Ujság, 1939. november (15. évfolyam, 249-272. szám)
1939-11-12 / 257. szám
Dávid és Góliát A világ szinte illetlenségnek tekinti, hogy négymillió finn ellenállást merészel tanúsítani százhatvan millió orosszal szemben. (Sztálin mondta, hogy százhatvan millió ember él a Szovjet uralma alatt; én nem számláltam meg őket.) Érthetetlen, hogy a legkisebb Dávid szembe mer szállni a legnagyobb Góliáttal, de ha komoly mérkőzésre kerülne a dolog, a finn várjon le tudná-e parittyázni az oroszt? Keresem ennek a rejtélyes dolognak a nyitját. A finnek azt mondják, hogy az ő gőzfürdőjük megmagyaráz mindent, de én azt hiszem könnyebben megértjük a dolgot Nurmi példájának segítségével. Előadom mind a két felfogásnak a felépítését. A finn hétszáz esztendeig Svédország egyik népe volt. Nem panaszkodhattak a svédekre, akik csak a vallásukat semmisítették meg, mikor a kereszténységre térítették őket, a nyelvüket meghagyták és ősi hagyományaikat tiszteletben tartották, így a finn kultúra nem svéd alapon, hanem finn népi alapon épült fel. Az ország óriási kiterjedése és a töméntelen sok víz, mely a közlekedést nagyon megnehezítette, megakadályozta azt, hogy a szintén maroknyi svéd nép elnyomja a finn népet. Csak a tengeri kikötőkben érvényesült a svéd nyelv és a svéd befolyás, a svéd lett a kereskedelem, de ezt a finnek nem bánták; a finn nem tengerész nép és szüksége volt arra, hogy országának felesleges termékeit a svédek a világ piacaira eljutassák. Megváltozott azonban a helyzet, mikor a napóleoni háborúk alatt az oroszok Finnországot elvették a svédektől. Az oroszok meg akarták fosztani a finneket nemzetiségüktől. A svéd uralom alatt élvezett szabadságból jóformán semmi sem maradt meg. Az orosz nyelv ismeretét terjesztették minden eszközzel, de rendkívül csekély eredménnyel. Sajtószabadságról, egyesülési vagy gyülekezési jogról az orosz uralom alatt természetesen szó sem lehetett. Azonban szabad volt evangélikus templomba járni, hol a lelkipásztor finn nyelven prédikált és szabad volt atlétikai versenyeket rendezni. Ebben az volt a lényeg, hogy az atlétikai versennyel alkalmat szereztek a gyülekezésre. Más országokban csak sport az atlétika, a finneknél a cári uralom alatt a legfontosabb nemzeti ügy lett. Attól kezdve, hogy a nemzetközi mérkőzések divatba jöttek, egy-egy finn győzelem a finn nép számára a legfontosabb dolog volt, mert ebből értesült a világ arról, hogy van a világon finn nemzet is, mely kiválóságokat termel ki magából és amelynek nemzeti érvényesülési vágyai vannak. Mi, magyarok az élet sok más terén vehettünk részt a népek versenyében; a finnek számára az orosz uralom alatt az érvényesülés egyetlen területe az atlétika volt. Ez a szellem nevelte győzhetetlenné Paavo Nurmit, a távfutás világbajnokát s a nemzeti üggyé fejlesztett atlétika tette kiválóan értékessé a kicsiny finn hadsereget. Minél kedvezőtlenebb egy ország éghajlata az egyén számára, annál kedvezőbb a faj számára. A trópusok népei mind satnyák, elpuhultak, restek és se testi, se szellemi munkájuk nem sokat ér: a betegségek és járványok is jobban pusztítják őket, mint más népeket kitűnő gyümölcsökön és rizsen szinte fillérekből megélnek, tehát nem erőltetik meg sem izmaikat, sem elméjüket. Az