Ujság, 1937. július (13. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

CSÜTÖRTÖK, 1937 JÚ­LIUS­­ ÚJSÁG ­ Franciaország letért az arany­alapról Megszűnt a Francia Bank aranybeváltási kötelezett­sége. Moratórium az aranyra, vagy külföldi valutára szóló tartozásokra. 10—12 százalékkal csökkentik a frank értékét. Biztosítva van az angol-amerikai valutáris együttműködés A kamara és a szenátus nagy több­séggel augusztus 31-ig teljes pénzügyi felhatalmazást adott a kormánynak . Amikor a francia szenátus megtagadta a filum-kormánynak a felhatalmazást arra, hogy rendeleti úton megtegye a szükséges intézkedéseket a frank védelmére és az állam­­háztartás szanálására, a beavatottak tudták, hogy az utána következő kormánynak a leg­radikálisabb intézkedésekhez kell nyúlni, ha meg akarja menteni Franciaországot a pénz­ügyi káosztól. A nemzetközi devizapiacokon már a múlt hét szombaton évi száz százalékra szökött fel a frank egyhónapos kölcsöndíja. Ez a kölcsöndíj tizenkét hónapra elosztva annyit jelentett, hogy a jól informált speku­láció a legközelebbi időre a francia franknak legalább további nyolcszázalékos devalváció­ját várja, de mindenesetre meg van győződve arról, hogy a devalváció elkerülhetetlen. Hamarabb, mint várni lehetett volna, iga­zolták az események a nemzetközi spekulá­ció várakozását. Miután a Chautemps-kor­­mány kedden és szerdán a kamarában és a szenátusban megkapta a felhatalmazást arra, hogy 1937 augusztus 31-ig rendeletek útján megtegye a szükséges pénzügyi intézkedése­ket, már az első szükségrendelet feladta az aranyalapot és sorsára bízta a frankot. Ez a szükségrendelet, amelyet Lebrun elnök Bon­­net pénzügyminiszter előterjesztésére szerdán este aláírt, a következő három pontból áll: 1. Az 1936 október elsejei valutatö­rvény különböző rendelkezéseit megváltoztatják. A megváltoztatott szöveg szerint a valuta­törvényből kimarad az a szakasz, amely a francia frank aranyértékét legfeljebb 47 és legalább 43 miligrammban állapítja meg s helyébe az a rendelkezés kerül, hogy a francia valuta jövőbeni aranyértékét később állapítják meg a minisztertanács által jóváhagyandó újabb rendeletben. Ugyan­csak rendeleti úton megváltoztatják a régi valutatörvénynek azt a rendelkezését is, amely a bankjegyek aranybeváltási kötele­zettségéről szólt. A bankjegyek aranyra való becserélésének jövőbeni feltételeit tehát új rendelet fogja megszabni. Addig, amíg a frank új aranyértékét nem állapít­ják meg, a francia frank és a külföldi devizák értékviszonyát a valutakiegyen­­lítő alap szabályozza. 2. A pénzügyminiszter és a Francia Bank kormányzója megállapodást fognak kötni, amelyet a jelen szükségrendelet már eleve jóváhagy. Ez a megállapodás arra vonatko­zik, hogy a Francia Bank 10—15 milliárd frank előleget folyósít a kincstár részére. 3. A június 28-án kiadott ideiglenes ren­deletet, amely kimondotta, hogy az aranyra vagy külföldi valutára szóló kereskedelmi váltók vagy egyéb kereskedelmi tartozások moratórium alá esnek, a felhatalmazási törvény alapján hozott szükségrendeletté minősítik, amelyet csak a felhatalmazási törvényben megszabott határidőn belül kell jóváhagyás végett a parlament elé terjesz­teni. Mi késztette a Chautemps-kormányt, hogy hozzányúljon ahhoz az eszközhöz, amelytől a Blum-kormány annyira irtózott: az arany­alap feladásához és a jegybanknak inflatori­kus igénybevételéhez? A válasz önként adó­dik, ha azokat az adatokat tekintjük, ame­lyek a kamara éjszakai ülésén közismertté váltak. A Francia Banktól június 1-től 28-ig 7,7 milliárd frankot vontak