Ujság, 1940. április (16. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

KEDD, 1940 ÁPRILIS 2 ÚJSÁG Teleki miniszterelnök nyilat­kozata olaszországi alfáról Nincs útj fordulat sem Olaszország, sem Magyarország politikájában. „Céljainkat, hacsak lehet, háhés után kívánlak elérni.“ „A pillanatnyi békét fenntartjuk, mert sok mindenféle okból káros volna az európai konfliktust kiterjeszteni. Teleki Pál gróf Aniszterelnök közel két­heti olaszországi útról vasárnap este a trieszti gyorsvonaton visszaérkezett Buda­pestre. Székesfehérvártól Keresztes-Fischer Ferenc és Csáki­ István gróf miniszterek, Zsindely Ferenc államtitkár és Vats László báró társaságában utazott. A déli pályaud­varon üdvözlésére megjelent Reményi- Schneller­­Lajos pénzügyminiszter, Ssárczi­­házi Itárczy István államtitkár, Th­uránszky László miniszteri osztályfőnök, a miniszter­­elnökség sajtóosztályának­­ vezetője, Szép László miniszteri osztályfőnök, a miniszter­elnökség elnöki osztályának vezetője, olasz részről pedig Talamo márki, budapesti, olasz követ és Clementi követség­­titkár jelent meg fogadására. Teleki Pál gróf miniszterelnök a pályaudvaron néhány percig elbeszélgetett a megjelent előkelőségekkel, majd a minisz­terelnökségi palotába hajtatott. A miniszterelnök hazaérkezése után olasz­­országi megbeszélésével kapcsolatban nyilat­kozatot tett a Magyar Távirati Iroda munka­társának. Nyilatkozata szétfoszlatja azt a sok mindenféle kombinációt, amik a külföldi saj­tóban az olasz megbeszélések céljait és ered­ményeit illetően napvilágot láttak. Teleki miniszterelnök nyilatkozatából mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy olaszországi lá­togatása nem készült semmiféle meglepetés­nek, még kevésbbé politikai szenzációnak. A magyar kormány elnöke baráti látogatás céljából utazott Olaszországba s ennek ke­retében természetes folyományként került sor az ismert megbeszélésekre. Ezek az esz­mecserék abban az irányvonalban mozogtak, amelyet immár tizenhárom év óta követ a mindenkori magyar kormány. Az 1927-ben létrejött olasz-magyar barátsági szerződés óta elmúlt évek folyamán ismételten került sor baráti eszmecserére a két országot érintő kérdésekről, anélkül, hogy a megbeszélést valami sürgető konkrétum indokolta volna. Kezdettől az volt az, elgondolás — s ez a gyakorlatban is megvalósult —, hogy az olasz és a magyar kormány minél gyakrab­ban keressen érintkezést és beszéljék meg a helyzetet a két ország kapcsolatainak kimé­­lyítése és barátságának megerősítése céljából. Ezúttal is ebben a szellemben cserélt esz­mét Mussolini, Ciano és Teleki az olasz fő­városban, a világpolitikai események kap­csán megállapítván a magyar és az olasz kormány felfogásának azonosságát, Olasz­ország és Magyarország érdekeinek közössé­gét és kipróbált barátságának változatlansá­gát. Hasztalan kerestek meglepő fordulatot szenzációra éhes hírterjesztők, az olasz­­magyar eszmecserének nem volt célja — mi­ként ezt a magyar miniszterelnök külön hangsúlyozza — új fordulatot adni Olasz­ország és Magyarország politikájának. Éppen ellentkezőleg: a cél nem is lehetett más, mint az, hogy ezek a megbeszélések is az eddig jól bevált irány változatlan fenntartá­sát biztosítsák, amit az olasz-magyar