Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-20 / 64. szám

80 ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 MÁRCIUS 20 Rosszcsont Misi az Állatkertben­ ­ — Aztán vigyázz magadra, te Rossz­csont Misi! El ne maradj a többiektől és fogadj szót! Mindenre figyelj, hogy oda­­hiaza is elmesélhesd élményeidet ! — ezek­kel a bölcs tanácsokkal látták el Kormos Misit, mielőtt az iskolával kirándulásra indultak az Állatkertbe. Gyönyörű szép, napsütéses délelőtt grolt, az állatokat mind künn találták. Kormos Misi tavaly is volt itt az iskolá­ink, de akkor már hűvösödött és a ké­nyesebb állatok, madarak, melyek nem birják a hideget,, bevonultak odúikba. De most mindegyiket láthatta. A tanító úr elől ment és minden állat­­rról, melynek ketrece előtt megálltak, ma­gyarázatot tartott. Akárcsak természet­rajz órán lennének, így bizony kelleme­sebb tanulni, mint könyvből, mert min­­d­ent életnagyságban látnak. Megálltak az elefánt ketrece előtt. s Olyan ijesztően nagy állat fogadta őket, hogy nem is mertek közelébe jönni, csak jf amikor a tanító bácsi egy kétfillérest tett­­az elefánt orrmányára és az elefánt az­­Ápolótól kenyeret vásárolt a pénzen, azt nagy ügyesen eltüntette, akkor merész­kedtek a ketrec elé. Amikor megette, mint kki tudja kötelességét, meghajtotta együk térdét köszönete jeléül. Most már minduntalan nyújtogatta orr­­mányát abban a reményben, hogy még kap pénzt, de miután a gyerekek már mindenüket szétosztották az állatok kö­zött, hát bizonya az elefánt „hosszú orral11 hiába várt. Rosszcsont Misi gondolt egyet. Elővett egy gombot (mert mindig akadt egy-két gomb a zsebében) és úgy tett, mintha pénzt nyújtana,­­rátette az elefánt orrmá­­nyára, majd várta, hogy mi történik. Az elefánt úgy látszik megérezte, hogy be­csapták, mert szemével dühösen végig­­m­érte Misit. Persze hangos kacagásban­­törtek ki a körülötte állók, akik figye­lemmel kísérték a jelenetet, de még javá­ban mulattak, amikor az elefánt arcul fröcskölte őket. Persze rögtön otthagyták a ketrecet. Balra fordultak, a víziló felé. Itt azon­ban nem maradtak sokáig, mert a viziló nagyokat fürdött és kiszorította a vizet a medencéből, természetesen bőven juttatva a körülötte állóknak is. A zsiráf, zebra nem érdekelték Misit, mert már tavaly is látta őket. A mada­rak gyönyörű színpompája azonban mind­nyájukat elbűvölte. Körül ugrándozták a kalitkákat, melyeknek lakói riadtan szökdeltek egyik oldalról a másikra. Ké­sőbb megszokták a vidám gyermeksere­­get és akkor olyan gyönyörű fütyhang­­.Verseny csendült fel, hogy Misiéknek még a lélekzete is elakadt az ámulattól. De nini! Szepes Feri milyen remekül tudja utánozni a kanári hangját! Még a tanító úr is megcsodálta. Persze ezzel a tudományával nagy tekintélyt szerzett magának az osztály előtt és az összes fiuk irigységgel vegyes bámulattal vették kö­rül Rosszcsont Misi is rögtön az oldala mellett termett.