Ujság, 1939. november (15. évfolyam, 249-272. szám)
1939-11-11 / 256. szám
4 Ünnepel a Felvidéki Ungvár Ünnepélyes keretek között ülte meg a visszatérés első évfordulóját Ungvár város közgyűlése. Az ünnepi közgyűlést Siménfalvy Árpád főispán nyitotta meg rövid beszéddel, majd Jaross Andor miniszter mondott hosszabb beszédet, amelyben hangoztatta, hogy Ungvár magyar város volt és az is lesz. De ennek a városnak keblére kell ölelnie a magyar-orosz népet és áldozatkésznek is kell lennie a testvéri magyarorosz nép iránt. A kormány azt akarja, hogy a magyar-orosz népnek elsősorban kenyere legyen és meg akarja adni ennek a népnek a politikai, kulturális és gazdasági fejlődés lehetőségét. A magyar-orosz nép pedig vallja be őszintén velünk együtt, hogy az erős magyar nemzet az egyetlen biztosítéka az ő érdekeinek. Perényi Zsigmond báró kormányzói biztos szólalt fel röviden, majd Sztojka Sándor görögkatolikus püspök beszédében annak a reményének adott kifejezést, hogy a magyar hazához hűséges rutén nép a második ezredévet is együtt éli le a magyar nemzettel. Vitéz Vásárhelyi Andor ezredes megköszönte a honvédséget ért elismerő szavakat, majd Köszörű Károly főszolgabíró mondott beszédet. A díszközgyűlés ezután egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy feliratban fejezi ki hódolatát Magyarország kormányzója iránt és táviratban üdvözölt számos politikust. Végül néma felállással hódoltak az elhunyt Siegler Géza altábornagy emlékének, aki tavaly november 10-én a honvédség élén bevonult Ungvárra. Rimaszombat Rimaszombaton reggel kilenc órakor kezdődött a Horthy-téren az 1. honvéd határőrvadászezred zászlószentelési ünnepélye, amelyen a kormányzat vitéz Littay András altábornagy, Bartha Károly honvédelmi minisztert pedig Berkovich Brúnó tábornok képviselte. Az előkelőségeket vitéz Bobok Miksa alezredes, zászlóaljparancsnok fogadta. Horváth Árpád alispán szép beszéd kíséretében adta át a zászlót, amelyet az egyházak papjai megáldottak, majd a Hiszekegy után a tisztek és a vadászezred legénysége felesküdött az új zászlóra. Tizenegy órakor a város képviselőtestülete ünnepi ülést tartott a visszatérés első évfordulója alkalmával, amelyen elhatározták, hogy hódoló táviratban köszöntik a kormányzót és táviratilag üdvözlik a kormány több tagját. Ugyancsak elhatározták, hogy megfestetik a kormányzó arcképét. Ezután a kormányzó és felesége augusztus 10-i látogatását megörökítő emléktáblát leplezték le szép ünnepség kíséretében. Délijén ebéd volt, amelyen Littay András altábornagy mondott köszöntőt a kormányzóra. Munkács Munkácson a felekezetek templomaiban délelőtt istentiszteleteket tartottak a felszabadulás évfordulóján, azután pedig a csapatok díszszemléje következett. Délután öt órakor ünnepséget tartottak, amelyen Engelbrecht István polgármester mondott megnyitó beszédet. Oroszy Zsigmond alkalmi költeményt szavalt, majd Berták Béla református püspök, Sörös János római katolikus esperes, Duliskovics Eumén görög katolikus főesperes és Koren Emil evangélikus lelkész mondott rövid megemlékező beszédet. Majd Siménfalvy Árpád főispán tolmácsolta Peréntyi Zsigmond báró kormánybiztos üdvözletét és egész Kárpátalja együttérzését. Ezután vitéz Jaross Andor miniszter mondott beszédet. — Munkácsot — mondotta többek között — a magyar történelmi tudat városának nevezhetem, mert ebben a városban és környékén olyan történelmi események