Ujság, 1939. november (15. évfolyam, 249-272. szám)
1939-11-12 / 257. szám
VASÁRNAP, 1909 NOVEMBER 12 UJSÁG A HÉT írja Aranyi Lipót Műkritika félszázaddal ezelőtt. Három nappal ezelőtt volt harminc éve annak, hogy eltemettük a legnagyobb magyar kritikust, Gyulai Pált. Egyike azoknak, akik nem haltak meg, mert az utókor megszakítás nélkül emlegeti, idézi. Még Petőfi verseiben is talált gáncsolni valót. Pedig az Petőfi volt és főneki sógora. Legjobb barátjának, Jókai Mórnak csupán aolitikai szereplése tetszett neki. Regényeinek egy részét, az újabbakat, könyörtelenül lecsepülte. A már többizben nála járt ifjú költő legújabb jelentkezése alkalmával az arcáról olvasta le, hogy már unja a dolgot. Ezért kissé mentegetődzött. — Ezer bocsánat az alkalmatlankodásomért. De úgy érzem, hogy örökre eljegyeztem magamat a mázsával. Gyulai Pál helyeslőteg bólintott és ezt meg is indokolta: — Ezt helyesen és lovagiasan cselekszi Hani’ kompromittálta azt a múzsát, akkor vegye is el. 41 Megnyugtató precedens van bőven. Annakidején szenzáció erejével halott a hír, hogy világhírű természettudósunk, a lánglelkű függetlenségi vezérpolitikus, Herman Ottó, annyira autodidakta volt, hogy egyáltalában sohasem járt iskolába. Ezért nem kell bánkódnia a nagyon népszerű ceglédi nyilasképviselőnek, Zsengellér Józsefnek, hogy a megválasztása ellen beadott petíció azért is kéri a választás megsemmisítését, mert szerintük Zsengellér tájékoztató nyilatkozatában önmagát „érettségizett“-nek állította, holott a hetedik gimnáziumi osztályban két vizsgája nem sikerült. De mindezeknél is felemelőbb az, hogy ami sikerült Zsengellérnek, az nem sikerült Petőfinek. Petőfi is fellépett képviselőnek Lacházán, de csúfosan megbukott. És csúcsa a felemelő érzésnek az, hogy ha Petőfit Lacházán mégis megválasztották volna, okvetlenül nyilas képviselő lett volna. Ezt ugyan nem a költeményeiből, nem is Shakespeare-fordításaiból következtetjük, hanem abból, hogy Petőfi Sándor volt az egyetlen magyar költő, aki közel kilencven évvel ezelőtt megírta: ,,Itt a nyilam, mibe lőjtem?“ Nos, hát mint nyiltulajdonos lehetett Petőfi más egyéb, mint nyilas? W* Altereyúk alkonya. Meghalt Bécsben 16 éves korában a sokat megbámult Johann Stepanek. Annyira hasonlított I. Ferenc József királyunkhoz, hogy a bécsi utcákon „Jó napot, felség" szavakkal köszöntötték Ezt még elviselte valahogy. De később járás-kelés közben eléje térdeplő vénasszomjol, „felségi olyamod várgj"-okat dobáltak lába elé. Ez már annyira elkeserítette, hogy valóságos emberekrülelel belőle. Kevésbé feszélyezte az ,,alteregó”-ság a budapesti hasonsorsu Tauber Izsót, akinek a]ólmenti vegyes kereskedése volt a Nagydiófa utcában. Több embertül hallotta, hogy annyira frappáns a hasonlósága gróf Tisza Istvánnal, hogy szinte döbbenetes- Ez a Tauber szinte betege lett a nagy örömnek. Hogy a valóságról meggyőződjék, naponkint eljárt a képviselőházba Még a folyosóra is beosont valahogyan, hogy ne csak a képviselők, de esetleg maga Tisza István is észrevegye. Valóságos mániákusa lett ennek a frappáns hasonlatosságnak. Üzletét