el. A valuta­­kiegyenítő alap aranykészlete teljesen kime­rült. Az egyik oldalon teljes erővel jelentke­zett a tőke bizalmatlansága, a másik oldalon elfogytak azok az eszközök, amelyekkel a francia frankot a szokatlan aranyelvonással szemben megvédeni lehetett volna. Ugyanek­kor kiderült, hogy az államháztartás teljes deficitje a folyó évben 16,5 milliárd, a köz­ségeknek, megyéknek és egyéb közü­leteknek kilencmilliárd előleget kell nyújtani. Az Auriol-féle kincstárjegyek szeptemberi esedé­kessége 807 millió, a 4,5 százalékos 1934. évi kincstárjegyek októberi esedékessége 5.4 mil­liárd és végül a decemberben visszafizetendő angol kölcsön esedékessége 4.4 milliárd frank. Ezzel szemben — mint Bonnet a kamara és szenátus ülésein drámai hangsúllyal bejelen­tette — az államkincstár rendelkezésére álló folyósítható összeg 20 millió frank. Gyakor­latilag ez annyit jelentett, hogy Franciaor­szágnak az államcsődöt kellett volna beje­lentenie, ha a szenátus nem adja meg rend­kívüli intézkedésekre a felhatalmazást. Két irányban kellett ezeket az intézke­déseket megtenni. Először gondoskodni kel­lett arról, hogy a Francia Bank folyósítson a kormány számára olyan előleget, amely a szanálás keresztülviteléig a folyó kiadások fedezését biztosítja. Ezt 10—15 milliárd fran­cia frankban határozták meg. Hogy ez a nagymérvű bankjegykibocsátás­­ ne vonja maga után a Francia Bank aranyának to­vábbi elvonását a közönség által, fel kellett függeszteni a jegybank aranybeváltási köte­lezettségét. Abban a pillanatban azonban, amikor egy jegybank nem köteles a bank­jegy ellenében aranyat kiszolgáltatni, tulaj­donképpen már letért az aranyalapról és a bankjegyek értékét nem a bank pincéjében fekvő arany határozza meg, hanem a nem­zet gazdasági tevékenysége és a bizalom, amelyet a tőke ezzel a gazdasági tevékeny­séggel és a pénzügyi kormányzattal szemben táplál. 80 milliárd kiadás, 48 milliárd bevétel 1936 szeptember 26-án kötötte meg a Blum-kormány Angliával és Amerikával a hármas valutaegyezményt, amelynek kereté­ben a francia frank aranytartalmát 65,5 milligrammról akként szállította le, hogy azon túl a francia frank aranytartalmának alsó határa 43 milligramm, felső határa 47 milligramm lesz. Ez a devalváció, amely 25—33 százalék között mozgó leértékelést je­lentett, nem hozta meg a kívánt eredményt. A devalvációt túl gyors tempóban követte az árak és költségek emelkedése, ezenkívül a Blum-kormány szociális intézkedései, a sztrájkok által kikényszerített béremelések, a negyvenórás munkahét bevezetése, nemcsak a valutáris experimentum előnyeit semmi­sítették meg, de fokozták az állam kiadásait is. A költségvetés végül úgy alakult, hogy a francia államnak évi 80 milliárdot kell ki­adnia, de csak 48 milliárdot tud bevenni. És a kiadások alig csökkenthetők, mert azoknak 2113 százaléka a meglevő adósságok kama­tainak fedezésére, 20.3 százaléka a járadékok fizetésére, 26.95 százaléka hadfelszerelésre esik és csak 31.45 százalék a tényleges állam­­háztartási kiadás. Már a Blum-kormány tudta, hogy a be­vételek fokozása nélkül lehetetlen a francia pénzügyek szanálása. De világos volt az is, hogy a francia frank a fonttal és dollárral szemben még mindig „túl drága". A frank magas árfolyama a fonthoz viszonyítva csök­kentette a francia kivitel versenyképességét, másfelől megbénította a drágaság folytán Franciaország idegenforgalmát, éppen olyan időben, amikor a világkiállítás révén erre legnagyobb szükség volt. A Chautemps-kormányra vár a feladat, hogy gondoskodjék új adók révén a bevéte­lek fokozásáról, a