Ujság, 1938. szeptember (14. évfolyam, 196-220. szám)
1938-09-25 / 216. szám
26 lepte a tanárokat. Megkapta a pályadíjat . ebből a diákból lett később a kollégium egyik legismertebb tanára, akinek tudása, felkészültsége, látköre messze túlemelkedett a koron, amelyben élt. Fizikai kísérletei Valóságos forradalmat jelentettek, b ámulattal és megdöbbenve nézték a kísérleteit, amelyekkel megelőzte korát s éppen ezért — az ördöggel való cimborasággal vádolták. Mindenütt csak így emlegették: „az ördög cimborája" — pedig Hatvani professzor minden „bűne“ csak az volt, hogy — megelőzte a korát. Ellenfelei azonban diadalt ülhettek: megmegújuló támadásuk következtében Hatvani professzor —, akit a nyugati egyetemek egymásután kínáltak meg tanszékkel — elkedvetlenedett és visszavonult. Elmehetett volna külföldre, — nem ment el, mert magyar volt minden izében. És amikor otthagyta a debreceni kollégiumot — számára ez a visszavonulás a teljes összeroppanást, az élet céltalanságát jelentette. Pár hónapot élt még, azután holtan találták egyszerű szállásán,kor rászállott a vörös kakas Debrecen városára, — leégett a Nagytemplom, a lelkészek, tanárok lakásai és a kollégium épületének egyik szárnya. A debreceni diákok halált megvető bátorsággal dolgoztak a láng, füst és hulló zsarát közepette s különösen a kollégiumi könyvtár híres ritkaságainak, páratlan értékeinek megmentésével szereztek rendkívüli érdemet. A nagytemplom azonban leégett s mikor Isten lángban álló hajlékának tornya ledőlt — a II. Rákóczy György által adományozott nagyharang, a híres Rákóczy-harang éppen a kollégium elé zuhant le. Rengetegen voltak a lángban álló épületek közelében, a leomló torony, a roppant súlyú harang azonban senkiben sem tett kárt. Isten vigyázott az emberekre! A Rákóczy-harangnak azt a részét, amelyen Rákóczy György címere van a tűzvész emlékezetére kivágták s most a kollégium oratóriumában őrzik. És még egy kis részt elvettek a Rákóczy-harang ércből, abból öntötték a kollégium csengőjét, amely azóta lelkiismeretes pontossággal jelzi a tanítási órák kezdetét és végét. Tizenhárom esztendő kellett a kollégium leégett részének újjáépítéséhez. Az épület homlokzatán levő írás hirdeti: A’IZELV, VALLÁSTÉTELT TARTÓ MAGYARORSZÁGI EKKLÉSIÁK ÉS JÓLTEVŐK ADAKOZÁSÁBÓL ÉPÜLT MDCCCIII-TÓL MDCCCXVI-IG. A kollégium most még szebb és nagyobb keretek között folytathatta működését, csak egyszer néptelenedett el: a szabadságharc idején. A debreceni kollégiumi ifjak vezetőjük Révész Imre felszólítására elsőkként csatlakoztak a márciusi ifjak szabadságmozgalmához és amikor „Kossuth Lajos azt üzente", akkor a debreceni kollégiumi ifjak mindannyian elmentek... ’A debreceni diákokból lettek a verespántlikások, a szabadságharc leglelkesebb, legbátrabb katonái ... XIII. vilt. Egy kicsapott kollégista halhatatlansága A debreceni kollégium növendékei közé tartozott Csokonai Vitéz Mihály is. Tógátus volt, majd köztanító lett, de — sok baja volt a kollégium fegyelmi szerveivel. Mulatós, jókedvű egyéniségét nem tudja a kollégium rideg szabályai alá rendelni, újra és újra az iskolai törvényszék elé került, amely megintette, megdorgálta, házifogságra ítélte. Ezek a büntetések, még mint diákot sújtották, de nem változott meg később sem, amikor köztanító lett belőle. Kijárt a Nagyerdőre, együtt borozgatott a diákjaival, tréfálkozott, kigúnyolta a tanárokat , aminek természetesen megint fegyelmi eljárás lett a folytatása. A sok kilengésnek végül a kollégiumból való kizárás lett a következménye. Budai Ézsaiás volt az elnöke annak a bizottságnak, amely Csokonai Vitéz Mihályt a