Ujság, 1941. június (18. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-01 / 124. szám

VASÁRNAP 1?AZ ÁLLMÚLT ÚJSÁG Bagdad körül folynak az iraki harcok Hajlan miniszterelnök elhagyta Irakot. Jelentés az iraki fegyveres alakulatok leszereléséről. Kréta szigetén az olasz csapatok a német erőkkel szoros együttműködésben folytatják a hadműveleteket. Sfax tuniszi francia kikötőt újból bombázták az angolok. Vichy a francia-brit feszültség súlyosbodására való tekintettel akcióra készül. Darlan nyilatkozata: Repülőtámadás Dublin ellen. Winant, az Egyesült Államok londoni nagykövete, jelentést tett Rooseveltnek A japánok elszállították az amerikai cégeknek Indokínában lefoglalt áruit . A FRANCIA kormány csak most tiltakozott Sfax tuniszi kikötő bombázása miatt Londonban és éppen ma tett közzé két újabb nyilatkozatot. Az első az angol propaganda ama magyarázatával polemizál, amely a támadást „egy olasz hadihajó“ jelenlétével akarja igazolni. A második nyilatkozat az angol rádiónak azzal a közlésével száll szembe, amely szerint az angolok „egy lőszerrel megrakott olasz teherhajót“ támadtak meg és az Ifax rakodópartján fel is robbant. A brit légi haderő azonban újabb támadást intézett Sfax ellen (MTI), az Isarco olasz gőzöst bombázta. Vichyben úgy látják, hogy Anglia tervszerűen folytatja ezt az akciót, amelynek célja megbénítani Franciaországnak a birodalmi egység helyreállítására és a felkelő mozgalom megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit. Vichyi illetékes körök kijelentése szerint a francia kormány elhatározott szándéka, hogy „nem tűri tovább a francia birodalom újabb megsértését és a francia-brit feszültség súlyosbodására való tekintettel komolyan készül olyan akcióra, amely megértetheti Angliával, hogy végzetes hibát követne el, ha Franciaország irányában továbbra is a mostani teljesen igaztalan magatartást folytatnák. A francia-angol viszony rosszabbodásával halad a francia-amerikai viszony alakulása. Francia részről még nem hangzott el hivatalos nyilatkozat, amelyet Roosevelt beszédével szemben való állásfoglalásnak lehetne tekinteni. Csak De Brinon, a francia kormány főmegbízottja a megszállt területen, jelentette ki, hogy „a tengerek szabadságáról Franciaországnak saját elképzelése van, mert gyarmatbirodalom és nem gondol rá, hogy azt feladja“. Arra a kérdésre, hol van az európai kontinens atlantióceáni határa, De Brinon azt válaszolta, „hallotta amerikai részről, hogy Dakar és az Azori-szigetek közvetlenül érdeklik Amerikát“. Végeredményben azonban nem mondott mást, csak hogy Franciaországnak meg kell védenie magát és gyarmatbirodalmát minden támadás ellen. Az Egyesült Államoknak Portoricóban a Zöldfoki-szigetekkel szemben tartott nagy gyakorlata aláhúzza Washington érdeklődését e szigetek iránt. Abban a válaszban, amelyet a washingtoni francia nagykövet jegyzékére adnak, ottani beavatott körök szerint hangsúlyozzák, hogy a németfrancia elbírálásánál nem anynyira a vichyi kijelentésekre, mint inkább a látható tényekre támaszkodnak és hogy Washington nem osztja Vichy értelmezését, amely szerint a fegyverszüneti feltételek valamennyi francia területen levő repülőtérre (Szíriára) vonatkozólag rendelkezési jogot adtak a tengelyhatalmaknak. A Relazioni Internazionali azt írja, hogy ,,Roosevelt úgy látszik, a végsőkig folytatja a játszmát. A Washington politikájának egykor alapjául szolgáló hagyományos semlegesség örökre eltűnt. Amerika állítólagos tervei miatt Portugália egyre erősíti az Azoriszigeteket, ahová szombaton újabb légi erőket