Ujság, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

VASÁRNAP, 1942 MÁRCIUS­I ÚJSÁG Enyhült a francia­amerikai feszültség Sommer Welles közölte, hogy Franciaország újabb szigorú semlegesség­ nyilatításatet tett. Vichy-i közlés: „Nincsenek japán csapatok Mada­gaszkár szigetén“. Nagy tengeri csata a jávai vizeken. Az első japán légi támadás indiai terület ellen. Brit ejtőernyős vadászok Francia­ország északi partján A keleti harctéren sajti és sok szovjet támadást vertek vissza­ ­ MADAGASZKÁR körül né­­­­hány napos szünet után ismét megindultak a kombinációk. A földnek ez a — francia fennható­ság alá tartozó — egyik legnagyobb szigete (600.000 négyzetkilométer, körülbelül 4 millió lakossal) az Indiai-óceán nyugati táján, Portu­­gál-Keletafrikával szemben és nem messze a Délafrikai Uniótól s így az Atlanti-óceántól, éppen e fekvé­sénél fogva egyike a legfontosabb katonai támaszpontoknak. Ilyen körülmények között érthető, hogy az utóbbi időben, amikor a háború kezd átterjedni az Indiai-óceánra, mind sűrűbben emlegetik a mal­­gab­e, a hova és más exotikus né­pek szigetét. A legutóbbi napok hallgatását azután megtörte pénte­ken az NST-nek az a Stockholmból keltezett jelentése, amelyet az Újság szombati számában közöl­tünk és amely szerint egy ezredes­ből és tizenkét szakértőből álló ja­pán gazdasági bizottság érkezett Madagaszkárba. A bizottság fel­adatát hivatalosan — mondja to­vább a jelentés — „a francia-japán árucserére vonatkozó tárgyalások megkezdésében“ jelölték meg. Hogy ez a hivatalosan használt kifejezés francia hivatalos körökre vonatko­­zik-e, arról nem beszélt az NST. Szombaton viszont már három cá­folat is érkezett Vichyből. Ezek közül kettő úgy szól, hogy illetékes vichy-i körök cáfolják a de gaulleista rádiónak azt a hírét, hogy Mada­gaszkárba japán tisztekből álló bi­zottság érkezett. A harmadik cáfoló közlemény pedig így szól: „Illeté­kes francia helyen határozottan megcáfolták azokat az angol rész- Szentclfl­ti Ék­redás VERA KOZMETIKA­ ről terjesztett állításokat, hogy Ma­dagaszkár szigetén állítólag japán csapatok szálltak partra. Ezek a jelentések csupán az angolszász propaganda állításai, amely az an­gol és amerikai rádióban és sajtó­ban már hetek óta hadjáratot foly­tat Franciaország ellen." O VICHYNEK mostanában lát­­hatóan sok gondot okoznak a gyarmatok. Hiszen mielőtt Mada­gaszkár problémája napirendre ke­rült, az Egyesült Államok kormá­nya azzal gyanúsította Pétainéket, hogy lehetővé teszik Franciaország északafrikai birtokain keresztül az utánpótlást a tengelyhatalmak líbiai hadserege számára, majd még az a vád hangzott el, hogy a franciák hadihajóik egy részét német és olasz célok szolgálatába akarják állítani. Ezek az ügyek, immár Madagaszkárral bővülve, alighanem szóba kerültek azon a megbeszélé­sen, amelyet Darlan tengernagy, helyettes miniszterelnök pénteken Leahy amerikai nagykövettel foly­tatott. A Német TI Vichyből kelte­zett jelentése, amely illetékes fran­cia körök közlésére vonatkozik, egyebek között ezt mondja: „Az Egyesült Államok által a francia politikáról, különösen Francia­­ország birodalmi politikájáról kért felvilágosításokat a kívánatos nyílt­sággal megadták. Ebből megálla­pítható, hogy ne­m változott meg Franciaországnak a francia tenge­rentúli birtokok függetlenségi ügyé­ben tanúsított magatartása — amint azt a fegyverszünet óta Washing­tonban ki is fejtették —, valamint az az elhatározottsága, hogy ko­moly esetben megvédelmezze e birtokokat. Vichyben remélik, hogy az északamerikai kormány által adott magyarázatok alkalmasak arra, hogy fenntartsák a kölcsönös megértés légkörét, amely mindig jellemezte a francia-északamerikai kapcsolatokat.