Ujság, 1936. május (12. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

PÉNTEK, 1936 MÁJUS 1 ÚJSÁG Szasszabanet és Debra Tábort elfoglalták az olaszok Addisz Abeba küldöttsége bejelentette a város meg­hódolását az előnyomuló olasz hadoszlopnak Róma, április 30. (Stefani.) A sajtó- és pro­pagandaügyi minisztérium a következő 199. számú hivatalos jelentést adta ki: Badoglio tábornagy táviratozza. Graziani tábornok csapatai elkeseredett küz­delem után elfoglalták a Nasinlu herceg csapatai által halált megvetésen védett szasszabaneh—­bullalei megerősített védelmi vonalat. Az erő­dítményeket belga és török tisztek tervezték és építették. Az olasz csapatok szerdán délután foglalták el Szasszabaneht és Bulláiét. Az anya­­országbeli csapatok, a szomálii katonák, a ki­rályi lövészek, a Tiberis nevű feketeinges légió és a milícia tagjai, a szom­áli királyi csapatok és a gyarmati dubatok egymást felülmúlva har­coltak a végső küzdelemre elszánt, megerősített terepen küzdő és mindennel jól felszerelt ellen­fél ellen. Gépkocsis csapataink üldözőbe vették a menekülő ellenséget. Csapataink az északi hadszíntéren folytatják előnyomulásukat Addisz Abeba felé. A Tana-tó vidékéről elindult osztagaink elfoglalták Debra Tábort, Kassza herceg volt székhelyét.­­Az Olasz csapatoknak Szasszabaneh közül az abesszinek ellenállásán kívül az óriási terep­nehézségekkel és a kedvezőtlen időjárással is meg kellett küzdeniök. A döntő ütközet már a múlt hét eleje óta tartott. Szasszabaneh és Bul­lale volt az­­.abesszinek „Hindenburg-vonalának" a közepe, ahogy ezeket a védő állásokat építte­tő­jük, Vehib pasa nevezte. Debra Tábor a Tana­idtól keletre fekszik. A városba a Gondar­irá­ -gondját:­­•­unei kalapok Uxrbá­bi-U.10 fióküzlet nincs I­ ngából előnyomuló hadoszlop vonult be, ugyan­az, amely a múlt hét folyamán megszállta a Tana-tó partvidékét. Debra Tábor volt Kassza herceg székvárosa. A herceg palotájának ormán csütörtök reggel óta olasz zászló leng. Debra Tábor elfoglalásával megnyílt az olasz csapatok számára az út a godzsami tartomány fővárosa, Debra Markosz felé, ahonnan Addisz Abeba már csak 150 kilométerre fekszik.) Olasz repülőgép í©S2e az addiszabebai hangárokat Addisz Abeba, április 30. Csütörtök reggel ismét olasz bombavető repülőgép jelent meg Addisz Abeba felett. A gép, először a nagy re­pülőtér felett keringett, majd lejebb szált és gépfegyverrel lőtte a hangárokat. Addisz Abe­­bában valószínűnek tartják, hogy az olaszok rendszeres addisz abebai látogatásának célja a leszállási lehetőségek megállapítása. Az olaszok előőrsei Addisz Abebától 100 kilométernyire vannak már csak és északi irányból közelednek a főváros felé. Az olaszok nem a Dosszié és Addisz Abeba között épült nagy gépkocsi-út mentén haladnak előre, hanem inkább a kele­tebbre fekvő régi karaván­utakon törnek előre Hauvas irányában. Addisz Abeba megadta magát A gépesített hadoszlop csütörtökön elérte Debra Birhan városát, amely légvonalban 120 kilométerre fekszik Addisz Abebától észak­keletre. A hegyizerep legnehezebb részét most már maguk mögött hagyták az olaszok. A gé­pesített hadosztályt állandóan repülőgépek kí­sérik, amelyeknek az a feladatuk, hogy idejé­ben értesítsék a csapatokat, ha valahol abesz­­szin haderőket látnak felbukkanni. A repülő­gépekről egyúttal röpcédulákat dobnak le az abesszin falvakra és közük a lakossággal, hogy nincs mit aggódniok, mert a bevonuló olasz csapatok a békét hozzák. Az