Ujság, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

KEDD, 1937 JÚNIUS 1 ÚJSÁG Német jegyzék a benemavatkozási bizottsághoz Hétfőn délután Ribbentrop német nagy­követ átnyújtotta a benemavatkozási bi­zottság elnökének a német kormány közlé­sét a Deutschland páncéloshajó bombázásá­val kapcsolatban. Ribbentrop hangsúlyozta, hogy a hajó megtámadása egészen meglepe­tésszerűen történt és a hajó egyáltalában nem tüzelt a repülőgépekre. Ez a támadás, amely a nemzetközi ellenőrzéshez tartozó Deutschland páncéloshajót érte — így foly­tatja a német közlés — utolsó szeme a ha­sonló események láncolatának. A valenciai hatóságok hadihajói többször fenyegették a nemzetközi tengeri ellenőrzésben résztvevő német hajókat. Ugyanakkor közölte Ribbentrop azt a ber­lini döntést, hogy Németország nem vesz részt a be nem avatkozási bizottság munkájában. Eden tartózkodó közlése az alsóházban London, május 31. Az alsóházban Attlee őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére napi­renden kívül kérdést intézett Edén külügy­miniszterhez a Deutschland német páncélos­hajó bombázása ás Almeria ágyúzása ügyé­ben. Edén külügyminiszter kijelentette, hogy értesülése szerint az ibizai öbölben hor­gonyzó Deutschland német páncélost a le­vegőből bombázták. Az egyik bombarob­banás legmélységesebb sajnálatomra — folytatta a külügyminiszter — súlyos áldo­zatokat követelt. A gibraltári angol katonai kórházban körülbelül húsz súlyos sebesültet ápolnak. Kimerítő jelentés híján többet egyelőre nem mondhatok. Újabb értesülés szerint német hadihajók Almeriát bombáz­ták. A német ügyvivőt ma délelőtt folyta­tott beszélgetésünk alkalmával felkértem, közölje kormányával az angol kormánynak azt a komoly reményét, hogy a német kor­mány nem tesz semmi olyat, ami az amúgy is súlyos helyzetet súlyosbítaná. Attlee: Népszövetségi vizsgálatot kér-e Anglia a támadás előzményeinek megállapí­tására. Eden: Egyelőre többet nem mondhatok. Gallacher (a Ház egyetlen kommunista képviselő tagja): Kapott-e a külügyminisz­ter úr a spanyol kormánytól értesítést arról, hogy a német páncélos tüzelt a repülő­gépekre. Az elnök: A külügyminiszter úr közölte, hogy már nincs több mondanivalója. Gallacher: Jogom van kérdéseket feltenni. Az elnök: A képviselő úr kérdezhet, de nem követelheti, hogy választ adjanak. Példátlan izgalom Genfben Genf, május 31. Alvarez del Vayo, a va­lenciai spanyol kormány genfi képviselője hétfőn a késő délutáni órákban a népszö­vetség főtitkárságához jegyzéket juttatott el, amelyben felkéri a főtitkárságot, hogy a legsürgősebben értesítse a népszövetség tagállamait az ibizai és az azt követő almeriai eseményekről. A jegyzék azt állítja, ABBAZIA : GRAND HOTEL BELVEDETTE Közvetlen tengerparti fekvés, minden tekintetben elsőrangú. Gondos tulajdonossal és a tradíciók meg­őrzésével. Kaphatók szobák erkéllyel, vagy loggiával, csodaszép tengeri kilátással. Luxus appartementek fürdővel. Saját tengeri és napfürdőzők kabinokkal. A szálloda vendégei számára heverőszékek állanak rendelkezésre. Tenniszpályák. Melegvíz-fürdők. Garázsok. Ár 40.— lírától kezdve. MIFferTto * itt** üli 1­0 % közvetlenül a parton. Elsőrangú ház. Elő­b­b O­JSCaBlCl&fit? níV4tal idényben L. 32-40. Főidényben L. 30-45. Szálloda- és benzinkónok! 