“ (MTI) Ezzel a vi­­chy-i közléssel szervesen összefügg Sumner Welles amerikai külügyi államtitkárnak az a hivatalos kije­lentése (NST), hogy Franciaország kötelező nyilatkozatot tett: „to­vábbra is szigorúan semleges ma­rad és nem szállít árut hadviselő államoknak. E francia nyilatkozat előzményeiről elmondotta Welles, hogy Roosevelt február 10-én táv­iratilag emlékeztette Pétaint azokra a megismételt ígéretekre, hogy Franciaország szigorúan meg akarja tartani a semlegesség szabályait. Közölte az elnök a vichy-i állam­fővel azt is, hogy nem állna a francia nép érdekében, ha Francia­­ország esetleg szállítmányokkal tá­mogatná Afrikában a tengelyt. Rooseveltnek erre a táviratára adta Franciaország válaszol a fent emlí­­tett nyilatkozatot. Washington po­litikai köreiben — mondja az NST — ebből a közlésből arra kö­vetkeztetnek, hogy az Egyesült Államok kormánya egyelőre nem szándékozik hadműveleteket foly­tatni Nyugat-Afrikában. Ennek el­lenére makacsul tartják magukat azok a híresztelések, hogy Nyugat- Afrikában angol, belga és degaul­­tista katonai előkészületek folynak. Franciaország északafrikai ügyei­nek krónikájába beleilleszkedik az a vichy-i hír, hogy Pucheu belügy­miniszter különösen a németek­kel való együttműködés ismert híve — Nogues marokkói francia főmegbízottal együtt tovább járja Marokkó fontosabb városait. Végül itt kell megemlíteni azt a vichy-i hírt, hogy Pétain fogadta pénteken egyebek közt Achenbach tanácsost is, aki a párisi német nagykövet­ségen, tehát a német-francia koo­peráció főmozgatójaként ismert Abelz nagykövet vezérkarában tel­jesít szolgálatot.­­ A RIOMI PER pénteki tár­­­­gyalásáról röviden megemlé­keztünk már az Újság szombati számában. Mint láttuk, Daladier volt miniszterelnököt, az elsőszámú vád­lottat hallgatta ki a bíróság. Az ellen a vád ellen, hogy Franciaország hadikészültségének kiépítését minisz­terelnök korában bűnösen és vég­zetesen elhanyagolta, azzal védeke­zett, hogy számokat olvasott fel a kritikus évek katonai költségvetésé­ből. Feltűnő Daladier védekezésében az, hogy szerinte az 1934-es Dou­­mergue-kormány, amelynek éppen Pétain marsall, tehát a mostani leg­főbb vádló, volt a hadügyminisztere, követett el mulasztásokat a nemzet­­védelem terén. Daladier azt mondja, hogy 1936-ban, amikor a hadügy­minisztériumot átvette, a francia hadseregnek egyetlen páncéltörő ágyúja sem volt, nem is szólva egyéb fogyatékosságairól. Hangoz­tatja, hogy annak idején, mint had­ügyminiszter, fedezte elődjét, Pétaint, ma azonban, amikor az államfő politikai törvényszékkel el akarja ítéltetni, nem hajlandó tovább fe­dezni a tábornagyot. Fejtegetéseinek lényege az, hogy Franciaország vere­ségét nem a hadianyag hiánya okozta, hanem a vezérkar hibás tak­tikája. Állítása szerint igazolni tudja, hogy a vezérkar a meglévő hadi­anyagot részben egyáltalán nem használta fel, úgyhogy ez az anyag a döntő pillanatban hiányzott a harctéren. A vezérkart teszi felelőssé a vádlott azért is, hogy nem szervez­tek kellő időben páncélos hadosztá­lyokat. Amikor a páncélos kocsik számáról vita támadt közte és a fő­­államügyész között, a vád képvise­lője azt mondta, hogy azokat az adatokat, amelyekre hivatkozik, tábornokoktól kapta, akik majd tanúként fognak szerepelni a bíró­ság előtt. „Csupa legyőzött táborno­kot idéznek előttem!“ — vágott vissza Daladier, aki egyébként így fejezte be vallomását: „Ha valaki ki tud verekedni egy 27 milliárd frankos katonai kölcsönt, mint ahogy azt én tettem, annál nem lehet be­szélni a nagy látókör hiányáról“. ­56&7, JKta JtiHOCUit-Vitvcaa­thná Harminckilenc-hat... egyre nő a láz ... Az ágy körülfog, rámtapadva ráz, a húsom mak­ik, csontom hullaváz, a szoba és a bútor csupa máz, felhólyagzik s lepattog, mintha száz rőt pörsenéssel égetné a láz, forró hidegje rámlel és kiráz, tüzes zsarátnok, rózsás, mint viráz, perzsel, pirít, emészt és elgyaláz, s kint, messze, egyre tülköl egy kanász, hangjára