olaszok elfoglalták a Tarma-hegyet Dobra­­rehan közelében az északi hadszíntéren. A Tarmadur-erődöt védő abesszin s­ereg tá­mogatására Addisz Abebából többezer főnyi megerősítést küldtek, amely nem érkezett meg a harctérre, miután nem kapott élelmiszert. Ezért Tamm svéd kapitány, aki 330 főnyi csa­pattal védte az erődöt, kénytelen volt az ola­­szok elől visszavonulni. Addisz Abeba városi hatóságainak három kép­viselője a dessziéi országútra ment a közeledő olasz hadoszlop elé, amellyel ünnepélyesen kö­zölte azt az elhatározást, hogy a fővárost nem védik. Az olaszok bármely órában Addisz Abe­­bába érkezhetnek. Óriási lelkesedés Olaszországban Róma, április 30. (mnf.) Szasszabaneh és Debra Tábor elfoglalásának híre óriási lelkesedést keltett Olaszországban. Rómában csütörtök dél­után öröm­ünnepségeket rendeztek. A főváros egyetlen hatalmas zászlóhenger. Az est beálltá­val kivilágították a középületeket. Az utcákon lelkes tömeg hullámzik s a Venezia-palota előtt tízezrek éltetik a dúcét A négus és­ Addisz Abeba, április 30. (Havas.) A négus csütörtök reggel a fővárost környező magasla­tokra érkezett és fogadta a különböző törzsek főnökeit A császár délután négy órakor tért vissza a városba. A négus nyilatkozata Addisz-Abeba, április 30. A négus az Havas­­iroda tudósítója előtt a következő nyilatkoza­tot tette: — Hadseregünk zöme ép. Örömmel állapí­tottuk meg, hogy néhány kivételtől eltekintve, a lakosság szívből velünk van. Még ha el is foglalják Addisz-Abebát, ez nem jelenti a bi­rodalom letörését. Harcunkat a végsőkig foly­tatjuk. Világérdek, hogy Olaszország civilizálja Abesszíniát Az Olasz Kulturintézetben nagy közönség előtt, amelynek soraiban Colonna herceg olasz követ is ott ült, csütörtökön délután előadást tartott Comm. Agenore Frangipani dr., aki Itália konzula volt Abesszínia több városában, így Addisz-Abebában is. A ragyogó rétori kész­ségű ifjú konzul előadása bevezetésében ki­fejtette, hogy Olaszország négy évtizeden át igyekezett békében élni Abesszíniával. Ennek bizonyítéka az, hogy Eritreában és Szomáliban, e két olasz gyarmaton, a múlt nyáron még nem volt semmiféle katonai szervezet. Jelentéktelen, vasutak, primitív kikötők. Ha tehát most olasz győzelmek híre érkezik, ezt nemcsak a katonák hősiességének lehet köszönni, hanem a kitűnő olasz mérnököknek és munkásoknak, akik a Táncolni megyek Irta Goltein Éva Egy pillanatig gondolkozott, hogy előre felvegye-e a hócipőjét. Aztán mégse vette. Utálta a hócipőt, ami alaktalan tömeggé vál­toztatja a lábát. És ha valaki először látja az embert... biztos végignézi. Miért végződ­jék a pillantása a hócipője lakkos tömegé­nél. Hosszú ideig nem gondolt arra, hogy a fiúk a lábát is megnézik. Ő mindig a szemébe nézett annak, akivel beszélt. De tavaly az álarcosbálon Markos Tibor nevetve mondta: — Ugyan Juckó, hisz az első pillanatban mindenki megismeri a lábáról. És azóta mindig aggódva kérdi anyutól: — Mondd, nem túlságosan stoppolt ez a harisnya, ki lehet így menni a korzóra? Persze itt Pesten egészen más. Itt mindig stoppolatlan, új harisnyát húz az ember, itt nincsenek hétköznapok, itt mindig ünnep van, színház, kávéház, jókedv, tánc ... Táncolni megyek ... Kinyújtózkodott. Jólesen ránevetett a tükörképére. Nem is vagyok csúnya ... Talán tetszeni is fogok egy kicsit ennek a Rácz Gyurinak .. . Azért egy kicsit furcsa az egész. Mondta is tegnap: — Nézd Jenei, én nem bánom, de ... — Semmi de. Nekem Liliért