elhanyagolta, folyton kávéházban, korzón mutogatta magát. Szerencsére kellő pillanatban egy jóeszű szomszédja kijózanította őt ezzel a kedveskedésével. —Nézze csak, szomszéd. Maga folyton azzal kérkedik, hogy mennyire hasonlít Tisza Istvánhoz. De arról, hogy miben különbözik tőle, arról sohasem beszél. Hát majd én megmondom a különbséget. Ha Tisza István megbukik, ő akkor is Tisza István marad. De ha Tauber Izsó, aki egy idő óta annyira elhanyagolja az üzletét, megbukik, akkor Tauber Izsóból Tauber Izsóné lesz. " NYUGALOM ÜDÜLÉS A SVÁBHEGYEN a Mátyás király üdülőben Remek ellátás, kívánatra diétás konyha, tinita kényelem. Olcsó utószezonárak. Nagy park, autógarázs. Mátyás király út 7. Telefon: 35-301, 365-362. RAKONCÁTLAN EMBEREK Irta Torök Sándor -------—- Nagyon rakoncátlanok vagyunk. Békében, háborúban egyformán. Nálunk, hál’ istennek, csend van, rend és nyugalom. De már most hány embertől hallom, hogy pedig, ha komolyra fordulna a dolog, le nem megy az óvóhelyre, ő aztán nem. Hogyne, majd éjszaka mászkálok, engem hagyjanak aludni! És ha altatót vettem be? És ha én megmenekülök, de mindenem odavész? Nem, nem, semmi értelme, nem hagyom molesztálni magamt. S ez nem is csak olyan üres fenyegetődzés. Egészen biztos, hogy adott esetben az emberek nagy részét úgy kell erőszakkal megmenteni. Itt a francia példa. A párisiak már komolyból is kipróbálták, hogy milyen az a légoltalom. Komolyból, de mint kiderült, igen sokan nem vették komolyan. Mikor a sziréna elbödül, a járókelők nekirohannak az óvóhelyeknek, de... — a bejáratnál megállanak és lesik, hogy mi lesz? Hiába robog végig az utcákon a rendőri riadóautók egész sora, a kedves párisiak kiülnek az ablakokba és az erkélyekre. Kiváncsiak, kiváncsiak, bálba nem próba- riadó, vagy vaklárma, hanem valóban légicsata lesz! Azt látni kell! Kiderült az is, hogy a vidékre költöztetett párisiak minden hatósági tanács és a legszigorúbb rendelkezések ellenére lassanként visszaszivárognak, sőt most már elunva a sok elővigyázatossági rendszabályt, egyre többen mászkálnak az utcán az előírásos gázmaszk nélkül. Súlyos gyerekek vagyunk mi, emberek, nehéz velünk bánni. Ami a hatóság felől jön, az molesztálás, akár jót akar a hatóság, akár rosszat. A hatóság a felnőtt, a papa, a mama, a tanuló bácsi és mi, közpolgárok, vagyunk a gyerekek. Jólesik ellenszegülni, ő a rideg felnőtt — a hatóság — s én a gyermek. És milyen kevés szülő tud bánni a gyerekekkel... És milyen kevés hatósági Nehéz dolog is. Minden nap borotválkozom, de ha rendelet volna rá, nem lehetetlen, hogy kihagynék legalább heti két napot. -----------Sok, nagyon sok a panasz reánk, rakoncátlan emberekre. A Londonból kitelepített anyák és gyermekek — írják az angol lapok — olyan alaposan viselték magukat, hogy a vidéki kényszervendéglátók már torkig vannak velük. Szemtelenek a menekültek, követelődzők és udvariatlanok s a vendéglátók hajlandók inkább kifizetni a súlyos pénzbüntetést, vagy leülni, de nem kérnek a vendégből. Micsoda esetek bukkannak fel a furcsa körülményekből? A talált tárgyak irodái — a Daily Mail írja — tele vannak elveszített