Ujság, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-05 / 201. szám

CSÜTÖRTÖK 1940 SZEPTEMBER ÚJSÁG Követelnünk kellett a magyar jusst Az elnök szavait zugó taps követte. Egyre erősödő tapsvihar közepette Teleki Pál gróf miniszterelnök állott fel szólásra. — A bécsi döntés — úgymond a taps után — visszahozta Kelet-Magyarországot, olyan területet, amely főtér a trianoni békeszerződés teremtette Magyarország területének felével és a mai Magyarország egyharmadával. Ennek a döntésnek hosszú, hosszú előzményei voltak. Hosszú éveken át hirdettük a békés revíziót. Semmiféle status quo nem lehet örökéletű, de különösen nerfs lehet az egy rossz status quo. A mi szerencsénk talán éppen az volt, hog ez a status quo különlegesen rossz volt. Amint múltak az idők és a hozzánk hasonló sorsra juttatott Németország megerősödött és egy zseniális vezérnek irányításával mind nagyobb jelentőségre és hatalomra jutott, a természetszerűség törvénye bennünket is melléje csatlakoztatott. Mi körülöttünk is fontak egy koszorút, amelyet kis-ententenek hívtak. Ennek a legtermészetellenesebb része volt Csehszlovákia, amelynek öszsze kellett omlania. Összeomlása után természetszerű következménynek mutatkozott, hogy Romániának is teljesítenie kell az idők szavát. De mindezt megelőzőleg Olaszország és nagy vezére, Mussolini, felismerte a magyar igazságot. Szoros barátság fejlődött ki Olaszország és közöttünk, amilyen szoros barátság keletkezett, már a régi fegyverbarátság révén is, Németország és közöttünk. Ez vezetett oda, hogy csatlakozhattunk ennek a két vezető államnak politikai vonalvezetéséhez. Ennek folyománya volt, hogy visszatért a Felvidék magyarlakta területének nagyobbik része. Amikor bekövetkezett Románia ellen az orosz támadás és a románok kénytelenek voltak Oroszországnak az általa követelt területeket átengedni, egészen természetesen a magyar közvélemény is egyre hangosabban követelni kezdte a magyar jusst. Ennek nyomán a magyar kormánynak is meg kellett mozdulni. Hála és köszönet a tengelyhatalmaknak A miniszterelnök ezután, amint délelőtti képviselőházi beszédében, ismertette az előzetes tárgyalásokat, amelyek a békés döntést megelőzték, majd így folytatta: " Ha engem, mint magyar embert megkérdeztek volna, hasim mit kívánok, azt feleltem volna: mindent. Amikor a románok részéről azonban nem találkoztunk megértéssel és döntőbírósághoz kellett fordulnunk, tudnunk kellett azt is, hogy kompromisszumot kell kötnünk. Amikor a tárgyalások nem vezettek eredményre, be kellett látnunk, hogy már az ország biztonsága érdekében is, más eszközökhöz kell fordulnunk. Ekkor vállalkoztak a tengelyhatalmak — amire nehezen vállalkoztak, mert rendkívül kényes és háládatlan feladat — a döntőbíráskodásra. ■ tr. Kurlay PiresHa tanár vezetésével IV Veres Pálné u. 14. Telefon 181-009. Bent lakás, félbentlakás, korrepetálás, nyelvek, zenei kívánatra prospektus! Dél Irta Ván A lovak térdig gázoltak a délibáb hullámaiban. A rétet egy fehér tenger lepte el és a szikrázó napban millió porszemecske ölelkezett a fény káprázatával. A Hortobágy szélén, déli verőfényben nem igen tudni mi a valóság, mi a káprázat. A felhők lent hömpölyögnek az országút mentén, a gémeskút a távolban lehet hogy igazi, hol inni szokott a jószág, de az is lehet, hogy nincs sehol, csak a délibáb vetítette ide játékos kedvében. A legelésző birkák a csendes tó partján, a templom tornya a messzeségben, a vízben tükröző fák — lehet hogy igazán ott vannak, de az is lehet, hogy csak álomképek. Rekkenő a meleg. Sehol egy lélek, csak egy szekér ballag, csak két ló meríti lábát a délibáb hullámaiban és a kocsis szunyókál a bakon. Bent a bőrülésen a gazda ül, mellette Sámson az ispán. A gazda hatvanesztendős lehet, halántékán deresedik a baja, de egyenes, mint a jegenye, bozontos szemöldöke alól vidáman csillog a szeme és erős fehér fogával mint a mókus, úgy töri a diót meg a mogyorót. Sámson úgy húzódik meg mellette mint egy egér. Nyavalyás, göthös legényke és ispánt gyér a báb dór Iván haja, szeplős