Ujság, 1941. május (18. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-01 / 98. szám

CSÜTÖRTÖK, 1041 MÁJUSI ÚJSÁG A TELEKÉRTÉK ÉS TELEKÁR Bevezetésül néhány adat nyújtson némi tájékoztatás azokról az értékemelkedésekről, melyek telek és házhelyeknél előállhatnak. Budapest budai részén levő és a Ferenc József-hídtól délre, a Duna és a Gellérthegy között fekvő, lágymányosi résznek, a hídnál kezdődő mintegy 32.000 négyszögöl területű telek tömbjeinek értéke, az 1870. évtől 1900. évig 110.000 forintról tizenhatmillió koronára emelkedett. Hiteles adatok állnak rendelkezésre arról, hogy Bécsben, csak a szűkebb Belvárosban, a beépített telkek értéke 1860. évtől 1899. évig kereken 800 millió forinttal emelkedett. A telekkönyvi adatok tanúsága szerint egy budapesti belvárosi kis magánpalota, amely utoljára 1910- ben csak telekértékben cserélt gazdát 480.000 koronáért, 1820- ban 20.000, 1837-ben 36.000, 1856-ban 48.000 pengő forintért, 1885-ben 70.000 forintért került eladásra. Budapest pesti részén levő, a Margithídtól északkeletre fekvő, nagy telektömbök házhelyekké való alakításuk után néhány évre, az 1900-as évhez viszonyított értékük háromszoros, sőt később négyszeres áron keltek el. Önkéntelenül felmerül az a kérdés, mi okozta eme nagymérvű értékemelkedéseket? A nagyközönségben az a tudat él, hogy a telkek és telektömbök az úgynevezett ,,telekspekulánsok“ által lesznek rendszerint összevásárolva, hogy azokat később az építeni szándékozóknak jóval magasabb áron adhassák el. A laikusok szerint, akik nem ismerhetik a telek nagybani vásárlásnál járó különböző kockázatokat, tehát a telkek és házhelyek drágulásának tulajdonképpeni okozói a „telekspekulánsok“, másszóval a „teleküzérek“. Hogy eme bonyolult gazdasági eljárásokat helyesen ítélhessük meg, kissé alaposabban kell a dolgok mélyére hatolni. Elsősorban a telekár és magángazdasági használati értéke közötti összefüggést kell tisztáznunk, azután vizsgálhatjuk csak, hogy mennyire felel meg ez a magángazdasági érték a fejlődési értéknek. Ez az összefüggés, a mezőgazdasági célokra használt földeknél egyszerű és szembeszökő. Jó termőföldért aránytalanul nagyobb árat fizetnek, mint homokos vagy szikes földért. A termőföld ára tehát elsősorban a termés, illetve a hozadék nagyságától függ, azonban igen fontos szerepet játszik a birtokrész fekvése is. Az előbbiektől teljesen elütő okok határozzák meg a városi telkek, illetve házhelyek árát, mert azok értéke elsősorban a fekvésüktől függ. Szép tájra, jó kilátással bíró telekért, sokkal nagyobb árat fizetnek, ha a telek közlekedési szempontból is teljesen megfelelő. Nagyobb és általánosabb jelentőségű befolyást gyakorol a telekérték megállapításánál az a körülmény, ha a telek a város belsejében, avagy a perifériákon fekszik. Lényeges körülmény még a telekérték megállapításánál a telek távolsága oly fontosabb helyektől, amelyeket gyakran, illetve állandóan kell felkeresni, úgymint közhivatalok, iskolák, templomok, üzletek, játszóterek, stb. Ha a lakóhely nagyon távol esik az említett helyektől, úgy nemcsak az időveszteség, hanem a forgalmi eszközök kényszerű használata folytán előálló költségtöbblettel is kell számolnunk. Ha tehát egy lakáskeresőnek távolabb fekvő és olcsóbb, de évente néhány százpengő villamos- és autóbuszköltséget okozó lakás és egy, a munkahelyhez vagy hivatalhoz közelebb fekvő lakás közt kell választania, úgy már időnyereség és kényelmi szempontból is, az utóbbira esik választása. Egészen bizonyos tehát, hogy a házhely alkalmas fekvése a hozadék nagyságát és ezzel kapcsolatosan az értékét is növeli. Nem hagyható azonban figyelmen kívül itt a városi építésügyi szabályzatban megállapított telek kihasználhatósági korlátozások mérve sem. Az előbbiekből világosan kitűnik, hogy a telek, illetőleg házhely magángazdasági értéke mindenekelőtt annak fekvésétől, továbbá kihasználhatósági