Ujság, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
ATCDD, 1939 MÁJUS 2 ÚJSÁG „Szeretem a békét“ - mondotta Hitler . „Az első életalap a saját élettérben fekszik.“ „Nem tevékenykednek-e ismét a régi bekerítő politikusok ?“ Hitler vezér és kancellár két beszéde a német nemzeti ünnepen Berlin, május 1. A Luftgartenben a nemzeti ünnepnap alkalmából tartott tömeggyűlésen Hitler kancellár, mint minden évben, most is beszédet mondott. — Amior 1933-ban átvettem a hatalmat,— mondotta többek közt — Németország csak egyes államokba feloldódott és féligmeddig összetartott törzsi államnak mutatkozott. Ennek helyébe ma népbirodalom lépett, amelyet egységesen szerveztek meg s az „egy nép, egy birodalom és egy vezetés“ jelszó valóban forradalom a német tartományokban. Az egész nemzetiszocialista gazdasági programm és a gazdasági felismerések élére az az elv lépett, hogy a nép csak azt élheti fel, amit magának feldolgozott. Döntő az, hogy mennyi árut termelek, mert ezek az áruk azok, amelyeket egyes emberek közt szétosztanak. A pénz csak utalvány erre az árura. Ha ez utalvány mögött nem rejlik áru, nincs semmi értéke, ha akár tíz, száz vagy egy millió vagy akár billió márkáról szól is. Ennélfogva döntő jelentőségű, hogy a nemzeti termékeket minden téren fokozzuk. A termelési javakat nem szabad felhalmozni, mert azok fogyasztókat kívánnak. Ha Németországban ma az egész nép munkafolyamatban van, ez nem jelent mást, mint hogy mindenki javakat termel, amelyeket el kell fogyasztani. ■— Természetes, hogy emellett mint forradalmi felismerést keressük, hogy az első életalapot nem doktrínákban vagy elméleti nyilatkozatokban kell kutatnunk, hanem, hogy az első életalap saját élettérben fekszik, vagyis abban, amit a föld az egyesnek az élethez ad. Az élettér tehát nem választható el egy nép életkeretétől s ezért az élettér határozza meg egy nép boldogságát és virágzását. Természetesen egymagában az élettér sem döntő, hanem ehhez jön még a szorgalom, az erény és a képesség, amellyel valamely nép saját életteréből elő is teremti azt, amit abból elő tud teremteni. — Németországban részben sovány földre négyzetkilométerenként 150 ember esik, ennek folytán nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy erejét szétforgácsolja. Ezzel adva van a népközösség szükségessége még akkor is, ha a vér egymagában nem tanúskodik emellett. Egy vezér sem vethet latba több erőt, mint amennyit követői adnak erőben. Életre-halálra egymásra vagyunk utalva, s ha valaki nem értené ezt meg, fel kell ismernie a világ többi részének állásfoglalásából. Nem tevékenykednek-e ismét a régi bekerítő politikusok, részben olyan emberek, akik 1914-ben is csak a gyűlöletet ismerték? Ez ugyanaz a nemzetközi háborús uszító csoport, amely már akkor is folytatta üzelmeit. — Nem szükséges hangsúlyoznom — folytatta Hitler — hogy szeretem a békét. Tudom, hogy bizonyos nemzetközi sajtó napról napra hazudik, háborúra uszít s gyanúsít és rágalmaz minket. Ez engem nem akadályoz, mert ismerem ezeket a kreatúrákat, részben innen ismerem. Ezek német kiviteli cikkek, azonban a német nemzet selejtes áruja. Az amerikai Unió egykor bojkott izgatást szervezett a német kivitel ellen. Nézetem szerint észszerűbb lett volna, ha német árukat importáltak volna ahelyett, hogy silány német tárgyakat importálnak. Csak örülhetünk annak, hogy ezektől az áruktól megszabadultunk. Hogy mások hogyan adnak túl rajta, az ő dolguk. De hogy bennünket ne fenyegethessenek, arról gondoskodni fogunk és arról előre gondoskodtam. In én is fegyverkezem minden eszközzel, de itt egy különbség van. Én szeretem a békét s ez talán legjobban