Ujság, 1936. július (12. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-08 / 154. szám

4 tervét a két ország közötti árucsere megkimny­­nyítésére és a pénzátutalás nehézségeinek áthi­dalására. Az olasz kereskedelmi tartozásokat Angliával szemben 1.250.000 fontra becsülik — ezt majdnem teljesen fedezik az angol kereske­dők olaszországi tartozásai. A walesi szénbá­nyák már jelentékeny olasz megrendeléseket kaptak és az „Arany Kereszt" hajóstársaság gőzösei rövidesen nagyobb szállítmányokkal in­dulnak Cardiffból olasz kikötőkbe. A londoni olasz kereskedelmi kamara lajstroma szerint angol cégek több mint százféle árura adtak fel megrendeléseket Olaszországba. A legnagyobb mennyiséggel szerepelnek: márvány, borok, olaj, déligyümölcs, sajt, üveg, selyem- és műselyem­­áruk. Marconi szenátor, a világhírű feltaláló leánya megnyitotta Londonban az olasz „pót­anyagok kiállítását". Itt a „gazdasági ostrom" alatt felfedezett anyagok és pótlékok láthatók, mint például a tejtermékekből készült szövetek, angoranyulak szőréből készült „gyapjú", cellu­­lozeanyagok, főként papír, legújabb misselymek és művásznak, vörösrézt pótló aluminiumötvözet, benzinpótlékok, stb. Az angol lapok elismeréssel adóznak az olaszok találékonyságának és ki­tartásának. Kilakoltatottak Angyalföldön, a Petneházy­ utca 15. számú házban szomorú emberek üldögélnek az udva­ron. Egymás mellett hevernek székek, asztalok, apróbb bútordarabok. Szegény emberek vagyon­tárgyai ... A főváros által adományozott szükség­­lakásokból kilakoltatottak tanyáznak itt. Június 14-én kapták meg a kilakoltatásról szóló vég­zést, s azért kellett elhagyniuk lakásukat, mert a fővárosnak az épittető váltakozóval kötött bérleti szerződése lejárt. Testvári egyetértésben élnek egymás mellett Isten szabad ege alatt az emberek, akik nem tudják, hogy mit hoz a holnap. Szinte egyszerre beszélnek. Mindmegannyi szomorú történet, tra­gédia. A legmegrázóbb egy hadirokkant családé. Buda Rezső 50 éves könyvkötőmester, fele­sége és három gyermeke, a nyolcéves Mária, az ötéves Lídia és a hároméves Lajos mintegy három esztendeje laktak itt, a Petneházy-utcá­­ban. Buda mint hadirokkant került haza a hábo­rúból. A kommunizmus alatt teljesen kifosz­tották, gépeit elvitték, tönkrement. Később a Tavaszmező­ utcában papírüzletet nyitott, de n­em sikerült a vállalkozás, be kellett csukni a kis boltot. Ekkor került a Petneházy­ utca 15. számú házba. Munka nélkül áll, nincs mit ennie. Több mint egy hete laknak az udvaron, ösz­­szesen tizennégy családról van szó. Közel öt­­vven ember... M­ONTOTOKTM— HIÚIUL UHIILU­zelében. Egész éven át nyitva időszerű árak. hatalmas szenvedélyben tudna osztozni? ... ,Talán azért, mert ettől a kis márvány alak­tól vár választ arra a miértre, amire az any­jától hiába várt? ... Talán azért? ... Nóra baba .. .