Ujság, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-01 / 1. szám
CSÜTÖRTÖK, tftfl jawuAk ! ÚJSÁG a Eles német állásfoglalás brit-szovjet szövetség ellen ___ Churchill beszéde Ottawában. Olasz vélemény a brit miniszterelnök beszédéről. Japán előnyomulás a csendesóceáni harctereken Mindössze négy hónapja tartott még akkor a világháború, amikor a történelem óramutatója az 1940-es évszámhoz érkezett. Aki azon a szilveszteri éjszakán végignézett a földön, az elé a következő látvány tárult: Közép- és Nyugat-Európa határán két hatalmas erődítési mű nézett szembe egymással, a franciák Maginotvonala és a németek Siegfriedje. Érintetlen volt mind a kettő és a közöttük levő terepet csak elvétve verték fel járőrök csetepatéi, meg nehéz tüzérségi harcok, olykor pedig repülőgépek felderítő vállalkozásai. A két vonal mögött két ország közel másfélszázmillió népe élte a háborús viszonyokhoz többékevésbbé alkalmazkodó életét, jóval túl a Maginot-n, északnyugaton, pedig az angol sziget adta át magát, légvédelmi sötétségben és egyéb korlátozások között, szinte gondtalan és bizakodó várakozásnak. Nyugatnak ezzel a háborútól nem túlságosan zavart képével drámai ellentétben állott Kelet-Európa helyzete. Lengyelország már közel negyedéve legyőzötten hevert a néhány hetes villámháború eredményeképpen. A Szovjet Unió pedig óriási erőkkel próbálta megtörni a finnek ellenállását a Mannerheimvonalon. Délkelet-Európában és a Balkánon, Európa hajdani viharsarkaiban látszólag csend és béke honolt — és újra meg újra felbukkanó gyanakvás, hol egyik, hol másik irányba. Ugyanez volt a helyzet Észak- és Északnyugat-Európa semlegességhez ragaszkodó kisebb és nagyobb országaiban, meg Délnyugat-Európában — és a béke hangjai hallatszottak a magát nemhadviselőnek kinyilatkoztató Olaszország felől is. A délafrikai Unió, továbbá az Afrikában és Ázsiában levő francia és angol gyarmatokat és mandatárius területeket még nem érintette közvetlen közelről a háhoni, csak annyiban, hogy ember és hadianyag szállításával fokozottan ki kellett venni részüket a közös erőfeszítésből; ugyanez volt a helyzete Kanadának, Ausztráliának és Új-Zéélandnak, a Brit birodalom önálló dominiumainak. Ázsia keleti részén váltakozó intenzitással folyt a már évek óta tartó japán-kínai háború. Az Északamerikai Egyesült Államok és Dél-Amerika latin országai viszont csaknem korlátlanul örvendhettek gondosan megőrzött békéjüknek. Legfeljebb az óceán keleti partjairól érkező háborús hírek folytán közvéleményükből kiváltott reakció figyelmeztette őket arra, hogy nincs többé tökéletes elszigeteltség és hogy a földet rázó viharok felettük sem múlhatnak el nyomtalanul. Egyébként az 1940-es újévi beszédek és üdvözlések, akár hadviselő, akár nem hadviselő, vagy semleges országban hangzottak is el, csaknem egyértelműleg békevágyat s ugyanakkor harckészséget juttattak kifejezésre. Lebrun, a francia köztársaság elnöke, újévi beszédében egyebek közt azt mondotta, hogy a francia seregek „a népek szabadságáért, a civilizációért, a jogért és haza üdvéért küzdenek“. Göbbels szilveszter esti szózatában arra mutatott rá, hogy „a német külpolitikának sikerült az angol bekerítő politikát megsemmisítenie“. Általában pedig mindenfelől a hadviselők táborából a nagy erőpróbára való készülődés jelei mutatkoztak. Ennek a második háborús Szilveszternek külpolitikai napi krónikáját a következő szavakkal kezdettük: A múlt magában hordozta a jelent, a jelen a jövőtől terhes. Az új év sohasem jelent újrakezdést; ami január 1-től fogva történik, az logikus — vagy a történelemalakító erők szeszélyessége folytán sokszor inkább: illogikus és érthetetlen a folytatása annak, ami december 31-e előtt lejátszódott. Aki