Ujság, 1941. október (18. évfolyam, 223-248. szám)

1941-10-01 / 223. szám

Szerda, 1941 október , ÚJSÁG VOX HUMANITATIS Irta Jánossy Gábor Motto: Homo sum et nihil mihi alieni humanum puto. Ember vagyok és semmi se idegen nekem, ami — emberi. Ez az ősrégi deák igazság jutott az eszembe és kivánkozott ki a szivemből a pennám alá, mikor a pécsi Erzsébet tudományegyetem tudós jogkari dékánjának, az én nagyon tisztelt és szeretett uramöcsémnek, Molnár Kálmán dr.-nak az ifjúsághoz intézett, tanévet megnyitó beszédét, szózatát, intelmeit olvastam. Több volt ez a beszéd, ez a felhívás, ez az intelem egy akadémikus, egy konvencionális, tudományos megnyilatkozásnál, több volt mélyreható jogtudományi fejtegetéseknél, ez a beszéd férfias, bátor hitvallás, világnézeti kiállás és kinyilatkoztatás, egy az emberi haladás motorikus hajtóerejét alkotó gondolat eszme vagy eszmény mellett, az aeternum humánum, az örök emberiesség mellett való színvallás, bizonyságtétel volt. Annak a Krisztus tanítása szerint való, annak az isteni eredetű evangélium szerint való Igének a hangoztatása és hirdetése volt ezen intelem, ezen tanítás, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, annak az Igének, annak az örökkévaló tanításnak, isteni regulának a hangoztatása és hirdetése volt az a dékáni szózat, hogy „egymásnak terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztusnak törvényét“ — vagy miként az ősi zsoltár tanítja: „Egy Urunk s Atyánk van, egy test tagjai vagyunk, illik mint testvéreknek, szeretetben maradnunk. Isten úgy alkotá az egész világot, hogy csak a szeretet adhat boldogságot.*“ Azt mondotta ugyanis a tudós dékán úr, az ifjúság nevelő édesatyja, hogy „az első kérésem az az ifjúsághoz, hogy emberségesen emberek legyenek, mert a magyarok Istene mentse meg ezt a sokat szenvedett országot azoktól a papoktól, orvosoktól, jogászoktól és tanároktól, akikből az emberiesség hiányzik“. És azt is mondotta még, hogy az ifjúság politikai állásfoglalását komoly megfontolás előzze meg. „Ne csak a csillogó jelszavakat halljuk meg — mondotta Molnár Kálmán dr. —, de tegyük mérlegre azokat is, akik a zászlót lobogtatják s azokat is, akik a zászló alá sorakoznak, mert arra is sok példát mutat minden nép története, hogy szépszavú vezérek és érdektársaik hamis lobogó alatt saját céljaikat szolgáló dugárut csempésznek a közéletbe, félrevezetett, jóhiszemű fegyvertársaik támogatásával. És vonják le a következményeit, ha később látják be, hogy olyan társaságba sodródtak, olyan jelszavak igézete alá kerültek, melyek nem méltók az ifjúsághoz. Óvakodjanak az egyoldalúságtól. A tudományos vagy politikai kérdésekben különböző felfogású vagy pártállású szerzők érveit vessék össze, stb. Ez a hang, ez a szózat, az intelem, a legnemesebb, a legtisztább emberiesség hangja, szózata, tanítása, a német legjobbjai, a magyar humanisták örökragyogása szellemeinek; a Kossuth Lajosok, Kölcsey Ferencek, a Széchenyi Istvánok, Wesselényiek, az Eötvös Józsefek, a Szalay Lászlók, a Csengery Antalok, a Deák Ferencek, a Trefort Ágostonok, a Ballagi Aladárok ösvényén járó magyar státuszférfiak, tudósok, írók, politikusok, professzorok hagyományainak, ez örök magyar értékeknek a hirdetését és követését jelenti és a kavargó ködben nyílegyenes irányt mutat nemcsak a magyar ifjúságnak — de magának a nemzetnek is, hogy merre menjen, kit és mit kövessen, ha históriai hivatását betölteni és nemzeti létét, haladását, nemzeti nagyságát biztosítani akarja ezen a földön, melyen kívül a nagy világon nincsen számunkra hely. Szivedbe véssed és fogadd meg, nemes magyar ifjúság tanítómestereidnek, a Molnár Kálmánoknak, a Szent-Györgyi Alberteknek és a többi élő és már régesrég elmúlt nagy magyar humanista tudósainknak, íróinknak, költőinknek intelmeit, hogy ha majdan a tudomány csarnokaiból az életre felkészülve és az életbe kilépve, kezedbe veszed a haza, a nemzet sorsának intézését, e tanításokkal, ezen örök magyar regulákkal a szivedben és elmédben, acélos elszántsággal, minden magyar erőt egyesítő közös munkával valóra válthassad a magyar nép édesatyjának imádságát, amely ekképpen hangzik: „Első imádságunk az, hogy Magyarország független legyen, sorsának intézését a saját kezébe vegye.