Ujság, 1940. április (16. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-09 / 79. szám

KEDD, 1940 ÁPRILIS 9 ÚJSÁG) UTAZÁS EGY SÍRDOMB KÖRÜL Magyar újságírót temettek a minap, akiről mi is írtunk bús nekrológot. Ma nem róla akarunk írni, hanem a többiről, aki megmaradt. A veteres migrate coloni parancsára eltávoznak közülünk sorban a régiek, a nagyok, a halhatatlanok, a magyar toll mesterei, a régi klaszszikus magyar szó nagypolitikusai. Valahányszor ebből a folyton ritkuló tölgyerdőből kidől egy-egy óriás, mindannyiszor számbavesszük, erdő-e még az erdő? Nincs szomorúbb látvány egy erdő halálánál. Láttam most az áradáskor vízáradástól borított öreg erdőket, sebaj, a víz letakarodik róluk és az erdő tovább hajt, tovább él, tovább zöldet és koronáját büszkén csókolja meg a tavaszi nap. De láttam erdőket összeomolni az ipari fejsze rettenetes vágásaira, a fűrész zakatolására, a rönkök kiásására és pusztaság kélt az erdő öreg avarján. Nincs szomorúbb, mint egy erdő halála. Hát még az embererdőé. Mikor sorban kidőlnek a tölgyek és szomorúan nézünk körül, marad-e még és meddig marad? Írjunk nekrológot az elmúlt félévszázadról, vagy az elmúlt egész évszázadról? Nem írunk. Mert minden borongás mellett is ott virraszt a haldokló erdők felett a felkelő nap örök sugara, s a feltámadás glóriás reménye. Nem, nem halhatnak meg az elköltöző öreg kolónusokkal az ősi eszmények. Nem, a leányzó csak aluszik és visszatér, aminek a természet és a lélek örök törvényei szerint el kell jönnie, visszatér az a nagy magyar nap, amelynek áldásos sugarai egyformán sütöttek mindenkire, fajra, felekezetre tekintet nélkül, mindenkire, aki ennek a honnak hűs polgára volt. Bizonyos azonban, hogy ezeket az eszményeket azok a férfiak hordozzák még töretlenül, érintetlenül a szívükben és a szellemiségükben, akik a természet örök törvényei folytán most már halálra vannak ítélve ,s egy-két év, egy-két év tized és mennek a régi halhatatlanok közé. Becsüljük meg ezeket a nagyokat, egy elmúló dicsőséges korszak kimagasló egyéniségeit, akiknek lelke tele van azokkal a szent tulajdonságokkal, amelyek Magyarországot naggyá tették és a telkükből még ma is azok az érzések és törekvések sarjadzanak ki, amelyekből nem bozót lesz, hanem friss új tölgyerdő, arra hivatva, hogy dacoljon az elkövetkező évszázad ismeretlen viharaival. A most felnövő fiatal nemzedékek előtt ezek az öregurak, a magyar politika, a magyar társadalom, a magyar írás, a magyar szó veteránjai már anakronizmust jelentenek. Más már a stílus és más gondolatok röpködnek a mai nemzedék előtt. Az örök alapot azonban mégis csak ezek a veteránok jelentik. Csak az ő fundamentumuk fundamentum. Csak az ő lelkük lélek. Csak az ő szellemük szellem. Mert csak az ő érzésük, az ő lelkük, az ő szellemük képviseli azt a magasztos ezredéves örökséget, amely ma is kimeríthetetlen kincsesbányája a nemzeti lét irányelveinek, amely ezer éven át egyik nemzedékről a másik nemzedékre szállva, kifejlesztette azt a szellemet, amit úgy hívnak, hogy magyar úri szellem. Nincs ennek a magyar úri szellemnek párja a világon. Tele van ez emberszeretettel, törekvéssel, hogy senkit le ne igázzanak, senkit meg ne szégyenítsenek, mindenkit felemeljenek és boldoggá tegyenek. Ez a régi örökség azt a parlamentet jelenti, melyben egyedül és kizárólag a megértés, az egymás megbecsülése uralkodott és ha voltak is viharok, ezek nem mentek a