Ujság, 1937. július (13. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
CSÜTÖRTÖK, 1937 JÚLIUS ÚJSÁG Franciaország letért az aranyalapról Megszűnt a Francia Bank aranybeváltási kötelezettsége. Moratórium az aranyra, vagy külföldi valutára szóló tartozásokra. 10—12 százalékkal csökkentik a frank értékét. Biztosítva van az angol-amerikai valutáris együttműködés A kamara és a szenátus nagy többséggel augusztus 31-ig teljes pénzügyi felhatalmazást adott a kormánynak . Amikor a francia szenátus megtagadta a filum-kormánynak a felhatalmazást arra, hogy rendeleti úton megtegye a szükséges intézkedéseket a frank védelmére és az államháztartás szanálására, a beavatottak tudták, hogy az utána következő kormánynak a legradikálisabb intézkedésekhez kell nyúlni, ha meg akarja menteni Franciaországot a pénzügyi káosztól. A nemzetközi devizapiacokon már a múlt hét szombaton évi száz százalékra szökött fel a frank egyhónapos kölcsöndíja. Ez a kölcsöndíj tizenkét hónapra elosztva annyit jelentett, hogy a jól informált spekuláció a legközelebbi időre a francia franknak legalább további nyolcszázalékos devalvációját várja, de mindenesetre meg van győződve arról, hogy a devalváció elkerülhetetlen. Hamarabb, mint várni lehetett volna, igazolták az események a nemzetközi spekuláció várakozását. Miután a Chautemps-kormány kedden és szerdán a kamarában és a szenátusban megkapta a felhatalmazást arra, hogy 1937 augusztus 31-ig rendeletek útján megtegye a szükséges pénzügyi intézkedéseket, már az első szükségrendelet feladta az aranyalapot és sorsára bízta a frankot. Ez a szükségrendelet, amelyet Lebrun elnök Bonnet pénzügyminiszter előterjesztésére szerdán este aláírt, a következő három pontból áll: 1. Az 1936 október elsejei valutatörvény különböző rendelkezéseit megváltoztatják. A megváltoztatott szöveg szerint a valutatörvényből kimarad az a szakasz, amely a francia frank aranyértékét legfeljebb 47 és legalább 43 miligrammban állapítja meg s helyébe az a rendelkezés kerül, hogy a francia valuta jövőbeni aranyértékét később állapítják meg a minisztertanács által jóváhagyandó újabb rendeletben. Ugyancsak rendeleti úton megváltoztatják a régi valutatörvénynek azt a rendelkezését is, amely a bankjegyek aranybeváltási kötelezettségéről szólt. A bankjegyek aranyra való becserélésének jövőbeni feltételeit tehát új rendelet fogja megszabni. Addig, amíg a frank új aranyértékét nem állapítják meg, a francia frank és a külföldi devizák értékviszonyát a valutakiegyenlítő alap szabályozza. 2. A pénzügyminiszter és a Francia Bank kormányzója megállapodást fognak kötni, amelyet a jelen szükségrendelet már eleve jóváhagy. Ez a megállapodás arra vonatkozik, hogy a Francia Bank 10—15 milliárd frank előleget folyósít a kincstár részére. 3. A június 28-án kiadott ideiglenes rendeletet, amely kimondotta, hogy az aranyra vagy külföldi valutára szóló kereskedelmi váltók vagy egyéb kereskedelmi tartozások moratórium alá esnek, a felhatalmazási törvény alapján hozott szükségrendeletté minősítik, amelyet csak a felhatalmazási törvényben megszabott határidőn belül kell jóváhagyás végett a parlament elé terjeszteni. Mi késztette a Chautemps-kormányt, hogy hozzányúljon ahhoz az eszközhöz, amelytől a Blum-kormány annyira irtózott: az aranyalap feladásához és a jegybanknak inflatorikus igénybevételéhez? A válasz önként adódik, ha azokat az adatokat tekintjük, amelyek a kamara éjszakai ülésén közismertté váltak. A Francia Banktól június 1-től 28-ig 7,7 milliárd frankot vontak el. A