játszódtak le, amelyeket sohasem lehet elfelejteni. Hiszen a magyar államalapítás gondolata is itt fogamzott meg Árpád vezérben. Munkács várában nőtt fel II. Rákóczi Ferenc és itt ringott bölcsője Rákóczi szabadságharcának is. A város lelke mindenkor megmaradt magyarnak. Köszönöm ezt innen a bajtársaknak, a Vozáry Aladároknak, a Bertók Béláknak, a Simon Menyhérteknek és a Fried Sándoroknak, akik segítettek ezt a várost megmenteni. Jaross miniszter ezután megemlékezett a Rongyos Gárda elesettjeiről, fejtegette a modern magyar állam problémáit és rámutatott arra, hogy a Kárpátok medencéjében, a Duna-Tisza közén szükség van az európai béke szempontjából az erős Magyarországra. A munkácsi ünnepség R. Vozáry Aladár országgyűlési képviselő záróbeszédével és a Himnusz eléneklésével ért véget. Este hét órakor a munkácskörnyéki hegyeken örömtüzek gyúltak ki, a városban pedig díszvacsorát tartottak, amelyen több pohárköszöntő hangzott el. Losonc Losonc városa pénteken már kora reggel Irbogódiszbe öltözött Az egyéves évforduló alkalmából tartott ünnepség a Kubinyi-téren folyt le. (Aller János országgyűlési képviselő visszaemlékezett a felszabadulás eseményeire és hangoztatta, hogy a felvidéki magyarság az anyaországgal teljes lelki egységben akar dolgozni azért az új Magyarországért, amelynek talpköve a nemzeti hűség és a szociális társadalmi igazságosság. Utána vitéz Imrédy Béla nyugalmazott miniszterelnök mondott beszédet. Emlékeztetett az egy évvel ezelőtt lefolyt történelmi eseményekre. A felvidéki szellemről a következőket mondotta------Ne szűnjetek meg ezt a lelket megőrizni és magatokból kisugározni, visszhangra találtok a magyar fiatalságban, a névtelen milliókban, mindazokban, akik bár ismerik a múltat, a jelent és a jövőt munkálják. Ez a felvidéki szellem nem egyéb, mint az örök magyar szellem korszerű formázódása. Az ünnepséget a Himnusz, majd diszmemet zárta be. A balassagyarmati járásban A balassagyarmati járás községei közül Zs£lyben Tóth Alajos plébános, Ipolyharasztiban Ervin János körjegyző, Kőváron Léska Pál ÚJSÁG SZOMBAT, 1939 NOVEMBER 2. A parlamentarizmus kincs -mondotta székfoglalójában Tasnádi Nagy András, a Ház új elnöke Tors Tibort választották meg a képviselőház alelnökévé. Megkezdték a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását A képviselőház pénteki ülése az úgynevezett érdekes ülések közé tartozott. Érdekes volt az ülés, mert Tasnádi Nagy András, a csütörtökön megválasztott elnök, most foglalta el elnöki tisztét és érdekes volt, mert Tors Tibor személyében új alelnököt is választott a Ház. Érdekes volt legfőképpen azért, mert ilyen ülése a magyar parlamentnek talán még sohasem volt. Eddig még aligha fordult elő, hogy az elnök megválasztása után nyomban ne tudta volna elfoglalni az elnöki széket és arra sem igen volt példa, hogy az ülésszak közepén egy ülésen az elnök és az egyik alelnök személyében is új ember vezette volna a Ház tanácskozásait. Az ülést Szinyei-Merse Jenő elnök nyitotta meg tíz óra után. Mindenekelőtt megejtették az alelnökválasztást, amelynek eredményeképpen Törs Tibor 98, Giller János pedig 17 szavazatot kapott és így Tors Tibort választotta meg a Ház alelnökének. Máriássy Mihály előadó ismertette azokat a módosításokat, amelyeket a bizottság a földbirtokpolitikai javaslaton végzett és a Ház ezeket a módosításokat elfogadta. Ezután szünet következett. Az alelnök