­­— Ferikém, taníts meg engem is! De szeretnék ilyen szépen fütyülni! — kér­lelte Ferit. Feri, az imént szerzett tekintélye tuda­tában, fölényesen nézett Misire. El akarta utasítani, de meggondolta magát, mert hátha anyagi előnyöket szerezhet a taní­tásból? — Ha adsz itt olyan gombot, mint amilyet az elefánt orrára tettél, megtanu­­­lak! De eggyel sem lehet kevesebb! Tiz gomb! Misi egy pillanatig gondolkozott. Tiz gomb! Egy kicsit sok! Talán nincs is nála ennyi? Titokban kitapogatta a zsebeit, itt kettő, ott három, a kabáton három, a mellényen ugyan csak egy, mert onnan vágta le reggel az elefántnak adott gom­bot, de hoppl — a nadrágról is levághat még egyet. — Áll az alku! — kiáltotta. — Meg­kapod a tiz gombot. De én itt akarom az első leckét venni. Tudod mit, lessünk ki egy óvatlan pillanatot és szökjünk m­eg! — ajánlotta Misi. Ferit nagyon csábította a gondolat, hogy ilyen gyorsan tíz gomb birtokosává váljék, de viszont nem mert elszökni a tanító úrtól. Két büntetést kellene elvi­selnie, a tanító bácsiét és természetesen a szüleiét, akik feltétlenül értesülnének a kalandról. De azért volt ott Rosszcsont Misi, hogy ügyes rábeszéléssel eloszlassa Feri aggo­dalmát. A vége az lett, hogy Misi legyőzte Feri ellenvetéseit. Amikor a majomketrec előtt megálltak, rögtön látták, hogy itt hosszabb időzés lesz, mert a tanító úr valami történetet mesél a majmokról. Mialatt a többiek az előadást figyelték, Misi kézenfogta Ferit és óvatosan hát­rább húzódott, majd futólépésben kere­ket oldottak. Meg sem álltak, amíg vissza nem jutottak a madarakhoz. — Kezdhetjük! — sürgette Misi Ferit, amikor kissé kiszuszogták magukat. — Rendben van, kezdhetjük! — felelte Feri. — De előbb ide a gombokkal! Misi elővette tellkését, levágta a még hiányzó gombokat, majd mind a tizet át­­nyújtotta. Feri zsebre vágta a zsákmányt, majd előszedett egy kis pléhfütyülőt, szájába vette és éppen olyan füttyhangversenyt rendezett, mint az előbb. Misi kővé meredve nézte a jelenetet. Hiszen ilyen készüléket árulnak minden búcsúban és játéküzletben. Tehát Feri becsapta őt. Megbámultatta magát, de nem árulta el, hogy mivel csinálja. Tőle pedig kicsalt tíz gombot és most várhatja odahaza a szemrehányásokat, ha észre­veszik, hogy egyetlen gomb sincs már a ruháján. A düh és szégyen könnyet préselt a szemébe. Rosszul rosszul lihegte és a kö­vetkező pillanatban öklével Feri felé súj­tott. Persze Feri sem volt rest. Olyan ve­rekedés keletkezett ott, hogy csakúgy porzott a föld körülöttük. A verekedés zaja elhallatszott a ma­jomketrec előtt időző társasághoz is. A tanító úr felfigyelt, mintha ismerős han­gokat hallott volna. Izgatottan sietett arrafelé és sejtelme nem csak­ — az ő diákja hempergett a földön. A többit könnyű eltalálni. A két faj sokáig emlékezett az állatkerti kalandra, de Misi azóta sem tanulta meg utánozni a kanári hangját. Roszkordi Gizella Áll a bál írta Pajzs Elemér A madárijesztő ott állt a kert végében, alig néhány lépésnyire a deszkakerítéstől. Rigó fütyült, verebek csipogtak körülötte és nehézfejű napraforgók voltak a szom­szédai. A szél szürke porfelhőt hozott az or­szágút felől, rászitálta a frakkja tükrére, mintha csak ingerelni akarná és neki még csak keféje se volt, hogy rendbehoz­hatta volna magát. Nagy szégyen ez, nagy fájdalom annak, aki szereti a rendet és a tisztaságot. Az ilyesmit nem is lehet megszokni, legfeljebb belé lehet