valutakiegyenítő alap aranykészlete teljesen kimerült. Az egyik oldalon teljes erővel jelentkezett a tőke bizalmatlansága, a másik oldalon elfogytak azok az eszközök, amelyekkel a francia frankot a szokatlan aranyelvonással szemben megvédeni lehetett volna. Ugyanekkor kiderült, hogy az államháztartás teljes deficitje a folyó évben 16,5 milliárd, a községeknek, megyéknek és egyéb közületeknek kilencmilliárd előleget kell nyújtani. Az Auriol-féle kincstárjegyek szeptemberi esedékessége 807 millió, a 4,5 százalékos 1934. évi kincstárjegyek októberi esedékessége 5.4 milliárd és végül a decemberben visszafizetendő angol kölcsön esedékessége 4.4 milliárd frank. Ezzel szemben — mint Bonnet a kamara és szenátus ülésein drámai hangsúllyal bejelentette — az államkincstár rendelkezésére álló folyósítható összeg 20 millió frank. Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy Franciaországnak az államcsődöt kellett volna bejelentenie, ha a szenátus nem adja meg rendkívüli intézkedésekre a felhatalmazást. Két irányban kellett ezeket az intézkedéseket megtenni. Először gondoskodni kellett arról, hogy a Francia Bank folyósítson a kormány számára olyan előleget, amely a szanálás keresztülviteléig a folyó kiadások fedezését biztosítja. Ezt 10—15 milliárd francia frankban határozták meg. Hogy ez a nagymérvű bankjegykibocsátás ne vonja maga után a Francia Bank aranyának további elvonását a közönség által, fel kellett függeszteni a jegybank aranybeváltási kötelezettségét. Abban a pillanatban azonban, amikor egy jegybank nem köteles a bankjegy ellenében aranyat kiszolgáltatni, tulajdonképpen már letért az aranyalapról és a bankjegyek értékét nem a bank pincéjében fekvő arany határozza meg, hanem a nemzet gazdasági tevékenysége és a bizalom, amelyet a tőke ezzel a gazdasági tevékenységgel és a pénzügyi kormányzattal szemben táplál. 80 milliárd kiadás, 48 milliárd bevétel 1936 szeptember 26-án kötötte meg a Blum-kormány Angliával és Amerikával a hármas valutaegyezményt, amelynek keretében a francia frank aranytartalmát 65,5 milligrammról akként szállította le, hogy azon túl a francia frank aranytartalmának alsó határa 43 milligramm, felső határa 47 milligramm lesz. Ez a devalváció, amely 25—33 százalék között mozgó leértékelést jelentett, nem hozta meg a kívánt eredményt. A devalvációt túl gyors tempóban követte az árak és költségek emelkedése, ezenkívül a Blum-kormány szociális intézkedései, a sztrájkok által kikényszerített béremelések, a negyvenórás munkahét bevezetése, nemcsak a valutáris experimentum előnyeit semmisítették meg, de fokozták az állam kiadásait is. A költségvetés végül úgy alakult, hogy a francia államnak évi 80 milliárdot kell kiadnia, de csak 48 milliárdot tud bevenni. És a kiadások alig csökkenthetők, mert azoknak 2113 százaléka a meglevő adósságok kamatainak fedezésére, 20.3 százaléka a járadékok fizetésére, 26.95 százaléka hadfelszerelésre esik és csak 31.45 százalék a tényleges államháztartási kiadás. Már a Blum-kormány tudta, hogy a bevételek fokozása nélkül lehetetlen a francia pénzügyek szanálása. De világos volt az is, hogy a francia frank a fonttal és dollárral szemben még mindig „túl drága". A frank magas árfolyama a fonthoz viszonyítva csökkentette a francia kivitel versenyképességét, másfelől megbénította a drágaság folytán Franciaország idegenforgalmát, éppen olyan időben, amikor a világkiállítás révén erre legnagyobb szükség volt. A Chautemps-kormányra vár a feladat, hogy gondoskodjék új adók révén a bevételek fokozásáról, a