küldtek. AZ IRAKI helyzetben bizonyos változás jelei észlelhetők. Az angol csapatok Bagdadot ostromolják, Kajlani iraki miniszterelnök Teheránba utazott. A fontosabb hivatalok és a kormány székhelyét áttették Moszulba. Iraktól keletre is tisztázódik a helyzet. A Szovjet teljesen megegyezett Iránnal. Azok a hírek, amelyek a közelmúltban arról szóltak, hogy a Szovjet nagy haderőt vont össze a Kaukázusban Irán határán, vagy valótlanok voltak, vagy nem álltak összefüggésben a szovjet-iráni kérdéssel. Az évek óta szünetelő vasúti forgalom a Szovjet és Irán között most újra megindult. A Közép-Kelet és a Távol-Kelet országai így kapcsolódnak bele egymásután a modern gazdasági és technikai életbe és úgyszólván már valamennyi elvesztette a titokzat mesebeli vonását, amely néhány évtizeddel ezelőtt még rajta volt a Harun el Rasid, az Ezeregyéjszaka, a Felkelő Nap, vagy a Fehér Elefánt országán. Pradzsadhipok volt sziámi királynak most bekövetkezett halála — meghalt surrey-i házában, 47 éves korában szívroham következtében — a Fehér Elefánt országára tereli a figyelmet. Pradzsadhipok 1925-ben lépett Sziám trónjára, 1932-ben az abszolút monarchia megszüntetését követelő néppárt forradalmi megmozdulására alkotmányt adott Sziámnak, ezt azonban Ez a nap a magyar királyi jótékony célú állami sorsjáték legközelebbi húzásának a napja! Ha még idejében gondoskodik arról, hogy beszerezze államsorsjegyét (ára, egész 15 P, fél 1.50 P), akkor önnek is esélye lehet a nyerésre! Főnyeremény: 40.000 P egy év utulva már felfüggesztette. 1934-ben szembaja ellen Amerikában kezelték, aztán világkörüli útra indult, Budapesten is kellemes napokat tültött. Távollétében a nemzetgyűlés elvi jelentőségű döntést hozott uralkodói mindenhatósága elllen, majd törvényben kötelezték a hazatérésre, ő azonban inkább lemondott és Angliában maradt. Mindez öt-hat évvel eztelőtt történt, az újabb események azonban oly messzire csatolták, mintha valamilyen rég elröppent világban játszódott volna le. A Fehér Elefánt országa azóta igen gyakorlati és aktív szerepet játszott és játszik a távolkeleti politikában a katonai párt vezetése alatt. SZENDIKE írta Kóbor Tamás . Emlékszel? Hogyne, különben nem állítottál volna be újra huszonöt év múltán. Gyönyörűségem te, tizenhétéves csodavirágom! Akkor is már olyan szép voltál, mint most. Épp úgy repdestek tiszta homlokod körül a bronzkígyók, épp oly üdeszomjasan nyílt meg ajkad. Nem tudtál szólni, de most is, mint akkor, megértettem néma beszédedet. Karomba kaptalak és őrült csókkal zártam le szájadat. Azért jöttél, hogy engem láss, kinek az írásaival megteltél. Te szépség, te báj, te kristálytisztaság, te ibolyaőszinteség, ki vergődött védekezve hozzám tapadva, gyermekkoroddal átfonva nyakamat. Tündérem, azért jöttéll Hogy Íród egyszer megcsókoljon! Te is megértetted csókos könyörgésemet: ugye nem hagysz el? Ugye megint jösz? Hunyt Szemmel vállamba fúrtad fejedet, úgy remegtetted belém a hangtalan igent. Majd rámemelted szemed, boldog mosollyal kibontakoztál karomból és újból átfogva nyakamat, remegő ajkkal dadogtad: — Bácsi, bácsi! Nem tudtad, mit műveltél ezzel a szóval. Én pedig azt is tudtam, mi történt veled. Hozzám menekültél, hogy megvédjelek magam ellen. Felocsúdtam. Én száraz karó, aki rózsatőnek érzem magam, mert a pillangó a rózsára szállt. Tévedés volt. Nálam voltál, de nem hozzám jöttél, hanem ahhoz a nagyszerűséghez, akit képzeleted alkotott költőd verseiből, prózáiból és helyette engem találtál. A szárnyaló poéta helyett a bácsit. Egy harmincéves idegent, akit a