Ujság, 1939. november (15. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-11 / 256. szám

4 Ünnepel a Felvidéki Ungvár Ünnepélyes keretek között ülte meg a vissza­térés első évfordulóját Ungvár város közgyűlése. Az ünnepi közgyűlést Siménfalvy Árpád főis­pán nyitotta meg rövid beszéddel, majd Jaross Andor miniszter mondott hosszabb beszédet, amelyben hangoztatta, hogy Ungvár magyar város volt és az is lesz. De ennek a városnak keblére kell ölelnie a magyar-orosz népet és áldozatkésznek is kell lennie a testvéri magyar­­orosz nép iránt. A kormány azt akarja, hogy a magyar-orosz népnek elsősorban kenyere le­gyen és meg akarja adni ennek a népnek a politikai, kulturális és gazdasági fejlődés lehe­tőségét. A magyar-orosz nép pedig vallja be őszintén velünk együtt, hogy az erős magyar nemzet az egyetlen biztosítéka az ő érdekeinek. Perényi Zsigm­ond báró kormányzói biztos szólalt fel röviden, majd Sztojka Sándor gö­rögkatolikus püspök beszédében annak a re­ményének adott kifejezést, hogy a magyar ha­zához hűséges rutén nép a második ezredévet is együtt éli le a magyar nemzettel. Vitéz Vá­sárhelyi Andor ezredes megköszönte a hon­védséget ért elismerő szavakat, majd Köszörű Károly főszolgabíró mondott beszédet. A díszközgyűlés ezután egyhangú lelkesedés­sel elhatározta, hogy feliratban fejezi ki hódo­latát Magyarország kormányzója iránt és táv­iratban üdvözölt számos politikust. Végül néma felállással hódoltak az elhunyt Siegler Géza al­tábornagy emlékének, aki tavaly november 10-én a honvédség élén bevonult Ungvárra. Rimaszombat Rimaszombaton reggel kilenc órakor kez­dődött a Horthy-téren az 1. honvéd határ­­őrvadászezred zászlószentelési ünnepélye, ame­lyen a kormányzat vitéz Litta­y András al­tábornagy, Bartha Károly honvédelmi minisz­tert pedig Berkovich Brúnó tábornok képvi­selte. Az előkelőségeket vitéz Bobok Miksa al­ezredes, zászlóaljparancsnok fogadta. Horváth Árpád alispán szép beszéd kíséretében adta át a zászlót, amelyet az egyházak papjai megál­dottak, majd a Hiszekegy után a tisztek és a vadászezred legénysége felesküdött az új zász­lóra. Tizenegy órakor a város képviselőtestülete ünnepi ülést tartott a visszatérés első évfordu­lója alkalmával, amelyen elhatározták, hogy hódoló táviratban köszöntik a kormányzót és táviratilag ü­dvözlik a kormány több tagját. Ugyancsak elhatározták, hogy megfestetik a kormányzó arcképét. Ezután a kormányzó és felesége augusztus 10-i látogatását megörökítő emléktáblát leplezték le szép ünnepség kísére­tében. Délijén ebéd volt, amelyen Littay And­rás altábornagy mondott köszöntőt a kor­mányzóra. Munkács Munkácson a felekezetek templomaiban dél­előtt istentiszteleteket tartottak a felszabadulás évfordulóján, azután pedig a csapatok dísz­szemléje következett. Délután öt órakor ünnep­séget tartottak, amelyen Engelbrecht István polgármester mondott megnyitó beszédet. Oroszy Zsigmond alkalmi költeményt szavalt, majd Berták Béla református püspök, Sörös János római katolikus esperes, Duliskovics Eumén görög katolikus főesperes és Koren Emil evangélikus lelkész mondott rövid meg­emlékező beszédet. Majd Siménfalvy Árpád fő­ispán tolmácsolta Peréntyi Zsigmond báró kor­mánybiztos üdvözletét és egész Kárpátalja együttérzését. Ezután vitéz Jaross Andor mi­niszter mondott beszédet. — Munkácsot — mondotta többek között — a magyar történelmi tudat városának nevez­hetem, mert ebben a városban és környékén olyan történelmi