az arca és vízszinti a szeme. Olyan apró mancsai vannak, mint egy asszonynak. A gazda félszemmel figyeli az arcát, amint ott ül mellette. Sámson mintha aludnék a rettenetes forróságban, de az is lehet, hogy csak álmodozik, mert néha különös mosolygás fut keresztül az arcán. Az öregúr figyeli az ispánt, aztán mivel unatkozik, meglöki oldalát a könyökével. — Ne aludj — mondja neki, — vőlegénynek nem illik elaludni. — Igen is— mondja Sámson, ki nem aludt, hanem arra a boldog percre gondolt, mikor magához ölelheti Malikat. — Szép-e a menyasszony Sámson? — faggatja az öregúr az ispánt. Mert esküvőre igyekeztek, a harmadik faluba. Azért zötyögött egy hordó bor a saroglyába kötve és azért hajtottak a kocsi mellett egy fejőstehenet az üszőborjával. Ez volt a nászajándék. — Én bizony nem tudom — nevet Sámson. Három esztendeje voltam utoljáraotthon, Szent György napján. Akkor múlt tizenkét esztendős Málika. Most a tizenhatodikba jár. Azóta meg is szépülhetett, meg is csunyulhatott. •— Úgy van «-■ bólint s gazda — ki mint násznagy érkezik a vőlegény oldalán. — Majd meglátjuk... Hallgatnak. A szekér nagyot zökken a hepehupás Országúton. Egy kis mérges kutya kiszalad a szomszéd tanyából és bele akar harapni a kerékbe. Egy sor jegenye glédába áll és mutatja az utat a falu felé. Egy fekete koca tizenkét kis malacot szoptat a forró délben. Kis kacsák fürödnek egy tenyérnyi tengerben, mely itt maradt az utolsó zápor emlékeként. Nap és por, csend és fény, fellegek a földön, bárányfelhő az égen és ebben a valószinütlen, álmodó tájban, ezen az ekhós szekéren utazott a Sámson lakodalmába az öreg ura dédapám. Már tele volt a ház vendégekkel mikor megérkezik a tehén az üszőborjával, meg aszekér borral, a vőlegénnyel és a násznaggyal. A vőlegénnyel nem nagyon törődött senki. Az öregúr felé fordult minden figyelem. A kecskelábú asztalok mellől felállottak a vendégek, a cigány tusst húzott és a menyaszony anyja megtörülte kötényével a széket, mikor megkínálta, hogy üljön le. Az öregúr szeme végigjárt a vendégeken, megsimogatta tekintetével az örömanya arcát, aztán azt mondta, látni akarja Málikát. Málika bent volt a házban, az alacsony kicsi szobában, melynek tenyérnyi ablakán alig hullott be egy kis fény és por. Hűvös volt bent és félhomály. A menyasszony ott ült a fal mellett. Túlságos szelidség vagy meghatottság nem látszott az arcán, inkább olyan volt, mintha szökni akarna. Az öregúr előreengedte Sámsont. Ő meg-megállott az ajtóban. Málika nagyranyitotta a szemét és elhúzta a száját. A szeme parázslótt, a foga világított a piros ajka körül. Nem volt szép. Különös volt, fekete göndör haja, fényett a jószagu olajtól. Mikor nevetett két kis gödröcske mélyedt be az arcán. A vőlegény meg csak nagy álmélkodva nézte. — Micsoda asszony lesz ebből — mondta magában a násznagy és megvető pillantást dobott a legényke felé. Sámson közeledni próbált Másikához, ki összecsapta kezét és felkiáltott: — Jaj de csúnya lettél. Ennyi volt. Aztán állottak és néztek egymásra. A násznagy úgy nevetett, hogy kicsordult a könnye, Sámson zavartan pislogott. Kicsi volt, foltos és szeplős. Szinte szánalmas és elmosódó az öregúr hatalmas alakja mellett és a menyaszszony lobogó fényességében. Szinte hamuvá vált a fellobbanó láng forróságában, mely keresztülcsapott az öreguron. A menyasszony felállott, pár lépést tett előre. Úgy járt, hogy a lába alig érintette a földet. Karcsú volt és mégis gömbölyű. Asszony volt és gyermek. Elutasító és odaadó. Sirós és nevetős egyszerre. -- Micsoda asszony lesz ebből! — szaladt át újra az öregúr agyán a gondolat — és nézte, nézte Malikát, kinek a lakodalmára érkezett, nem sejtve, hogy minő veszedelembe rohan vele a két ló, mag térdig gázol a délibáb hullámaiban. — Azt tanácsolom neked kezdte, de elhallgatott ... Sámson kérdően, gyanakvón nézett rá. Málika két lépéssel újra közeledett. A vőlegény utána nyúlt, mintha meg akarná fogni, mint egy lepkét, de Málika elsiklott mellőle. — Ne bántsd — mordult rá az öreg úr — látod, hogy fél tőled. Felemelte