Ujság, 1937. október (13. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-10 / 230. szám

VASÁRNAP, 1937 OKTÓBER 10 ÚJSÁG SZÍNHÁZ Pletykálkodás Ez még szeptember közepén történt Badgasteinben. A Hotel Kaiserhof jól fűtött ebédlőjének egy sarokasztalánál egymagában vacsorázott Toscanini, aki pedig azt híreszteltette magáról, hogy a salzburgi ünnepi játékok befejeztével hazautazik pihenni Olaszországba. Nyilván nem akarta, hogy tudják, merre jár, még legmeghittebb barátaival sem közölte, hogy néhány hetet teljes visszavonultságban Gastemnben akar tölteni, ami annál könynyebbnek tetszett, mert ezidőtájt az itteni szezon vég végetért és a Der Kaiserhof-ot is főként ő érezte és néhány amerikai milliomosért tartották még nyitva. Odakünn már két nap óta sűrű pelyhekben hullott a hó, a Kaiser Wilhelm Promenade tájéka csak oly kihalt és szomorú, mint egész Badgastein maga. Hát amint ott ül Toscanini vacsora után egymagában, szivarjának kék füstfelhőjébe burkolódzva, egyszerre csak megnyílik az ajtó s egy köpcös bécsi úriember lép be rajta élete párjával. Körülnéz, egy percig még habozik, aztán odalép a Mesterhez, aki látszólag megriad. — Maestro! — így szólt diadalmasan — nekem minden ellenkező híreszteléssel szemben sikerült megtudnom, hogy ön itt van, engedje meg tehát, hogy bemutatkozzam és üdvözöljem. Toscanininek annyi ideje sem maradt, hogy védekezzék, már a bécsi úr felesége is ott volt az asztalánál! — Maestro! — rebegte imádattal, többet nem is tudott mondani. A Maestro egyáltalán nem volt meghatva ettől a tolakodó áhítattól. Mihelyt az idegenek melléje telepedtek, felpattant a helyéről s egy zerge fürgeségével menekült előlük. Rohant fel a szobájába, ahonnan egy álló hétig nem jött le; az ételt is úgy adatta be magának, félelmében majdnem a kulcslyukon. De egy hét múlva, amikor újra kisütött a nap és a bécsiek is nagyon messzire járhattak, érdekes alakja ismét feltűnt a Kaiser Wilhelm Promenade-on, ezúttal egy szőke angyal társaságában, akinek jelenléte megvigasztalta, egyben megvédte minden effajta inzultus ellen. Még egy okkal több, hogy zavartalanul boldog lehessen, fából meg volt elégedve. De amikor már mentem volna kifelé az ajtón, a hátamra ütött és rámszólt: — Húzd ki magad, fiam! wtwvvwwv A kiváló színművésznek, aki örökös pénzzavarokkal küzd, van egy atyai jóbarátja, gazdag földesúr, aki soha meg nem tagad tőle semmit. Évek hosszú sora óta bőkezűen támogatta , egy hattagú polgári család uriasan megélhetne abból, amit juttat neki. A kiváló művésznek ugyanis, anélkül, hogy bármilyen költséges passziói lennének, szinte elég a pénz a tenyerében, ő maga sem tudja, hogy van ez! De nem kereshet, nem kaphat annyit, hogy pénz huszonnégy óráig a zsebében maradjon. — Meg kellene nősülnöd — mondotta neki még a nyáron atyai jóbarátja — és meglátod, nyomban megváltozna minden. — Azt hiszed? — Szentül meg vagyok győződve róla. — Majd gondolkodom a dolgon és ha találok valaki kedvemre valót, hát nem bánom, megpróbálom. Vannak az életben furcsa dolgok, a kiváló művész sokkal előbb, mint gondolta volna, beleszeretett egy szép lányba, megkérte a kezét, eljegyezte. És lázasan készült az esküvőre, már rendben voltak az összes okmányok, lakást bérelt, urimód berendezte, ki volt tűzve a házasságkötés napjaképpen csak a tanú személye nem volt elintézve. De ki is lehetne az más, mint atyai jóbarátja? Rögtön leült, irt neki. A