események játszódtak le, amelyeket sohasem lehet elfelejteni. Hiszen a magyar államalapítás gondolata is itt fogam­­zott meg Árpád vezérben. Munkács várában nőtt fel II. Rákóczi Ferenc és itt ringott böl­csője Rákóczi szabadságharcának is. A város lelke mindenkor megmaradt magyarnak. Kö­szönöm ezt innen a bajtársaknak, a Vozáry Aladároknak, a Bertók Béláknak, a Simon Menyhérteknek és a Fried Sándoroknak, akik segítettek ezt a várost megmenteni. Jaross miniszter ezután megemlékezett a Rongyos Gárda elesettjeiről, fejtegette a modern magyar állam problémáit és rámutatott arra, hogy a Kárpátok medencéjében, a Duna-Tisza közén szükség van az európai béke szempont­jából az erős Magyarországra. A munkácsi ün­nepség R. Vozáry Aladár országgyűlési képvi­selő záróbeszédével és a Himnusz eléneklésével ért véget. Este hét órakor a munkácskörnyéki hegyeken örömtüzek gyúltak ki, a városban pedig díszvacsorát tartottak, amelyen több pohárköszöntő hangzott el. Losonc Losonc városa pénteken már kora reggel Irbogódiszbe öltözött Az egyéves évforduló alkalmából tartott ünnepség a Kubinyi-téren folyt le. (­Aller János országgyűlési képviselő visszaemlékezett a felszabadulás eseményeire és hangoztatta, hogy a felvidéki magyarság az anyaországgal teljes lelki egys­égben akar dol­gozni azért az új Magyarországért, amelynek talpköve a nemzeti hűség és a szociális társa­dalmi igazságosság. Utána vitéz Imrédy Béla nyugalmazott miniszterelnök mondott beszédet. Emlékeztetett az egy évvel ezelőtt lefolyt tör­ténelmi eseményekre. A felvidéki szellemről a következőket mondotta------Ne szűnjetek meg ezt a lelket megőrizni és magatokból kisugá­rozni, visszhangra találtok a magyar fiatalság­ban, a névtelen milliókban, mindazokban, akik bár ismerik a múltat, a jelent és a jövőt mun­kálják. Ez a felvidéki szellem nem egyéb, mint az örök magyar szellem korszerű formázódása. Az ünnepséget a Himnusz, majd diszmemet zárta be. A balassagyarmati járásban A balassagyarmati járás községei közül Zs£ly­­ben Tóth Alajos plébános, Ipolyharasztiban Ervin János körjegyző, Kőváron Léska Pál ÚJSÁG SZOMBAT, 1939 NOVEMBER 2. A parlamentarizmus kincs -mondotta székfoglalójában Tasnádi Nagy András, a Ház új elnöke Tors Tibort választották meg a kép­viselőház alelnökévé. Meg­kezdték a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását A képviselőház pénteki ülése az úgynevezett­ érdekes ülések közé tartozott. Érdekes volt az ülés, mert Tasnádi Nagy András, a csütörtökön megválasztott elnök, most foglalta el elnöki tisztét és érdekes volt, mert Tors Tibor szemé­lyében új alelnököt is választott a Ház. Érde­kes volt legfőképpen azért, mert ilyen ülése a magyar parlamentnek talán még sohasem volt. Eddig még aligha fordult elő, hogy az elnök megválasztása után nyomban ne tudta volna elfoglalni az elnöki széket és arra sem igen volt példa, hogy az ülésszak közepén egy ülé­sen az elnök és az egyik alelnök személyében is új ember vezette volna a Ház tanácskozásait. Az ülést Szinyei-Merse Jenő elnök nyitotta meg tíz óra után. Mindenekelőtt megejtették az alelnökválasztást, amelynek eredményeképpen Törs Tibor 98, Giller János pedig 17 szavazatot kapott és így Tors Tibort választotta meg a Ház alelnökének. Máriássy Mihály előadó ismertette azokat a módosításokat, amelyeket a bizottság a föld­birtokpolitikai javaslaton végzett és a Ház eze­ket a módosításokat elfogadta. Ezután szünet következett. Az al­elnök