Ujság, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-04 / 3. szám
*B&fe&ikémf Olyat akár hallottam, kérlek, hogy egy primadonna, vagy egy fűszeres, vagy egy pénzbeszedő megsértődött, de hogy egy bejgli megsértődjék, ilyet még soha nem pipáltam. Pedig Te az idén megsértődtél, Bejglikém. Igen, haragszol rám, bujkálsz előlem. Akár otthon vagyok, akár vendégségben, folyton elkerülsz. Karácsony estéjén behoztak Belőled otthonunkba egy keskeny tálacskán tíz szeletke mákost és öt dióst — vékonyabbak voltak, mint szalámiszeletek egy kávéházi imbiszben. Mire felocsúdtam, már szét is kapkodtak a többiek. Szóltam, hogy hozzanak be még egy tállal, mire a ház asszonya kurtán kijelentette, hogy a bejgli elfogyott. — Idén nem lesz bejgli-dömping — tette hozzá ridegen —, nem lesz bejgli-kótyavetye. Sóvárgó pillantást vetettem az üres bejglis tálra, nyeltem egy nagyot és gondoltam: no, nem baj, majd küldenek ajándékba a rokonok, szomszédok, barátok és ismerősök. Tavaly is annyit küldtek, hogy még húsvétkor is volt karácsonyi bejglink. Emlékszem, be se fért a lakásba, huszonöt rúd dióst és negyven mákost le kellett hordatnunk a pincébe. Nos, idén senki se küldött. Gondoltam, sebaj. Karácsony másodnapjára Letenyeiné hívott meg vacsorára, ott betegre ehetem magam. Letenyeiné ugyanis hírhedt bejglikínáló, magunk között mindig a ,,Bejglis Letenyeiné"-nek nevezzük. Tavaly nem fogadtam el a meghívását, mert még élénken élt emlékezetemben a két év előtti gyomorhurut, amit Letenyeiné bejglijeitől kaptam. Idén elfogadtam a meghívást, mert most, hogy hűtlenül elhagytál, beglikém, szörnyen megkívántalak. Alig nyúltam a többi ételhez, hogy több hely maradjon Számodra. Végre behoztak. De ah, minő csalódás! A mi otthoni, szalámivékonyságú szeleteink ökölvastagságúaknak tűntek Letenyeiné cigarettapapírvékonyságú bejgliszeletkéihez képest. A szemfülesebb vendégek pillanatok alatt szétkapkodták, nekem már csak egy nyeszlett mákos, meg egy töpörödött, fél darab diós jutott. A mákosban nem volt se vaj, se cukor, a diósban nem volt dió. Valami mogyoróhulladékkal kevert fűrészpor-reszelék volt benne, csenevész rétegekben. Újév napján, amidőn már láttam, hogy ingyért nem akarsz az enyém lenni. Bejglikém, elhatároztam, hogy pénzért vásárollak meg. Bementem szégyenszemre egy cukrászdába és pénzért vettem bejglit. Bejglit... készpénzért! Úgy éreztem magam, mint aki naptárra ad ki pénzt, vagy, mint aki pénzért veszi a levegőt, öt pengőt adtam ki Rád, drága, sőt méregdrága Bejglim, de nem mondhatnám, hogy jóllaktam Veled. Hiába, no, szerelmet nem lehet pénzért vásárolni. Igen, most már belátom: rossz voltam Hozzád. Amíg önzetlenül, ingyért tettél az enyém, nem becsültelek meg. Kigúnyoltalak, kivicceltelek. Ezért érzed sértve magad, ezért bujkálsz előlem, ezért tolsz ki velem. Bejglikém, bocsáss meg, ígérem, soha többé nem írok humoreszket a mindenre elszánt Buck-kivánókról, akiket csak a megmaradt bejglikkel kínálgatva tudtunk elriasztani. Becsületszavamra, nem írok többé a legveszedelmesebb karácsonyi, szilveszteri és újévi betegségről, a Bejglitis undorítis-ról. Nem, nem írok többé a szerencsés fogorvosról, aki családi házat vásárolt a diósbejgliben felejtett dióhéjak jóvoltából. Gyere hát vissza, édes Bejglikém és szeress úgy, mint régen, hogy ismét addig ehessetek, míg szétpukkadok. Ha diós nincs, jó leszel mákkal is. Ila nincs benned vaj, az se baj, jó leszel zsírral is. Csak gyere vissza és bocsáss meg a vajodon tul, sőt még a zsírodon tul is szerető BODOR PÁLOSNAK Néhány napja lényegében igen helyes szempontra