északi vidékeken ezzel szemben szélben, fagyban nagyon keményen kell dolgozni, hogy a két főtáplálékból, a zabkenyérből és a halból elegendő mennyiség jusson a családnak. A szakadatlan munka erősíti az izmokat és megedzi a testet és felyet egyaránt. A finn nem ismeri a kellemesebb éghajlatok népeinek örömeit és élvezeteit, de nem ismeri ezeknek bűneit sem; nincsenek az élettel szemben nagy igényei, mert tudja, hogy ezeket úgysem lehetne kielégíteni és miután az életben különös örömet nem talál, nem tekinti fájdalmas áldozatnak, ha a hazáért esetleg meg kell halni. Azzal az elmélettel, melyet most előadnám, részben rokon a gőzfürdő-elméid; az eltérés a kettő között abban van, hogy míg én az atlétikával magyarázom meg a filmnek szívósságát és bátor ellenállását az orosz Góliáttal szemben, addig a finnek azt mondják, hogy ellenállóképességüket a gőzfürdőnek tekintik. (A finn gőzfürdő természetesen lényegesen különbözik az izmokat és idegeket elernyesztő magyar gőzfürdőtől.). A nagyvárosok elegáns utcasorait kivéve, mindenütt van a családnak fürdőháza. Rendesen a kert végén, van a fürdőház, a szauna, melynek csak ajtaja van, ablaka nincs, az építmény tetején lyukat hagynak és azon szűrődik be a világosság. A tíz-tizenkét négyzetméternyi helyiség egyik sarkában van az agyagból vagy téglából épített tűzhely, melynek nagy kőlapokból van a fedele. Addig tüzelnek, míg a kő vörösre nem izzik és akkor kezdődik a gőzfejlesztés, úgy, hogy egy ibrikkel egy-két veder vizet az izzó kőre öntögetnek. Csakhamar oly sűrű gőz keletkezik, hogy a teljesen meztelenre vetkőzött fürdőzők alig látják benne egymást. Természetesen hatalmasan izzadnak és hogy a gőzben el ne petyhüdjenek, nyírfaágakból készült virgáccsal verdesik magukat és egymást, mindaddig, míg ettől az egész testük ki nem pirosodik. Ha ily módon már eléggé kiélvezték a gőzfürdőt, kiszaladnak a kertbe (meztelenül) és meghemperegnek a hóban, amiben ősztől tavaszig soha sincs hiány, vagy ha van a közelben tó vagy patak (és az „Ezer tó országában“ hol ne lenne?), a jeges vízben megfürödnek. Az orvosi tudomány szabályainak értelmében nagyon felhevült testtel jéghideg fürdőbe menni veszélyes; azonban a finnek oly szerencsések, hogy az orvosi tudománynak erről a tételéről még nem értesültek; vagy pedig esetleg úgy vagyunk a „meghűléssel“, ahogyan azt én már régóta képzelem: a meghűlés teljesen egyéni dolog; az egyik embernek, ha fel van hevülve, a lekisebb szellő is megárt, — én pedig a nyári hőségben temérdek jeget nyelek és mégse... vitt el az ördög még eddig egyszer sem. (Persze nem ajánlom, hogy példámat bárki is kövesse, mert egyáltalán nem bizonyos, hogy az, aki példámat követné, éppen úgy hosszú életre van ítélve, mint én.) A finn úgy gondolja, hogy egészségét, erejét ellenálló szellemét a gőzfürdőnek és utána a hirtelen lehűlésnek köszönheti és meg van róla győződve, hogy a test edzésének ez a leghatásosabb módja. Ma a világ népei általában támadó szelleműek és terjeszkedni óhajtanának, emiatt a kis nemzetek többnyire idegesek mostanában. A finn azonban nem ideges, példás fegyelmet tanúsít, nem akar támadni senkit, de azt sem tűrné, hogy őt bántsák. A finn politikát ebben foglalhatnám össze: „A nagy nemzetek csináljanak egymással, amit akarnak, de minket hagyjanak békén“. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1939 NOVEMBER 12? HALÁSZ ERNŐ RIPORTJA: ÍGY BÚCSÚZOTT A T. HÁZ NAGY HALOTTAITÓL Egy miniszterelnök és kilenc aktív miniszter hunyt el 1867 óta Nagy pompával és dísszel temették el a képviselőház kupolacsarnokából Darányi Kálmánt, a Ház elhunyt elnökét. Darányi Kálmán első halottja a tavasszal választott képviselőháznak és először fordult elő a magyar parlament fennállása óta, hogy a halál a Ház elnöki székéből ragadta el a képviselőház egyik tagját. A szomorú eset alkalmából sok érdekes történelmi visszapillantást vethetünk a Ház halottaival, az elparentálásokkal, a temetésekkel kapcsolatban. Alább ezeket az eseményeket kívánom elmondani, annak előrebocsátásával, hogy a történelmi adatok megtalálásában nagy segítségemre volt Bory István dr., a képviselőház kitűnő tisztviselője, akinek parlament-históriai tanulmányai és irodalmi értekezései bizonyítják képességei.. . Darányi Kálmánt a Ház kupolacsarnokából temették el. Kevés politikust és államférfit ért eddig ez a megtiszteltetés. Az első, akit innen kísértek utolsó útjára, Désy Zoltán a háborít alatt hősi halált halt függetlenségi képviselő volt. Az ő temetése azonban tulajdonképett még nem a kupolacsarnokból, csak a kupola alatti első teraszról történt. A kupolacsarnokban állították, fel Vass József, Apponyi Albert gróf, Hadik János, Wlassics Gyula báró, Gömbös Gyula és Darányi Kálmán ravatalát. Szorosan véve tehát, 1902 óta, amióta az új képviselőház megnyílt, hat halottat temettek a kupolacsarnokból. A hat halott közül Gömbös Gyula aktív miniszterelnök, Vass József tényleges népjóléti miniszter és helyettes miniszterelnök, Darányi Kálmán pedig a képviselőház aktív elnöke volt. Volt házelnökök búcsúztatása Darányi Kálmán volt az első, — mint fentebb mondottuk, — aki a képviselőház tényleges elnöki tisztét viselte, amikor elhunyt. Ő volt tehát az első tényleges elnök, akit a Ház elnöki székéből elparentáltak, sőt ő volt az első, akinek emlékére ,külön gyászülést rendelt el a Ház. Ma tényleges elnököt nem is, de volt elnököt több ízben parentáltak el a képviselőház ülésén. Így Berzeviczy Albert 1911 május 24-én a Ház elnöki székéből elparentálta Bánffy Dezső bárót, aki miniszterelnöksége előtt a képviselőház elnöke volt. 1913 május 26-án Tisza István, a Ház elnöki székéből mondott gyászbeszédet hű barátjáról és fegyvertársáról, Perczel Dezsőről, aki május 18-án halt meg. A háború alatt a Ház 1917 október 111-i ülésén Szász Károly parentálta el Justh Gyulát, a koalíciós parlament elnökét, aki egy héttel előbb, október 9-én hunyt el. Az első nemzetgyűlés egyik legelső ülésén, 1920 február 18-án, Rakovszky István elnök sok politikust parentált el, olyanokat, akik a forradalom és a bolsevizmus alatt hunytak el. Közöttük a Ház két volt elnöke is szerepelt: Tisza István gróf és Návay Lajos Több mint egy évtized múlva, 1931 augusztus 27-én, Almásy László elnök elparentálta Rakovszky Istvánt, aki akkor már mandátummal sem rendelkezett. Egy évvel később, 1932 október 26-án, ugyancsak Almásy László parentálta el a Ház volt elnökét, Gaál Gusztont. 