kell fel­mennem. Rácz Gyurinak­ már szóltam, öröm­mel jön, ismer is téged látásból . .. állítólag. Persze nem kell mindent készpénznek venni, amit mond, de különben igazán jó fiú ... és fél tízkor a Ritz halljában találkozunk. Azért mégis furcsa. Laliék nincsenek itthon és ő itt egy fiúra vár, akit nem is ismer. De nem kell mindenből problémát csinálni.. . Hisz végül nem vagyunk a Bakonyban és ő senkitől se fél. A férfiak nem is olyan rosz­­szak, mint amilyennek mondják őket. ő már napok óta mászkál Pesten, sokszor egyedül és még soha senki se szólította meg... még nem is nézett rá szemtelenül senki... És modern emberek vagyunk ... Különben is szilárd véleménye erről a dologról, hogy ... Csöngettek, önkéntelen pillantással nézett újra a tü­körbe, mutatóujját végighúzta mindig ágas­kodó szemöldökén és elfordította az előszoba kulcsát. Magas, vállas fiatalember, mosolygószemű­. Kemény kalap, fekete télikabát, fehér selyem­sál. Mint egy egyenruha ... mosolyodon el ő is. — Kezét csókolom. Dr. Rácz György ... ha nem tudná ... — De tudom. Jóestét. Jenci mondta ... Úgy kapaszkodott szinte Jenci nevébe, az egyetlen közös ismerősbe, az egyetlen té­mába, amiről beszélhettek ... Azt kellene mondani, hogy Jenei azt mondta, hogy fél tízkor a Ritz halljában és most már . .. De ha Rácz Gyuri leteszi a kabátját, akkor nem lehet ezt mondani. Hanem vendéglátói mosollyal: — Tessék, üljön le. Ne haragudjon, hogy nem tudom beljebb vezetni. De a háziak el­mentek — ezt nem kellett volna ... — és mindkét szobában van ágyazva... ezt meg különösen nem lett volna szabad ... — Cigaretta? — Köszönöm. Kedves ez a kis hall. Jackó szeme is úgy fut végig a bútorokon, mintha most látná először. Pedig már sok­szor nézett itt körül nyugodt jóérzéssel. Két kényelmes karosszék, kis kerek asztal.. . egy-két rézkarc. Modern sima falak ... Igen, modern emberek vagyunk. De miért ült le ez a Rácz Gyuri úgy, mintha sohase akarna el­indulni ... Hiszen táncolni megyünk. — Szeret táncolni? Elpirult. Annyira fájt neki, hogy ezt a sab­lonos butaságot kérdezte. Istenem, milyen megvető szájbiggyesztéssel szokta ő az „unal­mas átlagemberek" dobozába hajítani azo­kat a fiúkat, akik tőle kérdeztek ilyent... — Szeretek. És azt hiszem, tudok is. Tudja kislány,­ hogy engem egyszer már parkertán­­cosnak néztek? — Igazán? — Tudja, az úgy volt... —­ És Rácz Gyuri arcán boldog, megelégedett ragyogás terült el. Juckó ismerte ezt a mosolyt. Min­den embernél megjelenik, aki egy ú­j isme­rősének elmondhatja egy érdekes élményét, amit a régi társasága már tízszer hallott és halálosan un ... — A Balatonnál nyaraltam. Egy este el­határoztam, hogy átmegyek a szomszédos fürdőhelyre, ott mégis nagyobb az élet. Hát ahogy belépek a bárba ... egyszerre csak jön ám futva elém az egyik kis nő ... még innen ismert diákkoromból... majd hogy a nyakamba nem esik: Gyurikám, édes Gyurikám... Nem nagyon örültem neki. De . . . felkér­tem táncolni. Úgy se volt ott senki ismerő­söm. És tagadhatatlanul remekül táncolt és valamikor ... mondom, még diákkoromban nagyon össze voltunk tanulva. Tudja... de hiszen ért engem? — Hogyne. — Jackó világos pillantással nézett a fitt szemébe. — De alig táncolunk pár lépést, odajön egy alacsony, kövér úr — a tulaj ... súgja Méri csendes áhítattal — és a vállamra teszi a kezét: — Hol dolgozol most, fiam? — Hogy ... hogy én? — dadogom értel­metlenül. — Na, ne bolondozz — mondja szinte szigorúan —, azt kérdezem, hogy