­ Rejtélyt és megoldást sugá­roznak most a betűk. A gyermeket a túlsó parton is köldökzsinór fűzi össze az anyjá­val. Ennek az asszonynak ez volt az első, a gyermek. És az utolsó. Nyílt titok, hogy több gyermeket nem szülhet. Mert terméketlenné vált a termő. Mert a meddő Madonna, még­­csak Magdolna sem lehet soha. Meghalt a gyermekkel a szentség, a bűn és bűnbánat ... Nóra baba ... élt két évet ... és ezzel a kurta két esztendővel meghazudtolta az örökkélvalóságot... Megölte az anyja éltető, h­ahatatlan a­sszo­nyi szerelmét. Ez az asszony már nem ké­pe­s teljes asszonyi szerelemmel szeretni. Csak tűréssel és szenvedő szenvtelen átengedéssel. Megpemlülhetnek benne szép dallamok, megszülethetnek benne a szimfó­niák sorai, de a befejezésig soha nem juthat el ... Nóra baba ... élt két évet ... siratja az Édesanyja ... Ez az! A gyermek elhagyta az anyát, de helyét másik gyermek már nem foglalhatja el, hanem az üres helyet néma sirás váltja fel. De a sírás nem tölthet be ürességeket. A sírás visszhangzik s a vissz­hang újabb sírást szül. Ám az élet nem tűri az örök könnyeket. Az élet piros, mint a vér, a könny színtelen mint a megsemmisülés. És ezek a könnyek mosták el a nagyszerű szim­fónia utolsó tételét, a csodás agitatót, az asz­­szonyi élet lényegét,­­ a szerelem testet­­öltő reményszomjas felmagasztalását. Az az asszony ezért nem tud szerelemmel szeretni, az az asszony csak ezt a holt gyermeket sze­reti szerelemmel. És minden férfiban akit sze­ret, vagy akit szeretne szeretni, csak ezt a holt gyermeket szereti. A holt gyermeket, holt szerelemmel. Elvesztette az örökkévaló­ságot és most azt keresi ... azt keresi két­ségbeesett meddőségében ... A szél nekivadult és szétszórta az esőt. Ki­gombolt köpenye fölött apró patakocskák csurrantak végig nyakán és gallérja mögött lefutottak meztelen testére. Most megingatta fejét, csettintett nyelvével és erőltetett, hamis pátosszal meghajolt a sírkő előtt. Azután szélesre hozta száját és megszólalt. — Engedd meg, Nóra baba, hogy bemu­tatkozzak. Nevem, Kelemen Pál. Már egy­szer volt szerencsém itt találkozni veled, de akkor még nem álltunk ilyen közel egymás­hoz. Azt hiszem, nem ismeretlen előtted, hogy szeretem az anyádat. Most pirulva kell bevallanom neked, hogy emiatt szerencsésen sikerült megtébolyodnom. De pontot teszek az i betűre, Nóra baba. Az éjszaka eldön­töttem, hogy véget vetek a gyötrelemnek. Elég volt a hányódásból. Befutok a viharzó tengerről a csendes öbölbe, íme, itt horgonyt vetek a sirod előtt. Ha úgy lesz, nemsokára találkozunk. Addig is légy olyan jó, szólj egy-két szót az érdekemben. Ha kérdeznék ki vagyok, mondd azt, hogy majdnem az apád lettem. Az egész tévedés csak azon a véletle­nen múlott, hogy nem sikerült korábban összetalálkoznom az anyáddal. Látod Nóra baba, tévedések és véletlenek játéka az egész földi élet. Ó, te most gúnyosan mosolyogsz, nyilván hitvány embernek tartasz, mert két garasos problémákkal bibelődök. Talán iga­zad van, Nóra baba. Hitvány ember vagyok. Körülöttem a földgolyó vajúdik, milliók problémája vár megoldásra és nekem ilyen semmitmondó teherrel kell lerogynom a sí­rodnál. Itt állok tanult fejjel, izmos karok­kal és harmincéves fiatal életemet szivárvány­hídra vonszolom. Olcsó játék ez, Nóra baba, tudom jól, olcsó játék. A bajtársak fegyverbe szólítanak minden bútorlelkű harcost, a böl­csek történelmi távlatból olvasnak törté­nelmi küszöbre, de engem most nem érde­kelnek a nemes változások, hanem itt babus­gatom a szívemet és ezzel a könnyű kis te­herrel csuklik meg a térdem a történelmi kü­szöbön. Itt bukok el előtted, Nóra baba. Tu­dom, hogy be kellene állnom a sorba, tudom, hogy meg kellene csókolnom az élet zászla­ját, tudom, hogy követni kellene a trombita­szót, ami azt harsogja: kenyér ... kenyér ... egyenlő