1936 március 12-én Sztranyavszky Sándor parentálta el az elnöki székben elődjét, Almásy Lászlót, aki akkor már csak egyszerű tagja volt a Háznak. Ugyancsak Sztranyavszky Sándor húcsúztatta a Ház elnöki székéből 1936 március 23-án Berzeviczy Albertet, a Ház egykori elnökét, akinek nem volt ugyan mandátuma, de tagja volt a felsőháznak. Tényleges miniszterek a ravatalon A halál tehát csak egyszer ragadott ki aktív elnököt a parlament tagjainak sorából, a miniszterek sorait azonban többször is megritkította a halál. Nem egyszer fordult elő, hogy tényleges miniszter, a kormánynak valamelyik tagja, hunyt el ss természetes, hogy minden ilyen esetben az elhunyt minisztert a képviselőház elnöki székéből kegyeletesen elparentálták. Az alkotmány helyreállítása urán a magyar parlament első tényleges miniszter-halottja Eötvös József báró kultuszminiszter volt. A Slat 1971 február 3-i ülésén Somssich Pál elnök búcsúztatta. „Nagy csapás érte a a hazát, a képviselőházat és a kormányt“. — kezdte a Ház elnöke búcsúztató szavait. Kijelentete, hogy „saját keble fájdalmai és szorongásai között“ nem tolmácsolhatja kellőképen a veszteség nagyságát. „Szárazon teljesítem keserű kötelességemet“, — folytatta szavait. Majd kijelentette, hogy bővebb tudomása az eltakarítási tisztességről még nincs és ezért nem tud bővebb javaslatot tenni. Simonyi Ernő azt indítványozta, hogy a nagy halott iránti tisztelete jeléül a Ház függesze fel üléseit, míg az elhunyt tetemét eltakarítják. Az indítványt el is fogadták. Eötvös József báró holttestét az Akadémia csarnokában szentelték be, azután utolsó kívánságához képest Ercsiben temették el. A következő években Péchy Tamásra, aki ezideig legtovább ült a magyar képviselőház elnöki székében, több ízben hárult az a feladat, hogy elhunyt minisztert búcsúztasson. Péchy Tamás mindig röviden, néhány keresetlen mondattal végezte el ezt a kötelességét. Az 1884 január 10-i ülésen Péchy Tamás elbucsuztatta ifj. Ráday Gedeon grófot, aki akkor honvédelmi miniszter volt. 1886 március 1-én Pauler Tivadar igazságügyminiszte elparentálására került a sor s ekkor Péchy Tamás azt indítványozta, hogy „cserkoszorut tegyenek a ravatalra“. Ugyancsak Péchy Tamás 1868 október 15-én Trefort Ágost kultuszminiszter halála jelentette be a Ház elnöki székéből. Azt hiszem, — mondotta —, hogy a Ház az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg is megörökíti. Végül Péchy Tamásra hárult a feladat 1889 október 12-én, hogy a nyári szünet alatt meghalt Bedekovich Kálmán horvát-szlavón-dalmát minisztert elparentálja. Akit véletlenül nem parentáltak el Igen érdekes volt Baross Gábor halálának a képviselőházban történt bejelentése. Mint alább látni fogjuk, a körülmények úgy alakultak, hogy bár Baross Gábort az egész Házban, a kormánypárton és ellenzékeit egyaránt igen nagyra becsülték, gyászbeszéd a Házban fölötte sohasem hangzott el, holott két ülés is foglalkozott halálával. A dolog úgy történt, hogy Baross Gábor 1892 május 9-én délelőtt 11 órakor halt meg. Ülés közben hozták a hírt a képviselőházba, hogy a kereskedelmi miniszter elhunyt. Bánffy Lezső báró ült az elnöki székben, ahonnan rögtön bejelentette, hogy Baross Gábor délelőtt 11 órakor meghalt és azt javasolta, hogy az ülést ne folytassák, hanem másnap tartsanak ülést és ezen