Ujság, 1938. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-05 / 3. szám
Budapest, 1938 szerda, Január 5 . X, Ára 16 fillér fit Megjelenik vasárnap és Ünnepnaptáni napok kivételével minden napÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra...................4.80 pengő Ausztriában egy hóra fi Schilling Fgyes Mám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 161111. vasárnap...........................................2 mi. Hétköznap Wienben „ 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Groschen Vasárnap........ .............. 40 Groschen ,IV. évfolyam, 3. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* VI. Aradi utca 8—10 TELEFON: *1-207-57 1-207-56,1-207-55,1-207-54 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖYKÖNYVTARITel.: 1-316-28) UTAZÁSI ÉS MENETI EGY IRODA. (Telefon: 1-316-28 és 1-419-24) Erzsébet-körút 131Hoval-építedl És Petőfi ?... Néhány friss nappal visszaigazítjuk az órát. Ismét újév napján vagyunk. Ezen a napon született meg száztizenöt évvel ezelőtt egy kis csecsemő, aki később alig lakott egyfolytában hat esztendeig egy helyen, hat elemit végzett ugyan és még egyebeket is, de a tanárai nem mindenütt szerették és szekundába ponálták, egy darabig a világban is kóborolt, színész is volt, katona is volt, néhány száz verset is írt, egyebet nem szerzett, mint világhírt magának és a szentistván nemzetnek, még ma is a költészet terén majdnem egyedül képviseli odakünn a nagyvilágban a magyar hazát, Petőfi Sándornak hívták. Amikor a 48-as kormány kiírta az új választásokat, a kiszélesített választójog alapján, amely az alkotmány sáncai közé bevette a nemnemesi népet is, az időknek ebben az új parlamentjében nem kapott helyet Petőfi Sándor, mert a mandátumtól Szabadszálláson elütötte a féktelen izgatás, amely a világnak ezt a nagy demokratáját, a magyar szabadságeszméknek ezt a kérlelhetetlen és páratlan lendületű harcos hősét ott, abban az akkor nyomorúságos faluban kommunistának bélyegezte. A nyílt szavazásnak ezer év óta ez volt a legborzasztóbb büntette." Egy Petőfit nem engedett a fórumra, a Talpra magyar költőjét nem engedte be az új képviselőház falai közé. Már akkor el kellett volna törölni a nyílt szavazást és már akikor monopolisztikussá kellett volna tenni a titkos szavazást. Ez a születésnap és ez a szabadszállási választási tragédia emlékeztesse a nemzetet arra, hogy a nyílt szavazás nemhogy többé vissza nem jöhet, de a titkos szavazást, is akként kell megcsinálni, hogy minden értelmes magyar embernek meglegyen a maga választói joga, hogy a haza sorsában minden értelmes és becsületes magyar hazafinak meglegyen a döntési joga. Olyan korrektívumról, amely százezrektől veszi el azt, ami eddig megvolt neki, a választójogot, éppúgy nem lehet szó, mint arról, hogy az egykor egyéves helybenlakási állapotot hatévesre transzponáljuk, mert hiszen, ismételjük, akkor ma Petőfi Sándor alig jutna választói jogosultsághoz. Rendületlenül valljuk, hogy a söpredéket nem szabad beereszteni a parlamentbe. Óriási azonban a különbség a söpredék és a kisember között. Mindannyian kisemberek vagyunk, kevés jövedelemmel, kis állásokkal, de nagy lélekkel és söpredék nem vagyunk. Söpredék az a társadalmi réteg, amely jellem és elvek nélkül kódorog fel-alá társadalmunkban és utcáinkon, lesve, hogy a bicskát mikor döfheti bele valamelyik