falatot mindenki szájába ... De én nem megyek a harcba, Nóra baba! És tu­dod-e mért nem megyek? Mert nem mehetek. Mert minden harci indulóba hamis hang csú­­­szik. A véletlenek és tévedések disszonanciája. Mert nekem meg kellett állnom az anyádnál. Látom, Nóra baba, megvetően nézel rám, úgy látszik téged is elragadott a korszellem, te is azt mondod, hogy az egyéni élet mel­­lékvágyány és a főútvonalak a közboldogu­lás gócai felé vezetnek. Mit mondasz, Nóra baba? Hogy a szerelem nem fontos? Hogy becstelen dolog szerelmi konfliktusok miatt eldobni egy fiatal életet, amikor tömegek sorsa vár megoldásra? Nézd, Nóra baba, én nem vitatkozhatom veled, tökéletesen igazad van. De nekem még nincs erőm harcolni. Érted ezt, Nóra baba? Nincs erőm és nincs erőm. Látod, ennél az esetnél szánalmasan megbukik a tétel, hogy összefogásban az erő. Anyádért nincs kivel összefogni. Lásd Nóra baba, én sokat gondolkoztam ezen. Talán nem kellett volna annyit gondolkozni. Egy­szer azt mondta nekem egy idegorvos, hogy hajlamom van bizonyos patológiára, az ideg­­rendszerem gyenge lábon áll és tartózkodjak minden túlfeszítéstől. És az én összekuszált idegeimmel egy olyan mélységbe kellett me­rülnöm, mint az anyaság szentsége. De most már könnyű a szívem, íme, itt vagyok a sí­rodnál, Nóra baba, könnyű szívvel és meg­békéltem A csendes öbölben. Szépen leen­gedem a horgonyt. Hadd pihenjen a rozzant vitorlás, hadd lankadjanak el a foszlott köte­lek, de fejszét ragadok és elvágom a kor­mánykerék párkatonáját, mert nem akarok többet a háborgó tengerre menni. Úgy, legyen. Ámen. Áámeen. Már kiáltozott és a zsebkendőbe göngyölt revolverrel hadonászott. Kalapja leesett és a szél belekapaszkodott boglyos hajába. Egy fürt csapzottan a szemébe lógott. De ez már nem bántotta. Agyában is kialudt a láng. Hirtelen valami pihentető nyugalom öntötte el. Kiegyenesedett, lehunyta szemeit és ha­lántékához emelte a pisztolyt. De akkor már rávetette magát a két ker­tészlegény, akik figyelmesek lettek kiáltozá­saira és szerszámukat eldobálva futólépésben a háta mögé kerültek. Éles dördülés metszette át a nedves csendességet. Piros láng lobbant felfelé. A fegyver már az egyik legény kezé­ben volt. A másik pedig szorító karokkal fogta át a halálsápadt embert. — Ne bolondozzon itt az úr! Hogy sza­bad ilyesmit csinálni, nézze meg az ember. Nyugodjon meg és szépen jöjjön le velünk az irodába. Nahát. — És szelíden belekarol­tak jobbról és balról is. Az, még egy pillanatig állt, azután enge­delmesen elindult velük a glédában álló sír­kövek során. Pár lépés után visszafordította fejét és halkan hátraszólt. — Árulkodtál, Nóra baba ... — Majd előrefordult és ment tovább a két fejingató legény között ... Kiértek az útra és csak ment közöttük. A baloldali legény szabadon maradt kezében szorongatta a földrehullott sáros kalapot. A jobboldali az elragadott pisztolyt. A zseb­kendő ottmaradt. A szél erősbödött és felkavarta a finom esőt. Fent a szürkeségben, még himbálóztak a ko­­romszinűi lomha madarak. Hajlongtak a je­genyék, jajgattak, nyöszörögtek. A három ember meg­ballagott, szorosan egymás mellett. A középső tompa, fátyolos nyomást érzett a fejében. Az egyik szélső néha hümmögött. Recsegett a kavics a talpuk alatt. Ú­J­SÁG SZERDA, 1938 JÚLIUS 8 Kiújult a palesztin®­ arabok sztrájkja Petróleummal