Ujság, 1938. augusztus (14. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-04 / 174. szám

1O SZÍNHÁZ Ács József útja a toloncházig... Hozzászólások egy öreg színész szomorú esetéhez Legutóbbi számunkban megírtuk, hogy­ Ács Józsefet, az egykor ismert és sok sikert látott vidéki színészt tiltott koldulás miatt toloncházba vitték. Ez a rendőri intézkedés kétségkívül teljesen jogos és szabályszerű volt — ez nem vitás. Ellenben hosszú idő óta változatlanul vitás, hogy mihez fogja­nak az ilyen szegény, kiöregedett Ács Jó­zsefek, akik 5—6—10—13 pengős havi nyugdíjat kapnak a színészegyesületi nyug­díjintézettől és ezenkívül égen-földön nincs semmi jövedelmük­?. Két hozzászólás érkezett hozzánk erről a komor problémáról. Faluszy István, a Nyugdíjas Színészek Egyesületének titkára ezt írta nekünk: „Mi történt veled Jóska ?... “ Szegény Ács Jóska! Régóta ismerem, legalább harminc éve. Önérzetes ember volt, jó színész, kemény nyakú magyar parasztokat játszott. Amikor pár évvel ezelőtt, mint­ munkaképtelen, nyugalomba ment.­­ (Nyugalom? Kacagj Ba­­jazzo ...) A Színészegyesület Nyugdíjintézete, amely hadi és fővárosi kölcsönjegyzés folytán tönkrement, havi tíz pengőt állapított meg neki Töprengett, hogy mihez fogjon. Egyidőben a New­ York kávéházban megkért. Írnám le egy kis dal szövegét, szeretné valahol előadni. Le­írtam neki. Pár nap múlva a kérdéses dalt az udvaron énekli valaki. Kinézek az ablakon: Ács Jóska volt — Pajtás — mondja ő, — nem akarok kére­­getni, így próbálom az életemet valahogyan ten­getni. Egy év múlva találkozom, vele, kezében kis táska. — Mit árulsz, Jóska? — Pajtás, énekelni ■ már nem merek, mert koldulásnak minősítik és ezt a hatóság eltil­totta. Nem szeretnék toloncházba kerülni. Ház­tartási cikkeket árulok, légypapírtól, kölnivízig. Pár héttel ezelőtt is találkoztam vele, vélet­lenül egy délután háromszor. Mindig másik pa­don ült, csak csont és bőr volt, a melle zihált. Fehér volt, mint a fal. — Mi történt veled Jóska? — Pajtás, három hónapig feküdtem, szövőd­ményes m­ellhártyával. — mondja — Minden száz lépésnél le kell ülnöm, nagyon hamar ki­fáradok. — Miből élsz, Jóska? — Már nem árulok pajtás, nem bírom az emeleteket. Énekelgetek, ahogy tudok. És most a toloncházba került... Ha elgondolom, hogy nemsokára ki kell bő­víteni a toloncházat a kolduló nyugdíjas színé­szek számára, elszorul a szívem. Mert azok is mind koldulni fognak és mind a toloncházba kerülnek, akiknek az önérzete eddig nem en­gedte. Mindennapos a panasz: öreg, 67 éves asszony, volt primadonna: az elöljáróság meg­szüntette további segélyezését, tartsa el a leánya, ki szint­én kenyér nélkül áll, stb., stb. Hosszú évek óta könyörgünk, esdekelü­nk a kormány urainál, segítsenek rajtunk. Sok-sok interpelláció hangzott el már, de eredmény nincs. Hóman miniszter november 17-én a Ház­ban megígérte, hogy pár hónap alatt mindent el fog követni, hogy a nyugdíjas színészek élet­sorsát megjavítsa. A helyzet azóta is mindig rosszabb. Pedig ez a színésztársadalom több szívet ér­demelne. Ez a színészgárda kultúrát terjesztett, magyarosított. Az