porzó tárcalevelei. (Válogatott csevegéseinek gyűj­teménye, 1877.) Por és hamu. (Jellemző esetek neves emberekről, 1892.) Igaz törté­netek. (Válogatott elbeszéléseinek gyűjte­ménye, 1893.), Vizen és szárazon, (uti tár­cái, 1895.) Uj hantok. (Baráti visszaemlé­kezések gyűjteménye, 1906.) Utazás Pest­ről Budapestre. (Visszapillantás a magyar főváros régi életére.) — Ezek a legértéke­sebb kötetei. Specialitása volt a naptárké­­szítés. Évről-évre közreadta a Borsszem Jankó népszerű kalendáriumait: Spitzig­­eik naptárát, Mokány Berci naptárát, Mi­haszna András naptárát, a Mucsai naptá­rak Almás­ Tivadar társaságában írt egy vidám énekes játékot is a Népszínház szá­mára. Ezt a zenés bohózatot 1902-ben ját­szották, Egy görbe nap címmel. A darab személyei a Borsszem Jankó élclap ismert alakjai voltak. — Milyennek látja méltóságos uram — kérdeztük — Ágai alakját az irodalomtör­ténetiró nézőpontjából? — Erre nem olyan egyszerű válaszolni — mondotta Pintér Jenő. — Többféle Ágai van. Beszélhetünk a tárcaíróról, az emlék­íróról, az utleiróról, az ifjúsági íróról és a szerkesztőről. — A tárcaíró? — A magyar hírlapi tárcának az 1850-es években ő volt az egyik megalapítója. A ké­sőbbi évtizedekben is számos pompás tárcát írt. Megragadott egy látszólag semmitmondó témát, megforgatta minden oldalról, érté­kessé tette filozofálásával, tanított, évődött, gúnyolt. Az olvasót elsősorban nem a meg­figyelések tartalma érdekelte, hanem az el­mélkedések ötletessége. — Az emlékíró? ■— A személyi visszaemlékezés Ágai ked­ves műfaja volt. Szeretettel elevenítette föl elhunyt ismerősei emlékét. Hol tréfásan, hol elérzékenyülve mondta el anekdotáit egy­­egy nevezetesebb barátjáról. Nem mondhat­nám, hogy alakjai idealizálva jelentek volna meg arcképeiben, de azért majd mindegyik­ből kiérzett a szeretet gyöngédsége vagy a humor enyhe derűje. — Az utleiró? •— Az élet krónikásának vallotta magát útirajzaiban is. A régi Pest vidékies utcái­ból megérkezett a modern Budapest vilá­gába,­­ az ország fővárosából nekiindult az idegen országok megfigyelésére, sokoldalú élményeit vonzó formában mondta el olva­sóinak. Humora elevenen csillogott. — Az ifjúsági író? ■— Versben és prózában, elbeszélő for­mában és színműben egyforma kedvvel művelte az ifjúsági irodalmat. Forgó bácsi képeskönyve, Forgó­­bácsi gyerm­ekszín­­háza, Rontó Pál viselt dolgai és több más kötete fölötte népszerű munkák voltak a maguk idejében. Amilyen erős nyomokat hagyott a Kis Lap szerkesztésével a magyar ifjúsági iro­dalom történetében, olyan népszerű volt az­ 1870-es években szépirodalmi folyóirata: * Magyarország és A Nagyvilág. De mind a­ kettőt messze felülmúlta a Borsszem Jankó­ megindításával. Ezt a képes heti élclapot 1868-ban indította meg Csicseri Bors szer­kesztői álnév alatt. Arra a megoldhatatlan­nak látszó feladatra vállalkozott, hogy a­ hatvanhetes kormánypárt javára a negy­vennyolcas ellenzék ellen hangolja a köz­véleményt. Két erős