öntik le az élelmiszeres kosarakat Jeruzsálem, július 7. A Palesztinai arabok sztrájkja a hétvégi ellanyhulás után újból fel­lángolt. A sztrájkőrök nemcsak a hétfőn meg­nyitott üzleteket záratják be, de még az utcai árusokat is elkergetik és petróleummal öntik le a piacra élelmiszert hozó asszonyok kosa­rait. Palesztinai laphírek szerint a sztrájk ki­éleződését azzal magyarázzák, hogy a most Londonban tartózkodó arab küldöttség azt táv­­iratozta, hogy ha a sztrájkot még tíz napig le­het folytatni, a küldöttség engedményeket csi­karhat ki az angol kormánytól. A Jeruzsálem és Nablusz között fekvő he­gyekben közel két napig tartott a nagy tiszto­gatási akció. A skót hegyivadászok minden barlangot és hegyszakadékot átkutattak és szét­­ugrasztották az arab bandákat. Ameddig a raz­zia tartott, Palesztinában teljes rádiótilalom volt s egyetlen rádióállomás sem működhetett a hatósági adóállomásokon kívül. Ezt az intéz­kedést azért foganatosították, nehogy valami­lyen rádiójeladással figyelmeztetni lehessen az arab terroristákat a razziára. A tisztogatási hadjáratból visszatérő skót hegyivadászok egyik osztagát Nablusz környékén tűz alá vették a terroristák. Egy skót tiszt és egy közkatona súlyosan megsebesült. Tel Aviv közelében is­meretlen tettesek meggyilkoltak egy zsidó férfit. A csongrádi jégverés pusztítása Újabb jégverés Heves­ megyében Egerből érkezett jelentés szerint Heves vármegye­ területén ismét jégverés pusztí­tott. Ezúttal a tiszafüredi járásban pusztí­t az jég, mégpedig olyan arányban, hogy Nagyivány község és Kócspuszta határában még három órával a jégverés után galamb­­tojásnagyságú jégdarabok borították a ta­lajt. Ezen a vidéken ugyanaz volt a helyzet, mint Csongrádon. Itt is éveken át aszály pusztított és az idei terméstől várták sorsuk jobbrafordulását a gazdák. Ennek most vége van, amint vége van Csongrád határában is. Kozma György kormánybiztos főispán Pi­roska János polgármester kíséretében ked­den reggel újra megszemlélte a jégverte te­rületeket. A szemle alapján a következő tá­jékoztatást adták ki: — A jégveréssel kapcsolatos vihar Csong­­rád város határát mintegy 5000 kát. hold kiterjedésben teljesen elverte. Ezen a terü­leten a jégverés pusztítása olyan méretű volt, mint amilyen a múlt esztendőben Kecs­keméten, Szentesen és Csongrádon volt. A tengeri, burgonya, zab, a még le nem aratott kalászosok, a szőlő, a gyümölcsösök, az összes kerti vetemények száz százalékban elpusztultak. A Nagyrét-dűlőben a jégverés körülbelül 1500 hold olyan területet is ért, amelyen az elmúlt esztendőben is jégverés volt.­­ A már learatott gabonaneműekben szin­tén nagy a kár. A jégverés a kereszteket úgyszólván kicsépelte. Ezeknél a gabona csak igen kis hányadrészben lesz megment­hető. A keresztek nagy része víz alá került és teljesen elpusztult.­­ A jég ugyanis olyan tömegekben hul­lott le, hogy szavahihető szemtanuk szerint 30 centiméter magasan halmozódott fel a földön és a gyümölcsösökben. Nemcsak a termést tette tönkre, hanem a fákat is any­­nyira összehasogatta, hogy a fiatalabb fa­csemeték teljesen kipusztultak.