munkásságomból tűnik ki. Németország óriási műveket teremt, hatalmas iparok támadnak, a nép szorgalmának fokozására nagy építkezéseket hívunk életre és kultúránk hatalmas bizonyítékai épülnek. E művek közül soknál tíz vagy húsz évre van szükség, hogy elkészüljön. Elég okom van, hogy a békét akarjam. A jósolók — Az általunk ismert nemzetközi lapok mindent akarnak tudni, egyet azonban nem tudtak, nevezetesen, hogy hatalomra kerülök, hatalmon maradok és Németországot szabaddá teszem. Még 1937-ben és 1938-ban sem tudták, hogy német testvéreinket felszabadítom és visszavezetem hazájukhoz. Azt, hogy az utolsó részt is szabaddá teszem, még ez év februárjában sem tudták. Egyébként mindent tudnak. Néha szinte úgy tűnik fel, mintha ezek különleges agyparaziták volnának, mert pontosan tudják, hogy mi történik az én agyamban. Azt a beszédet például, amelyet most önök előtt mondok, Tabouis asszony már tegnapelőtt pontosan tudta. Még akkor is, ha én magam nem tudtam volna, a legbölcsebb asszony tudta. Ezek az emberek hólabda-rendszer szerint hazudnak tovább. Ez időszerint a legutóbbi hazugság az, hogy az a 20.000 német, akinek annak idején Marokkóban kellett volna partraszállania, most Libériában szállt partra. Ha ezek a németek, akiknek részben repülőgépekről kellett volna leszállaniok, annak idején repülőgépen lettek volna, akkor mindeddig, az egész idő alatt a levegőben kellett volna keringeniük és épp most szálltak le véglegesen Libériában. Nyolc nap múlva egy német sem lesz Libériában. Akkor azt fogják mondani, nem Libéria, hanem Madagaszkár volt, ahová menni akartak. 11. L FELÖLTŐ URafg.... tavaszi öltöny BALLONKABÁT VII., Rákóczi-út 16 The Nepiesch l’Are írta Pünkössi Andor . „Pipszi most népies kézimunkát tervez. Láttad már? Nem bűbájos az a kis viganó, amit a múlt héten elküldött? Nem is tudom, mikor van ideje hozzá. Egész nap lehol szegény: korzó, golf, lovaglás, expresszó, színház, hangverseny, ötórai tea, bridge. Remek női“ — „Láttad Mackó népies fafaragásait? Pompásak! Tökéletesen olyanok, mint az utolsó ősteheségkiállításon azé a nem tudom, hogy hívják juhászé. Csak franciásabbak, finomabbak, művészibbek, eredetibbek!“ — „Piciről mit tudsz? Még mindig csökönyösen ragaszkodnak azokhoz a vacak régi mintákhoz? Érdekes, hogy ez a falusi népség milyen önfejű. Nem látja be, hogy Piri mégis többet ért a népművészethez, mint ők!“ — „Kikivel találkoztam a Svábhegyen. Ő most papucsokat gyárt. Nem mondom, kissé kényelmetlenek, mert olyan vastag a talpuk, mint a kínai nők cipője volt Sang-Kai-Csek, Anna May Wong és Pearl Buck előtt. Viszont pirosak és pillangósak, mint a szegedi menyecskéké.“ — „Gizi most tulipános kesztyűket hímez, de indián modorban.“ — „Stefi kulacsokat készít, de javai és patagon kicsengéssel.“ — „A legzseniálisabb mégis Fifi. Ha megnézed az estélyi palástját, nem tudod, hogy miseruha-e, vagy egy tibeti varázsló hacukája, vagy ó-egyiptomi hadvezéri öltöny, vagy up to date, orvosi köpeny Wells jövő századából, holott csak áramvonalasan elstilizált cifra szűr.“ — „et igazán legfeljebb csak Bocska veri a hortobágyi poharaival, amin ott a vágtató ménes, a gémeskut, a csikós és a csárda, de a délibáb szellemeben a Westminster Palástot és a Louvre-t tükrözték. Kár, hogy még leolvad a festék. A múltkor is mindnyájan hasgörcsöt kaptunk a whyskiben felolvadt cinóberről.“ — „No, én szaladok, drágáim! Kati méltóságosnál van irodalmi délután. Az unokaöccsét mutatja be. Aranyos, zseniális fiú. Tavaly végezte Etonban a gimnáziumot. Remek parasztnovellákat ir. Pá! Angyalom ... “ II. „Ez a piros baboskeszkenő a méltóságos asszonyé?