versenytárssal kellett megküzdenie: Jókai Mór Üstökösével és Tóth Kálmán Bolond Miskájával, utóbbi Bartók Lajos Bolond Istókjával. Mindegyik­két sikerült háttérbe szorítania. A szerkesztő? ÁGAI ADOLF is Mi volt a Borsszem Jankó fő vonzóereje? — Legjobban híres állandó alakjai mulat­tatták a Deák-párti olvasóközönséget: Spitzig leik, a hazafias, szabadelvű zsidó; Eszány és Sanyi, a két malorma alatti ellenzéki politikus; Monokies báró, a kigyelőjű, hazafiatlan mág­nás; Seifensteiner Salamon, a Dob-utcában tündöklő bölcs zsidó; Mokány Berci, a betyá­­ros tempójú vidéki nemesúr; Titán Laci, a v­éretlen gondolkodású, nagyzolóan fecsegő, fia­tal író-óriás Kraierhuber Tóbiás, a magyar­­gyűlölő német polgár; Vigyázó Lacika, a fel­nőttek dolgait gúnyosan feszegető elemistai Wewreshegyhy Dávid, a börze világából ki­nőtt zsidó földesúr; Tolyáss Dániel, a tudo­mányosan gazdálkodó, hűséges ispán; Bu­­koray Absentius, a dzsentrigyerekek léhasá­gát népszerűsítő ősjogász; Mihaszna András, a komikus együgyességgel szemlélődő rendőr; Reb Menachem Gh­eiszheiszer, a liberalizmus védelmében átkozódó zsidó pap; Dicsőffys Loránd, az önhitten handabandázó színész; Sanyaró Vendel, az éhhalállal küszködő kis­­hivatalnok; Pokróc Ádám, a goromba vasu­­tas; Tarjangos Illés, a cifra pohárköszöntők­kel remekelő hazafi; Strebinszky Cézár, a pimasz önteltséggel könyöklő politikai akáró­nők; Tömb Szilárd, a tudományos nagyképű­séggel magyarázgató tanár, a Mucsaiak, a ma­guk korlátoltestű felfogásával Ezek az ala­kok számos más társukkal együtt emberöltő­kön át benne éltek a magyar társadalom képzeletében, átalakították vagy legalább is módosították a műveltebb nemzetrétegek gon­dolkodását, eszméket és érzelmeket csíráztat­tak ki és sorvasztottak el A szerkesztő fárad­hatatlan volt a politikai fonákságok, társa­dalmi félszegségek, világnézeti meggyőződések­ kritikájában. — Végezetül még egy kérdést, ha szabott Ezek után felmerül a gondolat, nem mutat­kozik-e az utókor hálátlannak Ágaival szem­beni­­ — Az utókor hálája — mondta Pintér Jenő — különféle módon nyilvánulhat meg. A szoboremelés, sirkőállítás, emléktáblaelhe­lyezés, utcaelnevezés a kegyelet szembetűnői megnyilvánulásai. Kiadhatják az író össze­gyűjtött munkáit, felolvasásokat tarthatnak­ tiszteletére, versekben ünnepelhetik emlékét. Az irodalomtörténet Ágaival szemben tisztes­ségesen teljesítette kötelességét, a róla szóló­ szakirodalom jelentékenyen nagy. Csak né­hány nevet sorolok fel a vele foglalkozó élet­rajzok és esztétikusok sorából: Szinnyei Jó­zsef, Sebestyén Károly, Rubinyi Mózes, Schöpflin Aladár, Gálos Rezső, Steiner Lenke s különösen Kéky Lajos. Ágai pályája tisztán áll előttünk, munkásságának nincsenek ho­mályos részletei. Mindenesetre kívánatos volna, hogy munkáinak egyöntetű kiadásával­­közelebb hozzák emlékét a mai kor érdeklő­déséhez. Ehhez azonban mecénás kellene, mert az ilyen tudományos jelentőségű emlék­kiadást vajmi kevesen vásárolják.

Next