veséig és csak nagy nemzeti problémákért folytak. De jelenti ez az örökség egymás elszívelését, a türelmet, a jobbágyok felszabadítását, a gondolatszabadságot, a templomok egyforma tiszteletét, minden produktív faj megbecsülését, egyetlen konglomeráttá gyúrását a különböző elemeknek és jelenti azt a büszkeséget, hogy magyar vagyok. Oh, Isten állítsa meg ennek a régi, pusztuló tölgyerdőnek pusztulását, tartóztassa fel a méteres derekú fák halálát, tolja ki az erdei koporsó elérkeztének idejét, adjon az öreg fáknak a friss életerőből még injekciókat, hogy éljenek, mert úgy érezzük, ennek a megmaradt öreg nemzedéknek soha nem volna szabad elbúcsúznia a magyar földtől. Ezer év reprezentánsai ők. Elmentek közülük a Kossuthok, a Deákok, a Széchenyik, a Tiszák, a Bánffyak,az Apponyiak, de maradtak még óriások, lelki és szellemi törpekorszak kimagasló, hegyoromnyi örök fái, melyeket vág a közömbösség vihara, sért az elfelejtés részegsége, ingerelnek a téveszmék szelei, mert él bennük a fa ősereje, amely eltűrt napsugarat, vihart, esőt, jeget, de nem tűri el a lelkek szaharai szárazságát. Honin issz 1 1 Az árvízkárosultakért A TÉBE százötvenezer pengőt adományozott. Vitéz Bonczos Miklós árvízvédelmi kormánybiztos újabb repülőútja. A Tisza és a Zagyva áradása továbbra is kritikus Az árvízkárosultak javára megindult országos gyűjtés igazán hatalmas eredményt mutathat fel jeléül annak, hogy az ország lakossága teljesen átérezte és magáévá tette a Kormányzó Úr Öfőméltóságának szózatában foglaltakat. Az Országos Vitézi Szék rendeletet adott ki, amelyben hangsúlyozza: helyénvalónak tartja, hogy a vitézek követésre méltó példát mutassanak a magyar társadalomnak. Evégből a vármegyei vitézi székek megszervezik az árvízsújtotta rendtársaiknak megsegítését célzó mozgalmat. A gyűjtést a székkapitány és a mellé rendelt társadalmi bizottsági elnökök végzik a nemzetes asszonyok bevonásával. Az Országos Vitézi Szék május elsejéig jelentést kér a vitézeket ért árvízkárokról. Jeszenszky Andor dr.-nak, az államrendőrség vidéki főkapitányának felhívására a vidéki rendőrség tisztikara, detektívtestülete, segédhivatali tisztviselői és őrszemélyzete havi illetményesnyeinek egy százalékát ajánlotta fel az árvizi károsultak megsegítésére. Ugyanezt tette a legfőbb állami számvevőszék tisztviselőkara. A Filmkamara tagjai jövedelmük egy százalékát ajánlották fel az árvízkárosultaknak. A filmgyártók kimondták, hogy egy éven keresztül minden magyar film után száz pengőt fizetnek az árvízsujtotta lakosság segélyezésére. A Turul szegedi tagjai két sokgyermekes tanyai magyar összedőlt házát hajlandók felépíteni. A TÉBE és a GyOSz A Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének végrehajtóbizottsága Erney Károly m. kir. titkos tanácsos, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület elnökének vezetésével hétfőn tartott ülésén a Kormányzó Úr őfőméltósága által az árvízkárosultak megsegítésére indított akcióra 150.000 pengő adományt ajánlott fel. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségéhez az árvízkárosultak javára a következő adományokat jelentették be: Magyar ruggyantóárugyár rt. 10.000, Hofherr- Schrantz-Clayton Shuttleworth magyar gépgyári művek rt. 3000, Magyar kender-, len- és jutaipar rt. 2600, Autotaxi budapesti automobilközlekedési rt. és leányvállalatai 2000, Felten és Guilleaume kábel-, sodrony- és sodronykötélgyár rt. 2000, Franck Henrik Fiai rt. 2000, Kender-, juta- és textilipar rt. 2000, Soroksári textilipar rt. 1000, „Szentgotthárd“ selyemgyár rt. 1000, Újpesti posztógyár rt. 500, Országos raktárházak rt. 300, Magyar Rabbethge és Giesecke magtenyésztő rt. 200, Magyar általános útépítő rt. 100 pengő. Összesen: 26.600 pengő. A GyOSz gyűjtése ezekkel az adományokkal együtt 340.300 pengő. Ezenfelül a Fried Bern és fiai bőripari és kereskedelmi rt. Simontornyán a helybeli nagy árvízkárok enyhítésére közvetlenül adományozott 5000 pengőt. A Franck Henrik fiai rt. 2000 pengős készpénz adományán felül 4000 pengő értékű természetbeni adományt juttat el a kormánybiztosság rendelkezései szerint az árvízkárosultakhoz. Az Újpesti posztógyár rt. tisztviselői havi jövedelmük 1%-át ajánlották fel a károk enyhítésére." A gyűjtés eddigi eredménye Az árvíz- és belvíz-károsultak javára folyó gyűjtés a hétfői napig 823.699,65 pengőt eredményezett. Az Újsághoz beérkezett adományok Az Újság kiadóhivatalához is nagy számmal érkeznek adományok. Az adakozók a következők: Árvizi jelentés Vitéz Bonczos Miklós belügyi államtitkár, az árvízvédelem országos kormánybiztosa az ápri Buday-Goldberger Leó 1000.— Vágó Győző iparművész 50.— Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet tisztikara (Kisvárda) 26.70 Ellinger Emil 25.— Szűcs Zsigmond 20.— Kellinek Ernő 20.—■ Deutsch Sándor 20.— Wachsler Miklós 15.— Boros Ferenc tánciskola gyűjtése 14.40 Bádogosok és szerelők jótékony asztaltársasága 11.— Feigl György 10.— Schwarz Jakab 10.— Mezőfi Vilmos 10.— Boros Ferenc tánctanár 5.60 Schmideg Gyula 5.— Özv. Justus Arturné 5.— YVeisz Leó 5.— Özv. Neumann Mirályné 4.— L. P. 2.— Biró Kató 1.20 Toth Miksa 1.80 Hétfői adományok: Eddig beérkezett: 1265.70 2309.— összesen 3574.70 Narvik írta Wallesz Jenő Évekkel ezelőtt több napig csavarogtam ebben a kis norvég városban amely most az európai háborús politika ütközőpontja lett. A Nordcap felé igyekeztem, hogy az éjféli napot lássam, de a kis városban ragadtam, mert a Nordcapról visszatérő kirándulóktól megtudtam, hogy az európai szárazföld legészakibb foka felett felhők gomolyognak és a Nap nem látható. A veszteségem nem volt nagy, mindössze is csak tíz perc, mert Narvikban a Nap éjszakai tizenegy óra és ötvenöt perckor még látható volt, aztán tizenkét óra és öt perckor megint előtűnt és bemosolygott szállodai szobám ablakán. Ez is elég szép élmény volt, ámbár az élmény nemcsak a Nap állásától függő látványnak, hanem az óramutató állásának is a következménye:ha nincs óra a kezünkben és nem tudjuk, hogy mennyi az idő, akkor a Nap sütése egyáltalán nem hat a csoda erejével, mert éjfél előtt öt perccel a Nap éppúgy süt, mint bármely más városban alkonyatkor és amit az ember erről az északi városkából hazavihet magával, az csak annyi, hogy az ismerőseinek eldicsekedhetik, hogy éjfélkor a napon sütkérezett. Ezen kívül csak rénszarvas agancsaiból faragott papírvágókést, fésűt és több ilyenféle szükségleti cikket vihet magával és annak az északi levegőnek és poézisnek különös aromáját, amely Ibsen és Knut Hamsun írásaiból már ismert, de itt mint élő valóság tárul ki szívének és lelkének. Ez az aroma tartott vissza a jelentéktelen városkában. Valahányszor a kikötője közelében megálllapi és egyegy hajócska megérkezését, ki- és berakodását végignéztem, újra és újra átéltem mindazt, amit akkor éreztem, amikor Knut Hamsun „Viktória“ című