lehetőségétől, függ és hogy a telekár állandóan a hozadék nagysága, illetve értéke után igazodik. Tény, hogy a spekuláció a használhatóság és a mindenkori kereslet alapján határozza meg a telkek, illetve házhelyek eladási értékét, amely rendszerint nyereséget hoz az eladónak. Ezt látjuk napjainkban, amikor a korlátolt számú beépítésre alkalmas adómentes telkekben alig van kínálat és a gyér számban piacra kerülő ily telkek ára pedig egyes helyeken hat-nyolc hónap leforgása alatt hatvannyolcvan százalékkal emelkedtek. De természetesen előfordulhat, hogy a gazdasági vagy pénzügyi viszonyok valamelyes fordulata folytán, veszteséggel kénytelen a tulajdonos telkeit továbbadni; az utóbbi eset különösen a háborút megelőző években volt igen gyakori. Ámbár tény, hogy a telekár a hozadék értékéhez állandóan alkalmazkodni igyekszik, korántsem mondhatjuk azonban, hogy azt teljesen fedi. A be nem épített telek értékének megállapításánál mindig az esetleges beépítés folytán előálló hozadék vétetik figyelembe. A hozadék megállapításának helyességét és megbízhatóságát azonban nagyban befolyásolja az a körülmény, hogy a számítás alapját tevő adatok rendszerint csak megkeltő pontosságú becslési adatok. A szükséglet, hogy lakásokat építsünk, megcsappanhat s így a telek iránt való érdeklődés is. A telek kihasználhatósága megváltozik a városi építésügyi szabályzat módosítása folytán, mint azt a közelmúltban tapasztaltuk. De más előre nem látható körülmények is befolyásolhatják a telek kihasználhatóságát. Megeshetik, hogy tervezett utak és terek, közúti vasútvonalak, amelyeknek a közeljövőben való kiépítése kilátásba helyeztetett — és amely körülmény folytán az egész környék fejlődésére előnyök származtak volna —, bárminő okból kifolyólag hosszabb időre halasztatnak, vagy teljesen elmaradhatnak. Dengler Lajos építőmester. A tizennégymilliós Magyarország a Nemzetközi Vásáron Szendy Károly polgármester beszéde a BNV „sajtólőpróbáján" Az idén a Budapesti Nemzetközi Vásár harminchatodik a sorban. Talán még egyetlen vásárrendezés sem ütközött annyi akadályba, mint ez. A súlyos izgalmak, külpolitikai bonyodalmak és gazdasági nehézségek azonban mind eltörpültek a magyar akarás, szervezőképesség, a magyar ipar fejlettsége és élni tudása mellett, úgyhogy mint előre tervezték, 1941 május másodikén, ünnepélyes külsőségek között a közönség részére is megnyílik a Budapesti Nemzetközi Vásár. Szerdán az újságírókkal ismertette meg a Vásár vezetősége, élén Szendy Károly polgármesterrel, a Vásár elnökével és Hallóty István vásárigazgatóval, másfélórás séta során az idei Vásár lényegét és célját. A cél: a magyar ipar teljesítőképességének és fejlettségének a jelenlegi viszonyok melletti demonstrálása. Ezzel párhuzamosan az is célja ennek a Vásárnak, hogy Magyarország bemutassa mindenirányú szükségleteit, még a rendkívüli idők különleges szükségleteit is, el tudja látni önerejéből. Éppen ezért a Nemzetközi Vásárnak mai jelentősége nagyobb, mint az előbbi Vásároké. Ezelőtt ugyanis a Vásár csak a gazdasági életről beszélt, de az idei Vásár azt igazolja, hogy a magyar élet ma is töretlenül áll az őrhelyén, ami nemcsak belső önbizalmunkat növeli, hanem nemzetközi szempontból talán még fontosabb. Az új építkezés A Vásáron a legfeltűnőbb az építkezések elrendezése. Mielőtt azonban az építkezésről megemlékeznénk, mindjárt elöljáróban a vásárlátogatók nevében köszönetet kell mondani Budapest székesfővárosnak azért a kitűnő ötletért, hogy kiköveztette a Vásár területét és ezzel régi bajt küszöbölt ki, azt, hogy esős időben térdig sáros lett a látogató közönség. Az építkezésnél eddig a főanyag a molinó és a juta volt, azután a tapéták és a faanyag. Az anyaggazdálkodási hivatal egyéb szükségletekre való tekintettel a tavalyi hetvenezer folyóméternyi molinóból és jutából az idén ennek csak tíz százalékát engedélyezte. A Vásár építésvezetőségének Invenciója