kiadások lehető lefaragá­sáról, másfelől biztosítsa azokat az előnyö­ket, amelyek a francia frank egyelőre 10—11 százalék között mozgó devalvációjából úgy a külkereskedelmi forgalomban, mint a bel­földön jelentkezhetnek. Miután a Chautemps-kormány számíthat Anglia és Amerika támogatására, valamint arra is, hogy az energikus pénzügyi intézke­dések rendbehozzák az államháztartást és helyreállítják a tőke bizalmát, remélhető, hogy a francia államnak ez a pénzügyi krí­zise is hamarosan megoldódik. A francia eseményekről az alábbi távira­tok számolnak be: A kormány kiáltványa Párizs, június 30. Chautemps miniszterelnök kedden délután három órakor olvasta fel a képviselőházban a kormánynyilatkozatot. Eb­ben hangsúlyozza, hogy az új kormány lojáli­san együttműködik a népfronttal s törekvése arra irányul, hogy egyetértést hozzon létre a képviselőház és a szenátus között. A kormány az eddigi külpolitikát folytatja és ha marad Franciaország eddigi barátaihoz. A radikális és szocialista képviselők lel­kesedéssel fogadták Chautempsnak azt a be­jelentését, hogy a kormány egyidejűleg kiált­ványt bocsát ki minden néphez és kormány­hoz, hogy remény nyíljék a fegyverkezés korlátozására és a gazdaság támogatására. A kormány a szociális törvényeket fokoza­tosan hozzáilleszti a rendes gazdasági élet követelményeihez. E munkájában számít a munkások és munkaadók együttműködé­sére. A kormánynak szünetre van szüksége. Sürgősen be fogja terjeszteni az együttes munkaszerződésekről, a bérekről és a keres­kedelmi adósságokról szóló törvényjavas­latot. A kormánynyilatkozat ezután kérte a pénz­ügyi felhatalmazási törvényjavaslat elfoga­dását Bizalmat szavaztak a kormánynak és meg­szavazták a felhatalma­zási javaslat A pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslat egyetlen szakaszból áll és a következőképpen szól: „A kormány felhatalmazást kap arra, hogy 1937 augusztus 31-ig államtanácsban meg­állapított rendeletek útján megtegye mind­azokat az intézkedéseket, amelyekre szükség van az államhitel elleni merényletek megtor­lása, az üzérkedés leküzdése, a gazdasági talpraállítás, az árak ellenőrzése, a költség­­vetési és kincstári egyensúly biztosítása cél­jából. A rendeletek a törvény kihirdetését követő 3 hónapon belül megerősítés céljából a képviselőház elé terjesztendők." Mielőtt a képviselőház rátért a törvényjavas­lat megvitatására a miniszterelnök azt java­solta, hogy a kormány általános politikájára vonatkozó interpellációs vitáját halassza el s ezzel kapcsolatban felvetette a bizalmi kérdést. A képviselőház 393 szavazattal 142 szava­zat ellenében bizalmat szavazott a kormány­nak. Kedden hajnali három óra felé járt az idő, amikor a képviselőházban a sorsdöntő jelentő­ségű felhatalmazási javaslat részletes megvita­tására került a sor. A szakaszhoz benyújtott módosításokat elvetették. Chautemps miniszter­elnök kijelentette ezután, hogy kizárólag tech­nikai szempontok vezetik a kormányt, amikor a mostani helyzetben felhatalmazást kér az el­kerülhetetlenül szükséges rendeletek kibocsátá­sára. A kormány rajta lesz, hogy lehetőleg mi­nél kevésbé legyenek terhesek azok az áldoza­tok, amelyeket az országnak meg kell hoznia. Franciaország külpolitikai tekintélyét súlyosan érintené, ha nem követne el­ mindent pénzügyi talpraállításának biztosítására. A képviselőház 380 szavazzattal 228 szavazat ellenében megszavazta a felhatalmazási javas­latot. A szocialisták és radikálisok hivatalos szónokai megindokolták, hogy miért szavaznak a törvényjavaslat mellett. A köztársasági szö­vetség pártja