ő idejükben nem volt rádió, hangos film, szabad színpad, mint megannyi tündöklő mellékkereset­ forrás. Ezek is sztárok, csillagok voltak, de nem jár­tak saját autón, nem laktak saját villában, nem tömték őket pénzzel, hanem éhes gyomorral is énekelték a Himnuszt. És öregségükre vagy az éhhalál vár rájuk, vagy valamilyen megalázó foglalkozás annak, aki még bírja ... vágj' a toloncház. Mit lehetne tenni?... Mit kellene tenni? Vájjon hány Ács Jóskának kell még a tolonc­házba kerülni, amíg illetékes helyen tudomásul veszik az éhhalálra ítélt nyugdíjas színészek szomorú helyzetét. * •• • ' ' ' 1 „Nehéz elkerülni a toloncházat.. Marosi Simon, a kolozsvári Nemzeti Színház egykori kiváló művésze a következőket mon­dotta: — Olvastam az Újság­ban szegény Ács Jóska történetét. Nagyon szomorú, hogy egy ilyen kitűnő színész hosszú évek lelkiismeretes mun­kája után tiltott koldulás miatt toloncházba jutott, de még sokkal szomorúbb az, hogy csak hetek, esetleg napok kérdése és Ács Jóska esete nem lesz­ egyedülálló. Nagyon sokan va­gyunk nyugdíjas színészek, akik a havi tizen­három pengős nyugdíjból még a mindennapi száraz kenyerünket sem tudjuk megszerezni. Éhezés, kilakoltatás nem ritkaság a számunkra, de nem vagyunk képesek beleszokni ebbe a szörnyű életbe. — A Nyugdíjintézet nem tehet erről, ezt jól tudjuk. Minden vagyona elúszott hadik­ölcsö­­nön és a tizenhárom pengőket is a mai gene­rációtól megvont fillérekből kapjuk. — Senkit sem hibáztatunk azért, hogy ez így van, de hogy így maradjon továbbra­ is, az lehetetlen. Mi, színészek, amíg dolgozni tud­tunk, a magyar népért és a magyar kultúráért dolgoztunk. Nem kívánunk ezért jutalmat, de legalább a nyomortól, az éhhaláltól mentsenek meg bennünket. Nem kívánunk nagy áldozato­kat: jóakarattal, részvéttel segíteni lehet rajtunk. — Kell valaminek történnie az ügyünkben, mert különben az Ács Jóskák nehezen fogják, majd elkerülni tudni a toloncházat... Váratlanul meghiúsult az újpesti színházépítés ügye „A főváros határán túl“ nincs színházépítési kölcsön Az újpesti színház építése ügyében, mint is­meretes, a képviselőtestületnek azt a határo­zatát, amelyben évi 12.000 pengő szubvenciót szavazott meg, az iratokat soronkívül felterjesz­tették a belügy-, kultusz- és pénzügyminiszter­hez A Községi Takarékpénztár ugyanis csak abban az esetben volt hajlandó az építkezéshez szükséges kölcsönt folyósítani a vállalkozónak, ha a közgyűlési határozatot a felettes hatóságok is jóváhagyják A polgármester közbenjárására két héten belül ezeket az akadályokat is elhárí­tották Most, hogy a felettes hatóságok jóvá­hagyása is megérkezett, a Községi Takarékpénz­tár közölte az építtetővel, hogy az igazgatóság határozata értelmében a főváros határán túl építendő színházra kölcsönt nem folyósíthatnak. A vállalkozók a színigazgatóval most mindent elkövetnek, hogy a szükséges kölcsönt elő­teremtsék, hogy a színház építését a közeli na­pokban megkezdhessék. Befejezett tény, hogy ha a színház felépül, ez évben már semmiesetre sem tarthatnak előadásokat, két-három hétre a társulatnak nem érdemes Újpestre költözni. Szalay Sándor dr. kulturtanácsnok kérdésünkre kijelentette, hogy ha a színigazgató nem talál vállalkozót a színház felépítésére, abban az eset­ben a koncesszió ügyét a képviselőtestület elé viszik. ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1938 AUGUSZTUS. 4 Pola Negri Budapestre jön Augusztus végén érdekes vendége lesz Budapestnek: Pola Negri érkezik ide. A film­sztár, aki születésére lengyel és hosszú ideig az amerikai film egyik legkeresettebb prima­donnája volt, most német filmgyáraknak dol­gozik és állandóan Berlinben él. Egyik következő filmje Magyarországon játszódik és részben Magyarországon is ké­szül. Pola Negri tehát hosszabb ideig fog Magyarországon tartózkodni. Idejét meg­osztja majd a főváros és a magyar vidék leg­jellegzetesebb tátékai között. MA az ANGOL PARKban HONTHY HANNA Vaszary Piroska, Kondor Ibi, Salamon Csöpi, Gárdonyi Lajos, Salamon Béla és társulata, Peti, Kővári, Radó, Dózsa, Fenyő, Kézdy-Kovács, Bob Sinclair and his Crazy boys jazz band-je. Utána a nagysikerű CSOD­AREVÜ 1938 * * Előadás a lámpalázról. Oxfordban most rendezték a tizedik pszichotherápiai kongresz­­szust. A kongresszuson részt vett V­ölgyesi Fe­renc budapesti orvos is, aki előadást tartott a lámpaláz pszichológiájáról és gyógyításáról. MA: BEETHOVEN—MOZART EST az Állatkertben. Közr.: B. Kuti Adrienné és Bárdos Aliz. Műsoron VII. szimfónia * Az E­sseni Schubertbund Budapesten. A né­met énekművészet egyik legkiválóbb képvise­lője az Esseni Schubertbund férfikara augusz­tus hó 9-én délben Budapestre érkezik és még ugy­anazon a napon este ’/17 órai kezdettel a Fővárosi Képtár (Károlyi-palota) kertjében hangversenyt fog rendezni. A műsornak első részében Schubert és Schumann kórusai, a mű­sor második részében pedig népdalok és mo­dern német kórusok fognak szerepelni. Az Esseni Schubertbund 45 tagból álló kórusa a német népdal és modern­­karkompozíciók ápo­lásán kívül főleg Schubert műveit tartja állan­dóan műsorán. * Magyar színésznők a tengerentúl. A hollan­diai Scheveningen-színházban játszik Tolnay Edith magy­ar színésznő. Egy­ holland színtársu­lat szerződtette és a télen Hollandiába viszi Tolnay Edithet. — Simor Erzsit egy newyorki revüszínházba szerződteti a színház Budapesten tartózkodó menedzsere. * Kerti estély a Fészekben. Szombaton, augusztus 6-án kiváló művészek felléptével este két órai kezdettel a Fészek Művészek Klubja „Kerti estélyt" rendez. Előadás után tánc. Meg­hívókat a tagok előzetes bejelentésére szolgál­tat ki a Fészek igazgatósága. Kossuth Lajos csókja... Meghalt Réthy Laura, az egykori híres primadonna Réthy Laura, a múlt század végének nagynevű primadonnája kedden este várat­lanul elhunyt Miskolcon. Az idős hölgyet Szivszélhüdés érte és azonnal kiszenvedett. Réthy Laura 1865-ben született Nagykőrö­sön. Csodagyereknek számított, mert már tizenkét éves korában nagy sikerrel szere­pelt vidéki hangversenyeken, műkedvelő előadásokon, jótékony estéken. Bársonyos, szép csengésű­ hangja elárulta, hogy nagy jövő vár rá a színpadon. ♦ Tizenöt éves­ volt, amikor először