mutatott rá egy cikkecske keretében Bicsekei Jenő műszaki főtanácsos úr, a budapesti lánchíddal kapcsolatban. A közfelfogás ugyanis tényleg inkább Clark Ádámot ismeri a Lánchíd megalkotójának és szokott felületességében sem tesz különbséget a hídtervező szellemi nagysága és a gyakorlatban kivitelező művész között. Ezt a hibás beállítást és balhiedelmet természetesen főleg a budai alagút előtti térnek Clark Ádámtér elnevezése okozza, bár azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szegedi Fogadalmi tér árkádsorában egyedül és csak a munkát kivitelező Clark Ádám kapott mellszobrot. Ha azután magán a Lánchídon megállunk az oroszlánok alatt és elolvassuk az ott elhelyezett márványemléktáblának sorait, azonnal észrevehetjük, hogy itt sincs a dolog rendben, mert az emlékszöveg, éppen ellenkezőleg, a Lánchidat megtervező világhírű angol mérnököt Clark W. Tierneyt emeli ki s Clark Ádámot csak mint az ő helyettesét jelöli meg. Miután pedig ez az egyedüli helyes tényállás, nem igen érthető, miért bánt el az utókor hátrányosabban éppen Clark Tierneyvel s róla máig sehol a fővárosban, de egyebütt sincs sem utca, tér, vagy egyéb elnevezve és semmi sem emlékeztet nevére. Mindkét Clark a maga nemében páratlan tehetség volt s hazánk mindkettőjüknek csak a legnagyobb hálával tartozik. Bár a Lánchíd megépítésének története tulajdonképpen máig sincs megirva s adósak vagyunk a magyar társadalomnak és közgazdaságunk történetének a két Clark kimerítő és helyes életrajzával is, főleg az újabb időkben remélhető, hogy ez már nem fog sokáig váratni magára. Hogy ki volt a Lánchíd geniális megtervezője s hogy viszont az ő megbízásából s felügyelete alatt kinek a vezetésével épült meg a híd, ez sohasem volt vitás és ma sem kérdéses. Szabadjon tehát ehelyütt is leszögeznem, hogy a híd megtervezője Clark W. Tierney mérnök, az angol királyi kamara tagja, míg a munkát magát itt a helyszínen Clark Ádám vezette be. Clark W. Tierney kifejezetten hídépítő mérnök volt, neve mellett ezért is mindenütt a hivatalos F. R. S. rövidített megjelölés szerepelt (Fellow Royal Society), Clark Ádám viszont tudtommal nem volt diplomás mérnök, de annál hihetetlenebb képességekkel megáldott self made man, akinek szinte a romantikáig érdekes egyéniségéről talán még lesz módom külön tanulmányban beszámolni. Ezek után hangsúlyozottan kiemelem, hogy a tervező Clark neve a lánchídi emléktáblán teljesen helytelenül és következetlenül van írva. Ott ugyanis így olvashatjuk a nevét: tierney Clark Vilmos. Pontosság kedvéért még azt is megemlíthetem, hogy bár a tierney szó, mint a tábla egész szövege, teljesen nagy betűkkel van írva, de a táblán előforduló nevek tulajdonképpeni része feltűnő nagy betűkkel még külön is ki van emelve. A tierney szót tehát olyan nagyságú betűkkel írták, mint például Sina neve előtt a báró, Wodianer neve előtt a kapriorai stb., stb. szavakat. így tehát világos, hogy a tierney szó is Clark neve előtt azt a hitet keltheti minden olvasóban, hogy ez az ő nemesi előneve, ami tökéletesen téves volna. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a tervező Clark nevét mindig így írta alá: W. Tierney Clark s ebből következik, hogy ő a William nevet tulajdonképpen nem használta, de használta igenis a Tierney nevet, amiről egyébként tudnunk kell, hogy ez nem valamely, a rendes keresztény kalendáriumokban is előforduló s abból talán angol nyelvre fordított keresztnév, hanem egy a Clark-családban ezen gyermek számára teljesen önkényesen keresztnévnek választott szó. Bizonyára sokan tudnak idevágó példákat felhozni az angol családi életből. Nekem hamarjában a híres regényírónak, Jerome-nak a keresztneve jut eszembe, akit a mi híres 48-as honvédgenerálisunk után Klapkának is hívtak. Gróf Széchenyi István tudta, hogy Clarknak Tiemey a rendesen használt keresztnek s öt naplójában pontosan igy emliti meg majdnem mindig, vagy esetleg oda teszi a Tiemey elé, de csak rövidítve a W. betűt is. Talán legelőször az 1833-i u. n. Hid jelentésben említik meg gróf Andrássy György és gróf Széchenyi István ennek a Clarknak a nevét és érdekesnek találom a kérdéses mondatot itt szó szerint is közölni: „W. Jates (neve helyesen Irva Yates) által W. Tierney Clark mechanikussal jövénk összeköttetésbe, kinek ügyességéről sok egyéb munkák közti tárgyakat, mindenek előtt kézzelfogható bizonyságot nyújtanak Hammersworth, Shoreham és Mario vasláncon függő hidjai, melyeket épite s melyeknek mind rajzukat, mind rövid leírásukat a Tekintetes Egyesületnek minekünk itt előterjeszteni szerencsénk van.“ Széchenyi naplójának 1847 március 9. keletű szövegében egyenesen ezt olvashatjuk: „Conferenz bei Rotschild- Sina. Prozente Brücke. Wenn bis Sept, eröffnet, bekommt Tiemey 3. Adam 2 Tausend Pfund. Wenn in März 1849. T. 5. u. A. 3.“ Ugyanígy találjuk naplójában 1848 aug. 24-én: „Tierneynél. Két nap alatt a 4 lánc ki lesz feszítve.“ Majd aug. 25-én: „Én sohase megyek rajta keresztül... Tirneyhez.“ Aug. 28-án: „Tierneynél valók, hogy megmondjam neki: el, el.*‘ Vagy aug. 30-án: „A hidláncokon körül megyek. Clarkkal sétakocsikázás. Tierney tökéletes biztonságban érzi magát. Attól tartok, mind a kettőt leütik.“ És végül 1848 szept. 4-én, vagyis egy nappal azelőtt, hogy gróf Széchenyit háziorvosa dr. Balogh Pál Oberdöblingbe szállítja: „Agyon akarom magam lőni. Tasner visszatart. Tierneytől és Ádámtól (ez a másik Clark) búcsút veszek. írok István főhercegnek ugyanezen értelemben. Sohasem hozott egy ember a világra több zűrzavart, mint én. Oh, Isten, szánj meg engelvet.“ Véglegesen vegyük tehát tudomásul, hogy a tervező Clark keresztneve Tierney és nem Vilmos. A hivatkozott cikkecske felemlíti még Clark Tierneynek a Lánchídról írott munkáját is s ennek kapcsán minden félreértés kizárása céljából talán helyes lesz, ha rámutatok arra, hogy az építkezés leírását Clark 37 hozzácsatolt, bár igen kis méretű, de teljesen komoly és szakszerű tervvel kísérte, ezeket tehát ne nevezzük az „Illustrations" szó nyomán képeknek, inkább ábráknak, de teljes joggal terveknek is. Ezek legtöbbje kereszt- vagy hosszmetszeti rajz, alaprajz, néhány külső nézet, valamint térkép, dunai mélységméretek, stb., stb. s nem kis számban a Lánchíd híres zárógátjainak szakszerű részletrajzai. A munkát egyébként Clark Tierney maga már nem tudta megjelentetni, mert ő 1852 szeptember hó 22-én, London melletti birtokán meghalt. Gyógyíthatatlan betegségének utolsó éveiben, talán már 1850-ben azonban átadta feljegyzéseit és a rajzokat ottani ismerősének, John Weale kiadónak s ez jelentette be a három füzetből álló és eredetileg George R. Burnell, C. E. hídmunkálati kiadványaihoz csatoltan kinyomtatás alá kerülő Clark-féle munkát az egyesített könyvnek még 1850 februárjában keltezett előszavában. Clark munkája egyébként legnagyobb részében pontosan követi szövegével Clark Ádámnak munkanaplóit s igy felöleli Ádám igen érdekes és részletes leírását a hídnak felrobbantására vonatkozólag is. Clark munkájának legelején megadja a hidmunkálatokra szóló megbízatásának dátumát, de ezt az ismert 1838 szept. 18-i, illetve helyesebben szept. 