karját, mely mint egy korlát védte Málikát és mint egy zuhanni készülő kályha fenyegette a szeplős kis ispánt. Ebben a percben elvégeztetett minden. A délibáb belebbent a szobába és nagy legelőket, oszlopos kúriát vetített Málika fényes, kerekre nyílt szeme elé. Az öreg urat egy késői szerelem édes látomásaival kápráztatta és megzavarta józan eszét. Sámson birkákat látott, egy darab jó fekete türdét, melynek gazdája, ha nem okoskodik . . . — Beszélni akarok veled — szólt végre a násznagy és különösen rekedt a hangja. — Igen is. — — Nem neked való egy ilyen asszony — karon fogta az ispánt és bevitte a másik szobába. — Egy óra múlva sugárzó képpel paroláztak. Meg volt elégedve mindegyik . . Így házasodott meg édesapám, másodszor, hatvan éves korában. Magyarország nagy barátai. " Ennek a döntésnek az alapján csapataink csütörtök reggel hét órakor bevonulnak Erdélybe. (Nagy éljenzés.) Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem került véráldozatba, de felért ilyen áldozattal is, mert a nemzet húszéves munkája előzte meg. A nemzetet húsz év alatt a legnyomorúságosabb állapotból kellett arra a kulturszínvonalra felemelni, hogy megérdemelje a mostani döntést. Meg kellett teremteni a magyar hadsereget. (Hosszantartó éljenzés.., amely súlyt ad a nemzet szavának. A nemzetnek most realizálni kell az eredményeket és nem szabad azt, ami most visszajött, nagyon könnyen visszajönnek tekinteni. A visszakerülő részekkel nemcsak területeket és népeket kapunk, hanem talán embereket is, akik húszéves elnyomatásuk alatt megtanulták, miként kell nemzetiségekkel bánni. Remélem, hogy azok, akik nem a maguk életén át tanulták meg a kisebbségi sorsot, tudni fogják, milyen érzelmekkel fogadják a nemzetiségeket, megtalálják a módját, hogy megértsék őket és a módszereket, hogy bánni tudjanak velük. A feladatok nehezek, melyek előttünk állanak s hozzájárul ehhez, hogy mindent gyorsabban és hatásosabban kell végrehajtani. Gyorsabban kell dolgoznia a törvényhozásnak és az állami apparátusnak is, kevesebbet írni és többet cselekedni. Ebben a tekintetben fogok is előterjesztéssel élni. Az államélet átszervezését is két kézzel kell megfogni. — Nem szabad megszűnni gondolni azokra, akik a mai országrészen túl vannak. Minden ügyüket szeretettel felkaroljuk és szemünk állandóan ott lesz sorsukon. Fő törekvésünk hogy egészséges atmoszférát tudjunk teremteni a Dunamedencében. Ezekkel a gondolatokkal lépünk be Európa új történelmi szakába. Azt a tudatunkat erősítjük meg, hogy több felelősséggel, több munkával kell a nemzet javáért és jövendőjéért dolgoznunk. A felsőház tagjai perceken át tartó tapssal ünnepelték a miniszterelnököt, majd az elnök bejelentette, hogy a képviselőháztól érkező üzenet esetén intézkedni fog a felsőháznak újabb illésére való összehívása iránt. Ezzel az ünnepi ülés hat óra előtt véget ért. pótlással a magyar állam az erős középhatalmak sorába lépett és most már tényleg olyan alapokkal rendelkezik, amelyeken nagy lendülettel indulhat meg a belső megerősödés munkája és amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar nemzet nem könnyű középeurópai hivatásának is eleget tegyen. A helyzet nem volt egyszerű. A szovjetorosz kormány indította meg azt a folyamatot, amelybe mindenáron bele kellett kapcsolódnunk, nehogy az ország és az erdélyi elszakított véreink elveszítsék önbizalmukat a jövő iránt. Ugyanakkor azonban arra is kellett ügyelnünk, hogy olyan módon ne kerüljünk az események forgatagába, amelynek eredményeként tüske maradhatott volna vissza a tengelyhatalmak és Magyarország közti viszony jövőbeli alakulásában. A kormány elsősorban minden eshetőségre katonailag készült fel. Ugyanakkor azonban szilárdan el volt határozva, hogy egy magyar ember életét sem teszi kockára mindaddig, amíg a leghalványabb remény is fennáll arra, hogy eredményt vér nélkül is el lehet érni. A magyar kormány erőteljes készülődése az erdélyi magyar kisebbségre is megnyugtatókig hatott. A magyar szuronyok tömege a román határon fékezőleg hatott