válasz postafordultával megérkezett. . . ! — Amit csak parancsolsz— így szólt —, de tanúságot nem vállalok. Egyébként holnap Pesten leszek, de holnapután tovább kell utaznom.Vasárnapra volt kitűzve az esküvő, a földesúr szombaton Budapestre érkezett. A színész nyomban felkereste s miután semmiféle érve nem hatott, azzal fenyegette meg, hogy ha nem vállalja a tanúságot, meg se esküszik. — Hát jó, nem bánom, — felelte a kitűnő ember, jól tudva, miért ragaszkodik a vőlegény az ő tanúságához — mikor van az esküvő? — Holnap délelőtt tizenegy órakor. Ezzel elváltak. Másnap pontosan az esküvő idejére az anyakönyvvezetői hivatalba levél érkezett a színművész címére. Négy darab százas volt benne és e két szó írás : — Tanú mellékelve! Sorry Zongorák nétfyaiAi pengőtől huaznengös havi részetekben la ZONGORATERRMBES, RAkdeal-az ötven. (Knaébet-kSrnt sarok) Azt beszélik odavalósiak, hogy huszonkét esztendeje nem volt olyan kietlen időjárás Badgasteinben, mint az idén. Egész nyáron szüntelenül esett az eső és alig néhány derűs szeptemberi nap után olyan hótömeg ereszkedett alá a hegyek mögül, hogy az utcákon csak sítalpakon lehetett volna közlekedni. Azok a türelmes vendégek, akik az őszben reménykedtek, a hoteljük halijára voltak utalva, amíg csak meg nem unták és el nem búcsúztak a Salzkammergut-tól. A Weismayr halljában tűnt fel esténkint Légrády Ottó dr. főszerkesztő és Szudy Elemér miniszteri tanácsos és neje társaságában Herczeg Ferenc is, aki dacolva az időjárás viszontagságaival, naponta két-háromórás gyalogtúrákat tett, melyekről derűsen, pirospozsgásan tért vissza. A kegyelmes úr volt Badgasteinben a legfiatalabb fürdővendég! Aztán befejezve ottani sejour-ját, készült elutazni ő is. — Van egy kis szőlőm Badacsonyban — mondotta bucsuzáskor — utókorának odautazom szüretelni. De előbb hazamegyek Pestre, hogy megcsókoljam az édesanyámat. Az édesanyámat! Ez úgy volt mondva és úgy hangzott az ajkairól, mint egy tündérmese. — Az édesanyám tart fiatalon — folytatta kisvártatva, az ő utólérhetetlen charme-jével —, ha nagynéha este a Hűvösvölgyből bejövök a városba, a lelkemre beszél, akárcsak nyolcadikos gimnazista lennék. — Eridi, Ferikém — mondja —, de ne költsél sokat és későn se gyere haza! — A múltkoriban — folytatta bűbájos elbeszélését — díszmagyarban kellett elmennem valahová. Amikor teljesen fel voltam öltözve, beszóltam édesanyámhoz, gondoltam, megmutatom magam így, nagy gálában neki. Hosszan végigmustrált, nagy* A logarléctől az operaszínpadig Laczó István pályafutása A Bánk bán szerdai előadásán „kiugrott" egy fiatal énekes, Laczó István. (A kiugrás színpadi nyelven azt jelenti, hogy rendkívüli teljesítménnyel igen nagy sikert arat valaki.) A széphangú és tehetséges tenorista neve nem volt ismeretlen a budapesti közönség előtt, amelynek zeneértő része már akkor felfigyelt rá, amidőn a Zeneművészeti Főiskola nyilvános előadásán mint növendék jelentős sikerrel szerepelt s az Operaházban is többször érdeklődést keltett értékes, szép hangjával és intelligens énekével. Szerdai szereplése mégis a meglepetés erejével hatott, mert érces tenorja oly hősi fénnyel és magával ragadó erővel csendült fel s oly természetességgel ömlött, mint csak a legkiváltságosabbaké. Ez a tenor, amelynek színezete, nem egyszer néhai Környey Béláéra emlékeztet, magassága pedig szárnyaló és világos, a nemes értékek közül való. Bánk bán szerepét, amely