tizenhétéves leány csak vénnek érezhetett. A rajongó leány fölkeresi a költőt és egy férfi csókját érzi ajkán, aki iránt semmit sem érez, legfeljebb a fiatalság idegenkedését az öregségtől. Viszont csók forrt ajkára, első szerelmes csók és bárki adta, tüzet fogott tőle. Menekülni az idegentől és hozzátapadni perzselő szenvedélyei a szenvedély fellobbantójához — bácsi, bácsi! Az egyetlen lehetséges tiltakozás a forró vérnek felforralja ellen, karját nyaka köré fonva, hozzátapadva a szörnyű új érzés forrásához. Ugye nem hagysz el? Karomban pihegve már elhagytál. Küzködtél — nem velem, hanem magad ellen, hogy kiábrándultságod legyőzze szenvedélyedet. Ha nem éreztem volna a csók alatt, melyet ügyetlen vakmerőséggel már te adtál, láttam volna, mikor az ablakon át utánad futott sóvárgó tekintetem. Átrohantál a túlsó oldalra és szaladtál, szaladtál, sipkádat markolva, lobogó hajjal, repdeső szoknyácskával, két vékony lábikrával, mely futott a zsibongó utcán, mintha üldöznélek. És üldöztelek is szomjas szemmel és néma jajjal: sohasem jössz viszsza! Mégis visszajöttél! Itt vagy: Szemben velem foghatom kezedet, nézhetek szemedbe, csók távolságból és ... II. Az ősz költő bódultságában nem tudta, mit mondott, mit csak gondolt ebből a hagymázas érzésgomolyból. Fogta a szép asszony kezét és hiába kereste annak mosolygó szemében a múltat, mely neki égő jelenné vált. Egyszerre mintha szép álomból fölébredt volna a józan valóságra. A szép asszony mosolygott és ingerkedve szemébe fújta cigarettája füstjét. — A régi, egészen a régi — szólt kedves társalgó hangon. — Egy ránc sincs az arcán és a termete sem bízott el. — Ne mondjon ilyet, azaz mondjon akármit, én jobban tudom, öreg vagyok, de maga itt van és tizenhét évével visszahozta az én férfikoromat is. Ha elmegy, megint öreg leszek. Ifjúságom csak addig ifjú, amíg a magáé reám árad. Csengő kacagás. — Az én ifjúságom? Csak nem gondolja, hogy most is tizenhét éves vagyok! — Hát nem? — A hangja csodálkozó, tekintete, mely végigfutott az asszony alakján, egy kisfiú kételkedő szégyenlőssége volt, hogy kinevetik. — Kedves, amit mond és szívesen hallom. Közönséges embertől csak bók volna, de maga költő ... — Amit a költő lát, az igazi valóság. Bohókás sóhajjal, rövid matatás után egy arcképet halászott ki táskájából. — Ilyen a valóság? — Igen, ilyen! — kiáltott a költő és szinte kitépte kezéből a képet — ez ő, ez Maga. — Ez a leányom — nevetett az asszony — tizenhétéves és negyvenkettő a mamája. A költő kezében az arcképpel, figyelmesen nézte hol ezt, hol az asszonyt, oly fürkésző komolysággal, hogy az utóbbi csengő kacagásban tört ki. — Maga detektív is? A költő igenlően bólintott. — Rendben van, ez a Maga arcképe. — Hogyan, ez a kislány is negyvenkét éves? — Nem. Hanem maga is tizenhét.— Negyvenkettő! — kiáltotta az asszony. Lehet, hogy negyvenkét év előtt született, de ez nem valóság, hanem csak tény. A valóság az, hogy amikor belépett, rögtön ráismertem a kislányra, aki megígérte, hogy eljön és most itt is van. Itt van hűtlenül, mert ha akkor jön, én nem lennék magános és nemcsak asszonyom volna, hanem ez a bűbájos lányka is az én gyermekem lenne. Az asszony meghökkent, de csak egy pillanatra. Aztán a költő kezére paskolt és gyászos részvét hangján mondotta: — Maga akkor is költő, mikor nem ír verset? — Mindig, mindig! Hiába gúnyolódik, a valóságot maguk csak tudni képesek, holott meg kell érezni. És én ma is érzem, hogy nem az az igazi életünk, melyen végigmegyünk, hanem amelyiket elszalasztottunk. Ha akkor visszajön, ha akkor utána