gázálarcokkal. De ami a leginkább felháborítja a hatóságokat, az elveszhett gázálarcok tulajdonosai nem is jelentkeznek a holmijukért. Éppen ezért most már súlyosan megbüntetik majd azokat, akik elveszítik gázálarcukat. Hiszen az álarcokat a kormány irigyen osztogatta, tehát a szórakozott közpolgár államtulajdont hagyogat el. Íme, tessék, a hatóság, a jó szülő, adott nekik gázálarcot és rájuk parancsolt: énélkül ne mászkálj, le csirkefogó, mert halál fia vagy és még el is nadrágollak! — erre elveszítik a gázálarcot, elhagyogatják autóbuszokon, várótermekben és ligeti padokon. S nem is ők vásárolták! Úgy erőszakolta rájuk ingyen a hatóság. Éppen ezért nem kell. Inkább elveszítik.Most meg az angol légügyi minisztérium arra figyelmezteti a lakosságot, hogy a légiharcok során lelőtt gépekről azonnal tegyenek jelentést a hatóságoknak és saját érdekükben is ne rohanják meg a gépek roncsait, hogy emlékeket gyűjtsenek. A rossz gyerekek ugyanis életük kockáztatásával — hiszen fel is robbanhat valami azon a gépen — gyűjtik a vasdarabkákat, acéllemezeket és más apró alkatrészeket, ó, egy nyulkfarknyi drótot legalább, emlékbe. Szenvedélyünk a hatósággal való ellenkezés és normális viszonyok között erre oly kevés és csak sablonos alkalmak nyílnak. Gyorsan hát, ki kell használni a kivételes viszonyokban rejlő lehetőségeket. Most sokat és fontos dolgokat parancsolnak — most jól lehet vásottnak és szemtelennek lenni. — — — Életemben kétszer volt komolyabb összeütközésem a hatóságokkal s most látom, hogy e két ártatlan kalandra mindig milyen büszke voltam. Egyszer felkrl a rendőr, mikor a forgalmi lámpák még újak voltak s én hibásan akartam átkelni a Calvintéren. „Okosan“ viselkedtem a rendőrbiró előtt s csak megintettek. Előttem egy úrvezető éppen felingerelte őt s utána én a jámborát játsztam, a megtört szánom-bánom bűnöst. Mindent ráhagytam a rendőrre, igen, úgy van, ahogy a biztos úr mondja, hibás vagyok, bocsánat. — Hát jó, máskor ne forduljon elöl — köszönöm szépen — és a markomba nevettem. Ez már így van, olyan jól esett, mintha így tanáromat sikerültvolna a falhoz állítani. Egyszer meg Szegeden írtak fel „sétányrongálásért“. El is ítéltek tíz pengőre, de három évre felfüggesztették. Ki nem rongált még sétányt? Ki nem lépett még a tilos gyepre? S tépett, virágot, faragott padot? Ezek az apró bűnök vezetik le bennünk, rakoncátlan gyerekekben, a mélységben rejtőző gyilkosabb hajlamainkat. Szeretnénk ölni néha, de megelégszünk egy kis sétányrongálással. Ó, elkövetni valami olyasmit, amit rettentően nem szabad. Ehhez nincs bátorságunk és kétezer erkölcsi fék — hát legalább kihajolunk az ablakon a robogó vonatból, holott kiírták, hogy kihajolni veszélyes és tilos. Két bűvös szó: veszélyes — hát tegyük meg. Tilos is — még inkább tegyük meg. Annál is inkább, mert e tiltó szövegben sirilve ott a két legvarázslatosabb szó, a veszélyes és a tilos, ez illúziót ad, de voltaképpen a kockázat nem oly nagy, hiszen végeredményben az ablakon kihajolni sem nem olyan nagyon veszélyes, sem nem olyan túlzottan tilos. Van-e ember, aki még sosem