barát­ság, mint természetes adottság teljes mérték­ben indokol. Közös sors útján vállvetve küzd két ba­ráti ország nemzeti céljaiért s ezért nem is szükséges semmiféle különleges megállapo­dás létesítése, mert ezek a célok közismer­tek s az eszközök, amelyek e célok elérését lehetővé teszik, szintén nem tartoznak féltve őrzött titkok közé. Magyarország békés uton kívánja elérni nemzeti céljait, amelyek vál­tozatlanok s minden eszközzel arra törek­szik, hogy biztosítsa a Dunamedence béké­jét. A magyar nemzet szeme arra a békére szegeződik, amely majd a nagy konfliktus után fog létrejönni és bízik abban, hogy a történelmi erők hozzásegítik történelmi jussá­hoz és megdönthetetlen igazságának érvé­nyesüléséhez. Teleki Pál gróf miniszterelnök nyilatko­zata beszédes bizonyíték arra, hogy semmi változás nincs sem a célkitűzésben, sem az eszközökben, ahogyan nincs változás az olasz-magyar barátságban sem, hacsak nem­ az, hogy ez a bensőséges kapcsolat a római eszmecserék során országunk javára lénye­gesen megerősödött, ha valamiképp problémákká is válnak. Ugyan­azok maradnak azok, ugyanaz marad felfogá­sunk, politikánk s nem változik sem olasz ba­rátainké, sem a miénk. A mi politikánk és cél­jaink nyitott könyv és nem is változhatnak. Mindenki tudja, százszor megmondtuk. De Ugyanúgy hangoztatjuk hosszú évek óta, hogy céljainkat, hacsak lehet, békés úton kívánjuk elérni. És Ugyanúgy megmondtuk azt is mindig — ha ugyan történelmünk tanulságai után ez egyáltalán szükséges —, hogy Európa egyete­mes érdekeit szem előtt tartjuk, mert a mi ész­járásunk természetes s természetszerű az, hogy­ha egy nép ebbe a nagy európai életközösségbe lépett, kölcsönösség és önérdek szerint is eze­ket az egyetemes érdekeket is kell, hogy szol­gálja. Teleki miniszterelnök nyilatkozata Teleki Pál gróf miniszterelnök a Magyar Táv­irati Iroda munkatársának tett nyilatkozatában ezeket állapította meg: , , Amidőn elutaztam, azt mondtam, hogy utazásomnak magánjellege van. Ezen nem vál­tozott semmi. Mert mit jelent az, hogy magán­jellegű? Korántsem azt, hogy valaki titokban utazik. Nem is utaztam titokban. Hanetts azt jelenti, hogy nem valamely külső, pillanatnyi­lag adott okból mentem, hanem húsvétkor, mert ilyenkor vehettem ki legkönnyebben szabadsá­gomat és nem valamely sajátos, elérendő céllal mentem. Megmondtam, hogy a Ducéval é­s Ciano gróffal beszélni fogok és az lett volna a­ legter­mészetellenesebb, ha Olaszországba megyek és nem beszélek velük. Hogy politikáról beszél­tünk, az is eleve nyilvánvaló volt. A trieszti Piccolo szerkesztőjének már megmondtam, hogy ha ma két ember találkozik az utcán vagy kávéházban, politikáról beszélnek, miért legyen ez éppen azoknak tilos, akik a politikával fe­lelősségteljes állásban foglalkoznak! Hogy a be­szélgetések hosszúak voltak, az azt mutatja, hogy sok témáról beszéltünk s nem tudom, miért jelentette volna azt, hogy bármelyikünk is új fordulatot adott volna politikájának. Meg­beszéléseink rendkívül értékesek voltak, külö­nösen reám nézve­. Sok fontos felvilágosítással gazdagodtam és megerősödött az utóbbi idők eseményeiről vallott felfogásom. Azt tartom, hogy sokkal gyakrabban kellene így a vezető­embereknek találkozniuk. Joggal és józanul te­hát semmi új fordulatot nem lehetett várni a Ducéval és Ciano gróffal való beszélgetésemtől. Csak azok magyarázhattak ilyent bele, akik nem értik meg az egyszerűt és természetest, vagy akiknek érdekük vagy mesterségük akár­milyen eseményt felhasználni arra, hogy célza­tosan vagy szenzációkeltésképp légből kapott hí­reket terjesszenek- 4 és V* Karátos brilliánsgyürti csak privát­n­a­k eladó. Just. Személynök-utca 23- Isk­om­. 