kollégiumból való távozásra ítélte , s a költő búcsút mondott a híres iskolának, amelynek bejárata mellett Arany János és Kölcsey Ferenc szomszédságában ma ott van a reliefje: az iskola büszkélkedik kicsapott köztanítójával... Ennél nagyobb elégtételt aligha remélhetett. IX. A gerundium A debreceni kollégium diákságának még az ezerhatszázas évek végén keletkezett egy érdekes és később igen jelentőssé emelkedett szervezete: a tűzoltótársaság. Ezt még Martonfalvi György hívta életre és a kollégiumi diákok nagy lelkesedéssel csatlakoztak a felhíváshoz. Magyarországon ez volt az első rendszeres tűzoltói szervezet, szükség is volt rájuk, akadt elég dolguk, hiszen az akkori építkezések sok tűzveszélyt rejtettek magukban. És a debreceni diákok vállalták a munkát és a veszedelmet, vedrekkel, villákkal, létrákkal percek alatt a tűz helyén termettek és felvették a harcot a vörös kakas ellen. A tűzoltó-diákoknak volt híres eszköze a gerundium, ez az egyik végénél marokkal megfogható, a másik vége felé pedig erősen kiszélesedő keményfadorong, amellyel egyrészt a lángba borult házat verték széjjel, másrészt, amikor a tűz színhelyére igyekeztek, az útjukba eső kerítéseket is ledöntötték, hogy utcák kerülésével, nyílegyenesen és gyorsan juthassanak el a veszedelemhez. A debreceni kollégium őriz néhány hatalmas gerundiumot, amelynek legendás híre volt a régi diákéletben. A diákok sóvárogva néztek a gerundiumos diákokra, — ehhez ugyanis nem juthatott mindenki. A hatalmas husángot csak a tűzoltó diákok használhatták, a tűzoltó-diákok szervezetébe való bekerülésnek viszont próbája volt: — csak azt vették fel, aki a gerundiumot félkézzel ki tudta tartani... Ez a próba adta meg a gerundiumos diák külön becsületét. Aki ki tudta tartani — legény volt a talpán ... X. A vörös kakas A tűzoltó diákság legnagyobb teljesitménye az ,1802-es esztendőhöz fűződik, ami XI. Igaz legenda 'A debreceni kollégiumban még az ezernyolcszázas évek elején is a latin volt az oktatás nyelve, de már egyre erőteljesebben hangzottak a magyar nyelvű oktatás bevezetésére irányuló kívánságok. 1832-ben kapott új tanszéket a kollégium, amelyen Kalós Mózes — magyar nyelven kezdte meg oktatását a magyar irodalomról és a magyar tudományról. Erről az eseményről érdekes legenda maradt fenn — igaz legenda. A kollégium vezetősége egy napon levelet kapott, amelynek írója közölte, hogy magyar irodalmi tanszék alapítására húszezer forintot felajánl. A mindig szegénységgel küzdő debreceni kollégiumban nagy gaudiumot keltett ez a levél, nosza a rektor sietett díszbe öltözni, határt fogadtak és kihajtattak Debrecen környékére, a levélben megadott címre. Egyszerű kis viskó bukkant eléjük, amikor megérkeztek. A rektor meglepetten nézett kísérőire, mindannyian arra gondoltak, hogy valami tréfa lesz a dologban. Aki ebben a viskóban lakik, annak aligha lehet húszezer forintja .. . Ám azért beljebb kerültek. A kis szobában öreg fáradt embert találtak. Ágyban feküdt s amikor megérkeztek a látogatók, az ágyban mellette heverő kampós botot beleakasztotta a menyezetről lecsüngő hurokba, csak így tudott felemelkedni. — Az urak ugye a húszezer forintért jöttek? — kérdezte. És a következő pillanatban az ágyából egy duzzadt zacskót húzott elő, zizegtek benne a papírpénzek és csörrentek az ezüst forintosok. Ott volt a húszezer forint hiánytalanul. A rektor meg kísérete ugyancsak nagyot nézett. Dadogó szavakkal köszönték meg a nagy ajándékot, azután indultak kifelé. Az ajándékozó azonban utánuk szólt: — Kérem, én csak a pénzt adtam oda, a zacskót nem ... A kollégium küldöttsége zsebében, kalapjában