törődni. A madárijesztő sokat szenvedett az elha­nyagolt külseje miatt. De azért nem volt rossz sora. Tavasz­­szal jó ibolyaszag jött fel az árokpartról és ha eleredt az eső, a derék napraforgók mindig fölébetartották a tányérjukat eser­nyőnek. Minden jó volna, csak ne unatkoznék olyan szörnyen r­s, aki valamikor a leg­mozgalmasabb, legváltozatosabb életet élte, sehogyse tudott megbarátkozni a kert szürke, egyhangú napjaival. Mindig ugyanaz a társaság, sehol egy új arc. VASÁRNAP, 1938 MÁRCIUS 20 ÚJSÁG róba egy új hang. Legalább a fűszálak suttognának néha valami új pletykát, de minden pletykának szakálla nőtt már az öregségtől. Zene? Ne is beszéljünk róla! A tücskök és békák soha egyetlen új ze­­neszámot be nem tanultak! Mozgás? Séta? Ha a szél meg nem lóbálja néha a karjait, holtbizonyos, hogy elzsibbad­nak a hosszú mozdulatlanságtól!..­. A virágok vázákba, gomblyukakba kerül­nek, a salátafejek, a karfiol fehér rózsái a háziasszonyi szatyrok mélyére vándo­rolnak, tapasztalnak, világot látnak, csak ő áll egyhelyben, mint a cövek, örök tét­lenségre kárhoztatva. Amint így kesereg a madárijesztő, egy­szer csak szokatlan hangokat hall. Nem tü­csökcirpelést, nem békabrekegést. Zene ütődik a fülébe, igazi zene. Biztosan bál van valahol. Már tudja is, hol. A legény­­egyletben. Éppen most suttogják a fűszá­lak. Milyen régen nem volt bálban!... Mi lenne, ha elmenne?... El is megy! Mért ne menne? Csupa láz és izgalom. Ne habozz sokat, pajtás, készülődj és indulj!... Nekihuza­­kodik és nagy erőlködéssel kiemeli a lá­bait a földből. Nem volt könnyű munka, de végül mégis csak sikerült. Várjon tud-e még járni? Bizony nehezen. Cset­­lik, botlik, de azért lassan beletanul. Első ujja a bogáncshoz vezeti. Lehajol hozzá és lekefelkedik a töviseiben. Aztán meg­igazítja a fején a cilifldert és gyors lép­tekkel megindul a legényegylet felé. A madárijesztő távozása után olyan volt a kert, mint a megbolygatott méh­kas. Brek", az öreg varangy kidüllesztette a szemét és akkorákat ugrott izgalmában, akárcsak egy bakkecske. — Megszökött, megszökött!,.. •— sut­togták a falevelek. Az öreg diófa leszólt a málnabokorhoz: — Ezek a mai fiatalok nem tudnak nyugton maradni! A verebek már többet tudtak: Bálba megy! csipogták,­­— Bálba! A madárijesztő ekkor már kint volt az utcán, de ahányat lépett, annyi meglepe­tés és csalódás érte. A gyerekek körül­ugrálták, kővel hajigálták, a nyelvüket öltögették rá. Még a szél is gúnyolódott vele, belekapott a frakkjába és tépte, ci­­bálta a’ viseltes szárnyakat, mintha csibé­től lak tey£j#a$8Ajj&.. A bál te­retti' ■ ■sqnu ába­n Újabb meglepetés várta. — Szabad a meghívót? — állt elébe egy pirosjelvényes bálrendező. A madárijesztő elvörösödött és zavar­tan nyulkált, kotorászott a zsebeiben. — A mulatság zártkörül­­— mondta valaki gúnyosan. — Meghívó nélkül sen­kit nem bocsáthatunk be! A madárijesztő szedte a lábait és disz­kóit. Azt hiszitek, vissza mert nézni? Té­vedtek. Behúzott nyakkal, szégyenkezve kullogott vissza a kertbe. A virágok már aludtak, a madarak is, csak a szentjános­bogárkák és a békák voltak ébren. A ma­­dárijesztő megkereste a helyét, lábai