kiadások lehető lefaragásáról, másfelől biztosítsa azokat az előnyöket, amelyek a francia frank egyelőre 10—11 százalék között mozgó devalvációjából úgy a külkereskedelmi forgalomban, mint a belföldön jelentkezhetnek. Miután a Chautemps-kormány számíthat Anglia és Amerika támogatására, valamint arra is, hogy az energikus pénzügyi intézkedések rendbehozzák az államháztartást és helyreállítják a tőke bizalmát, remélhető, hogy a francia államnak ez a pénzügyi krízise is hamarosan megoldódik. A francia eseményekről az alábbi táviratok számolnak be: A kormány kiáltványa Párizs, június 30. Chautemps miniszterelnök kedden délután három órakor olvasta fel a képviselőházban a kormánynyilatkozatot. Ebben hangsúlyozza, hogy az új kormány lojálisan együttműködik a népfronttal s törekvése arra irányul, hogy egyetértést hozzon létre a képviselőház és a szenátus között. A kormány az eddigi külpolitikát folytatja és ha marad Franciaország eddigi barátaihoz. A radikális és szocialista képviselők lelkesedéssel fogadták Chautempsnak azt a bejelentését, hogy a kormány egyidejűleg kiáltványt bocsát ki minden néphez és kormányhoz, hogy remény nyíljék a fegyverkezés korlátozására és a gazdaság támogatására. A kormány a szociális törvényeket fokozatosan hozzáilleszti a rendes gazdasági élet követelményeihez. E munkájában számít a munkások és munkaadók együttműködésére. A kormánynak szünetre van szüksége. Sürgősen be fogja terjeszteni az együttes munkaszerződésekről, a bérekről és a kereskedelmi adósságokról szóló törvényjavaslatot. A kormánynyilatkozat ezután kérte a pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslat elfogadását Bizalmat szavaztak a kormánynak és megszavazták a felhatalmazási javaslat A pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslat egyetlen szakaszból áll és a következőképpen szól: „A kormány felhatalmazást kap arra, hogy 1937 augusztus 31-ig államtanácsban megállapított rendeletek útján megtegye mindazokat az intézkedéseket, amelyekre szükség van az államhitel elleni merényletek megtorlása, az üzérkedés leküzdése, a gazdasági talpraállítás, az árak ellenőrzése, a költségvetési és kincstári egyensúly biztosítása céljából. A rendeletek a törvény kihirdetését követő 3 hónapon belül megerősítés céljából a képviselőház elé terjesztendők." Mielőtt a képviselőház rátért a törvényjavaslat megvitatására a miniszterelnök azt javasolta, hogy a kormány általános politikájára vonatkozó interpellációs vitáját halassza el s ezzel kapcsolatban felvetette a bizalmi kérdést. A képviselőház 393 szavazattal 142 szavazat ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. Kedden hajnali három óra felé járt az idő, amikor a képviselőházban a sorsdöntő jelentőségű felhatalmazási javaslat részletes megvitatására került a sor. A szakaszhoz benyújtott módosításokat elvetették. Chautemps miniszterelnök kijelentette ezután, hogy kizárólag technikai szempontok vezetik a kormányt, amikor a mostani helyzetben felhatalmazást kér az elkerülhetetlenül szükséges rendeletek kibocsátására. A kormány rajta lesz, hogy lehetőleg minél kevésbé legyenek terhesek azok az áldozatok, amelyeket az országnak meg kell hoznia. Franciaország külpolitikai tekintélyét súlyosan érintené, ha nem követne el mindent pénzügyi talpraállításának biztosítására. A képviselőház 380 szavazzattal 228 szavazat ellenében megszavazta a felhatalmazási javaslatot. A szocialisták és radikálisok hivatalos szónokai megindokolták, hogy miért szavaznak a törvényjavaslat mellett. A köztársasági