érzett vágyat arra, hogy meghúzza a vészféket? Persze, a hozzávaló veszély nélkül! Alig hiszem. A vészfékről legtöbben lemondanak, de kárpótlásul esetleg megcibálják a függönyt, mert bár észre sem vesszük, de ott motoszkál bennünk a kártevés ördöge. Kárt tenni a nálunk hatalmasabbnak, a hatóságnak, nagy érzés ez! — és rálépünk a gyepre — — — Nagyon sok évvel ezelőtt igen lerongyolt és szerencsétlen állapotban várakoztam egy előkelő hivatal folyosóján. Éhes voltam és elkeseredett s a környezet halk, párnázott, puha, kiváltságos ... s már vagy két órája várattak — hát az egyik fűtőtestről leloptam egy cifra sárgaréz kupakot. Merénylet volt ez! Egy merénylet paródiája. Az épületet szerettem volna talán felrobbantani, megölni benne mindenkit. A gonoszokat, akik itt várakoztatnak engent Nagyon züllött idegállapotban voltam és tisztátalan lélekkel csatangoltam ebben a városban, — olcsón megúsztam a dolgok elloptam a rézkupakot Három napig hordtam a zsebemben, a negyedik napon visszaloptam. A visszalopás éppen olyan izgalmas volt és veszedelmes, mint az ellopás. De aki elengedi magát? Akit elkap a felnőttel — a hatósággal — való ujját húzás leküzdhetetlen vágya s kicsinyke önmagát meg kell toldania az életveszedelemmel, hogy valakinek érezhesse magát! Az már nem elégszik meg a sétányrongálással, az rabol vagy öl. —-----— Rakoncátlanok vagyunk nagyon — nem győzöm csóválni a fejemet magunkon —, inkább a saját bőrünket tesszük kockára, csak nem engedelmeskedni! Mikor nő be már a fejünk lágya? Tudja Isten . .. Az enyém még ata is puha. Én bevallom. Mások tagadják. Most, hogy olyan drága lett a babkávé, a hölgyek nem divatról csevegnek többé. A pletykázás is abbamaradt. Ha utcán, társaságban, kávéházban két hölgy összekerül, csaknem kivétel nélkül így indul meg a beszélgetés: — Mondd, drágám, te miből főzöd a feketét? Annyi módszer, annyi recept van forgalomban, hogy szegény háziasszonyoknak már szédül a fejük. Átérezve az ügy fontosságát, költséget és fáradságot nem kímélve, összegyűjtöttem a legkiválóbb háziasszonyok legkiválóbb receptjeit. Csupa kipróbált és nagyszerűen bevált kávéfőzési eljárást adok alább. Egyik jobb, mint a másik. OLCSÓ, DE REMEK KÁVÉ ! (Zsugory Oszkárné receptje) Végy egy szent valódi babkávét, az egyik felét pörköld meg, a másik felet tedd félre. A megpörkölt felet őröld meg, tégy hozzá másfél deka pörkölt tarokrépát, hét deka finomra őrölt fahéjat és tíz deka muskátliscserépből kivett jó minőségű virágföldet. Az egészet főzd meg zománclábasban, majd még egyszer tűzálló üveglábasban. Ha túlerős, hígítsd fel. DUPLAERŐS KÁVÉ (Praktikus Dezsőné receptje) Iia különösen erős kávét akarsz, ne a szokásos lelszem kávét vedd, hanem a dupláját. Ehhez keverj fél deka pirított élesztőt, négy deka pörkölt cefrét és hat deka édesfagyökérport. Ha pörkölt cefre nincs kéznél, vehetsz perzselt görögdinnyemagot is. Ne főzd, hanem forrázd le és tégy bele egy kis fokhagymát, mert régi tapasztalat, hogy fokhagymás kávénak anyja sem érti a szagát. CAFÉ A LA ILLUSION (Palyolatué Fekete Lili receptje) Végy készen egy csomag „jobb, mint