remekművét és Ibsent.A tenger asszonya“ drámáját olvastam. Érzékelhetővé lett minden, amit addig csak sejtettem. Azt hiszem, Renan írja valamelyik könyvében, hogy az ember mindenütt csak azt látja, amit magával visz oda. Tényleg így van. Aki a Szentföldön jár és nem ismeri Jézus történetét, annak a Szentföld csak annyit mond, mint bármely más ország. De amiért mostanában az európai politika gócpontja lett ez a város, az egy szikrát nem érdekelt, pedig sosem láttam érczutógépeket és olyan szerkezeteket, amelyek vasúti kocsikból emberi beavatkozás nélkül rakják be hajókba a vasérceket. Ezek a gépek és szerkezetek dúlják fel éjjel-nappal a város csendjét, nyugalmát, de ez az örökös, egyhangú zaj adja a város öt-hatezer lakójának mindennapi kenyerét. Ma bizonyosan más szemmel nézném a kerekek forgását és zakatolását. A világtörténelem félelmetes dübörgése hallatszik át hozzám húszéves távlatból. Ma tudom, hogy mit láttam és mit hallottam akkor. És megdöbbenek a gondolattól, hogy ott álltam valamikor, ahol a világtörténelem szálait szövögetik. .Olyanféle érzés, mint amikor az ember utólag megtudja, hogy szakadék szélén járt. Mit is hoztam még magammal? Halványan emlékszem, hogy láttam éjfélkor apró gyermekeket az utcán, amint karikákat kergettek maguk előtt. És láttam éjféltájban szakállas férfiakat csoportokban állni és asszonyokat pletykázni. Arra gondoltam, hogy ide kellene jönni mindenkinek, aki álmatlanságban szenved, mert in nem tudná, hogy elérkezett a lefekvés és alvás ideje. Nappali világosság van éjfélkor is, tehát nem érezné, hogy pihenőre kell térnie és nem is szenvedne attól, hogy nem tud éjszaka aludni. Ésláttam a szállodámban, alig egynéhány lépésre a gleccserektől egy oly pálmát, amilyet még Itália legszebb kertjeiben sem láttam. Szépségének titkáról ennyit árult el a szállodás: „Harminc év óta ugyanezen a helyen áll a pálma. Egy millimétert sem változott a helye. Egész nap a gleccsereket nézi és mégsem fázik meg. Akklimatizálódott. Ennyi az egész. Ha valami bajunk van a klíma, vagy egyebek miatt, a pálmára gondolunk és megnyugszunk. Mindent megszokhat az ember." Északiak filozófiája ez. Láttam egy majorban embereket együttélni rókákkal és farkasokkal. Ezek az emberek is azt mondották: a rókák és farkasok akklimatizálódtak. Megszokták az embert Mint róka- és farkaskölykök kerültek a majorba és mert az északi ember szelíd, a duvadok felvették az emberek szelidségét. Ebben a majorban alkudoztam az egyik férfival egy csónakkirándulás dolgában. Arról tárgyaltunk, hogy mennyiért vinne ebbe vagy amabba a fjordba. Miután tíz fjord nevét és távolságát megmondta, megkérdeztem: Hallott-e már valamit Ibsenről. Percekig gondolkozott, aztán ezt felelte: „Ibsen, Ibsen . Ilyen fjordról még sosem hallottam, pedig itt születtem és ötven év óta itt lakom." Az asztalán ott feküdt egy ötnyelvű biblia, tehát bizonyos, hogy több nyelven értett. De Ibsen műveiből egyetlenegyet se láttam a lakásban . . . Pedig Ibsennek már életében szobrot állítottak a krisztiániai nemzeti színház előtt. A tanulság? Hogy egy nép kulturáltságának nem mindig az a bizonyítéka, hogy nincsenek analfabétái. Nálunk vannak analfabéták. De nem hiszem, hogy akadna olyan ember az országban, aki a Petőfi-nevet egy tanya nevének tartaná. lis 8-i helyzetről a következő tájékoztatást adta: " A Tisza Szolnoknál tetőzik, lejjebb még árad, Tokajon alul rendkívül magas a