szövetség pártja bejelentette, hogy bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt. Tízmilliárd frank újabb előleg a Francia Banktól Bonnet pénzügyminiszter előbb a képviselőház pénzügyi bizottságában, majd a plénum előtt kifejtette, hogy miért van szükség a rendkívüli felhatalmazásra. A miniszter rámutatott arra, hogy a kincstárnak ezidőszerint a következő terhei vannak: a költségvetési kiadások 8 milliárdot tesznek ki, a közület előleges 8 milliárdot, végül, az adósságok után esedékes öszszeg ugyancsak 8 milliárd, ezzel szemben kedden reggel az állampénztárban már csak 20 millió frank volt. Amikor az egész világon gazdasági fellendülés jelei mutatkoznak, Franciaországban is a tényleges költségvetési egyensúly helyreállítására kell törekedni. Ehhez újabb bevételi forrásokra van szükség. Addig is, amíg a pénzügyi talpraállítás céljából tervezett rendszabályok hatásai folytán megfelelő fedezet áll rendelkezésére a kormánynak, a letéti pénztártól előleget vesz fel az esedékességek fedezésére. Tíz milliárd frankkal óhajtja felemeltetni a pénzügyminiszter azoknak az előlegeknek a felső határát, amelyeket a Francia Bank az államnak nyújt. A költségvetési hiányt az illetékes adók kimunkálásával és a valutatörvényben megállapított alsó határ eltörlésével akarja fedezni. A miniszter kijelentette még, hogy semmiféle újabb kiadást nem vállal, másfelől ellensége a járadékok kényszerkonverziójának. Az esedékessé váló kincstárjegyek megújításáról megfelelő hitelművelettel óhajt gondoskodni. A kormány — folytatta Bonnet — mindenekelőtt küzdeni fog az adócsalások ellen, de óvakodik olyan intézkedéseket hozni, amelyek nyugtalanítanák a kiszökések nagy tömegét. A nemzetvédelem szempontjából szükséges összegeket természetesen rendelkezésre bocsátják, e kiadások felett szigorú ellenőrzést fognak gyakorolni, de a honvédelem biztosítása céljából nemcsak erős hadseregre és erős haditengerészetre van szükség, hanem egészséges pénzügyi állapotokra is. Bonnet bejelenti a frank devalvációját Beszéde további során Bonnet pénzügyminiszter bejelentette, hogy az aranykiáramlás megakadályozása céljából szükség van a valutatörvény módosítására. Annak hangsúlyozása mellett, hogy Franciaországnak kerülnie kell minden únellátó rendszert és fenn kell tartania a kereskedelmi szerződéseknek, valamint a devizák szabad forgalmát, a kormány elhatározta, hogy az 1936 október 11 leértékelési törvényben megállapított aranyhatárokat felfüggeszti és a kereslet és kínálat természetes törvényét engedi érvényesülni a francia frank árfolyamának kialakulásában. A kamara ülésén Reynaud boncolókés alá vette a Blum-kormány pénzügyi és valutapolitikáját." 3 MODIANO gyártmányok: SZIVARKAHÜVELY: Modiano ....................................... 40i,ié-Modiano SZU FO V©S 44 fillér Ikerszűrös Modiano ... 46 fillér Parafás Modiano ... ..50 fillér SZIVARKAPAPÍR: Modiano...........................................12 miér Modiano- Tömb............ 13 fülér Heves jelenetek A kommunista Iiudos beszéde alatt heves jelenetek játszódtak le a szélsőbaloldal és a jobboldal között. A képviselőház éttermében ugyanis a kommunisták tettlegesen bántalmazták Desmards gróf jobboldali képviselőt, aki semmirekellőknek nevezte a kommunistákat. Cornavin és Banette szélsőbaloldali képviselők erre ököllel Desmards gróf arcába sújtottak. Az ülés megnyitása után Herriot elnök megbélyegezte a kommunisták magatartását, később ismét heves szóváltás fejlődött ki Torrez kommunista vezér és Picier-Vignancourt jobboldali