székfoglalója A szünet alatt az elnöki szobában a Ház al­­elnökei és jegyzői üdvözölték Tasnádi Nagy Andrást s amikor a csengők megszólaltak, a képviselők besiettek az ülésterembe, mert a fo­lyosókon hire ment, hogy az új elnök most foglalja el székét. A kormánypárt tagjai jórészt magyar ruhában voltak. A padsorok meglehető­sen megteltek, amikor szünet után az új elnök, Tasnádi Nagy András felment az elnöki emel­vényre. Erre az alkalomra kigyult a teremben körülfutó villanyfény és a képviselők éljenzése közben foglalta el az elnöki széket Tasnádi Nagy András, aki nem díszmagyarban, hanem egyszerű fekete zsinóros magyar ruhában ült le az elnöki székre. Megnyitotta az ülést és el­mondotta székfoglalóját. Hitvallás a parlamentarizmus mellett Tasnádi Nagy András azzal kezdte beszédét, hogy megilletődéssel emlékezik meg kiváló elődeiről, majd hosszabban áldozott Darányi Kálmán emlékének. Azután igy folytatta: — Tudom jól, hogy a parlamenti küzdőtérről felemelkedtem és tudom jól, hogy a pártharcok részese — bármily tiszteletreméltó —, párt­szempontok egyoldalú képviselője itt nem lehe­tek, tudom, hogy a pártatlanság szabályai köte­leznek. De tudom és hangsúlyozom azt is, hogy ez a pártatlanság soha nem vihet engem a kö­zömbösség hűvös, sokszor fagyasztó régióiba. Ígérhetem, hogy a tanácskozásokat pártok és személyek iránt elfogulatlanul, a pártatlanság szellemében fogom vezetni. A házszabályokat is igazságosan, sőt méltányosan fogom alkalmazni, de ne legyen tévedés, az igazságosság és mél­tá­nyosság, a pártatlanság nem jelent soha sem puhaságot, sem gyengeséget.­­ Ne feledjék soha, tisztelt képviselőtársaim hogy a parlamentarizmus kincs, amelyet mint ősi örökséget bizott ránk a nemzet és ennek ép­ségben fenntartása mindnyájunk becsületbeli kötelessége. — Ne tévesszen meg senkit, hogy a parlamen­tarizmus mai formája csak 1848-ban valósult meg és 1867 óta van élő gyakorlatban, mert annak fő alapelvei: a nemzeti önrendelkezés joga, a „Semmit rólunk, nélkülünk“ elve egy részről, a rend elve másrészről évezredes, eltöl­­tötte már Pusztaszer magyar népének lelkét épp úgy, mint Szent István, Hollós Mátyás, Bocskai István, bujdosó Rákóczi, Széchényi, Kossuth, Deák magyarjait, de Ferenc Józsefnek, az utolsó nagy királynak megerősödött nemzeti társadal­mát is. — A parlamentarizmusnak lehetnek — van­nak is — gyengéi, hibái. Ezeket kiküszöbölni és ezzel ezt a nemzeti erőtényezőt javítani, fejlesz­teni kötelességünk. Ennek említett alapelvei — nem frázis ez — ezer év viharain segítettek át. Nem dobhatjuk ezt el magunktól. —• Aki a magyar parlamentet hivatása magas­latáról leszállítani, méltóságában megkicsinyí­­teni akarja, ahelyett, hogy felemelésén fára­dozn­ék, az akaratlanul is ellensége nemzetének dők felé azt a figyelmeztetést intézte, hogy nem elég elfoglalni a munkahelyeket, hanem ered­ményesebben kell dolgozniok, mint azoknak, akiknek helyét elfoglalták. Az újaknak meg kell érteniük, hogy minden összeköttetésnél sokkal nagyobb érték szorgalmuk, megbízha­tóságuk, rátermettségük, becsületes munkájuk. Bőven beszélt Homonnay Tivadar a MÁV-ról és amikor a MÁV-kórház hasznos munkáját fejtegette, Rassay Károly közbeszólt: — De ne vigyenek az orvosok közé politikát! Homonnay Tivadar azt válaszolta, hogy ő ezt helyesli. Nagy Ferenc, a kisgazdapárt tagja, volt az első vezérszónok. Kijelentette, hogy ő a falu szempontjából nézi a tárca költségvetését. He­lyesli