Ujság, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
Regénytárunk mai, teljesen befejezett regénye: Pajzs Elemér: Félcipő Budapest, 1942 március 1. vasárnap XVIII. évfolyam, 49. szám II K JL. * SZABADELVŰ NAPILAP * HORTHY MIKLÓS HUSZONKÉT ÉVE Muhi, Mohács és Világos után az első világháborús összeomlással negyedszer érte olyan katasztrófa a magyar nemzetet, amelyek közül csak egyetlen egy is, más népeket örök időkre lesodort volna a történelem színpadáról. A magyar nép azonban — mint a három első tragédia után — a negyedik csapást is el tudta viselni, a tanulságokat le tudta vonni és összedöntött világának romjain új életet tudott teremteni. A magyarság ősi ereje, megtépázhatatlan élniakarása, küldetésében való megingathatatlan hite és a megújuláshoz friss szellemet nyújtó géniusza megint fellobogott, hogy lángjának fényénél a magyar nemzet eltaláljon arra az útra, amely a feltámadáshoz vezet. Most is megérezte a magyarság, hogy mindenekelőtt meg kel találnia azt a férfiút, akiben nemcsak vágyai és reményei összpontosulnak, de aki egyúttal e vágyakat és reményeket valóra is tudja váltani. Egy férfiúra volt szükség, aki hinni tudott nemzetének jövőjében, aki a múlt ismeretében nem csüggedt el a jelen kétségbeejtő perceiben, akiben meg volt az elszántság, az erő, az akarat, a bölcsesség és a gondosság ahhoz, hogy nemzetét az összeomlás romjaiból a szabad útra vigye és megmutassa miként kell a megmaradt, de megszentelt kövekkel új hajlékot építeni. A Gondaviselés kegye adta a magyar nemzetnek Horthy Miklóst, akit most huszonkét éve, 1920. március 1-én a nemzetgyűlés zúgó lelkesedéssel Magyarország Kormányzójává választott. Még élénken él bennünk a kép, amint a képviselőház aranycirádás falai megreszketnek a rivalgó éljenzéstől, amikor a megválasztott Kormányzó a törvényhozás termébe lép, hogy letegye a kormányzói esküt. Magunk előtt látjuk a képviselőket, amint bizakodva és reménykedve tekintenek a terem közepén álló férfiú felé, aki égnek emelt ujjakkal, harsány hangon mondja az eskü szavait. És látjuk Horthy Miklós arcát is: a bátor férfiasság a rendíthetetlen nyugalom, a bölcs józanság vonásaival és halljuk a szavát, amelyben egy hős férfi öntudatos, honszerelemben fürdő lelke reszket. Huszonkét esztendeje, 1920. március 1-én mi is volt itt a helyzet? Háború és forradalmak vérzivatarától megtépázva, földi javaitól megfosztva, történelmi határaitól elszakítva, elbizakodott győzők kényekedvére kiszolgáltatva, csaknema porig sújtva állt itt ország és nemzet. Csak a hite, csak múltjának tanulságai és európai feladatának tudata tartotta a helyén. Ezek az eszmények voltak azok, amelyek a nemzetnek megmagyarázták, hogy most nem csupán államfőre van szüksége, aki tekintélyével a legmagasabb tisztség funkcióit ellátja, de katonára, aki a semmiből új és dicső tettekre képes bátor és fegyelmezett hadsereget teremt, útmutatóra, aki megjelöli a jövő tennivalóit és megmutatja az irányt, munkáséletű férfiúra, aki példát ad a megsokszorozott munkára, államférfimra, aki pártokon felülállva kiegyenlíti az ellentéteket és lecsendesíti a szenvedélyek hullámait és végül magyarra, akinek a lelkiben minden magyarok reménysége és vágya virágzik. ★ A kormányzóválasztás után írta az Újság: „Sokat várunk tőle: mindent. Horthy Miklósnak csak magyar gondolata, magyar célja lehet, s az út, mely előtte megnyílt, csak magyar ideálok felé vezet.“ S az újonnan megválasztott kormányzó március 5-én kibocsátott manifesztumában az egész nemzetben visszhangot keltő szavakkal mondotta a következőket: „Minden erővel azon leszek, hogy az állam belső rendje, a jogbiztonság, a törvények uralma, a termelés lehetősége és folytonossága biztosíttassák ... Minden honpolgár, aki a hazai javát szolgálja, érdeme szerint érvényesülhet... A keresztény erkölcs uralmát helyre akarom állítani az egész vonalon ... Bosszú és gyűlölet helyett a kiengesztelődést és a megértést kerressük a kül- és belpolitikában egyaránt.“ Ezen az úton indult el Horthy Miklós és mögötte egy nemzet, hogy a történelemben szinte páratlanul rövid idő alatt a romok helyén uj oltár lobogjon és az elhintett üszkök helyén uj virágok nyíljanak. Horthy Miklós huszonkét éve a munkának, az alkotásnak, a lendületes cselekvésnek és a fejlődésnek szinte bámulatos, időszaka. Valóban, nem frázis, hogy a semmiből hívta elő mindazt, ami később a nemzet új életének nemcsak alapját, de lehetőségét is megadta és a semmiből teremtett anyagi előrehaladást ugyanakkor, amikor kulturális és szellemi produkálásunk is világviszonylatban a legelsők közé jutott. ★ Horthy Miklós nemcsak azért, mert katona volt, de azért is, mert felismerte a helyzetet, mindenekelőtt felépítette a magyar nemzeti hadsereget, korszerűvé és ütőképessé tette a magyar honvédséget, amely az idők folyamán azután nem egyszer bizonyította be, hogy megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak. A kormányzó államférfiúi bölcsességgel fordult a gazdasági élet valamennyi tere felé, mert megértette az új idők új szellemét és tudta, hogy az elkövetkező évek versenyében csak erős gazdasági alapokon állva tarthatjuk meg helyünket. Ezért következett az ipari és kereskedelmi élet megerősítése és fellendítése, az építkezések, a különféle ipari és kereskedelmi alkotások. A magyar földműves nép lelkéhez megértő melegséggel hajolt le a Kormányzó, ezért következett a földbirtokreform és annyi más mezőgazdasági intézkedés. Külpolitikai helyzetünkben a Kormányzó gazdag tapasztalataival és