Ujság, 1937. október (13. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-31 / 248. szám
■ff ÚJSÁG VASÁRNAP, 1937 OKTÓBER 3. NÉPSZERŰ OSZTÁLYUNKON OLCSÓN VÁSÁROLHAT. Angol és egyéb külföldi 140 cm széles, elsőrendű minőségű kabát- és aljkelmék 9.80, 12. és 15. pengős, kiváló minőségű 130 cm széles külföldi és hazai ruhaszövetek 5.80, 7.50 és 9.80 pengős árcsoportokban kerülnek eladásra. LÁSZLÓ és FEKETE női és férfiszövet-, selyem- és bársonykülönlegességek divatháza Budapest, IV., Petőfi Sándor utca 14-16 Megváltozott a Kormánysajtó hangja Nagy megnyugvás a józan közvélemény számára az az örvendetes tény, hogy a sokat kifogásolt kormánysajtó az utóbbi napokban ismét olyan hangon ir, amelyet olyan hosszú időn át annyira károsan nélkülöztünk. Ebben kétségtelenül nagy érdeme van a kormány illetékes tényezőinek. Ez az egyedül járható út s az ország igazi javára kívánatos volna, ha az alkotmányos rendszert programmjának főpontjaként valló kormány sajtója ebben az irányban a jövőben még megerősödnék és soha többé nem keltene olyan látszatot, vagy — ami ennél még fontosabb —, nem teremtene közleményeinek célzatával olyan hely- A SZTIN pici hashajtó dragéekat. Este 2-3 szem Artint bevéve, reggelre kellemes őrülést biztosít, kell használni, amelyet a legtöbben utánoznak, ha sikertelenül is. Biztos, enyhe fájdalommentes hatás jellemzi az tetet, amely sehogyan sem egyeztethető össze az alkotmányos kormányzás fogalmával. Senki sem lelkesedik olyan egyhangúságért a sajtó birodalmában, amely nem tűr meg különvéleményt és kiközösít minden ellenérvet. Az ilyen egyértelműség a temető csendjét idézné fel. Igenis, legyen hangja és bátorsága minden lapnak, de minden írás, a közvéleménynek szánt minden sor telítődjék meg az ország igazi érdekeinek szolgálatával és a tisztult hagyományok levegőjével. Jönnek komoly kérdések és a komoly kérdésekhez szókimondó hozzászólások szükségesek, hogy a közvéleményre támaszkodó népképviseleti törvényhozás a lehető legnagyobb eredményt biztosítsa törvényeivel akár az alkotmányjogi területen, akár a szociális jólét és gazdasági boldogulás terepén. Ennek az orchesternek azonban lényegesen különböznie kell attól, amit az utóbbi hónapokban hallottunk és amitől annyi aggódó magyar ember füle megfájdult. Lehiggadt a közhangulat Most jótékony lehiggadás, reményteljes várakozás, példás türelem időszakát éli közéletünk. Az egész társadalom felelősségteljesen, egy jóhírű országhoz méltóan készül újabb feladatok megoldására. Ezt a kedvező adottságot a kormánynak, politikai pártjainknak és törvényhozó testületünknek nem szabad elszalasztaniok és gyümölcsözetlenül hagyniok. Jellemző a közönség fegyelmezettségére és emelkedett szellemű gondolkodására éppen a legutóbbi budapesti légvédelmi gyakorlat, amikor Budapest népe olyan páratlan pontossággal és komolysággal igazodott a hatóság utasításaihoz, amire másutt bizonyára alig volt példa. Városainkban, falvainkban a nagy tömegek megértik az okos szót, ellentmondás nélkül hajlanak minden megokolt korszerű hasznos tanácsra, ha a kormány és mellette a törvényhozás, a politikai pártok személyi és egyéb mellékcélok maradéknélküli háttérbe szorításával felsorakoznak a szélsőségek minden várható és váratlan támadása ellen, az ország minden komoly polgára ott áll majd mögöttük az alkotmány sáncain. Ha száműzik közéletünkből a kétértelműségeket, a homályosságokat és egyre ritkulnak olyan jelenségek, amik a tömegek szemében kétféleképpen magyarázhatók: nem telik meg ismét sem a budai Vigadó nagyterme, sem a vidéki kiskocsmák füstös szobája olyan jelszavasokkal, akik szembehelyezkednek a múlttal és sötétbeugrásra biztatják önmagukat és embertársaikat. Továbbra is meg kell maradnia a kedvező légkörnek, hadd essünk túl a legnehezebbjén: a titkos választójog reformján. Ezt az erőpróbát ki kell állnia minden politikusnak, pártnak és az egész társadalomnak. Ennek a törvénynek bele kell kerülnie a magyar Corpus jurisba, hadd hirdesse a magyar parlamentarizmus dicsőségét és hivatottságát arra, hogy annyi szidalommal szemben is méltóan tud haladni a korral. V /' — mert nálatok agyonfűszereztek mindent. — Az én anyám — folytatta Steifherz elfogódottan — azért hordta magával a szerecsendiót, mert mindig azt mondta: a fűszer orvosság a gyomornak. Kimarja, megtisztítja. — Igen, — szólalt meg a mindenes, szipogva a sarokban — azt mondta. — Hát azt maga honnan tudja? — kiáltott Olga ingerülten. — Jár a szája, ahelyett, hogy hallgatna és szégyelné magát. — Nekem mondta! — felelt bátortalanul a mindenes. — Tessék megbocsátani, ő mondta, hogy tegyek bele hagymát és borsot. A szerecsendiót is ő hozta. — Kicsoda? — rikoltott az asszony. — Ki járt itt? És mikor? És mit akart? — Az öreg nagysága. Ma délelőtt. Rámolni jött. Steifherzék egymásra pillantottak. — Nézze, fiam, — mondta a férfi idegesen a mindenesnek — ez valami buta tévedés. Itt nálunk nincs semmiféle öreg nagysága. Az én anyám, akiről előbb beszéltünk, már régen meghalt. Mondjon el mindent értelmesen. Valaki járt itt délelőtt. Jó. Egy öregasszony. Rendben van. És maga beengedte a szobába is? — Tolvaj volt! — szakadt fel Olgából. Berohantak a lakásba. A hagyma és a szerecsendió szaga úgy loholt utánuk, mint egy kiváncsi és játékos kutya. — Nem volt tolvaj! — kiáltott a cseléd. Nem vitt el semmit. Én is ott voltam, segítettem neki. Steifherz reszketve jött vissza a konyhába. A hangja meg-megbicsaklott. Olga utána szaladt. . . — Ne bolondozz, Károly! — súgta. — Világos nappal. Károlyit paskolta, markolászta a férjét. — Ki volt itt? — zihálta Steifherz. — Nem kap ki, ne féljen. Ki volt itt? Hogy nézett ki? A lány már maga is reszketett. — öreg asszony, — hebegte — kicsi öreg asszony. Sápadt volt. És rekedt a hangja. — Arca halvány, hangja régi... Ezt suttogta Steifherz. S a falnak támaszkodott. ... — Fia, lánya megismeri... —• tette hozzá. — Nagy táska volt vele, — folytatta halkan a lány — azt hiszem, hogy zöld táska. Abból vette ki a szerecsendiót. A férfi eltakarta a szemét. Tenyere alól úgy csordogált a könny, mint az enyhe varázscseppek Triton kagylójából. — Csengetett és bejött, így volt? — kérdezte tompán. — Nem, — felelt a lány — nem csengetett. Csak bejött. Volt neki kulcsa, kinyitotta az ajtót. Köszönt és nézegetett. Azt mondta, hogy ő itten itthon van és őt nem szabad kidobni. — Igen, — mondta Steifherz — így van az. Kinyitja az ajtót és bejön. Esetleg ki sem nyitja és úgy jön be. Majd megindul, széttekintget, keresi a régi rendet... — Károly! — könyörgött Olga megrettenve. — Ne csináld ezt. Gyere be. Kérlek tégedet. Nicht vor dem Mädchen. Mit fog rólad gondolni? És én is. Már nem tudom, mit higgyek. — Keresi a régi rendet, — folytatta Károly torokhangon, mint a jó látnokok és a rossz színészek — és nem találja a régi rendet. Mert magunkkal hoztuk Jolán állótükrét. Igen, Jolán állótükrét, ahogy mondom. Az állótükör Jolánt illeti. Mi elfelejtettük. Az égben emlékeznek reá. — Az állótükröt — mondta a lány — az öregasszony tolta ki az előszobába. Viszszavigyem? — Nem! — horkantott Steifherz hirtelen. — A tükör ottmarad. Holnap úgyis elviszik. Kiadom Jolánnak. És az éjjeliszekrény is a fürdőszobában marad Hogy néz ki egy éjjeli szekrény a rekamié mellett? — Igazán, — mondta az asszony — nem a tükör miatt, igazán nem. Hadd vigye Jolán. És nem az éjjeliszekrény miatt. De ez már igazán furcsa. A harisnyák is maradjanak talán a kredencben? — Azokat is az öregasszony tette oda — jegyezte meg a lány — és felvarrt két gombot. És kidobta a szemétbe a sárga nyakkendőt. Már szakadt volt. És az öreg néni azt mondta, hogy a sárga nyakkendő úgy is csúnya. — Rendbehozta, a szobácskát, helyretette a ruhácskát! — kiáltott a férfi s ismét eleredtek a könnyei. — Értek mindent. Tekintetét a konyhai plafonra emelte. Odafent ?, hagymás mártás és a szerecsendiós idényfőzelék lebegő ködjei foszladoztak, mint ünnepélyes felhők a leigázott ember és a megengesztelt mennyei örökkévalóság közt. — Soha többé nem veszek fel sárga nyakkendőt! — hirdette ki Steifherz, olyan fenséges erővel, hogy a poharak összekoccantak és zúgni kezdett a levesestál. •—• Soha többé! Ez végleges, visszavonhatatlan és megmásíthatatlan akaratom! Szemei büszke elszántságban izzottak. Olyan volt e magántisztviselő, nemes felindultságában, akár egy kerub. — Most pedig, — kiáltotta — most pedig megeszem az ebédet! Steifherzné halkan felsikoltott. — Diéta! — zihálta. — Hagyma! Bors! — És szerecsendió. — bólintott a férfi. — Így van jól. — Jól van? — kérdezte élénken a mindenes. — Nincs baj? Hála az Istennek. Tapsikolt, amilyen illetlen teremtés volt. — Hála az Istennek! — mondta Steifherz is. Ebéd után lehorgasztott fejjel ülve maradt félóra hosszat. Testtartásában és lelki áhítozásaiban is hasonlatos volt az Athos-hegy remetéihez, akik saját köldökük eltévült szemléletében töprengtek csendben és várakozva, az igazság törvényein. — Félóra letelt — szólalt meg végre a magántisztviselő — és a gyomrom nem fáj. A fűszer orvosság a gyomornak. Kimarja és megtisztítja. Olga már csak sóhajtott. — Most más élet kezdődik, — folytatta Steifherz. — Még nem tudom, hogy milyen, de más, ennyi biztos. Más élet, nyugodtabb és engedelmesebb. Szót fogadok a régi intelmeknek, a dohányzást most mindjárt abbahagyom. — Csak nem akarsz megint gyerek lenni? — kérdezte erőtlenül a felesége. — Negyvennégy éves korodban, Károly! — Az ember azt hiszi magáról, hogy már felnőtt, — mondta Steifherz szelíden — holott még csak negyvennégy éves és taknyos igazában. Az ember azt gondolja, hogy már felnőtt és maga szabhatja meg az életét. És ekkor kinyúlik egy kéz a sírból és kilódít egy állótükröt az előszobába. Olga megborzongott. — Már félek tőled, Károly. Különösen most, hogy sötétedik. Te valóságos spiritiszta lettél. Ezért van az, mert annyi verset olvasol és sohasem mész a szabad levegőre. Kopogtak az ajtón. Olga a szívéhez kapott. — Gyere be — suttogta Steifherz és kitárta a karját. — Szívesen látunk és szót fogadunk. A házmesterné lépett a szobába. — Nem zavarok? — kérdezte derűsen. — Látom, már szép rend van. Hallom, Pick néni is segített a vámolásban. — Pick néni? — kérdezte Steifherz. — Ki az a Pick néni? — Az az öregasszony, aki ma délelőtt itt járt. Nem tetszett látni? Éppen elment, amikor a nagyságos úrék jöttek. Nem adta le az előszobakulcsot, amit magával vitt, amikor innen elköltözött? Kicsi öregasszony. Nagyon sápadt. Zöld táska volt vele. — Pick