székfoglalója A szünet alatt az elnöki szobában a Ház alelnökei és jegyzői üdvözölték Tasnádi Nagy Andrást s amikor a csengők megszólaltak, a képviselők besiettek az ülésterembe, mert a folyosókon hire ment, hogy az új elnök most foglalja el székét. A kormánypárt tagjai jórészt magyar ruhában voltak. A padsorok meglehetősen megteltek, amikor szünet után az új elnök, Tasnádi Nagy András felment az elnöki emelvényre. Erre az alkalomra kigyult a teremben körülfutó villanyfény és a képviselők éljenzése közben foglalta el az elnöki széket Tasnádi Nagy András, aki nem díszmagyarban, hanem egyszerű fekete zsinóros magyar ruhában ült le az elnöki székre. Megnyitotta az ülést és elmondotta székfoglalóját. Hitvallás a parlamentarizmus mellett Tasnádi Nagy András azzal kezdte beszédét, hogy megilletődéssel emlékezik meg kiváló elődeiről, majd hosszabban áldozott Darányi Kálmán emlékének. Azután igy folytatta: — Tudom jól, hogy a parlamenti küzdőtérről felemelkedtem és tudom jól, hogy a pártharcok részese — bármily tiszteletreméltó —, pártszempontok egyoldalú képviselője itt nem lehetek, tudom, hogy a pártatlanság szabályai köteleznek. De tudom és hangsúlyozom azt is, hogy ez a pártatlanság soha nem vihet engem a közömbösség hűvös, sokszor fagyasztó régióiba. Ígérhetem, hogy a tanácskozásokat pártok és személyek iránt elfogulatlanul, a pártatlanság szellemében fogom vezetni. A házszabályokat is igazságosan, sőt méltányosan fogom alkalmazni, de ne legyen tévedés, az igazságosság és méltányosság, a pártatlanság nem jelent soha sem puhaságot, sem gyengeséget. Ne feledjék soha, tisztelt képviselőtársaim hogy a parlamentarizmus kincs, amelyet mint ősi örökséget bizott ránk a nemzet és ennek épségben fenntartása mindnyájunk becsületbeli kötelessége. — Ne tévesszen meg senkit, hogy a parlamentarizmus mai formája csak 1848-ban valósult meg és 1867 óta van élő gyakorlatban, mert annak fő alapelvei: a nemzeti önrendelkezés joga, a „Semmit rólunk, nélkülünk“ elve egy részről, a rend elve másrészről évezredes, eltöltötte már Pusztaszer magyar népének lelkét épp úgy, mint Szent István, Hollós Mátyás, Bocskai István, bujdosó Rákóczi, Széchényi, Kossuth, Deák magyarjait, de Ferenc Józsefnek, az utolsó nagy királynak megerősödött nemzeti társadalmát is. — A parlamentarizmusnak lehetnek — vannak is — gyengéi, hibái. Ezeket kiküszöbölni és ezzel ezt a nemzeti erőtényezőt javítani, fejleszteni kötelességünk. Ennek említett alapelvei — nem frázis ez — ezer év viharain segítettek át. Nem dobhatjuk ezt el magunktól. —• Aki a magyar parlamentet hivatása magaslatáról leszállítani, méltóságában megkicsinyíteni akarja, ahelyett, hogy felemelésén fáradoznék, az akaratlanul is ellensége nemzetének dők felé azt a figyelmeztetést intézte, hogy nem elég elfoglalni a munkahelyeket, hanem eredményesebben kell dolgozniok, mint azoknak, akiknek helyét elfoglalták. Az újaknak meg kell érteniük, hogy minden összeköttetésnél sokkal nagyobb érték szorgalmuk, megbízhatóságuk, rátermettségük, becsületes munkájuk. Bőven beszélt Homonnay Tivadar a MÁV-ról és amikor a MÁV-kórház hasznos munkáját fejtegette, Rassay Károly közbeszólt: — De ne vigyenek az orvosok közé politikát! Homonnay Tivadar azt válaszolta, hogy ő ezt helyesli. Nagy Ferenc, a kisgazdapárt tagja, volt az első vezérszónok. Kijelentette, hogy ő a falu szempontjából nézi a tárca költségvetését. Helyesli