bejelentette, hogy bizalmatlanság­gal viseltetik a kormány iránt. Tízmilliárd frank újabb előleg a Francia Banktól Bonnet pénzügyminiszter előbb a képviselő­ház pénzügyi bizottságában, majd a plénum előtt kifejtette, hogy miért van szükség a rend­kívüli felhatalmazásra. A miniszter rámutatott arra, hogy a kincstárnak ezidőszerint a követ­kező terhei vannak: a költségvetési kiadások 8 milliárdot tesznek ki, a közület előleges 8 mil­­liárdot, végül, az adósságok után esedékes ösz­­szeg ugyancsak 8 milliárd, ezzel szemben ked­den reggel az állampénztárban már csak 20 mil­lió frank volt. Amikor az egész világon gaz­dasági fellendülés jelei mutatkoznak, Francia­­országban is a tényleges költségvetési egyensúly helyreállítására kell törekedni. Ehhez újabb bevételi forrásokra van szükség. Addig is, amíg a pénzügyi talpraállítás céljá­ból tervezett rendszabályok hatásai folytán megfelelő fedezet áll rendelkezésére a kormány­nak, a letéti pénztártól előleget vesz fel az ese­dékességek fedezésére. Tíz milliárd frankkal óhajtja felemeltetni a pénzügyminiszter azok­nak az előlegeknek a felső határát, amelyeket a Francia Bank az államnak nyújt. A költség­­vetési hiányt az illetékes adók kimunkálásával és a valutatörvényben megállapított alsó határ eltörlésével akarja fedezni. A miniszter kijelen­tette még, hogy semmiféle újabb kiadást nem­ vállal, másfelől ellensége a járadékok kényszer­­konverziójának. Az esedékessé váló kincstár­­jegyek megújításáról megfelelő hitelművelettel óhajt gondoskodni. A kormány — folytatta Bonnet — mindenekelőtt küzdeni fog az adó­csalások ellen, de óvakodik olyan intézkedése­ket hozni, amelyek nyugtalanítanák a kiszöké­­sek nagy tömegét. A nemzetvédelem szempont­jából szükséges összegeket természetesen ren­delkezésre bocsátják, e kiadások felett szigorú ellenőrzést fognak gyakorolni, de a honvéde­lem biztosítása céljából nemcsak erős had­seregre és erős haditengerészetre van szükség, hanem egészséges pénzügyi állapotokra is. Bonnet bejelenti a frank devalvációját Beszéde további során Bonnet pénzügyminisz­ter bejelentette, hogy az aranykiáramlás meg­akadályozása céljából szükség van a valuta­­törvény módosítására. Annak hangsúlyozása mellett, hogy Fran­ciaországnak kerülnie kell minden ún­ellátó rendszert és fenn kell tartania a kereskedelmi szerződéseknek, valamint a devizák szabad forgalmát, a kormány elhatározta, hogy az 1936 október 11 leértékelési törvényben meg­állapított aranyhatárokat felfüggeszti és a kereslet és kínálat természetes törvényét en­gedi érvényesülni a francia frank árfolyamá­nak kialakulásában. A kamara ülésén Reynaud boncolókés alá vette a Blum-kormány pénzügyi és valutapoli­tikáját." 3 MODIANO gyártmányok: SZIVARKAHÜVELY: Modiano ....................................... 40i,ié-Modiano SZU FO V©S 44 fillér Ikerszű­rös Modiano ... 46­ fillér Parafás Modiano ... ..50 fillér SZIVAR­KAPA­PÍR: M­odiano...........................................12 miér Modiano- Tömb............ 13 fülér Heves jelenetek A kommunista Iiud­os beszéde alatt heves jelenetek játszódtak le a szélső­baloldal és a jobboldal között. A képviselőház éttermében ugyanis a kommunisták tettlegesen bántalmaz­ták Desm­ards gróf jobboldali képviselőt, aki semmirekellőknek nevezte a kommunistákat. Cornavin és Banette szélsőbaloldali képviselők erre ököllel Desm­ards gróf arcába sújtottak. Az ülés megnyitása után Herriot elnök megbé­lyegezte a kommunisták magatartását, később ismét heves szóváltás fejlődött ki Torrez kom­munista vezér és Picier-Vignancourt jobboldali

Next