be­lemélyedtek a porhanyós földbe és egy szempillantással később úgy állt ott, mintha soha el se mozdult volna. Reggel a napraforgó a nap felé fordí­totta a tányérját és csodálkozva mondta:­­— Nini, a szomszéd megint itt van! •— Hogy-hogy „megint"? — kérdezte a madárijesztő vörösen. — Hiszen el se mozdultam! Úgy látszik, álmodott a szomszéd. — Az lehet! — motyogta a napraforgó és megcsóválta a nagy, nehéz fejét. •— Sok mák van itt a közelben, idejön a szaguk... Hamar elálmosodom mosta­nában ... E héten a következő új kis pajtásokkal gyarapodott a tábor: Mihali Jucika, Göndör Endre, Szabolcs Márton, Honestein Ibolya, Roth Márta és Lenke, Moskovits Ferenc, Köves Klára, Be­­nyovits Edit és József, Schreiber Sanyi, Czeizler Márton, Kertész Zsuzsi, Szász Vera, Bernáth Judit. Kedves Gyermekeim! Ismét elláttatok bő­ségesen uj rejtvényekkel, igy arra kérlek benneteket, három-négy hétig szüneteltessé­­tek a rejtvény­készítést! Nagyapó. — Sza­bolcs Márta. Nagyon örülök, hogy a kis­kőrösi pajtásoktól te is kedvet kaptál a levelezéshez s bízom ígéretedben, hogy szor­galmas rejtvény­fejtő leszel! Singer Magdi valóban aranyos kisleány. Már elég régóta tagja a tábornak! — Roth Márta és Lenke. Szeretettel üdvözöllek benneteket is kis unokáim körében! — Moskovits Ferenc. Nagyon örülök, hogy nagybátyád teljesítette kérésedet és te is tagja lehetsz a tábornak! Első pontodat beirtam! Szeretettel ölelitek. — Köves Klára. Biz­om­ Ígéreteiben, Klári­kám­! — Benyovits Edit és József. Örömmé! olvastam leveleteket és remélem, hogy szor­galmas íjelvényfejtők lesztek! — Schreiber Sanyi. Beírtam nevedet a tábor nagyköny­vébe, tehát most már te is közénk tartozol! A küldött rejtvény már megjelent. — Mihali Juci. Szeretettel üdvözöllek, Jucikám! — Singer .Sanyika. Gratulálok a születésnapod­hoz, kisfiam és minden jót kívánok! — Lehneck Erzsike. Szendrei Júlia Petőfi Sán­dor felesége volt. A küldött rejtvény jó, de sajnos, már megjelenti Csókollak. — Ker­tész Gyuri és Zsuzsa. Ha nem kérdeztek semmit, akkor hiába is vártok üzenetet! Minthogy szorgalmatokkal nagyon meg va­gyok elégedve, jövő héten már jutalomra számíthattok. A küldött rejtvény alaktalan. Szeretettel ölellek benneteket.­­— Friedmann Lajos és itas. Tíz pont szükséges a juta­lomhoz! A pótlórejtvény már megjelent, a másik pedig olvashatatlan. Úgy látom na­gyon siettetek a levélírással! — Koszton­­bauini Klára. Még tart a hideg, kislányom? —• Klein Éva. Kívánságodat feljegyeztem, de ék­ is kérlek, hogy a, szelvényt csatold, illetve ragaszd rá a levélre! — Weinstock Margit és Agi. Már hat pontotok van. A kí­vánságot feljegyeztem! — Strasser Magda. További jobbulást kívánok, Magduskám! — Simkó András. Tíz pont után következik a jutalom) Most két pontod van. Szeretettel ölellek. — Wiener Endre. Három hét múlva küldhetsz új rejtvényt! Hét pontod van! —■ Vlcisz Tamás. Beírtam a pontodat, kisfiam! — Schwartz Éva. Nagyon aranyos vagy, hogy két új tagot szereztél! — Strasser Már­­tuska. Valóban régen láttalak, s ezért örü­lök az ígért látogatásnak! ■— Braun Kató. Voltál már a doktor bácsinál, Katókám? Remélem már nem fáj a fogad? — Her­­mann Klári. Mi