kényes fekvésével alaposan próbára teszi a hangokat, teljes könnyedséggel, minden erőlködés nélkül, nagy hangon énekelte végig s még a harmadik felvonásban sem mutatkozott rajta a fáradtság legkisebb nyoma sem. Ezt a nem közönséges teljesítményt méltányolta a közönség is, amely zugó tapsaival az est hősévé avatta a fiatal énekest. Pedig hát Laczó István nem is készült énekesnek. Mérnök volt s a számok birodalmából ugrott át a világot jelentő deszkákra. Eddigi pályafutását így mondja el: Zongora és nagybőgő . Fiatal koromban talán eszembe sem jutott volna, hogy operaénekes legyek, pedig mindig szerettem a muzsikát és szívesen énekeltem, is. Már gimnazista koromban könnyen kivágtam a magas c-t, de sohasem gondoltam, hogy ez az adottság valamikor döntő elhatározással lesz életpályámra. Zenei hajlamomat leginkább a zongorázásban éltem ki. Elég jól játszottam és ez meglehetősen ki is elégített. Azonkívül megtanultam nagybőgözni is, hogy zenekarban szerepelhessek. A gimnázium, majd később a műegyetem zenekarában mindig gordont játszottam. Tanársegéd a keszthelyi gazdasági akadémián — Elvégeztem a gimnáziumot, majd a műegyetemet s mint okleveles építészmérnök az egyik fővárosi építész irodájában kezdtem dolgozni, majd a keszthelyi gazdasági akadémiára kerültem, ahol tanársegéd voltam a vezető tanár mellett. Mint annyi más, én is a nyugodt polgári munkában találtam kielégülést. Szerettem a pályámat és szívesen dolgoztam. Feletteseim meg voltak elégedve velem s bízvást hihettem, hogy révbe jutottam. A sorsnak azonban — úgy látszik —, más tervei voltak velem. — Mint a derült égből lecsapó villám ért a szanálás, amelynek én is áldozatául estem. A létszámcsökkentés következtében elveszítettem állásomat és kenyérkereset után kellett néznem. Nem lehettem édesanyám terhére, aki államvasúti nyugdíjából maga is csak igen takarékosan él öcsémmel. Rómába mentem tehát, mert Olaszországban akkoriban sok mérnöki munkaalkalom volt és reméltem, hogy valahogyan majd el tudok helyezkedni én is. Állás helyett felfedezik a hangját . Az olasz fővárosban ismerkedtem meg a jugoszláv követ családjával, összebarátkoztunk s megismertetlek néhány olasz családdal is. Ghita frarici-nak és signora Parpagliolónak köszönhetem, hogy kapcsolatba kerültem a fiorti családdal s az ő érdemük, hogy a mérnöki pályát felcseréltem az énekesivel. Mindig mondták, hogy hangomat kár kiaknázatlanul hagyni s rábeszéltek, hogy tanuljak énekelni." 1 — Rossiék ajánlatára Bekerültem a konzervatóriumba,ahol Si Pietri volt a mesterem. Mikor úgy éreztem, hogy már tudok énekelni, hazajöttem s próbát énekeltem az Operaházban, ösztöndíjat kaptam azzal, hogy a Zeneművészeti Főiskolába iratkozzam be. Itt egy évig Sík József növendéke voltam, azután pedig Székelyhidy Ferencé, akivel azótais együtt dolgozom. Székelyhidy nagy szeretettel foglalkozott velem és igen sokat tanultam tőle. A Zeneművészeti Főiskolán első ízben én kaptam meg az újonnan alapított Környey-ösztöndíjat is. Az Operában — Többször felléptem a növendékelőadásokon s amikor elvégeztem a Főiskolát, Márkus László az Operaházhoz szerződtetett. Első szerepem a Tosea Cavaradossija volt s azután több szép feladatot biztak rám. Énekeltem többek között az Othello Cassioját és a Barazzók Cantoját is. A nyarat Recanatiban töltöttem, ahol Gigli mesterénél és barátjánál, Astolfo Pesciánál tanultam, majd pedig elénekeltem a Bánk bán