polgártársába. De nem lehet a csatornák népének tagjává megtenni azt, akit a kenyérkeret lihegő, tisztességes vágya, vagy őrülete egyik gyárból a másikba, egyik városból a másikba, faluból a városba, vagy városból a falura hajt, akit a sors fekete mostohasága arra kényszerít, hogy kopó módjára szimatolja ki azt a helyet, ahol munka, kenyér, meleg leves vár reája. Petőfi Sándor a titkos választói jog mostani javaslata mellett sem lehetett volna országgyűlési képviselő, sőt talán, megremegünk, amikor ezt leírjuk, Kossuth Lajos sem, mert Petőfi Sándornak nem jutott az a szerencse, hogy törvényhatósági bizottság tagja lett volna, avagy községi képviselőtestülete, egyetemet, vagy más főiskolát sem végzett és élethivatásszerű állandó foglalkozása sem volt, mert hol katona volt, hol diák, hol színész, hol megszállott vátesz és Kossuth Lajos, bár diplomás ügyvéd volt, csak a 48-as évek végén lett tagja törvényhatóságnak és élethivatásszerű állandó foglalkozásként nem az ügyvédséget vitte tíz esztendőn át, hanem hol az ország- ROVA5. A Roosevelt szózata korszakos hitvallás volt a halálra ítélt demokrácia mellett s olyan erő nevében hangzott el, melyet hiába ítélnek halálra. A nyugati demokráciák jelentős ellenállóképességhez jutottak azzal, hogy az USA ismét bekapcsolódik a világpolitikába, amire főbenjáró szükség van a hadüzenettel szemben is, mely a sárga faj nevében hangzott el. Nevezetes, hogy Roosevelt a demokráciában látja a béke kezességét, együtt vallván most már az antidemokratizmussal a tételt, hogy fegyver nélkül nem lehet a békét szolgálni. Milyen messze utat tettünk meg a leszereléstől, mint békebiztosítéktól, a fegyverkezésig, mint a béke legfőbb szükségességéig! ★ Biztosra vesszük, hogy az ellenzéki bírálatnak foganatja lesz mindenben, ami a javaslatban közigazgatás és visszaélésre alkalmat adó, mert Darányi Kálmánról fel sem tehető, hogy a visszaélés lehetősége érdekében kerültek volna bele. Talán még a kétféle választójoghoz sem fog ragaszkodni. De ami a javaslat választóritkító pontjait illeti, csak félve remélhetni engedményeket. Ezek már elvi meggyőződés megnyilatkozásai, a hité, hogy az alsóbb néposztályok számbeli többsége mindig szemben áll a kisebbszámu polgáribban gondolkodókkal. Itt lesz tere harc helyett a meggyőzésnek s ezt a feladatot mindenkinek abban a tudatban kell szolgálnia, hogy nem ellenzéki hivatást teljesít, hanem alkotó részt vesz a törvényhozó munkában. A magyar paraszt akkor is bolsevistaellenesnek bizonyult, ha nem sütik rá a városi középosztályra, hogy gyáván alkalmazkodott. Talán mégis volt városi ellenforradalmi mozgalom is és talán része volt a kommunizmus bukásában azoknak a burzsujoknak, akik állami hivatalokban, kommunizált vállalatoknál gondoskodtak róla, hogy semmi se sikerüljön, amit Kun Béláék akartak. Talán a pesti munkásoknak is volt része a kommunistaellenes irányzat védelmében és talán mégsem aljas szédelgő az a sok városi úr, aki azt állítja, hogy helyén azért maradt, nehogy valódi kommunista kezébe kerüljenek az általa intézett ügyek. Hogy emellett élni is akartak? Az nézze le őket, aki nem akart élni. Denikre kár feszegetni, nem melyik volt dicsőbb, hanem melyik volt hitvány. • , • • » . f . • , , , ’ . ' Angol-olasz rádiómérkőzés Arábiáért Az angol adással egyidőben az olaszok arab népdalokat sugároztak ki London, január 4. Az