laikus (és ki nem laikus ma a világon, egy-két csakugyan beavatotton kívül?!) a szilveszteri ólomöntés szokásán felbuzdulva jövőt próbálva jósolni mindabból, ami a távoli és közeli múlt üstjében forrott, azt lelkiismerete kell, hogy figyelmeztesse arra: azoknak a múltbeli eseményeknek rengeteg olyan eleme van, amelyet ő vagy egyáltalán nem, vagy csak vágyálmainak rózsaszínű ködén keresztül ismert. Ez az egy év előtt írt megállapításunk, úgy hisszük, helytálló ma is. Egyébként az 1941-es új év nekünk magyaroknak mindennél magasztosabb örömöt jelentett, mert az esztendő fordulását az anyaország határain belül ünnepelhettük immár a huszonkét éven át elszakítottságban élt északerdélyi testvéreinkkel. — Egész Európa képe az 1941-re forduló év küszöbén lényegesen más volt, mint egy esztendővel előbb. A kora tavasszal lezajlott északi hadjáratban német megszállás alá került Dánia és Norvégia, majd a május 10-én megindult offenzívában elbukott Hollandia, Belgium és Franciaország, Moszkva és Helsinki között béke volt és a szovjet berendezkedett a Finnországtól elszakított területen. Bulgária azáltal, hogy Romániától visszakapta Dobrudzsát, részben megvalósította nemzeti aspirációját, míg Anglia különösen 1940 augusztusától fogva, félelmetes erejű légi támadások hosszú sorát kellett, hogy kiállja. Görögország háborúban állott Olaszországgal, Kelet- és Észak-Afrikában pedig az olaszok offenzívájának sikeres lezajlása után a brit csapatok kezdték átvenni a kezdeményezést. Világpolitikailag 1941 elejére a bélyeget Roosevelt angolbarát szózata és a körülötte kialakult polémia nyomta rá; az elszigetelődés pártiak, élükön Wheeler szenátorral, éppen az új év táján egymásután keltek ki az elnök ellen, hangoztatva, hogy „Amerika már nem csendesen halad, hanem rohan a háborúhoz vezető úton“. Az újévkor szokásos napiparancsok közül kiemelkedett Hitleré. Mint a német hadsereg legfőbb hadura, a Führer megköszönte katonáinak az 1940-ben elért nagy győzelmeket. Göring birodalmi tábornagy, mint a légierő főparancsnoka, szintén köszönetet mondott katonáinak a sikerekért és hangoztatta: „azért harcolunk és győ KAPHATÓ MINDENÜTT cukorkát az orvosok Lntják köhögés a rekedtség ellen. Influenzás időben nélkülözhetetlen. Főlerakat: FÜLJEK J. BUDAPEST, VII., Damjanich utca 42 szám. Telefon: 420-239. magyar, ő'ök kév&Éorág. imája Idta Jánosi Mária Az év zuhan, az óra jár, Siet a végtelen, Változik az időhatár Percenként, hirtelen. Jön a ma, a tegnap eltűnt S holnap következik ... Uram! Te légy akkor velünk. Ha szivünk vétkezik. Isten! Vezess! E föld, e szív Tiéd volt s a tiéd, Ha a gonosz csábít és hív, Nagy jóságod kivéd. Lelked rajta ez a haza, Ereje szent neved, Élete, hite, igaza Csak az, hogy szereted. Ezer éve, hogy itt vagyunk S innen nem mozdulunk, Gyakran vérzett testünk, tagunk, Te tudod, óh, Urunk! Nincs s nem lesz itt magyar halál, Megóv erős karod, Nevünk örök dicsfényben áll, Mert te úgy akarod. Óh, tarts is meg és adj erőt, Pékét, szeretetet, Vetést, áldott, kenyértermet, Mit magyar kéz vetett! Ha zúgó vész sújt szertelen, Vérben fekszünk s kelünk, Ijeszt a múlt, jövő, jelen, — Csak te maradj velünk! Feleségcsere (Részlet a „Koncert”1-ből) írta Hermann Bahr Fordította Innocent- Vincze Ernő SZEREPLŐK Heink Gusztáv . . . Kray Tivadar Mária, a felesége . Makay Margit Dr. Jura Ferenc . . Timár József Fiaikó, a felesége . . Dayka Margit (A Nemzeti Kamaraszínház idei nagy sikere a Koncert. A híres vígjáték második felvonásából közlünk részletet. Heink Gusztáv zongoraművész hegyi vadászházában játszódik a jelenet. Ide szökött vidéki koncert ürügyével a zongoraművész dr. Juráné társasaságában. Dr Jura pedig Heinknével, a