50—70% vasúti díjmérséklés! Felvilágosítás: EMIT, Budapest, IV., Váci­ utca 4. és valamennyi utazási- és idegenforgalmi iroda. Séta a Belvárosban A kairói versenyistálló tulajdonos május 31-én este érkezett Budapestre. Ismerősének, aki a pályaudvarról bevitte kocsiján a duna­­parti szállodába, találkát adott másnap dél­előttre a hallban, aztán felment a szobájába. Lefekvés előtt az ablakhoz állt és kinézett az éjszakába. Százezer csillag szikrázott a Dunán a halványan derengő budai paloták alatt. Gyönyörű, hunyorgott az arab, szebb, mint a prospektusban. De már alig tudta nyitva tartani a szemét, olyan álmos volt. Elkattantotta a villanyt és gyorsan ágyba bújt. Vidám gépkocsirakkantás ébresztette fel egészséges álmából. Jókedvű autós dudált lenn szabályellenesen. Megdörzsölte a sze­mét és felült. A szoba vakító napfényben úszott, szérve becézte a fehér függönyöket, szemben, kétujjnyira a mennyezet alatt hal­ványan fénylő villódzás szaladgált maka­csul, játékos siklással ide-oda. Előbb nem tudta, mire vélje a különös fényjelenséget, azután eszébe jutott az éjszakai látvány. Ki­ugrott az ágyból és az ablakhoz szaladt, úgy volt, ahogy sejtette: a napfényben tüzelő fo­lyam villódzott a szoba falán. Ijedten nézte az óráját. Tíz múlt tíz perc­cel. Ideje sietni, ha nem akar ismerőse tü­relmével visszaélni. Fütyörészve felöltözkö­dött és lement. A Dunaparton reggelizett. A kávé erős volt és illatos, a kiszolgálás diszkrét, nyu­gateurópai, az idő langyos, kellemes. Idén későn köszöntött be a nyár, mondta a bu­dapesti, de néhány napja mennyei az idő. Aztán felkerekedtek és elindultak a Bel­város felé. S most újabb meglepetés érte az egyipto­mit. A város legfényesebb utcájában jártak s egyszerre az az érzés fogta el, mintha Ke­leten ügyelegne, de nem Egyiptomban, ha­nem Bagdadban vagy Basrában, az Ezeregy­éjszaka valamelyik álomvárosában. Az utca olyan volt, mint valami bazár sikátora, szí­nes sátrakkal a járda két oldalán, piros, zöld és fehér tarkálló ponyvasátrakkal, mint a vásárokon és búcsúkon. Körülöttük hul­lámzott és tolongott a tömeg. Csak a vásár kerepelése és zsivaja hiányzott, a kikiáltók rekedt handabamlázása, a sípolás és a rikol­­tozás, amivel a vásárosok a bámészkodók figyelmét magukra vonják. A kép mozgal­mas volt, de finom, csendes és úri. Az egyip­tomi megkérdezte: — Mit árulnak ezekben a sátrakban? — Könyveket — mondta kísérője. — Könyveket? Valamennyiben? — csodál­kozott a külföldi. — Kizárólag és csakis könyveket? A pesti mosolygott. — Igen — felelte. — De csak három napig. Ezen a három napon a könyvkeres­kedők város- és országszerte kihordják könyveiket az utcára, hogy felhívják áru­jukra a közönség figyelmét. Ez a három nap a könyvek napja, a könyvek ünnepe. — Szép ünnep — bólintott az egyiptomi. — Vannak mutatósabb ünnepeink is, ha­gyományosabbak, látványosabbak. Szent Ist­ván napja, teszem. Mindamellett örülök, hogy itt tartózkodása éppen ezekre a szép júniusi napokra esik. Az ünnep, amelyre ér­kezett, újkeletű, össze-vissza nyolcéves múltja van. Külsőségei már meglehetősen kialakultak, de szellemi jelentősége esztendő­ről esztendőre változik. Eleinte az ünnep kereskedelmi jelentősége hangsúlyozottabb volt, mint a szellemi. Az egyre jobban szegé­nyedő középosztály elszokott a könyvvásár­lástól, beletörődött, hogy a könyvek elérhe­tetlenek a számára. Be kellett nekik bizonyí­tani, hogy a könyv nem megfizethetetlen luxuscikk. A könyvkereskedők kivitték az utcára portékájukat. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamednek kell elmenni a hegyhez, így mondják maguk felé, ugy­e bár? Ezekben a minden tekintetben nyo­mott, anyagilag és szellemileg igénytelen esztendőkben az olcsóság volt a könyvnap fő argumentuma. Ez a jelszó sohasem té­veszti el a hatását. Akkor is felpezsdítette a tömeg vásárlókészségét, ma is. A könyv­napon természetesen olcsóbbak a könyvek, mint a könyvnap után, valójában azonban nem a néhány fillérnyi árkedvezmény vonzza a közönséget a sátrakhoz. Kiadóink az első könyvnapok sikerén felbuzdulva minőségi versennyé, az irodalmi élet eseményévé lép­tették elő a könyvnapot. Ma már az a becs­vágyuk, hogy irodalmilag minél értékesebb, minél szebben kiállított s tartalmukhoz és külsejükhöz képest minél olcsóbb kiadvá­nyokkal örvendeztessék meg a publikumot. A könyvnapon hozzák ki legszebb könyvei­ket, ilyenkor futtatják favorit­jaikat. A könyv ünnepének ez az új jellege többé-kevésbé ünnepélyes külsőségeivel elhalványította az utcai sátorozás vásári természetét. Az elit­közönség egyre nagyobb izgalommal várja a napot, melyen kedvenc írója uj regénye megjelenik s melyen megvásárolhatja a könyvtárából hiányzó klasszikusokat. A könyvnapból aránylag rövid idő alatt szá­mottevő és számontartott esemény lett, az irodalom nagy hete, melyen résztvenni, me­lyet támogatni társadalmi kötelesség s a bon ton-hoz tartozik. De bármily örvendetes jelenség a könyv­­termelésnek és könyvárusításnak fokozatos kiszellemülése és el­finomodása, valami még hiányzott belőle, hogy igazán esemény le­gyen. Tömérdek szép és jó könyv jelent meg az utolsó nyolc könyvnapon — sok igénye­sen szórakoztató, elandalító, vigasztaló és elmemozdító írás —­ de valami hiányzott belőlük és éppen a legfontosabb: az igazi aktualitás, az önmagunkkal való kíméletlen szembenézés, a válasz arra a kérdésre, mik vagyunk. Idén ez is bekövetkezett. Ennek a könyv­napnak hangulata más, mint az eddigieké. A külsőségei a tavalyiak, a sátrakban azon­ban más könyveket árulnak: nyugtalanító, problematikus írásokat. A kép csakugyan emlékeztet kissé az Ezeregyéjszaka bazár­sikátoraira, nos hát igen, keleti faj vagyunk, Keleten nőtt törzseké fánknak... Ez ép­pen olyan büszkeségünk, mint az ellentéte, hogy épületeink és intézményeink nyuga­tiak. De a nyugatiság nem sokat jelent. A­­ hát­térben sivatag ásít, nem piramisokkal és s­íbiszekkel, de szilajcsordákkal, ridegpászto­­rokkal, tanyákkal és zsellérházakkal. Mit jelent onnan, a pusztáról, ez a tenyérnyi belterület nyugati igényességgel kitenyész­tett emberpéldányaival és roskatag kis­ne­mesi kultúrájával? Keveset. A könyvnapok sikere visszaadta az írók önbizalmát. Az­előtt maguknak és egymásnak írtak, Arany Jánosra gondolva: „Ha későn, ha csonkán, ha senkinek, írjad!" addig, amíg a közön­ség végre mégis csak kezdett felfigyelni rá­juk. De ez még nem az ország volt, nem a nép. Az elitközönséget meghódították, de hangjuk megrekedt a város bérkaszárnyái között, mert a birtokon belüliek értelmi és érzelmi szempontjaihoz alkalmazkodtak, kényszeredett és megalázó mimikrivel. Fe­hér és rózsaszínű történeteket eszeltek ki, derűs és tetszetős fordulatokkal, vagy — az erdélyi írók modorában — mesehangulattá ízesítették fel a zsellérember hétköznapjait. Idén mindez megváltozott — talán, mivel még soha nem esett ennyire össze a politikai és társadalmi változások időszerűsége az irodalmi tárgyelmélyítés követelményeivel. Gyönyörű idő van, zene szól, virág­os parfümillat száll az utca felett , és a sát­rakban finom női kezek kínálgatják az ele­gáns publikumnak irodalmunk legfrissebb termékeit. — Különös irodalom! Az egyik könyv címe Bűntudat, a másiké Számadás, a harmadiké Néma forradalom. Csodálko­zik az ellentmondáson a vásár derűsen ünnepi hangulata és a riasztó könyvcimek között? Eri is. Ki tudja, mit jelent? A Kelet betörését, mely