Homonnay Tivadarnak a fiatal kereske­dőkhöz intézett intelmét. A falu nincs megelé­gedve — mondotta — a kereskedelemnek a falu felé irányuló működésével. Beszélt ezután az értékesítés hibáiról, kisszövetkezetek létesí­tését kívánta, majd arra kérte a kereskedelmi minisztert, ne szüntesse meg a bekötőutak épí­téséhez való hozzájárulást. Közben pontosan két órakor Tars Tibor, az új alelnök, felváltotta az elnöki székben Tas­nádi Nagy Andrást. Még egy precedens: elő­ször fordult elő, hogy aktív újságíró ült a ma­gyar képviselőhöz elnöki székében. Tors Tibor látható megilletődöttséggel foglalta el az elnöki széket, de csakhamar otthonosan érezte ma­gát új tisztében. Nagy Ferenc beszéde további során kifogá­solta, hogy még mindig vannak olyan falvak Magyarországon, ahol hetenként csak egyszer vagy kétszer kézbesítik a postát. Végül a rádió előfizetési díj leszállítását követelte. A kereskedelem aktuális kérdését Zichy Nándor gróf, a kormánypárt vezér­szónoka következett most, aki szűzbeszédét mondotta el. Kijelentette, hogy idegenforgalmi és közlekedési kérdésekkel kíván foglalkozni. Kárpátaljával kapcsolatban idegenforgalmi te­kintetben különösen sok teendőnk van — mon­dotta. ötszázezer pengőt kellene befektetni, hogy a visszatért országrészekben szállodákat, sípályákat építsünk. A vízi közlekedés kérdé­sével kapcsolatban megemlítette, hogy elérke­zett az ideje, hogy megkezdjük a tárgyalásokat a jugoszláv kormánnyal a Dráva hajózhatóvá­­tétele érdekében. Pándy Antal beszédében szállítási kérdések­kel foglalkozott, majd a vasutasok sérelmeit és kívánságait tette szóvá. Mátéffy Viktor azt hangoztatta, hogy a gaz­dasági életben tapasztalható őrségváltásnál csak olyan szempontoknak szabad érvényesülniük, hogy minden pozícióra csak a legkiválóbb, leg­több tudása kerülhessen be. Úgy kell átképezni az egész magyar gondolkodást és mentalitást, hogy a magyarnak­ nem csupán a vármegye­­házán van életlehetősége, hanem a szabad pá­lyákon is. Az egykézpolitikába sok etikát és keresztény erkölcsöt kell belevinni. A költség­vetést elfogadta. Kabók Lajos szerint a mai súlyos helyzetben szükséges volna, hogy a két fontos miniszté­riumot külön-külön miniszter vezesse. A hon­védelem szempontjából is fontos, hogy az ipar­ügyi minisztériumnak külön vezetője legyen. Megemlítette, hogy a fontos élelmezési cikkek megdrágultak. A szegény ember már csak álmá­ban gondolhat teára és kávéra. A lakbérek emelkedése is veszedelmes méreteket ölt. Gon­doskodjék a miniszter az áremelkedések meg­akadályozásáról. A költségvetést nem fogadta el. Cselényi Pál annak a reményének adott ki­fejezést, hogy a vasárnapi munkaszünet teljes­ségét a kezdeti lépések után hamarosan meg fogják oldani. Kívánatosnak tartaná a hétvégi pihenő rendszeresítését is. Bár elvileg helyesli a kereskedelem képesítéshez való kötését, de ezt a mai időkben nem tartja aktuálisnak. Általános magánalkalmazotti statisztika felvé­telét kívánta, végül a MÁV kérdéseivel foglal­kozott. Meskó Zoltán különböző kérdéseket tett szóvá a kereskedelmi tárcával kapcsolatosan. Végül azt kérte, hogy a vasárnapi munka­szünetet teljes egészében vezessék be. A költség­­vetést nem fogadta el. Müller Antal a kormánypárt soraiból jelen­tette ki Meskóval való egyetértését, majd azt kérte, hogy a kereskedőket ne csak pénz-, hanem áruhitellel is támogassák, mert külö­nösen az önállósítási alap pénzével boltot nyitott kereskedők csak úgy tudnak