1. Textilgyár csere Magyarországi textilgyárát, az illetékes hatóságok enge­délyét feltételezve, ügyfelem elcserélné egy cseh-morva p­rotek­torá­tusi vagy Szudétaterületi megfelelő textil­kister­mel. Németnyelvű ajánlatokat .Textilg­yár-csere­ jeligére kérek. Blockner J. hirdetőirodába. Városházán. 10 ELVESZETT Vasárnap délben egy fehér, barnafoltos, Zsoli névre hallgató foxterrier kutya a Margit-körút 58. sz. háznál kísérőjétől elszökött­ és a Rózsadomb felé vette magát. Kérjük a megtalálót, hogy megfelelő jutalom ellené­ben 35-15-61 telefonon Budapest, Béli pu. állomásfőnök­séget értesíteni. __­_______________________ Igélet­kedések, lehetőleg 18 személyeset, szalonba kanapét 2 fo­tellel, ugyanezt hallba és egyszemélyes hálót magánostól. Ajánlatokat „Csak legprímábbat“ jeligén Harsányi hirdetőbe, V., Zsitvay Leó-utca 16. kerek. , Keresek 4-szors ballonos, napos, lehetőleg Villalakást mielőbbre Dunapart pesti oldalán, Budán, Vár­ban vagy környékén. „Csendes" jeligére Balogh hirdetőbe, Szent István-körút 9. Az olasz-magyar barátság természetes adottság­ a Az olasz-magyar barátság nem lépett semmiféle új fázisba, mint ahogy egyes lapok­­írták, m­ert ez a barátság egy természetes adott­ság. A mi hosszú együttmunkálkodáson és együttérzésen alapuló barátságunk feleslegessé is tesz mindenféle különleges megállapodást. A nemzetek és vezető férfiak szimpátiáján egy­aránt felépülő kapcsolatok sokkal erősebbek, mindenféle formai kapcsolatoknál és meg­kötöttségeknél. — Olaszország, tele van történelmi emlékek­kel. Valahányszor köztük járok, sajnálom, hogy nálunk, különösen az ország megmaradt részeiben, oly kevés történelmi emlékünk ma­radt meg, oly kevés régi szépség, ami az em­bereket állandóan magasabb művelődési at­moszférában tartja, neveli, bennük a szépérzé­ket fejleszti. A korok összeszövődnek Róma emlékeiben és ezzel a­ korok harmóniája a lel­kekben, amely a szöpéget nem látja egyolda­lúan, hanem örök értékeiben és a történelmi emlékek összeszövődő egységéből a nemzeti múlt és a nemzeti felelősség forrnak egészbe. Nekünk, baj e­rre kellett odaadnunk hazán­kat, magunk-is Európa védelmében s az ezer­éves múlt emlékei csak láthatatlanul a lelkek­ben nem­zedékről-nemzedékre szálló hagyo­mányként élnek. Azért kell ezek felett a ha­gyományok felett még jobban őrködnünk, mert nekünk néhány kevés romon kívül nem maradt semmi, ami külsőleg emlékeztessen. A hagyományok tisztelete Ez a szét nép megérti egymást a hagyomá­nyok tiszteletében, de megérti egymást lelki al­katának bizonyos bélies hasonlóságából kifo­lyólag is. A hagyományok tisztelete, a legrégibb hagyományokhoz való visszanyúlás, azoknak soha fel nem adása jellemzi mindkét népet. Ez is közelebb hozza őket Európa sok népe közt. Az ilyen hagyománytisztelő népek