­­ A károsult kisgazdák között számosan vannak olyanok, akik kerti veteményeik el­pusztulása folytán teljesen élelem nélkül maradnak. A kormánybiztos-főispán ezek részére a polgármester útján az inségalapból ezer pengő gyorssegélyt utalt ki. A károsult kisgazdák­­— akikkel a főispán beszélge­tett — Isten akaratában való megnyugvás­sal fogadják a csapást. Az elemi kár felbe­csülése iránti intézkedések megtörténtek. Ennek folyamán megfelelő adóelengedésben részesülnek a károsultak. A kormánybiztos­főispán előterjesztést intézett az illetékes mi­nisztériumokhoz, hogy a jégkárosult gazdák vetőmagtartozásaikra egyévi halasztást kap­janak és őszi vetőmagkölcsönben részesülje­nek. Előterjesztést tett a kormánybiztos-föis- Vihar Amsterdamban és Kaunasban Amsterdam, julius 7. Amsterdam és Rotter­dam fölött kedden délután heves zivatar vonult el felhőszakadásszerű esővel. Egész utcák víz alatt állottak. Villámcsapások következtében négy ember megsebesült. Kaunas, július 7. Litvánia északi vidékein heves zivatar volt. Schulenből jelentik, hogy ott a heves forgószél mintegy 300 épületet megron­gált. Több mint 30 falu egész termése elpusztult. A forgószél nagy kárt tett az állatállomány­ban is. Öngyilkos lett egy ismert pesti konzervgyáros Kedden reggel mentőkocsi állt meg Kőbá­­nyán, a Kápolna­ utca 9. sz. ház előtt. A men­tők az egyik első emeleti lakásba siettek fel, ahol eszméletlen állapotban találták a szoba padlóján Wellisch Rudolf konzervgyárost. Körülötte vértócsa, kezében revolvert szo­rongatott. Az öngyilkos Wellischt eszmélet­len állapotban az egyik fővárosi szanató­riumba vitték, ahol azonnal megröntgenez­ték. A vizsgálat megállapította, hogy a re­volvergolyó megakadt az egyik bordában és nemesebb szerveket nem sértett és így re­mény van az öngyilkos gyáros életbenmara­­dására. Wellisch Rudolf 1908-ban alapította az Első Kőbányai Konzervgyárat. Megalakulá­sától kezdve szépen fejlődött a vállalat és már a háború előtti években jól ismerték nemcsak az országban, hanem a határokon túl is. Rövidesen a főváros leggazdagabb polgárai közé sorozták. A konjunktúra évei­ben még jobban gyarapodott a gyár és le­gendákat meséltek Wellisch vagyonáról. Két évvel ezelőtt változás állott be a vál­lalat életében. A forgalom csökkent és meg­kezdődött a ráfizetés. A viszonyok változása erősen megviselte Wellisch idegeit. A kon­zervgyáros mindent megtett hogy a gyár helyzetén javítson. Kölcsönöket vett fel, ha a gyenge üzletmenet keresztülhúzta számítá­sát. Fél évvel ezelőtt kényszeregyezség meg­indítását kérte maga ellen. A hitelezőkkel folytatott tárgyalások azonban nem vezettek eredményre és akkor Wellisch a vállalat likvidálására határozta el magát. A gyár ér­tékesítésének munkája közben még inkább elkeseredett Wellisch Rudolf. Látszólag az utóbbi időben megnyugodott és fiaival meg­beszélte, hogy miképpen rendezik az ügye­ket. De közben, úgy látszik, megérlelődött benne az öngyilkosság gondolata. Hétfő este nyugodtan megvacsorázott, el­beszélgetett feleségeivel és két fiával, majd aludni tért. Kedden hajnaliban követte el az öngyilkosságot, amelyet családtagjai fedez­tek fel. A fővárosban jól ismerték Wellisch Ru­dolfot és így az öngyilkossági kísérlet nagy meglepetést és részvétet keltett. Az érdeklő­dök megnyugodva hallották, hogy komo­lyabb baj nem történt. Wellisch néhány nap múlva meggyógyul és tovább dolgozik. ICN­'VIII Hotel Gounod M M mm komfort Penzió, incl. kiszolgáló* I* Polgári ház, központi fekvés, H H ■SSEÜHBaw w é, illetékekkel 42 frc.

Next