otthon''-keverékr.l. A sokszáz forgalomban lévő keverék közül ez a legjobb, mert pörkölt katángkúró is van benne. Főzd fel háromszor, azután még négyszer, hogy jól kifőljön a zamata.intsd kávéházi poharakba, tedd kávéházi tálcára és csinálj a szobában erős huzatot, miáltal tökéletes kávéházi illúziót kapsz. VENDÉGVÁRÓ FEKETE (Ravasz Alajosné receptje) Ha vendégeket vársz s ezért különösen jó feketét akarsz felszolgálni, úgy végy egy csomag „Csudajó" kávékeveréket. A sokezer forgalomban lévő keverék közül ez a legjobb, mert darált barnaszén is van benne Ezt főzd meg a vendégeknek, magad és családtagjaid számára pedig hozass a közeli kávéházból jó babkávéból főzött rendes feketét. De nagyon vigyázzam, nehogy összecseréld a kettőt és tévedésből tedd meg azt, amit a vendégeknek főztél. BETYÁRKÁVÉ zongoraszólóval (Takarékos Aladárné receptje) Ha vendégeket vársz és nem akarsz kétféle feketét adni, úgy végy tíz deka finomra reszelt töpörtyűt, pörköld meg, adj hozzá egy csipetnyi bajuszpedrőt és fél kávéskanálnyi urasági kocsikenőcsöt. Készítsd el kávéfőzőgépen, épp úgy, mint a rendes feketét és fogadj fel egy vad zongoristát, aki a fekete felszolgálása közben teljes erővel verje a zongorát, hogy a vendégek ne érezzék annyira a kávé izét. De azért óvatosságból nem árt, ha a vendégek haragja elől jóelőre meglógsz hazulról. TISZTA BABKÁVÉ (Dr. Pazaróné Tékoz Lola receptje) Végy három deka valódi, jó minőségű babkávét. Ne tégy hozzá sem égetett cefrét, sem pörkölt tökmagot, sem pirított aszaltszilvát. Egyáltalán ne tégy hozzá semmit, hanem úgy, amint van, főzd meg. Azután menj el sürgősen az illetékes hatósághoz és tékozlás miatt helyeztesd magad gondnokság alá. * HOUAND-tMERICI LINE ROTTERDAMBÓL ÉS ANTWERPENBŐL NEWYORKBA a következő gőzösöket indítja! November hóban: NOORDAM, ROTTERDAM, STATENDAM December hóban: VOLENDAM, ZAANDAM, VEEDAM, PENNLAND, NOORDAM, WESTERNLAND Felvilágosflást ad, valamint a további menetrendet készséggel közli: VII., Baross-tér 12. Telefon: 13-95-87. V., Mária Valéria-utca 10. Telefon: 18-14-15. tünemenyen életének igényei Egy egész világ fantáziáját gyújtotta lángra Edgar Walace, akinek detektívregényei, Afrika-könyvei, színdarabjai és filmjei a siker zenitjét érték el. Munkái magyar nyelven is százezerszámra jelentek meg, s miközben millió kéz forgatta és forgatja még ma is a verhetetlen könyveket, a hallatlan alkotótehetség mögött mindenki kereste és keresi az embert, a titokzatos, a megfejthetetlen Wallacet. Erre a nagy kérdőjelre most végre megjött a válasz: megjelent a legizgalmasabb Wallace-regény, amelyet ezúttal róla írtak. „Walace tüneményes életének regénye“ a címe és szerzője, Margaret Lane angol írónő magával ragadó fejezetekben mutatja be az életnek nagy regényhősét, aki olyan küzdelmekkel és kalandokkal teli, csodálatos pályát futott meg a legalacsonyabb sorból a világhírig, a sikerek királyságáig, hogy nincs Wallace-regény, amely érdekfeszítőbb tudna lenni, mint Wallace való élete. A könyv kapható könyvkereskedésekben, IBUSzpavillonokban, vasúti állomásokon, jobb tőzsdékben, Ara 2.— pengő.