hol laksz? Megmondtam. — Hát fiam, ezentúl nem ott fogsz lakni, hanem nálam. És kapsz vacsorát és italt. Most pedig gyere, nézd ott azt a szőke kis asszonyt azzal a nagy darab urával. Bécsiek. Még ma nem táncolt. Ott lehet keresni .. . És már ott is álltam az asszony előtt és már meg is hajtottam magam előtte ... és már táncoltunk is. Méri cinkostársi mosoly­­lyal nézett rám a sarokból. Magam is mit látni kezdtem a dolgon. Tudja ... képzelje el azt az asszonyt... a belénevelt tartózko­dásával ... beszélni nem lehet egy parkett­táncossal, de hozzásimulni... Na mindegy. Azért a hatodik tánc után már nagyon un­tam az esetet. Elegem volt. Meghajtottam magam. Elköszöntem. És akkor ... hiszen ez természetes is volt... a férj egy diszkrét mozdulattal egy ötpengőst csúsztatott a ke­zembe. Ez már azért mégis túlzás — gondoltam és egy hirtelen mozdulattal az asszony ölébe ejtettem a pénzt, aztán ... gyorsan ki a bárból. — Érdekes ...­­— és Jackó titokban az órájára nézett. Fél tíz. Jenei már biztosan türelmetlen. — Várjon, még nincs vége. Pár nap, múlva egy üzletben összeakadok az én tulajommal. Látom, hogy riadt pislogással nézi a nagy doktorurazással hajlongó segé­deket, aztán odamegy a kasszához, aztán odajön hozzám: — Drága doktor úr ... igazán ... én nem is tudom — hebegi összevissza —, de miért nem tetszett szólni? — Nem tesz semmit — mondom, mint egy úr —, nagyon jól mulattam. Máskor is el fogok menni ... — Igazán érdekes — és Jackó szinte látja, amint Jenei dühösen csapja ki az óráját a Ritz halijában az asztalra... Vagy nincs is a Ritz halijában asztal? Ő még sohasem volt ott. — Várjon csak kislány, még mindig nem ez a történet poénje. Képzelje, nemsokára visszajutott hozzám, hogy az a bécsi asszony telebeszélte a barátnői fejét, hogy őbelé úgy beleszeretett a parkettáncos, hogy még a pénzt sem fogadja el... És Rácz Gyuri jóleső nyújtózkodással állt fel. Végre.... Juckó sietős mozdulattal kapott a hócipője után. A kapu alatt Rácz Gyuri hirtelen megállt: — Egy pillanatig várjon itt kislány. Rög- EMERGÉ di­vatcipő A különféle divatszínekben készülő pom­pás formájú EM­­ERSÉ díva cipő a legele­gánsabb ízlést is kielégíti. — Könnyű, rugalmas gumitalpa vízhatlan Vigyázz I­smert.imercé minőség GYÁRTJA A MAGYAR RUGGYANTAÁRUGYÁR két sziklás, puszta gyarmaton tökéletes had­műveleti alapot teremtettek a közel félmillió főnyi gyarmati hadsereg számára. Kifejtette ezután Frangipani konzul, hogy Abesszínia az utolsó afrikai probléma, amely­nek megoldását Olaszország magára vállalta. Az egész művelt emberiségnek érdekében áll, hogy Olaszország betölthesse civilizáló szerepét az abesszin földön, amely mostanig csökönyö­sen nem akart haladni. A Tana-tóra Olasz­országnak nincs szüksége. A kietlen abesszin hegyek közt rendkívül termékeny föld van, mintegy 400.000 kilométernyi kiterjedésben. Az abesszin lakosság azonban ezt a dús földet sem tudja kihasználni és másoknak sem ad arra engedélyt. Az amharák megvetik a fehé­­­reket, alsóbbrendű lényeknek tartják az euró­paiakat, akiket nem akarnak beengedni orszá­gukba. Viszont Olaszországnak ott kínálkozik alkalom népfeleslegének elhelyezésére. A töké­letes végső olasz győzelem hangoztatásával fe­jezte be Frangipani konzul a magasan szárnyaló előadást, majd vetített képek illusztrálták az abesszin állapotokat. A közönség lelkesen ünne­pelte az előadót. A legfinomabb acélból készül. Márkás pengő s mégis feltűnően olcsó s

Next