lépett színpadra. A Tolonc­ban játszotta első nagy színházi szerepét. Kecskeméten színészke­­dett, de rövid idő múlva felfigyeltek tehet­ségére a fővárosi színházak is és alig egyévi vidéki működés után Budapestre került. A Nemzeti Zenedében képezte tovább a hang­ját. Tanára Paks Ferenc volt, a Népszínház karnagya, aki igen nagyra tartotta fiatal tanítványát. Rákosi Jenő szerződtette Réthy Laurát a Népszínházhoz. Budapestről Szegedre, Kassára, Kolozs­várra, Szabadkára ágazott el az akkor, már népszerű művésznő pály­ája, hogy aztán Budára kerüljön. Bécsbe is elkerült, híres énekmestereknél képeztette énektudását­­és fel is lépett néhányszor az osztrák fővá­rosban. ■ : • . 1887-ben Vitrai Mór szerződtette Kolozs­várra. Ekkor már évi hétezer forint volt Réthy Laura fizetése, ami az akkori viszo­nyok között egészen ritka gázsinak számí­tott. Amikor ismét a Népszínházhoz szerző­dött, már híres primadonna volt. Bizo­nyára sokan emlékeznek még a Cigánybáró Saffijára, azután a Nebántsvirág Denise-ére. Karrierjének csúcspontján volt, amikor férjhez ment Rudnyánszky Gyulához, a ki­tűnő költőhöz. Réthy Laura nemcsak a színpadon szerepelt, hanem nagy részt kért magának különféle hazafias mozgalmakban is. Egyik szervezője volt annak a zarándok­latnak, amely Kossuth Lajost kereste fel Torinóban. Néhány év előtt Réthy Laura maga mesélte el nekünk, még mindig lelke­sen izzó szemekkel és felhevü­lt hangon, mily­en nagy napja volt életének, amikor az őszhajú Kossuth előtt elénekelhette leg­szebb magyar nótáit. — Kossuth Lajos — beszélte Réthy Laura — könnyek között hallgatta az otthoni dal­lamokat és amikor befejeztem az éneket, hozzám lépett és az egész deputáció előtt forrón homlokon csókolt. Hetekig nem mostam meg a homlokomat Kossuth Lajos csókja után . ..♦ A századforduló ismét Budapesten találja Réthy Laurát. A Vígszínházban drámai szerepeket játszott, azután az Operában vendégszerepelt, a Carment énekelte nagy sikerrel. 1905-ben Rudnyánszky Gyula Ame­rikába költözött, ahová Réthy Laura is kö­vette. A Boston Opera Company szerződ­tette és primadonna szerepkörben játszatta. Ami után visszatért Magyarországra, 1912-ben visszavonult a színpadtól, ezt az alkalmat a Vígszínház színpadján nagy búcsúelőadással ünnepelték meg barátai. * Nagy bánata volt Réthy­ Laurának férjé­nek egyre rosszabbodó egészségi állapota. A kiváló költő, mint tudvalevő, szeme vilá­gát vesztette el, később pedig idegállapota annyira megbomlott, hogy haláláig gyógy­intézetben ápolták. Réthy Laura özvegysé­gében gyermekeivel együtt Miskolcra költö­zött. Férje emlékének és saját pályájának emlékei között élt. Néhány év előtt ismét sajtó alá rendezte Rudny­ánszky Gyula val­lásos vonatkozású költeményeit. S'erga­­mentpapírra, aranybetű­kkel, szattyánkor kötésben külön példányt készittetett a pá­pának. Az volt a terve, hogy személyesen fogja átnyújtani hódolatának ezt a jelét. Egészsége azonban már akkor sem volt tökéletes és igy a római zarándokútról le kellett mondania. Nagyszáma rokonsága — így fia, Rudnyánszky Sándor chicagói kar­nagy és leánya: Rudnyánszky Ibolya mis­kolci színésznő, testvére: Réthy L. Pál, az első magyar színházi ügynök­­ gyászolja. Temetése pénteken délután lesz Mis­kolcon. Apró hírek Dohnányi Ernőt meghívta a bukaresti filhar­monikus zenekar. A kiváló művész decem­berben vezényel Bukarestben hangversenyt és utána zongoraestet ad A belgrádi filharmonikus zene­kar is meghívta Dohnányit a jugoszláv fővá­rosba, ahol két hangverseny­t fog adni. Raffay Erzsébet, aki eddig operettszínpadokon aratott sok sikert, ősszel fellép egy estén az Operaházban, ahol a „Szöktetés a szerénybe” című­ Mozart-operában énekel. A Terézkörúti Színpad szombaton mutatja be Fred Heller és Brúnó Engter „Megsértették a minisztériumot“ című zenés vígjátékot. Az új­donságot Stella Adorján fordította, zenéjét Har­mat­h Imre verseire Mar­ker szerezte. A főszere­peket Muráti Lili és Ráday Imre játsszák, ren­dező Tarján György.* Bajor Gizi és férje, Germán Tibor dr. egyetemi tanár külföldi autótúrára indult. * • Szirmay Albert, a kiváló zeneszerző, aki nem­rég tért haza Amerikából, a napokban ismét Newyorkba utazik.A Toscanini Luzernben ny­aral. Aláírták a szerződést, szervez­­kedhetnek a színházak Jelentettük már, hogy a színészek és igazga­tók között létrejött a kollektív szerződés, amely a színészek javára több szociális újítást tartal­maz. Ezek között elsősorban az érdemel emlí­tést, hogy a szerződések nem kilenc, hanem tíz hónapra érvényesek, a létminimumok pedig százötven pengővel magasabbak, mint tavaly voltak. A kollektív szerződés szövege eddig csak írásban volt meg. Most elkészültek a nyomta­tott blanketták, amely­eket a szülészek és igaz­gatók delegátusai aláírásukkal láttak el. Semmi akadálya sincs tehát, hogy a színházak most már forma szerint is megszervezzék társulatai­kat, annál is inkább, mert a próbákat augusz­tus közepén már mindenhol meg is kezdik. * Nyilatkozat. Az alábbi sorok közlésére kértek meg: — Az egyik hétfői lap augusztus 1-i szo­riában cikk jelent meg, mely velünk kap­csolatban tendenciózus ferdítéseket és valót­lanságokat tartalmaz. A lap ellen a bűnvádi eljárást ügyvédünk útján folyamatba tettük Réthy Lipót Pál Első Magyar Színházi ügynökség SZÍNHÁZI műsorok ERZSÉBETVÁROSI! Legyen úgy, mint régen volt (kez­dete 8). MÁRKUS PARKSZINHÁZ: Szomjas krokodilus Ik­ezd 8). ROYAL, SZÍNHÁZ: Ide nyere, rózsám! (kezdete este 8, vasárnap délután 4). ÁLLATKERT: Beethoven—Mozart-est. VII. szimfónia (kezdete 8). AVIOI.I’ARKI REVÜSZ1M­1AZ. ..Csodarevő 1938“ (kez­dete este Mi1l) FÉNYES-CIRKUSZ: Rimáé kubai revü és a király­tigrisek (kezdete délután 4 és este 8 órakor). Szezonnyitás a Terézkörúti Színpadon Szombaton este 14 10 órakor először Muráti Lili és Ráday Imre felléptével MEGSÉRTETTEK a miniszteffi­yi Vion Engler és Heller zenés vígjátéka 5 képben Magyarra átdolgozta: Stella Adorján Harmatti Imre verseire zenéjét Írta: Márker Rendezte : Tarján György Főszereplők : Kispeczi-Boócz, M­áray Teri, Peti, Pártos, Berczy, Füüöp Zongoránál: Csathó. Díszlet: Básthy Jegyrendelés : 120—817 Nyári helyárak Vásár- és dimnepanp délutáni előadások 5 órakor

Next