Ujság, 1938. március (14. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-20 / 64. szám
80 ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 MÁRCIUS 20 Rosszcsont Misi az Állatkertben — Aztán vigyázz magadra, te Rosszcsont Misi! El ne maradj a többiektől és fogadj szót! Mindenre figyelj, hogy odahiaza is elmesélhesd élményeidet ! — ezekkel a bölcs tanácsokkal látták el Kormos Misit, mielőtt az iskolával kirándulásra indultak az Állatkertbe. Gyönyörű szép, napsütéses délelőtt grolt, az állatokat mind künn találták. Kormos Misi tavaly is volt itt az iskoláink, de akkor már hűvösödött és a kényesebb állatok, madarak, melyek nem birják a hideget,, bevonultak odúikba. De most mindegyiket láthatta. A tanító úr elől ment és minden állatrról, melynek ketrece előtt megálltak, magyarázatot tartott. Akárcsak természetrajz órán lennének, így bizony kellemesebb tanulni, mint könyvből, mert mindent életnagyságban látnak. Megálltak az elefánt ketrece előtt. s Olyan ijesztően nagy állat fogadta őket, hogy nem is mertek közelébe jönni, csak jf amikor a tanító bácsi egy kétfillérest tettaz elefánt orrmányára és az elefánt azÁpolótól kenyeret vásárolt a pénzen, azt nagy ügyesen eltüntette, akkor merészkedtek a ketrec elé. Amikor megette, mint kki tudja kötelességét, meghajtotta együk térdét köszönete jeléül. Most már minduntalan nyújtogatta orrmányát abban a reményben, hogy még kap pénzt, de miután a gyerekek már mindenüket szétosztották az állatok között, hát bizonya az elefánt „hosszú orral11 hiába várt. Rosszcsont Misi gondolt egyet. Elővett egy gombot (mert mindig akadt egy-két gomb a zsebében) és úgy tett, mintha pénzt nyújtana,rátette az elefánt orrmányára, majd várta, hogy mi történik. Az elefánt úgy látszik megérezte, hogy becsapták, mert szemével dühösen végigmérte Misit. Persze hangos kacagásbantörtek ki a körülötte állók, akik figyelemmel kísérték a jelenetet, de még javában mulattak, amikor az elefánt arcul fröcskölte őket. Persze rögtön otthagyták a ketrecet. Balra fordultak, a víziló felé. Itt azonban nem maradtak sokáig, mert a viziló nagyokat fürdött és kiszorította a vizet a medencéből, természetesen bőven juttatva a körülötte állóknak is. A zsiráf, zebra nem érdekelték Misit, mert már tavaly is látta őket. A madarak gyönyörű színpompája azonban mindnyájukat elbűvölte. Körül ugrándozták a kalitkákat, melyeknek lakói riadtan szökdeltek egyik oldalról a másikra. Később megszokták a vidám gyermeksereget és akkor olyan gyönyörű fütyhang.Verseny csendült fel, hogy Misiéknek még a lélekzete is elakadt az ámulattól. De nini! Szepes Feri milyen remekül tudja utánozni a kanári hangját! Még a tanító úr is megcsodálta. Persze ezzel a tudományával nagy tekintélyt szerzett magának az osztály előtt és az összes fiuk irigységgel vegyes bámulattal vették körül Rosszcsont Misi is rögtön az oldala mellett termett.