néni! — ismételte a magántisztviselő. — Lehetetlen. — Dehogy lehetetlen! — kacagott a házmesterné. — Majd még jön máskor is, ha ki nem dobják, hahaha. Nincs semmi dolga, ezzel szórakozik. Garzónlakásba mentek, a lánya akarta, hozatják a kosztot. Otthon unatkozik, idegen helyekre jár el segíteni, mulatságból, ide is eljött, segített. Rendes vénasszony, csak egy kicsit bolond. — Látod — búgta Olga, utóbb, amikor egyedül maradtak —, Pick néni! — Pick néni, — mondta Steifherz is komolyan — kicsi öregasszony, zöld táskával. — Igen, — vihogott a felesége, mint egy pimasz gerle — kicsi öregasszony, zöld táskával, ez mind véletlen. Csodák nincsenek. És te felizgattad magadat. Ideges képzelődés volt. Szerecsendió és zöld táska — ez mind véletlen. — Ez mind véletlen — szólt Steifherz eltűnődve — és éppen ezért csoda. Próféták által szólt nekünk régen az Isten, — ez is egy vers, klasszikus időmértékben. Prófétákkal és angyalokkal üzent az Isten, annak idején. S hogyan üzen ma, mit gondolsz, Olga? Erre való a véletlen és az ideges képzelődés. — Ugyan! — legyintett Steifherzné türelmetlenül. — Erre való, — mondta ismét Steifherz. — Legalább is azt hiszem. S aztán felvette a házikabátját. A zoeve temaLle „ ^-ttpu.ok.t dlJtmlM. D.nm-BODNÁR ARADIG Tízezernél több család költözködik november 1-én A drága közlekedés a főváros felé tereli az embereket Az idén az eddigiek szerint nagyarányú közlekedési láz vett erőt az embereken. Most is inkább a kisebb lakásokat keresik és a két-háromszobásnál nagyobb lakásokat már ritkán vesznek ki. A költözködési irány megváltozott és most nem annyira a környék felé irányul, mint az előbbi években, hanem inkább a környékről Budapest felé. Ennek ez a magyarázata, hogy a megdrágult közlekedés következtében már az olcsóbb lakbérű pestkörnyéki lakás kevésbé fizetődik ki, mint az ezeknél drágább budapesti. A másik szempont az, hogy Budapesten mindent megkaphat az ember, míg egyes pestkörnyéki helyeken az élelmiszer is drágább. Az Elektromos Művek, a budapesti költözködés legjobb ismerői, munkatársunknak a következőket mondották: — Az eddig beérkezett bejelentések szerint több mint tízezer pesti család változtatja otthonát. Megállapíthatóan a kislakások felé fordul az érdeklődés. Fel kell hívnunk azonban a közönség figyelmét arra, hogy ne az utolsó pillanatban értesítsen bennünket költözködéséről, ebben az esetben csak nehezen tudjuk munkánkat a kellő időre elvégezni. Többszáz ilyen, elkésett bejelentést kaptunk, annak ellenére, hogy felhívtunk mindenkit már hetek előtt, hogy két héttel a költözködése előtt jelentse be nekünk új lakásának a címét. A szállítók viszont panaszkodnak. Több nagy szállítóvállalattnál érdeklődtünk, ahol ezeket mondották a novemberi kötözködés előjeleiről: — Nagyon sokan költözködtek, de a mi szempontunkból nem alakult a költözködés úgy, ahogy vártuk. A legutóbb megállapított tarifarendszer következtében magasabb árakon tudtunk csak vállalni költözködést, a pesti emberek viszont hozzá vannak szokva az olcsóbb árakhoz és minél olcsóbban szeretnének költözködni. Különösen azoknak a lakásoknak a tulajdonosai, akik a harmadik, negyedik vagy mnál magasabb emeletről viszik el bútorukat új lakásba. Kezdődik tehát a költözködés és vonul a pesti ember új othona felé. Autók, szekerek, kocsik viszik a bútorokat, a rekamiéket, asztalokat, szekrényeket, hogy majd a következő negyedben esetleg más helyre vándoroljanak tovább. Így indul a novemberi népvándorlás Budapest életében.