címszerepét, amellyel már tavaly elkészültem. — Nagyon örülök a sikeremnek, amely sokra kötelez. Elsősorban arra, hogy továbbra is teljes erővel dolgozzam. Most a Turandot Kalal, a Gioconda Enzo Grimaldo, a Téli rege Leontes és a Trubadúr Manrico szerepére készülök. Sokat tanulok, sokat dolgozom, hogy megfeleljek az előlegezett bizalomnak. A Bánk bán előadása határozottan megmutatta, hogy érdemes volt Laczó Istvánnak a logarlécet az énekesi pályával felcserélnie. Hangja olyan érték, amelytől nagyon sokat várunk. * g. i 10 Női tár- és hócipők ■ 7.20-tól la gyártmányok .... P 1 Női délutáni- és trottercipők, fekete, barna és kék színekben, különféle divatformákban, jó minő--/00ségben.... P 16.80,15 80, |*f' Női luxuscipők, la fekete serre v. borjúantilop, varrott talppal, -q go alacs. és magas francia sarok. IV Gyermek és leányka box magas cipők, fekete és barna, szeges, erős kivitel, korcsolyázásra is alkalmas. * Rádió Q-gyártmány 1 70 0R 36-40 31-35 27-30 P 17.80 13.80 12. p108° Női meleg házicipő, újdonság, igen csinos kivitel, fekete és7.50 piros színben.... P 8.50. j CORVIN / LAJO MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA Vs.—— Van Éljek holland karmester Budapesten Az egyik dunaparti szállóban lévő lakásán beszélgettünk Constant Donders van Eijek holland karmesterrel,. Van Eijek, aki ezúttal először van Budapesten, a következőket mondotta: — Tudom, hogy nagyon nehéz feladatra vállalkoztam, amikor Budapesten teljesen ismeretlenül hangversenyt vezényelek. A feladatomat még súlyosbítom azzal, hogy Budapesten szinte ismeretlen művet, Berlioz, Beatrice és Benedict nyitányát tűztem a műsoromra. Mindig ambicionálom, hogy új darabokat mutassak be a közönségnek, de természetesen ismert darabokat is kell dirigálnom. Műsoromon Beethoven V. Szimfóniája és Csajkovszkij b-moll zongoraversenye szerepel, az utóbbit Valter Rummel fogja játszani. Walter Rummel még nem érkezett meg Budapestre, őt már ismeri, sőt igen előnyösen ismeri a budapesti közönség, néhány évvel ezelőtt már nagy sikerrel szerepelt nálunk. csanasai az őszi menetek W^^9«ralluzesei érvényesülnek Lukács Juliska meghalt Lukács Juliska, a régi Népszínház ünnepelt drámai művésznője Budapesten meghalt. A színiakadémia elvégzése után Evva Lajos szerződtette a Népszínházhoz, ahol szépsége, ízes magyar beszéde és nagy tehetsége által hamarosan a közönség kedvence lett. Később férjhez ment Porzsolt Kálmánhoz, a Népszínház akkori igazgatójához, majd, amikor elvált tőle, Istvánig Gyulának, a kiváló festőművésznek lett a felesége. — Negyven éve lesz a napokban — mondotta nekünk Porzsolt Kálmán —, hogy a Népszínház igazgatója lettem. A „Falu rossza" volt az első bemutatóm, a főszerepekben Blaha Lujzával, Lukács Juliskával és Gazsi Mariskával. Október 16-án akartunk egy kis jubileumi ünnepséget rendezni és most megdöbbenten értesülünk róla, hogy egykori feleségem, Lukács Juliska, a Népszínház nagy művésznője, nem vehet már részt ezen a jubileumon ... A Filharmóniai Társaság bérleti hangversenyeit Dohnányi, Defaun, Furtwängler, Dobrovven vezénylik. Az első hangverseny október 26-án, kedden lesz az Operában. Bérletjegyek a Filharmónia irodájában (Operaház) délelőtt 10—1 óra között válthatók. Előjegyzett bérletek kiváltását kérjük. HOÓS SZŰCS IV., Dalmady Győző utca 11. is. 17. Telefons 886-128. Nemes és egyszerűbb bundákat léc■■■■■■■■■ újabb párisi divat szerint alakít .