vitte haza a húszezer forintot — a kis pénzeszsákot engedelmesen visszaadta. Az ajándékozó neve: Récsei János. Később a pénzen kívül még néhány könyvritkaságot is adott a kollégiumnak, amelynek oratóriumában ott őrzik a nemes mecénás gyönyörű debreceni bőrdiszkótésű bibliáját... Az Entwurf - szabadságharc után megint nehéz idők szakadtak a debreceni kollégiumra. Mint régen, az ellenreformáció idején amikor magyar reformátusok töltötték meg a nápolyi, velencei gályákat, most Kufstein és Josefstadt börtöneibe kerültek a magyar szabadságharc résztvevői. És mint Mária Terézia idejében, amikor a felekezeti türelmetlenség el akarta fojtani a református kultúra terjedését, úgy szakadt most a magyar iskolákra, közöttük a debreceni református kollégiumra is a bécsi kormány gyűlölete. 1850-ben jelent meg a bécsi kormány iskolaügyi reformtervezete, az Organisations- Entwurf, amelynek a debreceni kollégiumra való hatásáról Zsigmond Ferenc, a kollégium egyik tudós krónikása a következőket írja: „Az Organisations Entwurf le akart számolni az olyan iskolatípussal, amilyen a debreceni kollégium is volt, amelyben az elemi, közép és felső tagozatok csak nagyjából voltak megvonva, s csak a felső tagozatokon működtek rendes tanárok, a többin az oktatás munkáját az öregebb diákok végezték. Az Entwurf kimondotta, hogy a kollégium addigi hatéves tagozatát és a felső tagozat kétéves (bölcsészeti) kezdő tanfolyamát gimnázium néven egybefoglalja, két egyenlő félre (al- és félgimnázium) tagolja; az így létesített középiskola-típusnak csak akkor adja meg a nyilvánossági jogot, ha benne legalább tizenkét rendes tanári állás szerveztetik, államilag megszabott összegű fizetéssel, s ha a tanárok állami bizottságtól is megszerzik a szakképesítést, a tanári kar élén külön igazgató álljon, a tanítás módja a szakrendszer elvében gyökerezzék, a nyolcadik év végén állami ellenőrzés mellett külön érettségi vizsgát kell tenniük a tanulóknak; a kellő szerephez jutó reáltárgyak sikeres (szemléltető, kísérletező) tanítása érdekében a gimnáziumnak jól berendezett külön szertárral kell bírnia. A jogtudományi tagozat állami elismerését is szigorú feltételektől tette függővé a kormány szintén mindjárt 1850-ben; csak olyan tanintézet működhetik nyilvános jogakadémiaként, amelyben államilag megjelölt tárgyköröket a megszabott terjedelemben és heti óraszámban legalább négy rendes tanár ad elő, s ezért illő fizetést kapnak. Csak a teológiai tanfolyam dolgába nem szólt bele az állam, erre vonatkozólag elismerte az egyház önjogi hatáskörét". Ennek a rendelkezésnek különösen az anyagi feltételei voltak roppant súlyosak a mindig szegénységgel küzdő debreceni kollégium számára, ám ahogy Mária Terézia idején megható szeretettel álltak szegények az aprópénzükkel és tehetősek a vagyonukkal a kollégium mellé, úgy mozdultak meg most is Szoboszlai Pap István püspök megrázó erejű szózatára és összegyűlt az az öszszeg, amely elegendő volt ahhoz, hogy a kollégium eleget tehessen azoknak az anyagi feltételeknek is, amelyeket az Entwurf felállított. A nehéz időket megadással tűlrte a debreceni kollégium. A kántus eleget tett a parancsnak, hogy minden istentiszteleten el kell énekelnie a Gotterhaltét. A bécsi kormány megfigyelője mindig ott volt, eleget tesznek-e a parancsnak. Eleget tettek! De az elnyomatás ideje alatt a kollégiumi kántus minden alkalmat megragadott arra, hogy szimbolikusan világgá kiáltsa fájdalmát, panaszát. Ebben az időben Verdi Kabukodonozor operájának híres dalát a rab zsidók imáját énekelték minduntalan. XII. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 SZEPTEMBER 25 Az elárvult kollégium A debreceni kollégium két idősebb testvére — a pápai és a pataki, sokszor kénytelen volt szüneteltetni az előadásait, a debreceni kollégium a négyszáz esztendő alatt Ére igában nyögünk, mint barom Irgalom, szent Atyánk, irgalom! Ezen az imádságon keresztül sikoltott fel a magyar szivek fájdalma. XIV. Egy debreceni kisdiák: Horthy Miklós Az elnyomatás nehéz idejét is keresztülvergődte adebreceni kollégium. A tanítás folyt tovább, az intézet népszerűbb volt, mint valaha, a Tiszántúl családjai közül amelyik csak tehette a debreceni kollégiumba adta a fiát. Két különösen érdekes növendéke volt ebben az időben a debreceni kollégiumnak. Tisza István gróf volt az egyik, aki mint magántanuló végezte el a gimnázium hat osztályát, az utolsó kettőben azonban már nyilvános tanulója volt a kollégiumnak. A másik híresség Horthy Miklós volt, aki 1876 és 78 között járt a kollégium gyakorlóiskolájában, itt végezte el a harmadik és negyedig osztályt. Magyarország kormányzója, mint debreceni kisdiák Tisza István nevelőjénél Géresi Kálmánnál, a kollégium híres tudós tanáránál lakott és a kormányzó diákkorának emlékeit büszkén őrzi a kollégium múzeuma. Itt van a múzeumban, üveg alatt a kormányzó harmadik osztályos korából származó vizsgalapja, amelyen szép kaligrafikus betűkkel sorakozik fel ez a mondás: „Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a sziv nyugalmában s az erkölcsi tiszta érzet ártatlan örömeiben. Horthy Miklós lír. oszt. 1877 junius 1." Varga Zsigmond, egyetemi tanár, a kollégiumi könyvtár igazgatója mutatja meg a kormányzó diákköri kéziratát, azután fellapozunk egy régi iskolai naplót. A reformátusok debreceni főiskolájában levő Gyakorlóiskola négy osztályú növendékeinek névsora az 1876/77 iskolai év első felében. A könyvoldal közepén a gyiresi Filótás Géza és a dévaványai Hajdú István között a hetes sorszámmal ott találjuk Horthy Miklós nevet. Vallása református, születési éve 1868, helye Kenderes, apja neve, foglalkozása és a tanuló lakhelye: István, földbirtokos, Péterfia 977 Azután következik a félévi osztályzat: kitűnő, jeles, kitűnő, kitűnő, kitűnő, jeles, kitűnő, kitűnő, kitűnő ... XV. A ma kollégiuma A ma debreceni kollégiumában négy tanítási tagozat működik:vakorló elemi iskola, polgári iskola, tanítóképző és lelkészképző. A gimnázium éppen most negyedszázada költözött el a kollégium falai közül, de megmaradt a közvetlen közelben, ahol pompás, modern, új épületet kapott. A kollégium főiskolai jellege, amely az 1700-as években a negyedik tanszék létesítésével született meg, megszűnt: az egyetem, amelyet 1912-ben iktattak törvénybe, künn van a Nagyerdőn, valóságos kis egyetemi város fogadja az embert az elragadó környezetben .. . A szegénység, ami a debreceni kollégiumot a négy évszázadon keresztül végigkísérte, jelentkezett a háború után is, ám, ahogy minden nehéz időnek megvolt a maga nagy embere, ezúttal is ott volt a bajbajutott kollégium mellett Debrecen nagy püspöke, Baltazár Dezső, aki amerikai körútra indult, hogy megszerezze azokat az anyagi erőket, amelyek a kollégium további zavartalan működéséhez szükségesek. A nagymúltú épület most kicsinosodva várja a nagy ünnepet. Négy évszázad viharzott el felette ... Négy évszázadon keresztül ontotta a tudást, a magyar érzést, Isten tiszteletét a fogékony szívekbe. Nem tudták megtörni a viszontagságok. Megmegrázták, megtépázták, de a magyar reformátusok kulturvára állta a viharokat. 1538—1938. A nagy jubileumon sok-sok ezer ember gondol hálásan és mély szeretettel a debreceni kollégiumra...