— Ferikém, taníts meg engem is! De szeretnék ilyen szépen fütyülni! — kérlelte Ferit. Feri, az imént szerzett tekintélye tudatában, fölényesen nézett Misire. El akarta utasítani, de meggondolta magát, mert hátha anyagi előnyöket szerezhet a tanításból? — Ha adsz itt olyan gombot, mint amilyet az elefánt orrára tettél, megtanulak! De eggyel sem lehet kevesebb! Tiz gomb! Misi egy pillanatig gondolkozott. Tiz gomb! Egy kicsit sok! Talán nincs is nála ennyi? Titokban kitapogatta a zsebeit, itt kettő, ott három, a kabáton három, a mellényen ugyan csak egy, mert onnan vágta le reggel az elefántnak adott gombot, de hoppl — a nadrágról is levághat még egyet. — Áll az alku! — kiáltotta. — Megkapod a tiz gombot. De én itt akarom az első leckét venni. Tudod mit, lessünk ki egy óvatlan pillanatot és szökjünk meg! — ajánlotta Misi. Ferit nagyon csábította a gondolat, hogy ilyen gyorsan tíz gomb birtokosává váljék, de viszont nem mert elszökni a tanító úrtól. Két büntetést kellene elviselnie, a tanító bácsiét és természetesen a szüleiét, akik feltétlenül értesülnének a kalandról. De azért volt ott Rosszcsont Misi, hogy ügyes rábeszéléssel eloszlassa Feri aggodalmát. A vége az lett, hogy Misi legyőzte Feri ellenvetéseit. Amikor a majomketrec előtt megálltak, rögtön látták, hogy itt hosszabb időzés lesz, mert a tanító úr valami történetet mesél a majmokról. Mialatt a többiek az előadást figyelték, Misi kézenfogta Ferit és óvatosan hátrább húzódott, majd futólépésben kereket oldottak. Meg sem álltak, amíg vissza nem jutottak a madarakhoz. — Kezdhetjük! — sürgette Misi Ferit, amikor kissé kiszuszogták magukat. — Rendben van, kezdhetjük! — felelte Feri. — De előbb ide a gombokkal! Misi elővette tellkését, levágta a még hiányzó gombokat, majd mind a tizet átnyújtotta. Feri zsebre vágta a zsákmányt, majd előszedett egy kis pléhfütyülőt, szájába vette és éppen olyan füttyhangversenyt rendezett, mint az előbb. Misi kővé meredve nézte a jelenetet. Hiszen ilyen készüléket árulnak minden búcsúban és játéküzletben. Tehát Feri becsapta őt. Megbámultatta magát, de nem árulta el, hogy mivel csinálja. Tőle pedig kicsalt tíz gombot és most várhatja odahaza a szemrehányásokat, ha észreveszik, hogy egyetlen gomb sincs már a ruháján. A düh és szégyen könnyet préselt a szemébe. Rosszul rosszul lihegte és a következő pillanatban öklével Feri felé sújtott. Persze Feri sem volt rest. Olyan verekedés keletkezett ott, hogy csakúgy porzott a föld körülöttük. A verekedés zaja elhallatszott a majomketrec előtt időző társasághoz is. A tanító úr felfigyelt, mintha ismerős hangokat hallott volna. Izgatottan sietett arrafelé és sejtelme nem csak — az ő diákja hempergett a földön. A többit könnyű eltalálni. A két faj sokáig emlékezett az állatkerti kalandra, de Misi azóta sem tanulta meg utánozni a kanári hangját. Roszkordi Gizella Áll a bál írta Pajzs Elemér A madárijesztő ott állt a kert végében, alig néhány lépésnyire a deszkakerítéstől. Rigó fütyült, verebek csipogtak körülötte és nehézfejű napraforgók voltak a szomszédai. A szél szürke porfelhőt hozott az országút felől, rászitálta a frakkja tükrére, mintha csak ingerelni akarná és neki még csak keféje se volt, hogy rendbehozhatta volna magát. Nagy szégyen ez, nagy fájdalom annak, aki szereti a rendet és a tisztaságot. Az ilyesmit nem is lehet megszokni, legfeljebb