zongoraművész feleségével utánuk utazik. Jura először egyedül köszönt be Heink vadászházába s a zongoraművészt rá akarja átírni, vallja be, hogy a felesége Jülinike is itt van a házban. Heink hevesen tiltakozik.) HEINK: Megmondtam, a felesége nincs itt. És ha akarja, még egyszer és ahányszor csak akarja, a becsületszavamat adom, hogy ... JURA: No látja! Ugye, mondtam, hogy itt van! HEINK (ordít): Ha én a becsületszavamat adom... JURA (élénken, gyorsan): Az ember csak akkor adja becsületszavát, ha oka van rá! Egyébként semmi értelme! HEINK: Ha nem hisz a becsületszavamnak . .. JURA: Dehogy nem hiszek! Sőt, számítok rá! HEINK (befejezi): — akkor nincs több beszélnivalónk. (Hátat fordít neki és fel-alá járkál az asztal előtt, végig a szobán.) JURA (nézi, aztán az asztal mögé lép, középre, lemondóan): Hát jó! Ahogy akarja! Szóval, a feleségem nincs itt? HEINK (fel és alá jár, kurtán): Nincs. JURA: Sajnálom. HEINK (járkál, türelmetlenül, izgatottan): Azt szerette volna, ha itt találja? JURA: Azt. Sokkal könnyebben boldogulnánk egymással. Az élet oly rövid! HEINK (járkál, türelmetlenül): Nem tudom, miről beszélhetnénk még! JURA (elégedetten): Ó, sok mindenről! Csak most kezdjük. Majd még csodálkozik. (Miközben a középajtóhoz megy.) Várjon csak! (Kiszól a középajtón.) Mária, kedves, gyere be! MÁRIA (még kint): Jövök, Ferikém! (Belép turistamódra öltözve; Heinkel barátságos bólintással üdvözli): Szervusz, Guszti. HEINK (az asztal mellett áll, megdöbbenve): Mária! Hogy kerülsz . .. ? JURA: ülj le, kedves! (Hellyel kínálja.) Foglalj helyet! FINT (kirobban a másik szobából, nekiront Jurának): Mi ez? Tegeződtök? HEINK (bosszúsan roppant, Finihez): Fini! Mi jut eszedbe, hogy FINI (majdnem sír a dühtől, Heinkhez): Hagyj békén! Csak nem hallgatom nyugodtan, hogy a férjem egy idegen asszonnyal ... MÁRIA (teül és elégedett mosollyal nézd végig Finikén). JURA (mindvégig nyugodt és a történtek ellenére is barátságos, közbevág): Rögtön, Finikém! Azonnal megtudsz mindent! Ülj csak le! (Heinkhez): Bocsásson meg, hogy fen is tegezem a . . . az első feleségemet. A szokás hatalma. FINI (fexiált): Ferni JURA: Alomnál, Finikém! Tartsuk meg It sorrendet. Ülj le! (Fini Mári mellé akar ülni, az asztal jobboldalán, Jura int): Nem, nem! Ne óla ülj, kérlek, inkább ide! (Egy pillantással a két aszszonyra): Nem lehessen tudni! Mindenesete jobb, ha közöttetek van az asztal. (Heinkhez): Nem foglal helyet tanár úr? HEINK ! (legyint: gúnyosan): Köszönöm, s nagyon figyelmes! (Fini székek mögé lép, ott megáll összefont klókkal és állandóan Máriát néz( röviden Jurához): Lesz szíves megmondani végre, mit jelent mindez? JURA: R®tön, tanár úr, rögtön! (Leül asztalhoz, közéjük): Nem tart smet. Hiszen nem akarunk egyeb, ugyebár, mint rendet teremtni. HEINE ( hirtelen mérgesen): De Mária, hogy te ebben ... MÁRIA: Érlek, Guszti, hallgasd meg Jura doktort Igaza van. JURA: Hiszen éppen az a baj, hogy a tanár úr nem akar meghallgatni. Már régen mindent elintéztünk volna HEINK (elkeseredetten sürgeti): Kérem Hallgatom. Tessék. Kezdje. JURA: mindenekelőtt, szabad néhány kérdést feltennem? Még pedig előszö is téged kérdezlek, Finike! Kéllek, mondd meg nek i kém . FINI (sírás fojtja a torkát, alig tudja kipréselni a szót): Mit? JURA: Mondd meg, szereted-e a tanár urat? FINI (összehúzza magát, lesunyja a fejét). NEVIK (izgatottan): Hogy meri ezt... ? JURA: Kérdezni csak szabad? Megmondhatja, hogy: „igen". Végre is, nem szégyen! MARIA (lágyan): Legelőbb is ezt akarjuk hallani. HEINK (izgatottan): De hogy neked mi közöd ehhez?! MÁRIA (kissé bocsánatkérű hangon): No, talán valamicske közöm mégis van hozzá? JURA: Tartsuk meg,, a sorrendet, ha szabad kérnem! Finike, mondd, szereted