rám-zsibongva, szúrva mász tüzes hangyák ezre és ott tangáz, mig rostjaimban bíbort forr a láz, jaj, lávaként most rámrogy, dől a ház, tetőt és tornyot mind körém aláz, szottyanva forr, süvölt a máglyagáz, az öntudat hamvába hal s a gyász süket sötétjén egyre nő a láz ... Drámai fordulat írta Földi Mihály A tanár megnézte az óráját. Két perc múlva kilenc. Az asztali óra ugyanennyit mutatott, a fali is. Az órák pontosan járnak, rend van. Felállt, indulni kell. Két perc alatt leér a pincébe, ahol az egyik tanár­segéd és egy női tetem várja. Kilenc órára tűzte ki a boncolás idejét. Nem lesz érdekes munka, közönsé­ges napi eset. . . marólúg, cseléd­lány, szerelmi dráma. Dehát ennek is meg kell lenni: rendnek kell lenni. Ekkor kopogtak. Hangja végig süvített a hatalmas dolgozószobán. — Tessék! Ki az? Meg’, ""dőlt. Sápadt rózsás arcú,, l­oke, kékruhás fiatalember húzó­dott be az ajtón, amely intézeti la­kását elválasztotta a dolgozójától. A fia. — Veled mi van? Hogy kerülsz ide? Valóban, ez még nem fordult elő. Nyolcadik gimnazista, egy óra óta már az iskolában kellene lennie, egy szót sem szólt arról, hogy beteg, vagy valamely más ok ... A fiú ez­alatt gyors léptekkel közeledett ap­jához. Hosszú, karcsú alakjában volt valami virágszerűen finom s szinte nem erről a világról való tisz­taság, bizalom, lelkesedés. Aranyló haja kissé lányosan a homlokára hullt; kékesszürke szeme lázasan fénylett, kezét, hosszú, hegyesedő ujjait nyugtalanul tördelte. — Bocsáss meg — mondta han­gosan, mikor apja elé került —, már este akartam beszélni veled, de vendégek érkeztek és nem tudtam olyan sokáig fennmaradni... — Dehát mért nem vagy az is­kolában? — Mert beszélnem kell veled. — Ilyen sürgősen? Ebédig sem várhatsz? A fiú rányitotta kéken égő nagy szemét. — Nem! — sóhajtotta kétségbe­esetten. A tanár megcsóválta fejét. Az ösz­­szes órák szerint kilenc múlt két perccel. Lent vár a tetem és a tanár­segéd. — Miről van szó? — kérdezte rosszkedvűen s az asztalnak dőlt. Karját összefonta mellén és mélyen a fia szemébe nézett. A fiú azt közölte, hogy szerelmes, nagyon szeret egy leányt. — Ezért maradsz itthon? Ezért zavarod meg a munkámat? Én is voltam szerelmes a te korodban, de azért nem hiányoztam az iskolából. Szavai fokozatosan enyhültek, végül már szeretettel, lágyan cseng­tek. Eszébe jutott, hogy nem szabad keményen, ellenségesen beszélni ez­zel a fiúval, mert túlságosan érzé­keny és szinte törékeny. Most is úgy elpirult már, mint egy kislány, a szája pedig úgy reszket, mint a vi­rág, mikor rászáll a méh. Boldogult anyja él ebben az értelmes, de túl­ságosan finom fiúban, szinte annak a szépsége is. A szeme, a haja tel­jesen az anyjáé... Az is igy el-el­­pirult, mikor hangosabban rászólt vagy ellenzett valamit... De hát ki hitte, hogy annyira gyenge a szive s hamarosan itthagyja özvegyi sor­ban?! Sok minden máskép volna, ha nem így történik, az ő élete sem keményedik meg ennyire. Megsimo­gatta a fiú arcát és majdnem moso­lyogva mondta: — Nem olyan nagy dolog ez, kis­fiam, ne fogd fel ilyen tragikusan. A te korodban én már sokszor vol­tam szerelmes és látod, valamennyit túléltem. — Meghökkent. Nem ezt vagy nem így akarta mondani .. . hiszen az csúszott ki a száján, hogy a feleségét is . . . a fiú is megértette? Lehetséges, mert csodálkozva, szinte megmerevedve bámul rá; kék szeme most olyan, mintha üvegből volna. — Ezek az ifjúkori szerel­mek, tudod, ezeket elfújja a tavaszi szél. — De ez nem olyan, édesapám! — Miért nem? — Ez egészen más. Kiderült, hogy valóban más. Egyáltalán nem olyan poétikus-ro­­mantikus szerelmeskedés, amely só­hajokban és mosolyokban, titkos le­velekben és kézfogásokban éli ki magát, nem; ez ijesztően komor és közönséges dráma. A hősnő eláru­­sítóleány egy áruházban és saját ál­lítása szerint húszesztendős, tehát idősebb