belé lehet törődni. A madárijesztő sokat szenvedett az elhanyagolt külseje miatt. De azért nem volt rossz sora. Tavaszszal jó ibolyaszag jött fel az árokpartról és ha eleredt az eső, a derék napraforgók mindig fölébetartották a tányérjukat esernyőnek. Minden jó volna, csak ne unatkoznék olyan szörnyen rs, aki valamikor a legmozgalmasabb, legváltozatosabb életet élte, sehogyse tudott megbarátkozni a kert szürke, egyhangú napjaival. Mindig ugyanaz a társaság, sehol egy új arc. VASÁRNAP, 1938 MÁRCIUS 20 ÚJSÁG róba egy új hang. Legalább a fűszálak suttognának néha valami új pletykát, de minden pletykának szakálla nőtt már az öregségtől. Zene? Ne is beszéljünk róla! A tücskök és békák soha egyetlen új zeneszámot be nem tanultak! Mozgás? Séta? Ha a szél meg nem lóbálja néha a karjait, holtbizonyos, hogy elzsibbadnak a hosszú mozdulatlanságtól!... A virágok vázákba, gomblyukakba kerülnek, a salátafejek, a karfiol fehér rózsái a háziasszonyi szatyrok mélyére vándorolnak, tapasztalnak, világot látnak, csak ő áll egyhelyben, mint a cövek, örök tétlenségre kárhoztatva. Amint így kesereg a madárijesztő, egyszer csak szokatlan hangokat hall. Nem tücsökcirpelést, nem békabrekegést. Zene ütődik a fülébe, igazi zene. Biztosan bál van valahol. Már tudja is, hol. A legényegyletben. Éppen most suttogják a fűszálak. Milyen régen nem volt bálban!... Mi lenne, ha elmenne?... El is megy! Mért ne menne? Csupa láz és izgalom. Ne habozz sokat, pajtás, készülődj és indulj!... Nekihuzakodik és nagy erőlködéssel kiemeli a lábait a földből. Nem volt könnyű munka, de végül mégis csak sikerült. Várjon tud-e még járni? Bizony nehezen. Csetlik, botlik, de azért lassan beletanul. Első ujja a bogáncshoz vezeti. Lehajol hozzá és lekefelkedik a töviseiben. Aztán megigazítja a fején a cilifldert és gyors léptekkel megindul a legényegylet felé. A madárijesztő távozása után olyan volt a kert, mint a megbolygatott méhkas. Brek", az öreg varangy kidüllesztette a szemét és akkorákat ugrott izgalmában, akárcsak egy bakkecske. — Megszökött, megszökött!,.. •— suttogták a falevelek. Az öreg diófa leszólt a málnabokorhoz: — Ezek a mai fiatalok nem tudnak nyugton maradni! A verebek már többet tudtak: Bálba megy! csipogták,— Bálba! A madárijesztő ekkor már kint volt az utcán, de ahányat lépett, annyi meglepetés és csalódás érte. A gyerekek körülugrálták, kővel hajigálták, a nyelvüket öltögették rá. Még a szél is gúnyolódott vele, belekapott a frakkjába és tépte, cibálta a’ viseltes szárnyakat, mintha csibétől lak tey£j#a$8Ajj&.. A bál teretti' ■ ■sqnu ában Újabb meglepetés várta. — Szabad a meghívót? — állt elébe egy pirosjelvényes bálrendező. A madárijesztő elvörösödött és zavartan nyulkált, kotorászott a zsebeiben. — A mulatság zártkörül— mondta valaki gúnyosan. — Meghívó nélkül senkit nem bocsáthatunk be! A madárijesztő szedte a lábait és diszkóit. Azt hiszitek, vissza mert nézni? Tévedtek. Behúzott nyakkal, szégyenkezve kullogott vissza a kertbe. A virágok már aludtak, a madarak is, csak a szentjánosbogárkák és a békák voltak ébren. A madárijesztő megkereste a helyét, lábai