“ „Igen... Hát Pista! Délelőtt tizenegyig künt találhat a pályán. Tizenkettő tájt az expresszóban, öt órakor itt uzsonnázom. De legjobb, ha ebéd után felhív.“ — Kézcsók. A méltóságos asszony facipőjével végig kopog a színes, népiesebb abroszú asztalkák között, az ajtónál a velencei tükörben megigazítja menyecske-keszkenőjét. „Pá, kedves!“ — mondja a kiszolgáló kisasszonynak, aki az ajtóig kiséri. — „Várjon csak! Majdnem elrejtettem. Küldessen fel este felé huszonöt mignont. Bridge-társaságom van. Tudja, azokból a kis kalászosokból. Van két kisgazdavendégem is. No, pá!“ — Már az utcán kopog a hatalmas fekete kocsi felé. „Oh, ez a kendő, meg ez a szél... “ Már bent is ül a drapp szarvasbőrpárnán. „A Bertához hajtson, Feri. Megnézzük, kész van-e a kis csincsilla ködmönöm. Nem sürgős. Poroszkáljon keresztül a Vácin ...“ III. „The Hungarian Ladies!“ — jelenti be harsány hangon a zenés kávéházban a konferanszié. A dobogóra felrohan négy Lajosutcai fiatal hölgy. Kurjongatnak, káromkodnak, sikoltoznak és elszántan nevetnek. A hajuk exotikusan paraszt, enyhe és bizonytalan átmenet az orosz nagyhercegnői gála, a jávai félmeztelen táncosnő, Cinka Panna és egy portsaidikikötői manikűrösleány szolgálati ruhája között. „The Hungarian Ladies!“ — ismétli meg a konferansziévá előléptetett főpincér azzal a fölénnyel és biztonsággal, amelyen azonnal érződik, hogy ez a bejelentés egész angol szókincsét kimeríti, de valószínűleg a hölgyekét is. A „The Hungarian Ladies!“ cím nem diadalmas londoni emlék, csak brit vágyálom s ez a vágyálom egyelőre enyhén szólva, nem túlságosan indokolt. A „The Hungarian Ladies!“ tizenhét és tizennyolc évesek, szőkék, formásak, csinosan énekelnek, ügyetlenül táncolnak és néha leülnek különböző hangszerek mellé, ami baj. Ettől az utóbbitól eltekintve, kedvesek, harmatosak, bátortalanok és buták. Kis bocik. Bizonytalanul ugrálnak. Néha még bizonytalanabbul az egyik asztal felé pislantanak, hogy Sanyi úr bólint-e és meg van-e elégedve velük. Sanyi ur kopottan elegáns kültelki szépség, Mdivani hercegbe oltott King-Kong. Álmodozva néz maga elé. Komoly. Töprengő. Tűnődik a nagy problémán, hogy a „The Hungarian Ladies“-t Valparaisóban vagy Beuruth-ban adja-e el. A„ The Hungarian Ladies“ közben lázasan tevékenykednek, félszemmel figyelik Sanyi urat s a piros csizmákra gondolnak, amit siker esetén Sanyi úr ígért nekik. A „The Hungarian Ladies“ egyelőre a hortobágyi bajadérjelmezhez testszínü harisnyát viselnek és félretaposott sarkú fekete fűzőscipőt. Sanyi úrtól függ, hogy a piros csizmákat megkapják. A piros csizmákra gondolnak és ajkukon érzelmesen csendül fel a dal, a szép, régi, patinás magyar ének: „Az esküvődön én is ott leszek!“ A közönség velük énekel és tapsol. Sanyi úr mosolyogva bólint. Eldöntötte. A lányokat mégis Dél-Amerikában adja el. IV. „Tévedés, kérlek. Nekem minden ősöm százszázalékos paraszt volt. Apai és anyai részen fel egészen Árpádig. Nem igaz, én sohase mondtam mást. Az a főispán csak az anyai ágam egyik elfajzása. Ugyan kérlek, most ne hozd elő megint a püspököt. Hát Bakócz Tamás nem volt paraszt. Pedig végül majdnem pápa lett. No, igen, Pepi néni alapítványi hölgy volt. De az hosszú és bonyolult történet. Inkább hagyjuk. Ezek a dolgok mind jelentéktelenek. Kétségtelenül parasztok vagyunk! Otthon én is megfogom az eke szarvát. No, igen, Pistáéknál, ő ugyan nem rokon, de annyi, mintha rokon lenne. Nem tavaly. Jó! Nem is tavaly előtt, akkor Biarritzban voltam. De három éve. Nézd, kérlek, én nem tagadom, hogy az apám közjegyző volt és a nagybátyám huszárezredes. Ezek detail dolgok. Én az orromban érzem a föld szagát s az ereimben a magyar föld