határozzanak arról, milyen módon vesznek részt a nagy gyászban s a határozat után folytassák a rendes napirend tárgyalását. Bánffy Dezső bárónak azonban ideje sem volt arra, hogy úgynevezett parentáló beszédet mondjon és csupán a fentebbi bejelentésre szorítkozott. Apponyi Albert gróf, Thaly Kálmán, Lits Gyula, Tisza Kálmán szólaltak fel röviden, majd Madarász József azt indítványozta, hogy a másnapi ülésen ne tanácskozzanak a rendes napirendről, csupán a végtisztesség megadásáról. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter helyeselte Madarász József indítványát, amelyet a Ház el is fogadott. Másnap, május 10-én, azután rövid idén volt, amelyen Szapáry Gyula gróf miniszterelnök tett javaslatot arról, hogy miképen vegyen a Ház részt a beszentelésen, illetve az illavai temetésen. Gyászbeszédet azonban ekkor sem mondott senki. Éppen tiz esztendő telt el, mig a halál ismét aratott a kormány tagjai között és a véletlen folytán újból a kereskedelmi miniszter hunyt el. Horánszky Nándor halt meg, alig néhány hónap múlva ,hogy átvette a kereskedelmi tárca vezetését. Apponyi Albert gróf, a Ház akkori elnöke, parentálta el. A következő aktív miniszter, aki minisztersége alatt halt meg, ugyancsak kereskedelmi miniszter volt: Hieronymi Károly. Berzeviczy Albert parentálta el Hieronymit 1911 május 5-én. Az egykorú gyorsírói jegyzetek szerint, egy kis incidens történt, Berzeviczy belekezdett beszédébe, azonban a képviselőház tagjai közül sokan ülve maradtak, mire Láng Lajos közbeszól!: Egy képviselőtársunk halálának bejelentésekor csak fel lehet állni! Egy hang jobbról ráduplázott: Ebből csak nem csinálnak pártkérdést. Berzeviczy Albert indítványára a gyászbeszéd elhangzása után a gyász jeléül az ülést berekesztették, először azonban a pártok vezetői is kifejezést adtak részvétüknek. Vass Józsefet, a Ház elnöki székéből nyílt ülésen nem parentálták el. Vass József ugyanis 1930 szeptember 8-án halt meg, amikor a Ház nyári szüneten volt. A kupolacsarnokból temették és ravatalánál a Ház nevében Almásy László elnök beszélt. A képviselőház azután csak október 20-án tartotta első ülését, amikor Almásy László az elnöki székből már nem mondott parentáló beszédet, csupán bejelentené Vass József népjóléti miniszter időközben történt halálát és azt, hogy ravatalánál méltatta az elhunyt nagy egyéniségét és közérdekű munkásságát. Az utolsó volt a sorban Gömbös Gyula, akit Sztranyavszky Sándor a Ház 1936 október 20-i ülésén parentált el az elnöki székből. A Ház irományai közt azonban Almásy Lászlónak a kupolacsarnokban mondott gyászbeszéde nincs meg. Most Darányi Kálmán halála után a Ház elnöksége úgy intézkedett, hogy a Ház elnökének a kupolacsarnokban mondott beszédét is csatolják a Ház irományaihoz. NAGY Briilliks REGÉNY-iniitiansi SIKER Vicki Spaum HOTEL SHANGHAI A világhírű írónő izgalmasan aktuális új regénye a Távolkelet boszorkánykonyhájából fűzve 6, kötve 7.20 pengő Káldi Mihály. MENEKÜLŐK Egy válságos korszak válságos embereinek, a pénz, a munka, a hatalom, a szerelem menekülőinek nagy regénye FŰZVE 6, KÖTVE 7.20 PENGŐ Szrufki*. Vientrey AZ OLDROYOCSALÁD Egy angol nagyiparos-dinasztia széthullásának és új elindulásának monumentális regénye FŰZVE 6, KÖTVE 7.20 PENGŐ