belemélyedtek a porhanyós földbe és egy szempillantással később úgy állt ott, mintha soha el se mozdult volna. Reggel a napraforgó a nap felé fordította a tányérját és csodálkozva mondta:— Nini, a szomszéd megint itt van! •— Hogy-hogy „megint"? — kérdezte a madárijesztő vörösen. — Hiszen el se mozdultam! Úgy látszik, álmodott a szomszéd. — Az lehet! — motyogta a napraforgó és megcsóválta a nagy, nehéz fejét. •— Sok mák van itt a közelben, idejön a szaguk... Hamar elálmosodom mostanában ... E héten a következő új kis pajtásokkal gyarapodott a tábor: Mihali Jucika, Göndör Endre, Szabolcs Márton, Honestein Ibolya, Roth Márta és Lenke, Moskovits Ferenc, Köves Klára, Benyovits Edit és József, Schreiber Sanyi, Czeizler Márton, Kertész Zsuzsi, Szász Vera, Bernáth Judit. Kedves Gyermekeim! Ismét elláttatok bőségesen uj rejtvényekkel, igy arra kérlek benneteket, három-négy hétig szüneteltessétek a rejtvénykészítést! Nagyapó. — Szabolcs Márta. Nagyon örülök, hogy a kiskőrösi pajtásoktól te is kedvet kaptál a levelezéshez s bízom ígéretedben, hogy szorgalmas rejtvényfejtő leszel! Singer Magdi valóban aranyos kisleány. Már elég régóta tagja a tábornak! — Roth Márta és Lenke. Szeretettel üdvözöllek benneteket is kis unokáim körében! — Moskovits Ferenc. Nagyon örülök, hogy nagybátyád teljesítette kérésedet és te is tagja lehetsz a tábornak! Első pontodat beirtam! Szeretettel ölelitek. — Köves Klára. Bizom Ígéreteiben, Klárikám! — Benyovits Edit és József. Örömmé! olvastam leveleteket és remélem, hogy szorgalmas íjelvényfejtők lesztek! — Schreiber Sanyi. Beírtam nevedet a tábor nagykönyvébe, tehát most már te is közénk tartozol! A küldött rejtvény már megjelent. — Mihali Juci. Szeretettel üdvözöllek, Jucikám! — Singer .Sanyika. Gratulálok a születésnapodhoz, kisfiam és minden jót kívánok! — Lehneck Erzsike. Szendrei Júlia Petőfi Sándor felesége volt. A küldött rejtvény jó, de sajnos, már megjelenti Csókollak. — Kertész Gyuri és Zsuzsa. Ha nem kérdeztek semmit, akkor hiába is vártok üzenetet! Minthogy szorgalmatokkal nagyon meg vagyok elégedve, jövő héten már jutalomra számíthattok. A küldött rejtvény alaktalan. Szeretettel ölellek benneteket.— Friedmann Lajos és itas. Tíz pont szükséges a jutalomhoz! A pótlórejtvény már megjelent, a másik pedig olvashatatlan. Úgy látom nagyon siettetek a levélírással! — Kosztonbauini Klára. Még tart a hideg, kislányom? —• Klein Éva. Kívánságodat feljegyeztem, de ék is kérlek, hogy a, szelvényt csatold, illetve ragaszd rá a levélre! — Weinstock Margit és Agi. Már hat pontotok van. A kívánságot feljegyeztem! — Strasser Magda. További jobbulást kívánok, Magduskám! — Simkó András. Tíz pont után következik a jutalom) Most két pontod van. Szeretettel ölellek. — Wiener Endre. Három hét múlva küldhetsz új rejtvényt! Hét pontod van! —■ Vlcisz Tamás. Beírtam a pontodat, kisfiam! — Schwartz Éva. Nagyon aranyos vagy, hogy két új tagot szereztél! — Strasser Mártuska. Valóban régen láttalak, s ezért örülök az ígért látogatásnak! ■— Braun Kató. Voltál már a doktor bácsinál, Katókám? Remélem már nem fáj a fogad? — Hermann