Homonnay Tivadarnak a fiatal kereskedőkhöz intézett intelmét. A falu nincs megelégedve — mondotta — a kereskedelemnek a falu felé irányuló működésével. Beszélt ezután az értékesítés hibáiról, kisszövetkezetek létesítését kívánta, majd arra kérte a kereskedelmi minisztert, ne szüntesse meg a bekötőutak építéséhez való hozzájárulást. Közben pontosan két órakor Tars Tibor, az új alelnök, felváltotta az elnöki székben Tasnádi Nagy Andrást. Még egy precedens: először fordult elő, hogy aktív újságíró ült a magyar képviselőhöz elnöki székében. Tors Tibor látható megilletődöttséggel foglalta el az elnöki széket, de csakhamar otthonosan érezte magát új tisztében. Nagy Ferenc beszéde további során kifogásolta, hogy még mindig vannak olyan falvak Magyarországon, ahol hetenként csak egyszer vagy kétszer kézbesítik a postát. Végül a rádió előfizetési díj leszállítását követelte. A kereskedelem aktuális kérdését Zichy Nándor gróf, a kormánypárt vezérszónoka következett most, aki szűzbeszédét mondotta el. Kijelentette, hogy idegenforgalmi és közlekedési kérdésekkel kíván foglalkozni. Kárpátaljával kapcsolatban idegenforgalmi tekintetben különösen sok teendőnk van — mondotta. ötszázezer pengőt kellene befektetni, hogy a visszatért országrészekben szállodákat, sípályákat építsünk. A vízi közlekedés kérdésével kapcsolatban megemlítette, hogy elérkezett az ideje, hogy megkezdjük a tárgyalásokat a jugoszláv kormánnyal a Dráva hajózhatóvátétele érdekében. Pándy Antal beszédében szállítási kérdésekkel foglalkozott, majd a vasutasok sérelmeit és kívánságait tette szóvá. Mátéffy Viktor azt hangoztatta, hogy a gazdasági életben tapasztalható őrségváltásnál csak olyan szempontoknak szabad érvényesülniük, hogy minden pozícióra csak a legkiválóbb, legtöbb tudása kerülhessen be. Úgy kell átképezni az egész magyar gondolkodást és mentalitást, hogy a magyarnak nem csupán a vármegyeházán van életlehetősége, hanem a szabad pályákon is. Az egykézpolitikába sok etikát és keresztény erkölcsöt kell belevinni. A költségvetést elfogadta. Kabók Lajos szerint a mai súlyos helyzetben szükséges volna, hogy a két fontos minisztériumot külön-külön miniszter vezesse. A honvédelem szempontjából is fontos, hogy az iparügyi minisztériumnak külön vezetője legyen. Megemlítette, hogy a fontos élelmezési cikkek megdrágultak. A szegény ember már csak álmában gondolhat teára és kávéra. A lakbérek emelkedése is veszedelmes méreteket ölt. Gondoskodjék a miniszter az áremelkedések megakadályozásáról. A költségvetést nem fogadta el. Cselényi Pál annak a reményének adott kifejezést, hogy a vasárnapi munkaszünet teljességét a kezdeti lépések után hamarosan meg fogják oldani. Kívánatosnak tartaná a hétvégi pihenő rendszeresítését is. Bár elvileg helyesli a kereskedelem képesítéshez való kötését, de ezt a mai időkben nem tartja aktuálisnak. Általános magánalkalmazotti statisztika felvételét kívánta, végül a MÁV kérdéseivel foglalkozott. Meskó Zoltán különböző kérdéseket tett szóvá a kereskedelmi tárcával kapcsolatosan. Végül azt kérte, hogy a vasárnapi munkaszünetet teljes egészében vezessék be. A költségvetést nem fogadta el. Müller Antal a kormánypárt soraiból jelentette ki Meskóval való egyetértését, majd azt kérte, hogy a kereskedőket ne csak pénz-, hanem áruhitellel is támogassák, mert különösen az önállósítási alap pénzével boltot nyitott kereskedők csak úgy tudnak