futok a szaladó kislánynak ... — Bácsi! — Igen, vénnek érzett, de fiatalnak ismert volna meg. Megrendült életének első szerelmes csókjától, de, a második ... . — Most is adná azt a másodikat? — A másodikat, az elmulasztott tízezrediket. Drága, egyetlen — visszajött... — És nem kapok egy második cigarettát is? — Bocsánat, hogy is gondoltam volna cigarettára! — De gondolhatná, hogy a cigarettához gyufa is kell. — Újból bocsánat! — És most kedves költőm, aki meg is érzi a valóságot, mit a közönséges ember csak tud . .. — Úgyis van, maga itt. . . — Most mesélem magának azt a valóságot, melyet csak tudok. Emlékszik, Selevér tanár úrra? — Selevér Ákosra? Hogyne, hiszen akkor tagtársam volt a Petőfi Társaságban. Hogy tanár is volt, elfelejtettem. — Osztályfőnöke volt a hetedik Á-nak, melybe jártam. Tavasz volt, gyönyörű, ragyogó tavasz és Selevér osztályfőnök úr a hűvösvölgyi erdőben sétált. Ott találta szemben egy tanítványát, ahol iskolaidőben javában csókolózott egy elsőéves orvostanhallgatóval. — Maga? ■— Az akkori tizenhétéves szénedike, akit életében elsőnek maga csókolt meg. ■ — Lehetetlen! — És az orvostanhallgató sem volt az első, hanem a harmadik és maga sem volt az utolsó, hanem a férjem, sorrend szerint a hatodik. — És talán nem is a költőhöz jött, mikor hozzám beállított? — De igen. Selevér Ákos is költő volt. — Gyenge költő. De annál keményebb osztályfőnök. — Botanizálnak ugye, szólt udvariasan kat lapot emelve. Hát holnap reggel jelentkezzék nálam egy csomó kői körcsinnel és kosborral. — Csókolózott! — Nem hiszi? Az ellenkezője hihetetlenebb volna. Kicsapnak, kesergett a kislány és megver az édesanyám! Haljunk még együtt? kérdezte ingerkedve a fiú. Erre dühbe jöttem és hozzácsaptam a könyvescsomagot, hogy széthullott. Nincs semmi baj! kiáltottam, az egyik könyv után kapva. A maga legújabb verskötete volt. — Ah! — így jutott maga egy hűvösvölgyi tragédiába, mint mentőangyal. Költő létére ismeri Selevér tanár urat és ha egy gimnazista kislány megkéri a költőt, az szívesen beszél érte az osztályfőnök úrral. — Minderről szó sem volt. — Hogy szólhattam volna! Nekem esett és összevissza csókolt. Ez biztató — gondoltam — egy bácsi, aki maga is csókolózik. De aztán ömlengeni kezdett, megriadás az első csóktól, stb. Most már, hogy szóljak a hűvösvölgyi csókolózásról, egy bácsinak, aki rámfogja a hamvas tapasztalatlanságot. Bácsi, bácsi! Hiába, nem merte folytatni és nem is akarta. Egy lány, akit Bagdadot átadják az angoloknak Vichy, május 31. (Német Távirati Iroda.) A Havas—OFI beiruti jelentése céloz arra, hogy az iraki helyzet az utóbbi negyvennyolc órában az angolok számára kedvezően fejlődik. Gépesített brit egységek átlépték Ramadinál az Eufrátest ,és már Bagdad külvárosainál állnak. A főváros fenyegetése miatt Sahbani gazdasági minisztert kiszemelték Bagdad védelmezőjévé, időközben azonban bizottság alakult a város igazgatásának átvételére, amely már arra tesz előkészületeket, hogy átadja a várost az angoloknak. Rasid Ali el Kajlani miniszterelnök észak felé elhagyta a fővárost. Úgy látszik, elejtették azt a gondolatot, hogy Moszul vidékén megszervezzék az ellenállás újabb támaszpontját. (MTI) Leszerelik az iraki fegyveres alakulatok 1.4 Istanbul, május 31. (KN) A l utóbbi iraki jelentések hírül adják, hogy az újonnan alaptott Iraki Nemzeti Bank kormányzója, Mumtaz Iránba utazott. A pénteken alakult „belbiztonsági bizottság“ megkezdte a fegyveres alakulatok leszerelését. 3 5. F&Ü hallom lóvenllabút, tagján L MI, IMNÍMI, flárion és Szász V, Bálványutca 3. sz.