gon­dolkodásának, felfogásának lényege nem válto­zik. És nem változnak a leglényegesebb problé­mák sem, nem változnak a nemzeti élet elemei. ..Akik az élet mozijában élnek“ — Ma annyian vannak, akik nem a történe­lem felelősségében, hanem az élet mozijában élnek. Pedig ma nemcsak érdekes, de a legna­gyobb mértékben felelősségteljes­ időket élünk. Az eseményeket nem pillanatnyi értékükben, hanem annak a nagy rendezésnek szempontjá­ból kell megítéljük, amellyel állandó békét, vi­rágzó fejlődésre való lehetőséget és megelége­dettséget kívánunk a nemzeteknek teremteni. Aki ebben részt akar venni — és többé-kevésbé a maga nagy , vagy kis körében mindenkinek részt kell vennie —­ el kell telve lennie bizonyos hivatástudattal és kötelességérzettel. Ilyen hiva­tástudatok emelhetnek nemzeteket a minden­­napiság gondjai föl­é. A mi hivatástudatunk ma­gában foglalja nemzetünk megerősítésének kö­telességét a Földnek ezen a táján, amely ter­mészetünk szerint való­ magában foglalja euró­pai kötelességünket, a századokat változatlan erővel átélt szentistváni gondolat értelmében és magában foglalja változatlanul hívően keresz­ténységünket. XlI. Pius pápa — És ezért minden magyar embernek min­denkor élmény, de különösen élmény annak, aki a nemzet képviseletének felelősségét érzi, ha Rómába mehet és a pápa Őszentsége előtt megjelenhet. Különösen erős ez az érzés a mai pillanatban, amikor erős hitünknek még na­gyobb megerősítésére van szükségünk és XII. Pius pápa elött, akinek fenkölt alakja élénken él az Eucharisztikus Kongresszus óta, nekünk magyaroknak lelkében. Amidőn átadtam Őszent­­ségének Főméltóságu Urunk tiszteletteljes üd­vözletét és a Főméltóságu Asszony­ hódolatát, mély meghatottsággal töltött el a Szentatyának irántunk, nemzetünk és hazánk iránt érzett őszinte szeretete, a magyar szentek iránti érzé­seinek élénksége és hazánk minden fontos kér­dése iránt való bensőséges és élénk érdeklődése. Nagy szó ez egy kis ország számára a mai idők nagy problémái és gondjai közepette. A Szent­­atya látogatásomkor áldását adta hazánkra és minden fiára. Élénk érdeklődéssel viseltetik mindenféle problémánk iránt Maslione bíboros államtitkár is, akivel nagyon örültem eszme­cserét folytathatni. „TfiUtraf Hé!! für«! Olaszországba" — Sok régi ismerőssel találkoztam Rómá­ban, köztük Pavolini miniszter úrral is, akivel az olasz-magyar kulturkapcsolatok elmélyítésé­ről beszélgettem. Ezen a téren még sok a tenni­való. Az olasz nyelv tanítását sokkal élénkebbé és eredményesebbé kell tennünk, többet kell járni Olaszországba. Magam is, ki ezúttal magánember is voltam, sok minden szépet lát­tam az új törekvések terén is. Különösen érde­kelt az 1942. évi, most épülő világkiállítás. Nagyszerű gondolat, hogy igazában Rómának egy új és hatalmas városrészét építik meg, köz- és magánépületekkel, amelyek 1942-ben a világkiállítás céljait fogják szolgálni, azután pedig átadatnak állandó hivatásuknak, mint minisztériumok, múzeumok, egyéb­ középületek, magánlakások. Nagy lendülettel folyik a munka egy állandó szervezőnek Cini szenátornak ve­zetése alatt, aki, mint láttam, mindenkit ma­gával ragad nagy lelkesedésével. Rendkívül ér­dekes új építészeti problémákat is megoldani fognak. — Meglátogattam a magyar