boldogulni, ha bőséges áruhitelben részesülnek. Ezután a vitát félbeszakították. Az elnök indítványára elhatározták, hogy a legközelebbi ülést november 14-én, kedden délelőtt tíz órakor tartják meg és azon folytatják a kereskedelmi tárca költségvetési tárgyalását. Haditengerészeink a világháborúban 1918 október 31-én szaladt fel utoljára a A monarchia soha le nem győzött hadilobogója polai kikötőiben lévő járművek árbocán, hogy e nap folyamán örökre letűnjön... Hazánkban általában nem sokat tudnak hadihajóink működéséről a nagy világégésben, pedig a legénységnek majdnem egynegyerésze színmagyar volt. Ha a mostani nemzedék kihal, a sok gyönyörű teljesítményre a feledés fátyola fog borulni. Vérbeli haditengerésztiszt, osztrák származású, de beszéli nyelvünket, pompás, hatalmas új művében*) eredeti képekkel örökíti meg a monarchia haditengerészeinek több mint négyéves tevékenységét, hogy késői nemzedékek fiai büszkeséggel gondoljanak apáik önfeláldozó tevékenységére, hőstetteire a világháborúban. Sokszor elavult, régi járműveken vittek végbe oly teljesítményeket, hogy még egykori ellenfeleink is elismeréssel nyilatkoznak tevékenységükről, merész és elszánt magatartásukról. Tengeri haderőnk számszerűleg kicsiny volt, a hiányt bátorsággal, ügyességgel kellett kitűnően kiképzett hajósainknak pótolni. A Rendkívül érdekes mű a csatahajók, cirkálók, torpedó- és U-naszádok, a repülők, a szállítóhajók, a haditengerészek szárazföldi teljesítményeit az olasz hadszíntéren, az aknák, a hírszerzők és kémek, merész vállalkozásait, tevékenységét méltatja.. Megemlékezik a csingtaói harcokról, dunai flotillánk halhatatlan teljesítményeiről, melyeknek sokszor döntő szerepe volt a hadműveletek kimenetelében, sikereiben... A művet regényként lehetne olvasni, ha nem lenne vérrel megirt valóság! A szerző, Martiny sorhajóhadnagy kormányzó urunk parancsnoksága alatt is szolgált. Rajongó szeretettel emlékezik meg volt parancsnokáról, kiről egyik tisztje azt írja naplójában: „Mindannyian kik parancsnoksága alatt voltunk, vak bizalommal voltunk vele szemben. Feltétlen nyugalom és biztonságérzete áradt szinte ki belőle. Ez a bizalom legutolsó alattasát is eltöltötte“. Majd ugyanannak a tisztnek naplója felemlíti, midőn Horthy Miklós sorhajókapitány az otrantói csata után, súlyosan sebesülten hordágyon fekve, tovább vezette hajóját — helyettese Szubonits Róbert korvettkapitány már elesett —, a súlyos szolgálat után felváltott hajófűtők meglátogatták a parancsnoki hídon, legdrágább kincsüket, cigarettáikat kínálva felsimogatták kormos kezeikkel... Megható volt a legénység ragaszkodásai Merész A naszádaink gyönyörű teljesítményeit sorolja fel az érdekes mű. A háború kitörésekor csak hat teljesen elavult kis próbahajócskával rendelkeztünk, melyekre más nemzet tengerészei be sem szálltak volna — csak később kaptunk korszerűbb merülő naszádokat. Sok kárt okoztak az ellenségnek, de merészségüknek nagy ára volt... a hajók egyharmadrésze nem tért többé vissza. Midőn a háború befejezte után a Velencei kikötőben aknára került és elpusztult „U-12“-t kiemelték, 15 holttestet találtak meg szigorúan kijelölt, szabályszerű beosztásukban ... L—71 vizirepülőnket lelőtték. L—70, Molnár és Hoffmann tengerészhadapródokkal azonnal segítségére sietett, de a leszállásnál maga is súlyosan megsérült L—94 (Vámos és Sequens) és L—65 leereszkedtek a vízre, a hasznavehetetlen L—70-t