van az utolsó dolgozattal? Azt hiszem csak túloztad és egész jól sike­rült! — Sebestyén Péter Iván. Hogy vagy, kisfiam? Jobbulást kivánokl — Klubi Mar­git és Giziké. A rejtvények között találtam megfelelőketl — Kepes János. Négy pontod van! A rejtvények jóki — László András. Jó a rejtvényed közölni fogjuk! — Katzen­­der Pintyő. Most is találtam megfelelőketl — Abramovics Éva és Mártuska. Nagyon örülök, hogy a jutalomkönyv megnyerte tetszéseidet. A rejtvények hibásak) — Haskó Feri és Györgyi. Négy pontotok van. Mélyí­tek beteg? Jobbulást kívánok! A rejtvény jó! — Erdély Ágnes. A rejtvények közölhe­tők: Agneskémi — Goldberger Anna. Négy pontod van! — Mura­ György. Most neked kívánok jobbulást, kisfiam! Nem nagyatádi az­ illetőt — Herczeg Iluska. Minden ponto­dat beirtana! Nyolc pontod van. — Lőwy Julianna és Judit. A rejtvények között ta­láltam megfelelőket is. Szeretettel ölellek benneteket. — Federer Magdaska és Edit. Még három pont hiányzik a jutalomhoz! —­ Löwy Ilona. A tiszta kitűnők hírének na­gyon örültem, remélem év végén is ilyen jó eredményről számolhatsz bel — Kádár Éva. A mostaniak között találtam megfelelőket — Trebitsch György. Az egyik rejtvény jól — Gellér Juditka-Mártus. Kész rajzművésznő vagy, Mártuskám! ■— Kaufmann Ju­cika. Kellemes utazást kivánok! — Csillag György. Négy pontod van. Jó a rejtvényed! — Schütz Zsuzsi, öt pontod van s nemsokára jutalomra számíthatsz! A küldött rejtvény jó, de sajnos, nehéz a gyermekeknek! — Schäfer Mária. Három-négy hét múlva küldj, kislányom, mert most sok vár közlésre! —• Krausz Livia. Múlt heti leveled késve érke­zett! A rejtvények között találtam megfele­lőket! — Klein Margitka. Hogy vagy, kis­lányom?­­— Büchler György. Jó a rejtvé­nyed! — Grünwald Éva. Alkalomadtán to­vábbítom az üdvözletét! A pótlórejtvényt közöljük majd! — Kurtág Ervin. Kisfiam, csak úgy várj üzenetet, ha valami iránt ér­deklődsz, hiszen nem írhatok minden gyer­meknek! Szeretettel ölellek. — Spiró Alice. Kiváncsi vagyok az eredményre. Ugy­e tu­dod, hogy mire gondolok? Remélhetőleg te is túloztál! A rejtvények jók. Csókoltak. — Rusznyák Vera. Örömmel olvastam ígé­retedet! — Katina Erzsébet. Három pontod van, s tíz­ pont szükséges a jutalomhoz! Az egyik rejtvény közölhető! — Natonek Gyu­­rika. Nagyon örültem látogatásodnak! Re­mélem tetszik a „Mackó ur‘‘? — Szőllősi György. A betűrejtvények között találtam megfelelőket! — Groszberg Judit. Meg va­gyok elégedve szorgalmaddal s hamarosan megkapod az első jutalmat! — Kutrucz Évi. Nagyon örülök, hogy a jutalomkönyv meg­nyerte tetszésedet! — Grünwald Vera. Való­színűleg későn érkezett a múlt heti leveled, azért vártál hiába a válaszra. Nincs nálam közlésre váró rejtvényed, ugy látszik nem voltak megfelelőek. Az elkésett levél után is beírom a pontot! Szeretettel ölellek. — Somló Tamás. Nem kaptam meg a verset, kisfiam! Az egyik rejtvényed jól — Büch­ler Sándor Tibor. Közölhető! Ez az első le­veled? — Kertész Zsuzsi. Felvettelek a tá­i­borba, Zsuzsikám és első pontodat is beír­tam! Ha szorgalmas rejtvényfejtő leszel, sok, szép jutalomra számithatsz! — Tenczer István: Az egyik közölhetői » Ungár­ia- n

Next