boldogulni, ha bőséges áruhitelben részesülnek. Ezután a vitát félbeszakították. Az elnök in­dítványára elhatározták, hogy a legközelebbi ülést november 14-én, kedden délelőtt tíz óra­kor tartják meg és azon folytatják a kereske­delmi tárca költségvetési tárgyalását. Haditengerészeink a világháborúban 1918 október 31-én szaladt fel utoljára a A monarchia soha le nem győzött hadilobogója polai kikötőiben lévő járművek árbocán, hogy e nap folyamán örökre letűnjön... Ha­zánkban általában nem sokat tudnak hadi­hajóink működéséről a nagy világégésben, pe­dig a legénységnek majdnem egynegyerésze színmagyar volt. Ha a mostani nemzedék ki­hal, a sok gyönyörű teljesítményre a feledés fátyola fog borulni. Vérbeli haditengerésztiszt, osztrák származású, de beszéli nyelvünket, pompás, hatalmas új művében*) eredeti képek­kel örökíti meg a monarchia haditengerészeinek több mint négyéves tevékenységét, hogy késői nemzedékek fiai büszkeséggel gondoljanak apáik önfeláldozó tevékenységére, hőstetteire a világháborúban. Sokszor elavult, régi járműve­ken vittek végbe oly teljesítményeket, hogy még egykori ellenfeleink is elismeréssel nyilat­koznak tevékenységükről, merész és elszánt magatartásukról. Tengeri haderőnk számszerű­leg kicsiny volt, a hiányt bátorsággal, ügyes­séggel kellett kitűnően kiképzett hajósainknak pótolni. A Rendkívül érdekes mű­ a csatahajók, cirkálók, torpedó- és U-naszádok, a repülők, a szállítóhajók, a haditengerészek szárazföldi teljesítményeit az olasz hadszíntéren, az aknák, a hírszerzők és kémek, merész vállalkozásait, tevékenységét méltatja.. Megemlékezik a csing­­taói harcokról, dunai flotillánk halhatatlan teljesítményeiről, melyeknek sokszor döntő szerepe volt a hadműveletek kimenetelében, sikereiben... A művet regényként lehetne ol­vasni, ha nem lenne vérrel megirt valóság! A szerző, Martiny sorhajóhadnagy kor­mányzó urunk parancsnoksága alatt is szol­gált. Rajongó szeretettel emlékezik meg volt parancsnokáról, kiről egyik tisztje azt írja naplójában: „Mindannyian kik parancsnoksága alatt voltunk, vak bizalommal voltunk vele szemben. Feltétlen nyugalom és biztonság­­érzete áradt szinte ki belőle. Ez a bizalom leg­utolsó alattasát is eltöltötte“. Majd ugyanannak a tisztnek naplója felemlíti, midőn Horthy Miklós sorhajókapitány az otrantói csata után, súlyosan sebesülten hordágyon fekve, tovább vezette hajóját — helyettese Szubonits Róbert korvettkapitány már elesett —, a súlyos szol­gálat után felváltott hajófű­tők meglátogatták a parancsnoki hídon, legdrágább kincsüket, cigarettáikat kínálva fel­­simogatták kormos kezeikkel... Megható volt a legénység ragasz­kodásai Merész A­ naszádaink gyönyörű teljesítmé­nyeit sorolja fel az érdekes mű. A háború ki­törésekor csak hat teljesen elavult kis próba­­hajócskával rendelkeztünk, melyekre más nemzet tengerészei be sem szálltak volna — csak később kaptunk korszerűbb merülő na­szádokat. Sok kárt okoztak az ellenségnek, de merészségüknek nagy ára volt... a hajók egy­­harmadrésze nem tért többé vissza. Midőn a háború befejezte után a Velencei kikötőben aknára került és elpusztult „U-12“-t kiemelték, 15 holttestet találtak meg szigorúan kijelölt, szabályszerű beosztásukban ... L—71 vizirepülőnket lelőtték. L—70, Molnár és Hoffmann tengerészhadapródokkal azonnal segítségére sietett, de a leszállásnál maga is súlyosan megsérült L—94 (Vámos és Sequens) és L—65 leereszkedtek a vízre, a hasznavehe­tetlen