vízállás. A Szolnok körüli helyzet valamivel enyhült. Az orkánszerű szélvihar az eddig beérkezett jelentések szerint nem csupán a védőművekben okozott nagy károkat, hanem rendkívül nagy veszteségeket idézett elő azáltal, hogy az átázott épületeket összedöntötte. Százszámra rombolta le az épületeket a szélvihar. A védekezés munkája mindenütt folyik. — Külön ki kell emelnem a honvédség önfeláldozó segítségét, amellyel az elmúlt három nap nehézségeit le tudtuk küzdeni. A Zagyvavölgyi árvédelmi helyzet a 7-ére virradó éjjel kezdett válságossá válni a rendkívül hatalmas hullámverés következtében. Mivel a VI. hadtest összes műszaki erői és a szolnoki helyőrség katonai alakulatai le voltak már teljesen kötve az árvízvédelemnél, a honvédelmi miniszter úrhoz fordultunk, aki további segítséget rendelt ki a veszélyeztetett helyekre. A csapatok úgyszólván órák alatt elfoglalták rendeltetési helyeiket. Meg kell emlékeznem a MÁV példaszerű vasúti szállításairól is, amellyel a csapatok eltolásánál rendelkezésre állott. A 7-ére virradó éjszaka a tiszaroffi, helyesebben abádszalóki helyzetet is csak úgy tudtuk megmenteni, hogy a honvédségtől hathatós és gyors segítséget kaptunk. A Zagyvamenti és Tiszaroff-környéki eredményes árvízvédelmi munkálatokért őszinte köszönet illeti a résztvevő katonaságot, amely fényszórók segítségével éjjel-nappali munkával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy sikerült az árvízveszélyt elhárítani Emberfeletti munkát végzett a Zagyva mentén Gily Emil utász-alezredes, aki utászokkal, árkászokkal, tábori tüzérekkel és légvédelmi tüzérekkel, ezenkívül egy munkaszolgálatos zászlóaljjal karöltve a közigazgatási hatóságokkal és a polgári munkaerővel már több mint egy hete védi eredménnyel a Zagyva alsó szakaszát. Bonczos kormánybiztos újabb repülőkörútja Vitéz Bonczos Miklós, az árvízvédelem országos kormánybiztosa hétfőn délután három és egynegyedórás repülőkörút során megszemlélte az árvíz sújtotta vidékeket. A repülőgép először Szolnok felé repült. Az árvíz hatását a Zagyva vízrendszerének alsó részében különösen keményen érezteti és a háromnapos szélvihar igen veszélyes helyzetet teremtett. Amerre szem ellát, víztenger borítja a földeket. Az egyes települések szigetekként állanak ki a vízből. A Zagyva alsó folyásán keletkezett árvízveszélyt még az a körülmény is fokozza, hogy a színtén erős áradásban levő Tisza és Zagyvát visszaduzzasztja. A mentési és gáterősítési munkálatok mindenütt serényen folynak. A gép ezután a Tisza völgyén felfelé Tiszafüredig repült. A Tisza e különösen veszélyeztetett szakaszán műszaki osztagok és a polgári lakosság által nyújtott közerők bekapcsolásával a gáterősítési munkálatok mindenütt teljes ütemben folynak és minden remény megvan arra, hogy a folyó pusztító hullámainak gátat lehet vetni. A repülőgép ezután a Hármas-Körös felett húzott el és Csongrádnál lépett át a Duna-Tisza közére, majd Izsák, Ráckeve és Érd érintésével visszatért a budafoki közforgalmi repülőtérre. A MÁV jelentése A MÁV igazgatóságától kapott értesítés szerint a következő vonalakon szünetel a Trrgalom, Sármellék—Balatonszentgyürgy, Pusztaszabolcs—Előszállás, Keszőhidegkut—Gyönk—Alsómajsa, Jászfényszaru— Hatvan, Felsőszászberek—Újszász, Poroszló—Tiszafüred, Törje—Ukk, Kaposvár—Szentbalázs, Nagyatád—Simongát, Hejőbába—Mezsesít, Osztopán—Somogyvár állomások között a forgalmat átszállással tartják fenn.