ösztöndíjasokat is a Palazzo Falconieriben. Ezúttal különösen a műtermeket néztük meg s örültem, hogy fia­tal képzőművészeink közt több tehetséget is­merhettem meg. Amint jólesett a magyar fiú­kat meglátogatni, úgy jól esett egy órára geo­gráfusnak visszavedlenem a Királyi Földrajzi Társaság szép parkkal körülvett római szék­­házában. Az európai konflktus után­ végleges hőké — így fogjuk fel a Dunamedencében való helyzetünket is, így fogtuk fel mindig, tanítás­sal és példával előljárni abban, hogy ezt az érdeket szolgáljuk. Lehettünk erősek vagy gyengék a különböző korszakokban, lelkileg mindig elég nagynak éreztük magunkat arra, hogy a Dunamedencében ilyen magasabb hiva­tást töltsünk be. Ebből kifolyólag szolgáljuk a Dunamedence békéjét, amit a római kommü­nikében kifejezésre is juttatunk. S itt kettőt kell szem előtt tartanunk: a pillanatnyi békét és azt a békét, amelynek a nagy európai kon­fliktus végével kell létrejönnie. A pillanatnyi békét fenntartjuk, mert sok mindenféle okból káros volna az európai konfliktust kiterjesz­teni. Ez Európa országainak ma közös érdeke. A végleges béke tekintetében viszont minden, az európai életközösségben hivatást érző nem­zetnek olyan békére kell törekednie, amely megszünteti az igazságtalanságokat és lehetővé teszi az európai népek fenntartás nélküli békés együttélését. Teleki bucsútávirata M­ussolinihhoz és C­ara profhoz Róma, március 81. (Magyar Távirati Iroda. Teleki Pál gróf miniszterelnök Olaszország terü­­­letének elhagyásakor a következő táviratot in­tézte Mussolini miniszterelnökhöz: — Rendkívül kellemes olaszországi tartózko­dásom végén élénk vágyat, érzek, hogy kifejez­zem Nagyméltóságodnak hálámat Magyarország iránti őszinte barátságának újabb és melegebb 31 kezdődnek az osztálysorsjáték sorsolásai Lehetőleg még ma adja fel rendelését a 44 éve közismert Birge Frigyes bank r.-f. főáru­sitaliak. Kossuth Lajos­ utca 4. (Városház-utca sarok.) Teletöm 189-288. megnyilvánulásáért. Ezt a barátságot, amely leg­szilárdabb alapja az Olaszország és Magyaror­szág közötti hagyományos kapcsolatoknak, én magam és az egész magyar nemzet mélyen át­érezve viszonozzuk. Amikor újból kifejezem Nagyméltóságodnak legőszintébb köszönetemet, kérem fogadja legmélyebb nagyrabecsülésem nyilvánítását - V ' ■ ’ - H Teleki Pál gróf. A miniszterelnök Ciano gróf külügyminiszter­nek az alábbi táviratot küldte­ — Amikor elhagyom a ragyogó és vendég­szerető Olaszország földjét, ki akarom fejezni Nagyméltóságodnak legőszintébb köszönetemet a szívélyes fogadtatásért és mindazért a kedves­ségért, amellyel ottartózkodásom alatt elhal­mozni sizves volt. Nagyon boldog voltam, nagy alkalmam volt megbeszéléseket folytatni önnel és újból megállapíthattam, hogy nemzeteink kö­zött­­változatlanul a legszorosabb baráti kapcso­lat áll fenn. Kérem adja át hódolatom kifejezé­sét Ciano grófnőnek és fogadja legmélyebb nagyrabecsülésem nyilvánítását. Teleki Pál gróf. Angol lap léted­énye Magyarországról London, március 31. (Magyar Távirati Iroda.) A Weekly Revue a trianoni szerződés igazság­talan határozatait ismertetve, megemlíti, hogy Magyarországnak mindössze 35.000 főnyi hadse­reget engedélyeztek s ez az állapot csaknem husz évig fennállott. A mai