a tanár urat? FINI (hallgat). JURA (kis szünet ütán): Nem hihetem, hogy elsültesz valakivel egy napot a lakásán, anélkül . . . HEINK (közbevág, mintha ellene akarna szegezni valamit): Bocsásson meg, kérem ... JURA: Hiszen megbocsátom! HEINK (hevesen): Úgy értettem, hogy ... JURA: Hagyja felelni Finikét! HEINK(Finihez, röviden): Felelj! JURA: Nem, megijesztenie nem szabad! Hadd mondja meg elfogulatlanul az igazat! Légy nyugodt, Finikém! Ha esetleg, netán, mégis úgy volna, hogy egyáltalán nem szereted a tanár urat, csak ugrattad . . . HEINK (felhorkan): De kérem, Jura doktor, most már.. . JURA (határozottan közbevág): De kérem, tanár úr, most már... MÁRIA (közbe): De kérem, uraim, most már... most már hagyják végre önagyságát szóhoz jutni! JURA (nyugodtan): Igen. Kér! Bemutatja :MARHITZ VIII., József-körút 573? Vidéki fiúók: SZOLNOK, Kossuth-tér 1. szám. Rádiót bemutatjaKollmann M. V., Szent István« körút I». Telefon 120-Mi zánk, hofy a német nép éljen és bevégezze vezérének művét“. O 1 Kemény harcok a csikorgó hidegben hullámzó kerti fronton, a gyarmati hadjáratok történelmében páratlan arányú küzdelmek Észak-Afrikában; óriási területre kisugárzó elkeseredett háború, a Csendes-óceánon; ez jellemzi újévünket, ha a hadjáratszemszögéből tekintjük. Mi magyarok ezen az Újéven is a Gondviselés iránti mély hálával tekinthetünk vissza az elmúlt esztendőre azért, mert győzelemhez segítette fgyvereinket a Délvidék visszafoglalásában Ha a harcterekről a dipimrácia frontja felé vetjük tekintetünket, azt látjuk, hogy ott nem kevésbbé élénk a szembenálló felek viaskodása. Kiemelkedő esemény a világpolitikai arcvonalon Anglia és a Szovjet Unió barátkozása,amely Eden most lezárult moszkvai látogatásával új fejezethez érkezett. Ehhez a britszovjet együttműködéshez egyébként igen figyelemreméltó kommentárt fül a Német Távirati Iroda diplomáciai levelezője. Kifejti, hogy Edel, moszkvai megbeszélései rávilágítanak arra, milyen árat hajlandó fizetni Anglia azért, hogy birodalmából valamit megmentsen. A Német Távirati Iroda diplomácia levelezője szerint Anglia az egész európai földrészt ki akarja szolgáltatni a bolsevizmusnak jutalmul azt a katonai megmentésért, amit Moszkvától remél. Utal a német kommentátor a Timesnak arra a cikkére, amely „a Szovjettel közös politika“ mellett tör lándzsát s amely szerint a bolsevizmusnak jelentékeny szerepet tartanak fenn „Európa újjárnedezésében“. A Daily Telegraphnak egy közleményére hivatkozva, a NTI diplomáciai levelezője azt írja, hogy a Szovjet követelte s Nagy-Britannia már meg is adta neki azt a jogot, hogy beavatkozzék Közép- és Nyugat-Európa belső viszonyaiba. A berlini diplomáciai levelező szerint az angolszász világ ilyenképpen „fullajtár - szolgálatot tesz a pán-bolsevizmusnak“, amelynek koncként odadobja Európát. Egy másik berlini távirat szerint illetékes német hely a következőket közli: „Még mielőtt Sztálin és Faden megkezdte volna tárgyalásait, ismeretessé vált, hogy az öszszejövetelen szóba kerül Európa újjárendezésének kérdése is. A megbeszélések — mint az azokról kiadott hivatalos közleményből és az angol sajtó hangjából kitűnik —■ olyan eredményre vezettek, amely — mint illetékes német helyen mondják —, Anglia eddigi magatartása után ítélve, nem is lehetett volna másmilyen, mindazonáltal furcsa. Semmi kétség sem lehet aziránt, hogy Eden a megszorult, helyzetében ismételten kért fokozottabb mértékű véradó fejében azt ígérte bolsevik szövetségesének, hogy a háború befejeződése után a bolsevizmusnak kiszolgáltatja az egész európai szárazföldet. Még az angol lapok magyarázó közleményei sem igyekeznek elleplezni ezt N ^poK.SON____________ 5ZUC5NÉL LEGYEN: RÁKÓCZI-ÚT