angol rádióban hétfőn megkezdték az arab nyelvű propagandabeszédeket. Előkelő arab személyiségek léptek a mikrofon elé s üdvözlő beszédeket mondottak az arab néphez. A propagandaelőadásokat már régebben bejelentették s azzal indokolták, hogy „az olaszok arabnyelvű rádiópropagandáját kell ellensúlyoznak velük". Az angol rádió arabnyelvű leadásainak első napja, a Londonba érkezett hírek szerint, a Közel-Kelet arab városaiban teljes sikerrel járt. Miután az arab újságok már napokkal a rádióleadás megkezdése előtt tájékoztatták olvasóikat, a városokban felállított rádióhangszórók előtt sokezer hallgató gyűlt össze, hogy meghallgassa a rádióban elhangzó arab üdvözlőbeszédeket és híreket. A rádiótársaság közlése szerint egynéhány zavaró beavatkozástól eltekintve, amelyeket egy külföldi hatalom részéről hajtottak végre, a rázíióleadások fényesen sikerültek. Jeruzsálemben például az angol rádió leadását jobban hallották, mint a bari-i olasz rádióleadóállomás leadását. Az olasz lapok felháborodása Róma, január 4. (Inf.) Az olasz sajtó nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy az angol rádió hétfő esti első arabnyelvű propagandaadása teljes kudarcba fulladt s a palesztinai arabok, akiknek a címére a rádiópropaganda irányult, a londoni adás helyett a bari olasz rádióállomást hallgatták, amely a londoni arabnyelvű közvetítés tartama alatt arab népdalokat közvetített. Bari rádiójának mikrofonja előtt Abdul Yahab, az arabok legkedveltebb énekese szerepelt s az ő dalait sokkal szívesebben hallgatták a palesztinai arabok, mint az angol rádió kiszínezett híreit. Hiába hirdették a palesztinai angol hatóságok már napok óta, hogy a londoni rádió hétfőn arab nyelven beszél Palesztina őslakosságához, az araboknak nem kellett ez a célzatos angol propaganda. Valamennyi olasz lap megállapítja, hogy Anglia az arabnyelvű propaganda-előadások megkezdésével nyílt rádióháborút kezdett Olaszország ellen, holott erre semmi oka sem volt, mert olasz részről sohasem éltek ilyen fegyverekkel Anglia ellen. A legnagyobb felháborodás hangján írnak az olasz lapok a Daily Express híradásáról, amely szerint a londoni rádió a jövőben nemcsak arabnyelvű propagandát akar folytatni, hanem olasz nyelvű adásokat is közvetít majd, amelyeknek az lesz a céljuk, hogy „felvilágosítsák" az olasz népet Olaszország tényleges gazdasági helyzetéről. Az olasz nép — írja a Corriere della Sera — nem fog hitelt adni ezeknek az angol propagandajelentéseknek, mert nem felejtette el, hogy milyen hamis és félrevezető híreket közölt az abesszíniai háború idején az angol rádió Olaszország gazdasági és katonai gyűlési Tudósításokat, hol a Törvényhatósági Tudósításokat szerkesztette, hol vezércikkeket irt az újságokba és közben küzdött a becsületes szegénységgel, sőt néhanapján, egy nap, két nap, négy esztendő... még börtönben is ült a magyar szabadságért. Új esztendő napján volt száztizenöt éve, hogy megszületett a világ egyik legnagyobb géniusza, a magyarságnak örökös nagykövete a műveit glóbuszon, a kiskőrösi kisded, Petőfi Sándor. Csodák csodája, nem volt harmincéves, amikor a segesvári csatatéren elzuhant felséges teste és felmene menynyekbe. Isten kiválasztottja volt, de ha élne, 1938-ban nem lehetne a nemzet kiválasztottja. .. helyzetéről. A legnevesebb angol szakértők Olaszország összeomlását jósolták, az olasz nép azonban