vérének ereje lüktet. Tudod nagyon jól, hogy nem mehetek el Budapestről. Van más okom is, amit senki se tud. Pedig a föld nélkül olyan vagyok, mint a szárazra dobott hal. Oh, a szénaillat, kolompszó, bográcsban párolgó étel, petrencerud. Nézd, kérlek, én sarjadás közben megmondom, hogy melyik a búza és melyik a zab. Első látásra megkülönböztetem a tinót és a borjút. Reggel bicskával eszem a szalonnát. Ami azt a pletykát illeti, hogy rokonságban lennénk a Bourbonokkal, egyszerűen pletyka. Csak a rosszakaróim terjesztik ... “ V. Költséget és fáradságot nem kimélve, a krisztinavárosi kocsma most képződött át népieswisché. A parkett fölé deszkapadlót utánzó linoleum került. A falakra meszelés jellegű tapéta, ami teljes illúziót kelt és mégsem fogja meg a hozzá dörzsölődők ruháját. A gerendázatot imitáló mennyezetről titokzatos pléhlámpák csüngnek le, amelyekben a kormozott üveg mögött sárga villanykörte ég, sőt még egy kis elmés készülékecske segítségével pislog is. Az asztalokon gyári A nyugati erődítmény nagyobb biztosíték, mint a népszövetség Minden tisztelet egy népszövetségi nyilatkozatnak, azonban a nyugati német erődítmény mégis megbízhatóbb biztosítéka szabadságunknak. Éppen e napon, mint a német munka mai ünnepén hihetetlen bizakodással nézek a német jövőbe. Arról, hogy népünket helyesen nevelik, mozgalmam kezeskedik: arra, hogy vitézül meg fogják védeni, a német véderő nyújt biztosítékot, arról, hogy belsőleg sohasem esik szét, kezeskedik a német népközösség s benne a városi és vidéki németek milliói, akiket e pillanatban ezzel üdvözlök: Sieg Heil a mai nagy német birodalmunknak és népünknek keleten és nyugaton, északon és délen A Führer beszédét gyakran szakította félbe lelkes helyeslés. Hitler beszéde befejeztével az ujjongó tömeg sorfalai között tért vissza a kancellári palotába. Hitler az ifjúsághoz Hitler vezér és kancellár a berlini Olympia-stadionban a német ifjúsághoz beszédet intézett- Hitler többi között a következőket mondta: — Ami az utolsó hat évben történt, az nem véletlen műve. Ma egy mindenki által megbecsült néphez tartoztak és ezt kizárólag annak a munkának köszönhetitek, amelyet népünk végzett ebben az országban. Tudom azt, hogy ebben az utolsó évben, amidőn a Német Birodalom megalakult és az ezeréves történelemből ismét jogaink tudatára ébredt, valamennyinek fiatal szíve erősen és megértően együtt dobogott. A jövőben a német nemzet azt a hatalmat fogja képviselni, amely ismételten és állandóan a fiatalságból indul ki. Soha nem leszünk többek, mint amennyit a fiatalság ér. Ezért elvárom tőletek, hogy egykor megbízható és derék német emberek és hűséges német aszszonyok legyetek. — Ezért kell, hogy már fiatal korotokban a szellemieken kivül a testet is edzzétek. Legyetek egészségesek és tartózkodjatok mindentől, ami szép testeteket megmérgezi. Józan népet akarunk. Körülöttünk olyan népek laknak, amelyek nem óhajtják a német egységet és nem akarják, hogy a népünket a legszükségesebb életjogok megillessék, életjogok, amelyek más népek számára magától értetődőek. Nekünk és a hozzánk hasonló fiatal népeknek ezeket az életjogokat, amelyről elődeink egykor könnyelműen lemondtak, fáradságos munkával viszsza kell szereznünk és egyszer talán meg is védelmeznünk. És mindenekelőtt éppen ebben számítok rátok, fiatal németekre, abban, hogy ha egyszer elérkezik az óra, amidőn a tőlünk idegen világ a német szabad a saját lábán kell járnia. Lábaira nehezedik a gyaloglás terhe. Segítsen rajtuk! Igazán megérdemelnek egy pár PALMA KAUGSUXSARKOT 8 Mmédítés ASPIRINzmn BAYER) TABLETTÁT ( Ez míg a vevőhöz nem jut. Csak gyógyszertárakban kapható.