“ S ugyanő mondatta s hirdeti néked, nemzetem világa, jövője, óhajtva várt nagyságának s eljövendő régi dicsőségének záloga, magyar ifjúság: „Én a magyar korona alatt testvériesen szabad, boldog népeket akarok látni, akik közül senkinek se legyen joga a másikra irigy szemekkel tekinteni. S amíg karomat bírom, amíg fejemben egy gondolat, szívemben egyetlen csepp vér él, a magyar korona épségének, országunk önállóságának, nemzetünk szabadságának, becsületének bántalását gyáván elnézni sohase fogom.“ Ezek a gondolatok törtek elő öreg magyar szívemből, amikor itt a nyugati végek hallgató erdőiben bolyongván, a Janus Pannonius ősi egyeteme tudós és bölcs professzorának az örök humánum sugallta tanévmegnyitó szózatát olvasgatván s elmerengvén a sárguló levelek hullásának, délre szálló vándormadár bucsuénekének zsongitó muzsikáján, ajkaim a Szózat költőjének zsoltáros szavait mormolják: „És még neked virulnod kell ó hon, Mert Isten, ember virraszt pártodon.“ Rosta Iános fetttzélelta eztesi lamicsnok: Csökkent az indokolatlan vásárlási láz és remélhetőleg hamarosan meg is szűnik Felesleges volt burgonyát halomra vásárolni, mert megromlik. Bőséges burgonyakészletek állanak rendelkezésre. Fokozódik a hagymafelhozatal. A vajellátás kérdése is rendeződik A főváros közélelmezési bizottságának ülésén többen időszerű közélelmezési problémákat tettek szóvá. A felszólalásokra válaszolva Rosta János dr. tanácsnok, hangsúlyozta, hogy a főváros — úgy mint az elmúlt évben is — mindent megtesz Budapest közélelmezésének biztosítására. Szendy polgármester utasítására a közélelmezési ügyosztály megfelelő készleteket tárol. A főváros nagytétényi sertéshizlaló telepének sertésállományát állandóan fokozzák és egyben gondoskodnak megfelelő mennyiségű sertéstakarányról is. A szegényebb néprétegek ellátása érdekében gondoskodik a főváros arról is, hogy elegendő lóhás kerüljön forgalomba. Rosta tanácsnok ezután elmondotta, hogy teljesen indokolatlan zavarok mutatkoztak a burgonyaellátás körül. A budapesti háziasszonyok egy része felesleges aggodalomból a napi fogyasztásnál nagyobb mennyiségű burgonyát tárolt, annak ellenére, hogy a most forgalomba kerülő burgonya még nem ellehető. A felesleges készleteket összegyűjtő háziasszonyokat most az a veszély fenyegeti, hogy tárolt burgonyájuknak egy része gyorsan megromlik. A főváros közélelmezési hatósága az indokolatlan burgonya felvásárlással szemben nem akart erélyesebb eszközökkel fellépni, ehelyett nap, mint nap egyre fokozta a burgonyafelhozatal ütemét. Hasonló volt a helyzet a hagymánál is. A hagymapiacon szintén mutatkoznak nehézségek, de az ügyosztály gondoskodott a hagymafelhozatal fokozásáról is. Ezeknek a körültekintő intézkedéseknek köszönhető, hogy a piac megnyugv- A botrány írta Szegedi István A Czipernovszky-lányokat mindenki ismerte a városban. A Czipernovszky-lányok a város életének és fejlődésének különböző korszakaiban más és más fajta szerepet játszottak, de mindenkor megkülönböztetett helyet foglaltak el a város társadalmi életében. A Czipernovszky-lányok minta gyerekek voltak gyerekkorukban, mint a lányok leánykorukban. Később felcseperedtek a leányok közös rossz tulajdonsága ez, ők sem voltak kivételek. Felcseperedtek, megnövekedtek és míg a többi leány ugyancsak kente, pucolta magát, a Czipernovszkylányok dermedt szigorúsággal öltözködtek. És míg a többiek majáliséjen, ablakon át, kertalji