egy percig sem adott hitelt ezeknek a jóslásoknak és nem ijedt meg akkor sem, amikor angol részről már a hadiflottát is mozgósították Olaszország ellen. Hiába akarnak tehát most Londonban új hazugsághadjáratot kezdeni Olaszország ellen, sikerük most éppúgy nem lesz, mint ahogyan két évvel ezelőtt sem volt. De próbálják az angolok az arabokat sem meggyőzni a rádió hangjával, mert az arab nem olyan nép, amely hallgat a szájaskodásokra. A beduinok számára csak a golyók fütyülése és a bombák robbanása jelent olyan/ hangot, amely iránt respektussal viseltetnek. Röder miniszter és Esterházy Móric gróf megbeszélése Röder Vilmos honvédelmi minisztert, a miniszterelnök helyettesét kedden déli egy órakor felkereste Esterházy Móric gróf,akivel a miniszterelnök helyettese politikai kérdésekről folytatott megbeszélést. A Japán fenyegetés visszhangja Páris, január 4. Szufonyit beszéde Bárhi ,bán feltűnést és aggodalmat keltett. Valamennyi lap kiemeli a japán tengernagynak a fehér faj ellen intézett kijelentéseit. Az Epoque szerint a japán államférfi keményen megleckéztette a fehér fajt. Ebből a leckéből hasznos tanulságotvonhatnánk le, ha a fehér fajt nem vakítanák el aszennedé-lyek. A Jour nézeteszerint Szuecugu kijelentéseinek különös fontosságot kölcsönöz , az a körülmény, hogy minden valószínűségszerint ő lesz Kanoge herceg utóda a miniszterelnöki székben. Szuecugu mindamellett nyilvánvalóan a japán nagyvezérkar véleményét juttatta kifejezésre. Hivatalos körükben— írja Pertinai — Szuecugu kijelentéseit egyelőre csupán belpolitikai jelentőséggel bíró szónoki megnyilvánulásnak tekintik, de ez a vélemény hamarosan módosulna, ha a tengernagybefolyása a közeljövőben nem hanyatlanék. A szélsőbaloldali sajtó példátlannak és elképesztőnek minősíti Szuecugu kijelentéseit. A Populaire nézete szerint mindez csak azért volt lehetséges, mert Japán 1931 óta büntetlenül sérthette meg összes nemzetközi kötelezettségeit. Németország és Olaszország Japán bűnrészese. A helyzet most már legalább is tisztázódott és látjuk, hogy Japán Kelet- Ázsiában nem is a kommunizmus, hanem Anglia és Európa ellen harcol. , Sárgák és fehérek A francia közvéleménytkedd este is élénken foglalkoztatja Szuecugu japán belügyminiszter nyilatkozata. A lapok vezető helyen „sárga veszedelemről" írnak és rámutatnak arra, hogy a japán részről elhangzott kijelentések az egész fehér faj számára súlyos veszélyt jelentenek.A Liberté nézete szerint a francia és az angol diplomácia feladata az volna, hogyaz európai hatalmakat közös állásfoglalásra bírja az ázsiai veszéllyel szemben. A Temps „Sárgák és fehérek" című külpolitikai cikkében megállapítja, hogy a japán belügyminiszter példátlanul nyers őszinteséggel elmondott szavai a fehér népekhez intézett csatakiáltásnak tekinthetők. Nem hisszük, hogy Szuecugu felfogása fedné a japán kormány hivatalos álláspontját, de ha ez a felfogás a tokiói kormány körében érvényesül, akkor a sárga veszedelem, amelyről hajdan II. Vilmos beszélt, valósággá venék. Ebben az esetben a fehér fajok kötelesége, hogy egységesen fellépjenek a részével szemben. A Temps szerint Roosevelt üzenete Seugu kijelentéseire adott előzetes válástekinthető. Arra lehet következtetni , hogy az Egyesült Államok népe bizo nem marad közömbös olyan összetűzésében, amikor a sárga faj fegyveres akarná kiűzni a fehéreket Kelet-Ázsi