a fiúnál, aki feleségül akarja venni. Ehhez kéri apja bele­egyezését. A tanár halkan köhintett. — Meg akarsz nősülni? — kér­dezte és zavartan mosolygott. — Nagyon szépen kérlek, járulj hozzá. És szeretném, ha Micikét még ma este elhozhatnám hozzád. — Miért? — Hogy megismerd. — De mért olyan sürgős mindez neked? A fiú elvörösödött. Tekintete alá­zatosan leborult apja szeme elé. — Mert gyermekünk lesz, apám. — Nektek? — Nekünk. A tanár ekkor megsimogatta ko­pasz fejét, majd leült az íróasztala elé. Megpillantotta az asztali órát. Kilenc óra tizenkét perc. A fali órán is. Megnézte a zsebóráját, azon is kilenc óra tizenkettő. A tetem, a ta­nársegéd. — Hogy’ is van ez? — fordult hátra. Kérdések pergőtüzét zúdította a fiúra. Hol ismerkedtek meg, hol és hogyan találkoztak, egyáltalán hol, hogyan, miképp történt ez a fel­háborító és erkölcstelen ostobaság. Ki ez a nő, hogy­ hívják, ki az apja, anyja, hová való és miért van a világon? És hogy­ gondolja ezt egy gyerek, egy gimnazista, hogy ő már férj lehet, akinek felesége és gye­reke van? Nem állítható, hogy az összes férjek érettek, de bizonyos, hogy érettebbek azoknál, akiknek még érettségi bizonyítványuk sincs. Nem hitte, hogy ennyire naiv, jó­hiszemű és tapasztalatlan s elcsábít­­tatja magát az első nővel, aki ki­veti rá a hálóját. Gimnáziumba járni és családot alapítani egyszerre nem lehet. A férjek el szokták tar­tani a felségüket és gyereküket, nos, ő hogyan kíván gondoskodni róluk? De hogy­ lehet elvenni ezt a nőt? Ki az, a­i az? Elárusítónő! Az apja altiszt egy vegyészeti gyár­ban! No tessék! Ezeket fogadja be a család­jába, ezeknek adjon ott­hont és azt mondja tán az altiszt urnak, hogy szervusz, koma?! — Mondd, te titokban bolond vagy? A fiú kiegyenesedett. Hideg tű­z fénylett a szemében. — Miért volnék bolond? — Valóban nem érted vagy csak engem bosszantasz? Nem lehetsz ilyen hülye! — Nem érzem magamat hülyé­nek, bocsánatot kérek — s a­ hangja egyre keményebbé vált. — Az egyetlen hiba a fiatalságom. De ha már megtörtént, úgy érzem, vállalnom kell a következményeket,, minden vonatkozásban. Csak ezzel­ tehetem jóvá az elkövetett hibát. Azonkívül szeretem Micikét és min­dig szeretni fogom. , — Micikét? ! — Micikét. ROZSNYAI ATLAS SUPER­t , h­o­g­y a töltőtoll EGYÉVES JÓTÁLLÁS Csúcsteljesítményű minőségáru ÁRA csak 12.84 P Utánvét vagy postautalvánnyal. R­OZSNYAI KÁROLY könyv- és zeneműkereskedés papira osztálya 4 PC BUDAPEST, IV., MUZEUM Ku­RUT 1 * 3 KERESZTELT BURMÁBAN, Rangoon előtt,­­ tovább tartanak a súlyos har­cok. Jáva szigete körül japán hadi­hajók érintkezésbe jutottak az ellenséges hajóhad főerejével. A japán főhadiszállás már győzelmet is jelent onnan.­­ A Stefani-ügy­­nökség Tokióból azt a hírt hozza, hogy japán katonai szakértők óva intik a japán népet attól, hogy a haderő győzelmei alapján vak biza­kodásba ringassa magát. Hangsú­lyozzák ezek a szakértők, hogy a túlzott biztonságérzet és elbizako­dottság volt az, ami zavart és ije­delmet támasztott Amerikában a kaliforniai partok japán részről történt bombázásakor. Az a tény, — mondják ezek a katonai szak­értők —, hogy a japán szigeteket eddig nem érte ellenséges légi tá­madás — azt bizonyítja, hogy a japán területek légvédelme kiváló, de a japán népnek el kell készül­nie a támadásra, mert csoda lenne,, ha egy hadban álló ország légi tá­madástól mentesen tudná megúszni a háborút (MTI). Japán és a Szov­jet­ Unió viszonyát érintő hír az, hogy Tatekava altábornagy, Japán eddigi moszkvai nagykövete egész­­ségi okokból lemondott, már ki is nevezték utódját.­­ A keleteuró­pai arcvonalról szovjet támadások visszaverését jelenti a vezéri fő­hadiszállás. — Törökország felől az a hír jön, hogy a török kor­mány részt vesz —­ mégpedig első­­ ízben — az április 6-án megnyitó plovdivi — bulgáriai mintavásáron.

Next