sétán sok mindent megengedtek maguknak, a Czipernovszky-lányok élete makulátlan tisztaságú volt, mint egykor a fehér babaruhájuk. A mendemonda csúnya fekete varjúja károgva szállt a városban házról-házra, csak a Czipernovszky hordta háza tetején nem mert leszállni, ott végkép elakadt a hangja. De még aztán nem is elégedtek meg a Czipernovszky-lányok ilyen negatív dicsőséggel. Erényesnek lenni véleményük szerint olyan önmagától értetődő, mint az, hogy valaki csak aznap mosott vasalt fehér blúzt ölt magára. Ők gondoskodtak életük kiépítéséről arra az esetre is, ha talán mégsem érné el őket az a bizonyos szerencse, ami úgy a rendes, mint a rendetlen leányzó a házasság révében vélnek felfedezni. A legidősebb Czipernovszky-lány elvégezte tehát a postamesteri tanfolyamot. A második óvónői vizsgálatot tett. A harmadik, akinek már kevesebb jutott a szellemiekből, ügyeskezű teremtés volt, ez előkelő fővárosi szalonban tanulta ki a szabásművészetet. A Czipernovszky-lányok előrelátása igen helyénvalónak bizonyult. Az élet sokszor keresztülhúzza a legalaposabb számítást is és imhol, a három derék leányzó, akiknél különb feleséget aligha lehetett elképzelni, bizony pártában maradt. Sok év múlt el azóta, de Czipernovszky Krisztina, az óvónő, Etelka, a postamesternő és Julia, a szabónő, mindvégig derekasan megállták a helyüket és ma is megkülönböztetett tiszteletnek örvendenek a városban. Szavuk sokat nyom a latban és különösen a rend és tiszta erkölcs kérdésében ők alkotják a legfőbb farmát. Sághy Gyurka, aki fenn Pesten végezte a mérnöki tudományt és oklevelével a zsebében hazajött kultúrmérnöknek, mindenféle bolondériával lepte meg a várost. Nem elég, hogy monoklit viselt és nadrágját hetenként vasaltatta, de tele volt sportőrülettel, amit a Műegyetemiek sportklubjában szívott magában. Maga is kitűnő úszó és evező, csakhamar rájött, hogy a város folyója voltaképpen nagyon alkalmas e két sportág űzésére és addig lelkesedett és lelkesített, amíg csakugyan felépült a város urainak közadakozásából az első uszoda és csónakház. Az uszoda melletti dombon állt a Czipernovszky-kúria. Ott éldegélt a három leány szigorú magányban, egyedüli élvezetük volt, ha esténként, naplementekor ablakukból a folyó és lankás halom nyugodt, emberektől meg nem zavart szépségében gyönyörködhettek. Ám az uszoda tetemesen megzavarta ezt a nyugalmat. Nagy, otromba négyszögével kellemetlen éket vert a lanyha táj gömbölyded vonalaiba és nemsokára egyéb zavarokkal is szolgált. Az uszoda tetején Sághy Gyurka szakértelme napfürdőt rendezett be. Gyurka minden bolondériája mellett is okos fiú volt, aki számolt a számolandókkal és gondosan úgy vezette az építkezést, hogy a napfürdő számára készített emelvényre a város egyetlen lakásából se lehessen belátni. Az uszodát ünnepélyesen megnyitották és annak legkedveltebb intézménye mihamar a napfürdő lett. Amolyan nyári kaszinó, ahol az urak a meleg éghajlatnak megfelelő könnyed viseletben beszélték meg a város dolgait, miközben a fiatalság könnyelmű ugrándozások közepette élte világát. Sághy Gyurkának teljes sikere volt és valósággal ünnepelték a kedvelt uszoda megteremtéséért. Ámde az urak zavartalan öröme nem tartott sokáig. Csikós Feri, a főkapitány, egyik délután a szokatlan uszódrészben, teljes szolgálati díszben jelent meg a napfürdő forró deszkáin. A főkapitány félig-meddig hivatalos hangon körülbelül ezeket mondta: — Urak, nagyon sajnálom, hogy meg kell zavarnom a mulatságokat, de felkérlek benneteket, hogy azonnal hagyjátok el a napfürdő területét. Az urak csodálkozva néztek egymásra, de Csikós Feri komolyan folytatta: — Igen, igen, gyertek csak, lent majd elmondom, miről van szó. A medence partján félig csuromviz, félig vörösre főtt férfiaknak magyarázta a főkapitány, hogy a Czipernovszky-lányok botrányokozásért