L—70-t elpusztítva, a négy derék pilótát megmentenék. Ezalatt L—74 bombákat dobva, tartotta távol a közeledő ellenséges torpedó­naszádokat. Nem volt ily sikeres minden mentő kísérlet. Sok repülőnk nem tért többé vissza merész útjáról. A bátor Vámos kadét is hősi halált halt ilymódon 1916 augusztus 13-án. L—126 súlyosan megsérülve kénytelen volt a viharos tengerre leereszkedni. Szü­kségvitorlá­­val szerelték fel a géproncsot, melynek segítsé­gével életveszélyben hánykolódtak a tengeren, míg „U—4“ meglátta és megmentette őket. A gép merész vezetője Maglics sorhajóhadnagy később szintén hősi halált halt. Érdeklődéssel követhetjük aknarakóink és aknakutatóink veszélyes tevékenységét, az „Orjen“ és „Triglav" torpedórombolók műkö­dését és pusztulását. Csak néhány szemelvényt említhettünk fel a felette érdekes mű­ből, mely sok-sok derék magyar tengerész emlékét is megőrzi az utókor számára... áldozzunk ke­gyelettel emléküknek. A kereskedelmi tárca költségvetési vitája A nagy tapssal fogadott beszéd után a Ház áttért a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalására. Homonnay Tivadar előadó ismer­tette a tárca költségvetését és ő is hozzájárult a pénteki ülés precedenseihez, amennyiben olyan hosszú előadói beszédet mondott, ami­lyent még aligha tartottak a Házban. Homon­nay Tivadar a kereskedelmi tárca összes kér­déseiről beszélt, majd az új és fiatal kereske­ tanító, Leszenyén Kerekes László, Ipolybalogon Mancsó László, Ipolykeszin pedig Petr­esély János esperes-plébános méltatta a nap jelentő­ségét. Kassa Kassa város egész lakossága örömmel és lel­kesedéssel ülte meg a felszabadulás ünnepét. Valamennyi iskolában ünnepséget rendeztek és megemlékeztek a nap jelentőségéről. A város minden házán ott leng a háromszinü zászló, az erkélyeket nemzetiszinü drapériák borítják. Este kivilágították a várost. Fél hét órától fél óra hosszat zúgtak a­ harangok a városban. Fél­nyolckor a honvédzenekar és egy díszszázad lampionokkal felvonult Madarász István dr. me­­gyéspüspük lakása elé. Szombaton, november 11-én, Horthy Miklós kormányzó Kassára történt bevonulásának első évfordulóját a város lakossága nagyszabású ün­nepségekkel üli meg, amelynek keretében ezred zászlót nyújtanak át a 21. honvédgyalogezred­­n­ek, a gépkocsizó zászlóaljnak pedig csapat­zászlót és ezüstkürtöt. Déliben zajlik le az Or­szágzászló felavatás! ünnepség. *) Nikolaus von Martiny: „Bilddokumente aus Ost. Ungarns Seekrieg 1914—1918“. Ley­­kam-Verlag, Graz, 1939. 2. Bände. 0 év Bleier Árminná édesanyja. Bieier Ern­é fivére, Beieier Ernőné szül. Herczog Uli cégim­­­ője szivükben a legmélyebb fájdalommal tudat­­já kl, hogy a legjóságosabb szív megszűnt dobogni. Mihályfy Béláné szül. Bleier Lili hófehéren tiszta, nemes lelkét visszahívta az Örökkévaló az ő Világosságába. Földi maradványait november 12-én, vasárnap (i. e. )1412.kor helyezzük el a rákoskeresztúri teme­tőben hőn szeretett édesapja nyugvóhelye mellé. Részvétlátogatások mellőzését nagyon kérjük. Róth Ferencné a maga, gyermekei Mar­git, Anna, István és vejei nevében fájda­lommal jelenti, hogy imádott férje és drága apjuk az újpesti szabóipartestület díszelnöke, Újpest város képviselőtestületének és Pest vármegye törvényhatósági bizottsá­gának volt tagja, fáradhatatlan munkás és szorgalmas életének 68-ik évében, rö­vid szenvedés után elhunyt. November hó 12-én d. e. 11 órakor kisérjük utolsó útjára az újpesti szr. temetőben."

Next