24-i nappal szemben 1849 május havára leszi s ugyanekkor kapott volna báró Sinától arra nézve is teljes felhatalmazást, hogy segítőtársait magának kiválaszthassa. A munkálatok legfőbb emberei ezek szerint így alakultak: W. Tierney Clark, F. R. S. mérnökfőnök (Engineer-in-Chief). Adam Clark helyszíni mérnök (Resident Engineer). James Teasdale főmunkavezető, a cölöpbevetések felügyelője s W. Wardrobe elhalálozása után az öszszes kőművesmunkák főpallérja is (Superintendant) s végül Bland W. Croker, a lánclemezek felügyelője (Superintendant). Megjegyzem, hogy ez az utóbbi nem itt, hanem Angliában végezte igen fontos munkáját, ellenőrizve a láncok gyártását és átvéve azokat. Tudnunk kell róla azt is, hogy Clark Tierneynek unokaöccse s irodájának férnökjelöltje volt. A két Clark viszont egymással tényleg nem volt a legtávolabbi rokonsági viszonyban sem, bár mindketten tulajdonképpen edinburghi származású skótok voltak. A lánchíd révén ismerték meg egymást a legnagyobb valószínűség szerint s Tierney legelső megbízottjának Ádámot tulajdonképpen Széchenyiék ajánlatára fogadta magához, mint aki már 3 évvel korábbi idő, vagyis 1834 óta ismerős, sőt járatos volt Magyarországon s ekkor már az angol nyelven kívül németül is tökéletesen tudott beszélni, sőt írni és olvasni is. Tierney a könyvében Ádám családnevét mindenütt s következetesen így írja: Clarke, a saját nevét pedig Clarknak. Annál érthetetlenebb viszont, hogy Ádámhoz intézett számos levelén hol Clark, akár egy napra reá ismét Clarke címzést használ s eleinte a legridegebb Sir megszólítással illeti s csak később melegszik fel iránta annyira, hogy My dear Sir lesz a megszólításból. Viszont Ádám a legkényesebb pontossággal adja meg mindig leveleiben főnökének a kijáró legnagyobb tiszteletet és udvariasságot. Ádám tehát nem volt Tierneynek sem öccse, de unokaöccse sem, mint ahogy ezt róluk a lexikonok, tanulmányok, de még a legkomolyabb történelmi munkák egészen a legújabb időkig és a legeltérőbb változatosságban megírják, így a Nóman—Szekfü-féle közismert s hazánk történetét jóformán napjainkig felölelő hatalmas szakmunka, bár forrásjegyzeteiben megemlíti, hogy nem voltak rokonok, a Szekfű Gyula dr. szerzőségét feltüntető VII. kötetnek 143. oldalán szó szerint mégis ezt mondja: „az építést (t. i. a Lánchíd építését) Tierney Clarknak Adam öccse végzi“ s ez a szarvashiba benne található a munkának utóbbi 1936-os kiadása V. kötetében is. A Budapest székesfőváros kiadásában az ezévi jubileumra megjelentetett s dr. Czakó Elemér szignóját viselő pompás Széchenyi-emlék kiadvány viszont dicséretes hangsúlyozással mutat rá, hogy a két Clark egymással nem volt rokoni viszonyban s ezzel is igyekszik a körülöttük támasztott sokféle homályt helyes világításba helyezni a nagyér nagyközönség előtt, mint ahogy erre a téves és teljesen levegőből kapott megállapításra Zelovich Kornél akadémiailag már 1925-ben megjelent tanulmányában külön is reámutatott. Feltétlenül helyes, ha mindkét Clarknak emlékét egyforma kegyelettel őrizzük meg úgy a mai nemzeti társadalom, mint az utókor számára s ez irányban a szükséges helyesbítés és egyensúlyba hozatal az illetékes hatóság részéről mielőbb megtörténik. A KÉT CLARK Hozzászóló a Brenkey Jenő főtanácsos cikkéhez írta DARVAS ISTVÁN ny. szfev. tanácsjegyző, keresk. tanácsos ÚJSÁG VASÁRNAP, 1942 JANUÁR 4 lépjen be az Újság kölcsönkönyvtárénak tagjai közé. BvdttpM, VL, AlladHKM IV, 100.000 kötetes kölcsönkönyvtér áll rendelkezésére .