feljelentették az uszoda napfürdőző férfiait. A feljelentés szerint a férfiak felettébb hiányos öltözékban mutatkoznak ehelyütt, amit a Czipernovszky-ház lakói nagyon jól látnak és amely látványt kénytelen-kelletlenül kell hinniök. Minden szem Sághy Gyurkára szegeződött. Gyurka elsápadt és csak ennyit mondott: — Ez lehetetlen. Én pontosan kimértem a napfürdő korlátjait: a napfürdő területére nem lehet belátni. Sulyok Péter, az ügyvéd, hevesen kifakadt: — Vekszatura az egész. Kérem a Czipernovszky-ház műtanrendőri bejárását annak megállapítása tekintetéből, miszerint tényleg beláthatni-e onnan napfürdőnk exterritoriális területére. Az ügyvéd javaslata kapóra jött a főkapitánynak, magát is bosszantotta a dolog:— Elrendelem — szólt hivatása magaslatán —, hogy a detektívfelügyelő szálljon ki a helyszínre és állapítsa meg a belátási területet, így is történt. A főkapitány utasítására másnap délután 2 órakor néhány úszódresszes úr felment a napfürdőbe. Ugyanakkor a detektív megjelent a Czipernovszky-kisaszszonyok lakásán és sorra vette az ablakokat: — De kérem, hölgyeim — mondotta udvariasan —, hiszen innen nem lehet belátni! A legidősebb Czipernovszky-lány, mint a vércse, vijjogott fel erre a megállapításra és odavezette a detektívet az ebédlő középső ablakához. Az ablakhoz már előzetesen odatolták az asztalt. Czipernovszky Krisztina korát meghaladó fürgeséggel pattant fel az asztal tetejére: — Jöjjön csak fel, felügyelő úr! Nézzen csak oda! A detektív felkászolódott az asztalra. Az- asztal tetejéről valóban egy kis ágaskodással be lehetett pillantani a napfürdő paradicsomi rejtelmeibe. A főkapitány nagyot csapott az előtte fekvő detektívjelentésre: — Végzés! — ordította szentori hangon. — A feljelentőt alaptalan panaszával elutasítom. Az ebédlőasztal arra való, hogy ebédeljenek rajta, nem pedig, hogy koros hölgyek turisztikai kirándulásokat végezzenek ottan. Az urak a bölcs végzés után vígan napfürdőztek tovább, így simult el a botrány, miközben a mende-monda fekete varjúja elmerészkedett a Czipernovszky-ház tetejére , és bátortalanul károgott egyet-kettőt a hozzáférhetetlen leányok feje felett. Akik soha többel nem tettek feljelentést. 3 Három «Set« állomás: 1. Elhatároztam, hogy megtartom az osztálysorsjegyet, amelyet a főárusító címemre küldött. (Azonnal, azonnal, azonnal!) 2. Megrendelem a sorsjegyet. (Sürgősen, minél előbb!) 3. Kifizetem. (Ráér a húzás előtti héten!) dott, a vásárlási láz visszaesett és remélhetőleg végleg meg is szűnik. Hangoztatta a tanácsnok, hogy felesleges külön készleteket tárolni, mert az elkövetkező hónapok alatt a burgonya-, hagyma- és egyéb élelmicikk-felhozatal zavartalan lesz, mert előrelátó intézkedésekkel sikerült megszervezni a piacot. A marhafelhajtás és vágás kielégítő. Bejelentette még Ilosta tanácsnok, hogy a vajellátás zavartalan megoldására is megvan a kilátás, annál is inkább, mert Budapesten a szükségleten felüli mennyiségű vaj van. A bizottság tagjai megnyugvással vették tudomásul Rosta dr. tájékoztatóját. Magyar katonabravurok A magyar katonavirtus kiváló példáját mutatta Ózdy Gyula hadapródőrmester, aki a visszavonuló ellenség üldözése közben járőrével több mint tízszeres túlerőben levő szovjet csapatra bukkant. Ózdy hadapródőrmester pillanatig sem torpant meg, bátor rámenő támadással megrohamozta a túlerejű ellenséget és hamarosan kiszorította a faluból. ♦ A június végén elrendelt megtorló bombatámadások alkalmával Benkő Dezső címzetes repülőőrmester rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett indult el feladata végrehajtására. Az ellenség igen erős földi légvédelmi elhárító tüzeléssel fogadta, Benkő azonban a legnagyobb vakmerőséggel egészen alacsonyra ereszkedett s ugy hajtotta végre megsemmisítő hatású bomba- és géppuskatámadását a megjelölt katonai célpontok ellen.