Magyarország területét még ma sem védik természetes határok. A ma­gyar népben igen erős a hazaszeretet és a füg­getlenségi érzés. Alig van még két nép, amely a nemzetközi viszonyok alakulása­ következté­ben a világháborúban egymással szembekerülve, annyira mentes maradt volna mindenféle ellen­séges érzéstől, mint a magyar és az angol. A magyarok természetesen fenn akarják tartani baráti kapcsolataikat a németekkel — hangoz­tatja ezután az angol közönség őszinte tájékoz­tatása céljából a cikkíró — és ezt a barátságot összhangban tartják a magyar nemzet jogaival. A cikk így végződik: Magyarországot az a re­mény élteti, hogy eljön a nap, amikor elég erő­sek lesznek ahhoz, hogy saját maguk döntsenek jogos sorskérdéseik fölött. Az autóbuszforgalom korlátozása A sajtóban és a főváros közönsége körében­ az a hír terjedt el, hogy a BSzKRt állítólag az autóbuszüzem forgalmának korlátozását tervezi. Erre vonatkozólag illetékes helyről a következő hivatalos nyilatkozatot adták ki: „Az ország gázolaj ellátási helyzete következ­tében a főváros közlekedési vállalatai részére kiutalt olajmennyiséget valószínűleg már a leg­közelebbi jövőben csökkenteni fogják. A csök­kentés mértéke tekintetében végleges döntés még nincs, Varga József miniszter és a kérdés­sel foglalkozó ipari és kereskedelemügyi állam­titkárok azonban belátó jóakarattal kezelik a kérdést -s Szendy Károly polgármester közben­járására kilátásba helyezték, hogy a kényszerű csökkenés a főváros autóbuszüzemet közérdekű feladatkörére való tekintettel az általánosnál ki­sebb mértékben fogja érinteni. A csökkentés mértékének közlése után lesz csak mód állást foglalni abban a tekintetben, hogy az autóbusz­üzem által nyújtott kocsikilométer teljesítmé­nyeket miképen korlátozzák, illetve hogy az üzem a csökkentett gázolajmennyiség felhasz­nálásával milyen teljesítményeket nyújtson. A teljesítmény csökkentésének különféle módjai lehetnek, ezeknek kidolgozása folyamatban van, azonban ez idő szerint közelebbit még nem mond­hatunk. Annyit közölhetünk azonban, hogy az ü­zem csökkentésénél elsősorban arra fog töre­kedni, hogy azoknak az utasoknak, akik az autóbuszt hivatás gyakorolhatása végett veszik igénybe — tehát munkahelyükre, illetve­­onnan vissza otthonukba utaznak — a lehetőség sze­rint a jövőben is kifogástalan közlekedést nyújt­son és a körülmények parancsolta szükségszerű­ megszorításokat a nem hivatási utazások kielégí­tésénél hajtsa végre.“ 1940 végéig hossza­bbítoták meg a 10 pengős bankjegyek bevoná­sának ha­ridejét A A Magyar Nemzeti Bank az 1929 február el­sejei kelettel ellátott 10 pengős címletű bank­jegyek bevonására a múlt év október 28-án kelt hirdetményben kitűzött időtartamot a kormány hozzájárulásával ez év végéig meghosszabbítja. Ennélfogva a Magyar Nemzeti Bank főintézete és fiókintézetei a bankjegyeket ez év végéig fizetésképpen, vagy kicserélés végett elfogad­ják. Ez idő után az említett bankjegyeket a Magyar Nemzeti Bank intézetei már csak ki­cserélés végett fogadják el. 1943 december 31-ével a Magyar Nemzeti Bank beváltási köte­lezettsége a 19 pengős bankjegyekre vonatko­zólag a bank alapszabályainak 94. cikke sze­rint megszűnik. IV. Váci­ utca 9 FÓTI angol szövetei megérkeztek!

Next