továbbá az elkeseredett, de napról-napra bizonytalanabbá váló románságra. A tengelyhatalmak képviselői júliusban nem titkolták előttünk, hogy olyan okokból, amelyek kézen fekszenek, nem volna időszerű, ha háborús konfliktus törne ki Magyarország és Románia között, mert az beláthatatlan konzekvenciákkal járna a többi balkáni államra nézve, sőt a Balkán egész helyzetére is. Viszont elismerték, hogy Magyarországnak Romániával szemben jogos követelései vannak és hogy kárunkra és Oroszország, majd később Bulgária javára egy megkülönböztetés állott be, amelyet a román kormány nem óhajtott tekintetbe venni. A magyar hadikészülődések erős üteme, az elszántság, amelyet minden téren tapasztalhattak a magyar kormány részéről, a minden oldalról befutó háborús hírek megérlelték azonban azt a tudatot is a tengelyhatalmakban, hogy cselekedni kell és pedig gyorsan, különben az események nem lesznek megállíthatók. A régi tapasztalat alapján először megkísérelték a közvetlen tárgyalások létrehozását. A turnusevprini közvetlen tárgyalások Magyarország és Románia között, amelyeket Háry András rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter nagy önfeláldozással, ügyességgel, türelemmel és hozzáértéssel vezetett, nem vezettek eredményre. A turnu-severini tárgyalások azért nem voltak hiábavalók. Jegyzőkönyveikből sok mindent pontosan megtudott a német és olasz kormány, ami addig mesterségesen el lett előtte homályosítva. Ribbentrop Ciano gróf Csáky külügyminiszter beszámolója a két Házkülügyi bizottságában Csáki István gróf külügyminiszter — mint már közöltük — kedden délután a képviselőház külügyi bizottsága előtt beszámolt a bécsi döntőbírósági határozatról és annak előzményeiről s ugyanígy adott tájékoztatást szerdán délelőtt a felsőház külügyi bizottságában. Csáki István gróf külügyminiszter expozéjának ez a gondolatmenete: — Az augusztus 30-i bécsi döntőbírósági ítélet olyan új korszakot nyit meg a magyar nemzet életében, amelyet méltán lehet fordulópontnak nevezni. Ezzel a terület gyára 1941. VILÁGVEVŐ RÁDIÓ SZUPERT Jó tanács: vásároljon idejekorán csak V dCad&crukg&k Szent István-krt. Telefon Készlet Csere A bécsi tárgyalások . Amikor a tengelyhatalmak látták, hogy küszöbön áll a krízis, meghívták a magyar miniszterelnököt és a magyar külügyminisztert Bécsbe azzal, hogy augusztus 29-én délelőtt megbeszélést óhajtanának velük folytatni a magyarromán kérdés rendezéséről. Meghívták ugyanerre a napra Manoilescu román külügyminisztert is. Megérkezésük után 29-én délelőtt von Hibbentrop és Ciano gróf tanácskozásra kérték a magyar miniszterelnököt és a magyar külügyminisztert, amelynek folyamán a miniszterelnök és külügyminiszter előadták még egyszer igen határozottan a magyar kormány álláspontját. Von Ribbentrop és Ciano gróf nagy figyelemmel hallgatták végig az előadásukat, megjegyezvén, hogy teljesen ismerik a magyar követeléseket és azután kijelentették, hogy hosszú tanácskozások után arra a meggyőződésre jutottak, hogy vállalják a döntőbíráskodást a magyar-román kérdésben, amennyiben a magyar kormány előzőleg határozottan kijelenti, hogy azt elfogadja és a döntést magára kötelezőnek ismeri el. Azzal a megjegyzéssel, hogy nem kívánunk a döntőbíróságra befolyást gyakorolni, újból kifejtettük, hogy a német és olasz kormány törekvéseit a legnagyobb tiszteletben tartjuk és éppen ezért kötelességünknek véljük kijelenteni, hogy a Székelyföld visszacsatolása Magyarországra nézve életkérdés. Végül kilátásba helyeztük, hogy a feltett kérdésre délután három óráig választ adunk. — A budapesti minisztertanács a Nalpról-naprn fokozódik az érdeklődés a m. kir. osztálysorsjáték befejező húzásai iránt. Számos kisebb nyereményen kivitt főbb 1000, 2009, 3000, 4000, 5000 pengős nyereményt, 9 drb TC.OOO, 14 drb 20.000 pengős, a 70.000 pengős főnyereményt és szeptember 23-án a szenzációs 400.0CC pengős jutalmat fogják még kisorsolni. Ezért sietnek sokan a főárusítókhoz a kihúzott sorsjegyek helyett pótsorsjegyet kérni vagy venni egy sorsjegyet a hivatalos áron.