azonban túltette meg őt ezen a nagy nehézségen, áthidalta az akadályt és vasból, bádogból és egyéb segédeszközből talán még szebbé és monumentálisabbá tette a vásárépületeket, mint akkor, amikor bőségesen dúslakodott építkezési anyaggal. A Vásár utcákból és terekből áll. Az utcákban a kisebb jelentőségű iparok foglalnak helyet, míg a tereken ez egyes csoportokat alkotó kiállítókígy például van a Nemzetek tere, ahol a németek, az olaszok, a Szovjet Unió, Svájc és Szlovákia épített nemzeti sajátosságuknak megfelelő pavillont. A másik tér a Százéves magyar ipar tere, ahol mintegy ötven kiállító bizonyítja Kossuth Lajosnak azt a mondását: „Ipar nélkül csak félkarú óriás a nemzet.“ Barátom, a sznob írta Máriássy Ernő Persze elkéstem, mint mindig. Barátom, a sznob, már ott ült a kávéházban és indignálódva, sértődött arccal fogadott, ókori oligarchák vághattak iyen képet, ha elszemtelenedő rabszolgáik packázásait kellett eltűrniök. Mit tehetek? — tréfával próbálom elütni a dolgot. — Pont öt, márki úr. — öt óra huszonnégy, — feleli fagyosan. —■ És bizonyára alig várod, hogy közöld, minek köszönhetem a szerencsét. ... Igen, ez a régi hang, de ő maga, mintha nem volna már a régi. Szemei alatt álmatlan éjszakák vakondtúrásai. Mi baja lehet? — Egy szívességre szerettelek volna megkérni. — Mindenesetre méltánylandó körülmény, hogy csak egyre... Elviselhetetlen. Elviselhetetlen! De, ha már belementem, hogy Pista dolgát rendbehozota, a végére járok. Amilyen sikertelen protezsált voltam világéletemben, olyan siker koszorúzta protektori pályafutásomat, ha másról van szó — bizonyára maguk is úgy vannak —, mindjárt megjött a hangom, amely a legérzéketlenebb lelkiismeretek bazaltszikláin is visszhangot tudott venni. Ezt, barátom, a sznob is tudja; nem egyszer vettem igénybe, kevésbbé szerencsés barátaink érdekében. „Már megint rosszban sántikálsz“, mondogatta mosolyogva, ha valami jótéteményért fordultam hozzá. Hiszen, ha Pista dolgában is csak pénzről volna szó! Barátom, a sznob, kifejezné ugyan undorát, de végül, mint a múltkor is, sóhajtana egyet: „nincs annyi pénzem, hogy azt mondhassam: nekem sincs“. Mert rendkívül hajlamos volt az ilyen értelmetlenségekre, nemhogy paradoxonokban beszélt, de paradoxonokban élt és mindenkinek nyert ügye volt, aki elég tapintatosan fejezte ki elismerését az efféle hülyeségek előtt. Igen, de Pista ügye más, Pista dolgában arra volna szükség, hogy atyafiságánál interveniáljon, ez pedig sohasem akaródzott neki. Nem szerette őket: „Jókai megírta a Szegény Gazdagokat — mondotta —, őróluk meg kellene írni a Szegény Smucigokat.“ Nem volt igazságos. Unokatestvérei — akikről szó van — nagyon rendes emberek, a céget az ő javára is fenntartották, egyetlen gyengéjük, hogy saját üzleti előnyeikben az emberiség üdvét látták. „Sok jót tesznek titokban“, mondtam barátomnak, mire ő kaján mosollyal jelentette ki: „lehet, de akkor úgy látszik, nyíltan csak a rosszat teszik“. Nem tudom, mi történt köztük, de nagyon fel van bőszülve ellenük. Node mindegy, Pistán segíteni kell és végre barátom, a sznob, volt már a középkor sznobja és volt már a radikális haladás sznobja, volt bibliofil sznob és volt a műértés sznobja, volt a rang sznobja és volt a bohémségé, a lelkendezésé és a blazirtságé, volt a közszereplés sznobja és volt a visszavonulás sznobja — hátha most a szivjóság sznobja lesz. — Szegény Pista miatt fárasztottalak. — Képzeld, összeveszlek Dezsővel, az unokaöcséddel, aki most ki akarja tenni. Pista már nagyon megbánta és mit magyaráztam sokat: le is tudod, hogy ha most kicseppen az állásából, ugyan bajosan jut másikhoz. Csend. Barátom, a sznob, végre megszólal. — Ritkán látlak mostanában. Sokat dolgozol? —* Sokkal kevesebbet, mint szeretném ... De épp ez adja a legtöbb elfoglaltságot. Ez jó volt — látom rajta? kedvére való paradoxon. Mosolyog. De nem tudom — ez a mosoly olyan fakó és még