elenyészti a talpalatnyi Nyu­gatot, a kiváltságosak kultur-oázisát az el­maradottság sivatagának közepén , vagy az értelmiség és a nép egymásratalálását és összebékülését, az Uj Magyarországot, a Te­kintetes Karok és Rendek Magyarországának örökösét? Németh Andor hogy a spanyol kormány nézete szerint ez a két eset Spanyolország területi épsége ellen intézett újabb támadásnak tekinthető. A jegyzék ezután ismerteti Almeria ágyú­zásának történetét és azt állítja, hogy a város ágyúzása során 19 ember, köztük öt asszony és egy gyermek életét vesztette és 35 ház rombadőlt. A spanyol kormány ér­deklődéssel várja a londoni semlegességi bizottságban folyó vita fejleményeit és csak azután határoz arról, hogy fenálló joga sze­rint sürgősen összehívja-e a népszövetség tanácsát. Egyébként a népszövetség városában olyan izgalom uralkodik, amilyenre alig emlékeznek a népszövetség intézményének fennállása óta. A híresztelések egymást ker­getik. Ezek a híresztelések már azt is tudni vélték, hogy a népszövetségi tanácsot rend­kívüli ülésre összehívták. A való helyzet azonban hétfőn este még az volt, hogy a népszövetség főtitkársága részéről semmi­féle ilyen intézkedés nem történt. Népszövetségi körökben valószínűnek tartják, hogy francia és angol részről min­dent elkövetnek majd a népszövetségi tanács egybehívásának elhárítására, mert ezeket a nagyhatalmakat kínosan érintené, ha a spanyol ügy a londoni be nem avatko­zási bizottság hatásköréből kikerülne és a genfi plénum­ előtt általános európai üggyé válna. A valenciai kormány jegyzéke Hétfőn a késő esti órákban a népszövet­ségi főtitkárság a valenciai kormánytól hosszabb jegyzéket kapott,­ amelyben a va­lenciai kormány jelentést tesz az ibizai és az almeriai esetről. Az ibizai légitámadás körülményeire vo­natkozóan a jegyzék többek között ezeket mondja: " Szombaton, május 29-én a föld­közitengeri német tengeri haderő fő­­parancsnoka értesítette a valenciai ka­tonai parancsnokságot, hogy abban az esetben, ha spanyol köztársasági re­pülőgépek elrepülnek a nemzetközi ellenőrzésben résztvevő német hadi­hajók felett, úgy a német hadihajók megfelelő intézkedéseket hajtanak végre. A német hadihajók a nemzetközi ellen­őrzéssel nem tartották összeegyeztethe­tetlennek, hogy a kijelölt tízmérföldes zónán belülre hajózzanak és felkeres­sék a felkelők kikötőit. A valenciai kor­mány felderítő repülőgépei, ha tekin­tetbe veszik a német hajóraj parancs­nokának figyelmeztetését, ilyen körül­mények között nem végezhettek volna felderítő repülést a felkelők katonai gócpontjai felett. A madridi védelmi védelmi bizottság közölte a német hajóraj parancsnokával, hogy veszé­lyeknek teszik ki magukat a német hadihajók, ha olyan vizeken hajóznak, amelyek a nemzetközi ellenőrzés zóná­ján kívül vannak. Közölték a német hajóraj parancsnokával, hogy a német hadihajóknak nem esik bántódásuk, ha megmaradnak azokon a vizeken, ame­lyeket a londoni be nem avatkozási bi­zottság ellenőrzésre kijelölt számukra. A védelmi bizottság közölte egyben azt is, hogy ezt a garanciát nem vállalhat­ják olyan esetekben, ha a német hadi- 3 FRONTHARCOS TÚRAVERSENY 1200 Mioniéter (24 órás) távján 2 literes autó­ kategória GYŐZTESE Wiessengrund Ferenc úr, a világhírű emui teljesen normál gyári túra-modellel Vezérképviselet milJLAIH VI., Gróf Zichy Jenő­ u. 17 Pöstyén a rheuma elleni csodaforrás biz­tos gyógyered­­ményt nyújt. Olcsó pausálárak! Pengelefizetés, felvilágositás: Pö­styén tü­rdök­odó, Bu­dapest, VII., Károly-krt 3/a. — Telefor: 14-33-82

Next