elpusztítva, a négy derék pilótát megmentenék. Ezalatt L—74 bombákat dobva, tartotta távol a közeledő ellenséges torpedónaszádokat. Nem volt ily sikeres minden mentő kísérlet. Sok repülőnk nem tért többé vissza merész útjáról. A bátor Vámos kadét is hősi halált halt ilymódon 1916 augusztus 13-án. L—126 súlyosan megsérülve kénytelen volt a viharos tengerre leereszkedni. Szükségvitorlával szerelték fel a géproncsot, melynek segítségével életveszélyben hánykolódtak a tengeren, míg „U—4“ meglátta és megmentette őket. A gép merész vezetője Maglics sorhajóhadnagy később szintén hősi halált halt. Érdeklődéssel követhetjük aknarakóink és aknakutatóink veszélyes tevékenységét, az „Orjen“ és „Triglav" torpedórombolók működését és pusztulását. Csak néhány szemelvényt említhettünk fel a felette érdekes műből, mely sok-sok derék magyar tengerész emlékét is megőrzi az utókor számára... áldozzunk kegyelettel emléküknek. A kereskedelmi tárca költségvetési vitája A nagy tapssal fogadott beszéd után a Ház áttért a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalására. Homonnay Tivadar előadó ismertette a tárca költségvetését és ő is hozzájárult a pénteki ülés precedenseihez, amennyiben olyan hosszú előadói beszédet mondott, amilyent még aligha tartottak a Házban. Homonnay Tivadar a kereskedelmi tárca összes kérdéseiről beszélt, majd az új és fiatal kereske tanító, Leszenyén Kerekes László, Ipolybalogon Mancsó László, Ipolykeszin pedig Petresély János esperes-plébános méltatta a nap jelentőségét. Kassa Kassa város egész lakossága örömmel és lelkesedéssel ülte meg a felszabadulás ünnepét. Valamennyi iskolában ünnepséget rendeztek és megemlékeztek a nap jelentőségéről. A város minden házán ott leng a háromszinü zászló, az erkélyeket nemzetiszinü drapériák borítják. Este kivilágították a várost. Fél hét órától fél óra hosszat zúgtak a harangok a városban. Félnyolckor a honvédzenekar és egy díszszázad lampionokkal felvonult Madarász István dr. megyéspüspük lakása elé. Szombaton, november 11-én, Horthy Miklós kormányzó Kassára történt bevonulásának első évfordulóját a város lakossága nagyszabású ünnepségekkel üli meg, amelynek keretében ezred zászlót nyújtanak át a 21. honvédgyalogezrednek, a gépkocsizó zászlóaljnak pedig csapatzászlót és ezüstkürtöt. Déliben zajlik le az Országzászló felavatás! ünnepség. *) Nikolaus von Martiny: „Bilddokumente aus Ost. Ungarns Seekrieg 1914—1918“. Leykam-Verlag, Graz, 1939. 2. Bände. 0 év Bleier Árminná édesanyja. Bieier Erné fivére, Beieier Ernőné szül. Herczog Uli cégimője szivükben a legmélyebb fájdalommal tudatjá kl, hogy a legjóságosabb szív megszűnt dobogni. Mihályfy Béláné szül. Bleier Lili hófehéren tiszta, nemes lelkét visszahívta az Örökkévaló az ő Világosságába. Földi maradványait november 12-én, vasárnap (i. e. )1412.kor helyezzük el a rákoskeresztúri temetőben hőn szeretett édesapja nyugvóhelye mellé. Részvétlátogatások mellőzését nagyon kérjük. Róth Ferencné a maga, gyermekei Margit, Anna, István és vejei nevében fájdalommal jelenti, hogy imádott férje és drága apjuk az újpesti szabóipartestület díszelnöke, Újpest város képviselőtestületének és Pest vármegye törvényhatósági bizottságának volt tagja, fáradhatatlan munkás és szorgalmas életének 68-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. November hó 12-én d. e. 11 órakor kisérjük utolsó útjára az újpesti szr. temetőben."