Klári. Mi van az utolsó dolgozattal? Azt hiszem csak túloztad és egész jól sikerült! — Sebestyén Péter Iván. Hogy vagy, kisfiam? Jobbulást kivánokl — Klubi Margit és Giziké. A rejtvények között találtam megfelelőketl — Kepes János. Négy pontod van! A rejtvények jóki — László András. Jó a rejtvényed közölni fogjuk! — Katzender Pintyő. Most is találtam megfelelőketl — Abramovics Éva és Mártuska. Nagyon örülök, hogy a jutalomkönyv megnyerte tetszéseidet. A rejtvények hibásak) — Haskó Feri és Györgyi. Négy pontotok van. Mélyítek beteg? Jobbulást kívánok! A rejtvény jó! — Erdély Ágnes. A rejtvények közölhetők: Agneskémi — Goldberger Anna. Négy pontod van! — Mura György. Most neked kívánok jobbulást, kisfiam! Nem nagyatádi az illetőt — Herczeg Iluska. Minden pontodat beirtana! Nyolc pontod van. — Lőwy Julianna és Judit. A rejtvények között találtam megfelelőket is. Szeretettel ölellek benneteket. — Federer Magdaska és Edit. Még három pont hiányzik a jutalomhoz! — Löwy Ilona. A tiszta kitűnők hírének nagyon örültem, remélem év végén is ilyen jó eredményről számolhatsz bel — Kádár Éva. A mostaniak között találtam megfelelőket — Trebitsch György. Az egyik rejtvény jól — Gellér Juditka-Mártus. Kész rajzművésznő vagy, Mártuskám! ■— Kaufmann Jucika. Kellemes utazást kivánok! — Csillag György. Négy pontod van. Jó a rejtvényed! — Schütz Zsuzsi, öt pontod van s nemsokára jutalomra számíthatsz! A küldött rejtvény jó, de sajnos, nehéz a gyermekeknek! — Schäfer Mária. Három-négy hét múlva küldj, kislányom, mert most sok vár közlésre! —• Krausz Livia. Múlt heti leveled késve érkezett! A rejtvények között találtam megfelelőket! — Klein Margitka. Hogy vagy, kislányom?— Büchler György. Jó a rejtvényed! — Grünwald Éva. Alkalomadtán továbbítom az üdvözletét! A pótlórejtvényt közöljük majd! — Kurtág Ervin. Kisfiam, csak úgy várj üzenetet, ha valami iránt érdeklődsz, hiszen nem írhatok minden gyermeknek! Szeretettel ölellek. — Spiró Alice. Kiváncsi vagyok az eredményre. Ugye tudod, hogy mire gondolok? Remélhetőleg te is túloztál! A rejtvények jók. Csókoltak. — Rusznyák Vera. Örömmel olvastam ígéretedet! — Katina Erzsébet. Három pontod van, s tíz pont szükséges a jutalomhoz! Az egyik rejtvény közölhető! — Natonek Gyurika. Nagyon örültem látogatásodnak! Remélem tetszik a „Mackó ur‘‘? — Szőllősi György. A betűrejtvények között találtam megfelelőket! — Groszberg Judit. Meg vagyok elégedve szorgalmaddal s hamarosan megkapod az első jutalmat! — Kutrucz Évi. Nagyon örülök, hogy a jutalomkönyv megnyerte tetszésedet! — Grünwald Vera. Valószínűleg későn érkezett a múlt heti leveled, azért vártál hiába a válaszra. Nincs nálam közlésre váró rejtvényed, ugy látszik nem voltak megfelelőek. Az elkésett levél után is beírom a pontot! Szeretettel ölellek. — Somló Tamás. Nem kaptam meg a verset, kisfiam! Az egyik rejtvényed jól — Büchler Sándor Tibor. Közölhető! Ez az első leveled? — Kertész Zsuzsi. Felvettelek a táiborba, Zsuzsikám és első pontodat is beírtam! Ha szorgalmas rejtvényfejtő leszel, sok, szép jutalomra számithatsz! — Tenczer István: Az egyik közölhetői » Ungária- n