a szemben levő asztalnál ülő fiatal nő pillantása se lobbantja fel fényét, amely pedig látható tetszéssel siklik el barátom szép ősz feje felett. — És te? — kérdem. Keveset hallok rólad . .. — Nem szeretem a társaságot, nagyon üres. Igaz, hogy a magányt se szeretem: nagyon zsúfolt. A sokaság fáraszt. A magány elnyel. Ma magamban vagyok, nagyon megerőltet a társaság. Szellemileg... Ez már sok, az idegeimre megy. De nem józaníthatom ki, végre szívességet kérek tőle és talán tényleg segíthet Pistán. — Pista ... A sorsüldözött ember mélabús keserűségével néz rám: — Sohasem vagytok tekintettel az emberre. Soha . .. Hát nem tudod, milyen kínos volna nekem, hogy Dezsőtől kérjek szívességet, aki engem ... — De bocsáss meg, mondom most már ingerülten, mégis különös, ha tekövetelsz regardot tőlem, vagy Pistától, mikor te a legrosszabb esetben is csak egy pillanatnyi jóérzésedet kockáztatod, Pistának meg az állása forog veszélyben. És még csak ez hiányzik neki — tudod mennyi baja van, szerencsétlen házassága ... — Eh ... Viszonyain felül költekezett: rangján alul nősült — rangára vethet mindenért. Mi jót olvasol mostanában? Nem tudom ugyan, hogy menynyiben vonatkoztatható az új paradoxon Pistára és miért lett volna házassága morganatikus házasság — de minek bolygattam volna ezt a föld e kérdés tisztázása nélkül is tovább forog a nap körül.— Szóval a kisujjadat se mozgatod meg érte. — Óh ... Csak küldd hozzám. Dezsővel ugyan nem beszélek, de erőmön felül is rendelkezésére állok, tanácsaimmal. Ezt az őszinte nagylelkűség hangján mondta; ilyen hangon utasíthatják kedveltjeiket a maharadzsák kincstárnokukhoz. És igaz — folytatta — most jut eszembe: küldd el hozzám azt a fiatal szobrászt is, akiről a múltkor beszéltél. Azt hiszem, tehetek valamit érte. Miért is nem említetted, hogy az X hercegek rokona? Már felkelt, már indul is, búcsúzik: na szervusz... Bosszúságomban az asztalra csapok, amire sietve megjelenik a főpincér. — Egy kávé volt. — Kettő. — De... — Az az úr, aki itt ült. Nem fizetett. — Ejnye ... — Notórius bliccelő, kérem. Rámnéz. Nem, ez a tekintet nem téved: egy Fouché — vagy mit Fouché! Egy Rodin nem oldja meg oly éleslátóan az arcredők hieroglifáit. Meg van fejtve a sznob titka! A főpincér nyomra vezetett: barátom, a sznob lecsúszott, de inkább vállalja a rideg, de szívtelen férfi szerepét, semhogy ezt bevallja és adós marad, hogy hitelező lehessen. A legtipikusabb pesti sznob! s Mától: Hétfőtől: SAVOYA PATRIA... Ezerötszáz kiállító Külön tere van Erdélynek, amelyet olyan nagy szeretettel fogadott a Vásár vezetősége, hogy a székely építkezési stílust nemcsak abban a pavillonban alkalmazták, ahol Erdély reprezentál, hanem az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal pavillonját és egy sörgyár vendéglőjét is erdélyi motívumokkal díszítették. A kiállításon ezerstszáz kiállító vesz részt. Valamennyien hősök, akik minden nehézséget legyűrve, a magyar gazdasági élet rugalmasságának és töretlenségének olyan pompás tanúbizonyságát adják, mint még talán sohasem. A rengeteg érdekesnél érdekesebb kiállítási anyag közül is kiemelkedik a nehézipar kiállítása, különösen a MÁVAG harmincméteres tornyával, egy másik gyárunk monumentális vasszerkezetével, egy harmadik pedig negyvenméteres vasárbocával, míg izzólámpagyárunk fénykiállításával és mozgószínházával. Külön meg kell emlékezni az Iparcsarnokról is, amely az idén nagy fejlődést mutat Itt helyezték el a finom mechanikai, a finomabb gépek, az elektromosság, az irodagépek ezer és ezerféle találmányát amelyek rendkívül nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Külön kiállítási csoportot állítottak fel az építőipar nyersanyaggazdálkodásának demonstrálására. Szemléltető módon hirdetik itt hogyan kell takarékoskodni az építkezés importált anyagaival, hogyan lehet elkerülni hadifémek feldolgozását, illetve miképpen lehet ezeket pótolni.