* Gróf litre litván-utca 6 NINCS I KÖNYVTÁRA? Bárdossy miniszterelnek újévi üdvözlet állásai Bárdossy László miniszterelnököt az újév alkalmából a már legutóbbi számunkban közölt külföldi államférfiakon kívül Vojtech Tuka, a szlovák köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere, Serrano Sunez, spanyol külügyminiszter, Popov bolgár külügyminiszter, Weizsäcker báró német birodalmi külügyi államtitkár is felkereste jókívánságaival. Bárdossy miniszterelnök szívélyes táviratokban viszonozta a jókívánságokat. Kinevezés«*« az Igazsagyflyminiszteritarncan A Kormányzó az igazságügyminiszter előterjesztésére Czoróczy Ervin dr. és Tardos Dezső dr. miniszteri tanácsosokat miniszteri osztályfőnökökké, Fábri Gyula dr. miniszteri osztálytanácsost miniszteri tanácsossá, Visky Károly dr. és Szelényi Zoltán miniszteri titkárokat miniszteri osztálytanácsosokká, Szelényi Antal számvevőségi főtanácsost számvevőségi I. osztályú főtanácsossá, Pintér Jenő dr. királyi kincstári jogügyi igazgatósági titkárt királyi kincstári ügyésszé kinevezte, Gönye Győző dr. miniszteri tanácsosnak a miniszteri osztályfőnöki, ifjú Szabóky Jenő dr. miniszteri titkárnak a miniszteri osztálytanácsosi, Györkös Rezső számvevőségi II. osztályú főtanácsosnak a számvevőségi I. osztályú főtanácsosi, László Antal és Arany János számvevőségi tanácsosoknak a számvevőségi II. osztályú főtanácsosi, végül Perjésy László számvizsgálónak a számvevőségi tanácsosi címet és jelleget adományozta. Kinevezések a bíróságoknál• A Kormányzó az igazságügyminiszter előterjesztésére intéz Moldoványi István dr.-t, a budapesti törvényszék másodelnökét a nagyváradi ítélőtábla elnökévé, Németh János dr. budapesti királyi ítélőtáblás bírót a budapesti táblához tanácselnökké, Ridly István dr. budapesti törvényszéki tanácselnököt a budapesti királyi törvényszék máodelnökévé, Szerdahelyi István dr. szegedi királyi Ítélőtáblái bírót a szegedi, Tripsó Sándor nagyváradi Ítélőtáblás bírót a nagyváradi, Czoboly Gyula dr. pécsi Ítélőtáblás bírót a pécsi, Zeke Gyula dr. győri Ítélőtáblái bírót a győri, Gedeon József és Fóris Ferenc dr. kassai Ítélőtáblái bírákat a kassai és Verbóczi Albin budapesti Ítélőtáblái bírót a budapesti Ítélőtáblához tanácselnökökké, Kulin Rezső dr. paksi járásbírósági elnököt a bajai ügyészség elnökévé, Veszelovszky Dezső dr. zombori volt törvényszéki bírót a zombori törvényszékhez tanácselnökké, Kelemen László dr. pestvidéki törvényszéki tanácselnököt a budapesti Ítélőtáblához bíróvá, Baji János dr. újvidéki nyugalmazott törvényszéki bírót az újvidéki járásbírósághoz alelnökké, Kovács Aladár dr. újvidéki volt törvényszéki bírót az újvidéki törvényszékhez tanácselnökké, Kovács János dr. komáromi törvényszéki tanácselnököt a győri ítélőtáblához bíróvá, Fráter András dr. párkányi járásbírósági elnököt a pestvidéki járásbírósághoz alelnökké, Puskás Levente dr. Csíkszeredai járásbírósági alelnököt a Csíkszeredai járásbíróság elnökévé, Lehner Richárd dr. kolozsvári járásbírósági alelnököt a kolozsvári királyi törvényszékhez tanácselnökké, Aszlányi Andor dr. hidalmási járásbírósági elnököt a kolozsvári járásbírósághoz alelnökké, Mátis Albert dr. székelyudvarhelyi törvényszéki bírót a székelyudvarhelyi törvényszékhez tanácselnökökké nevezte ki. Ezenkívül számos más bírói kinevezést is hoz a hivatalos lap vasárnapi száma. MÁTRAHÁZÁM kítűnő síelő terepi január 30-tól február 2-ig indul társasutazásunk Összköltség kitűnő központi fűtéses, melegvizes elhelyezéssel............................ 73.99 p 1'S.yanott január 31-től február 2-ig 61.50 P Jelentkezés: ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V„GrU lau Mrána. 4. T*L M401.