Ujság, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-26 / 94. szám
VASÁRNAP, 1942 ÁPRILIS 2. ÚJSÁG SZELLEMI ÉLET COPPÉE-CENTENÁRIUM A franciáknak is van az idén irodalmi centenáriumuk: habár a viszonyok parancsolta szerény keretekben, mégis megütnneptik Francois Coppée születésének százéves fordulóját. Ebből az alkalomból mi is megemlékezhetünk arról az 1885. évi augusztusról, amikor egy Lesseps vezetése alatti, előkelő francia írókból és művészekből álló társaság látogatott el Budapestre, köztük az akkor dicsősége delelején ragyogó Coppée is. A társaság megkoszorúzta Petőfi szobrát és itt szavalta el a költő „Petőfi“ című magasröptű ódáját, mely már másnap magyarul is megjelent, Ábrányi Emil szép fordításában. Coppée nálunk kapott kedvet annak a kilenc Petőfi-versnek a lefordítására is, melyek aztán a következő évben közzétett új verskötetében meg is jelentek. Persze, nem az eredetiből fordította, vagy inkább francia mód szerint „adaptálta“ e költeményeket, hanem egy magyar író prózafordítását öntötte strófákba .A magyar nemzet iránti szeretetét juttatta kifejezésre egy eredeti költeményben is, melynek címe „Le Magyar". Ezt a versét közöljük itt: A magyar Benkő István, akit urait hetven puszta, S kinek türkiszköve, ha ujjára húzta, Sápadozott, mikor török had közelgett, Bolondul tékozolt kincset, házat, telket. Csodás bőkezű volt. S, mondják, egy ünnepén Jobbágyai közé mulatságra jővén, Gyémánttal, zafírral volt födve ruhája. Sok-sok aranypénzt is úgy tüzködött rája, Szántszándékkal lazán, hogy majd csárdás közben Potyogjon le, s a nép hadd szedje majd öszve. Nos, azok szedték is. De mikor vége lett, A hatalmas gróf úr meglát egy öreget, Ki egy sarokban áll, s csöndesen, nyugodtan, Keresztbefont karral, nézdelődik ottan. Igaz magyar fajta: áll bőujjú szűrbe, fekete kucsma van haján, amely szürke, S hosszú fehér bajusz csüng fasorra alatt. „Szívesen adnék én kendnek is aranyat". Szól hozzá István gróf mosolygva, dévajul: „De már mentem üres — több már szét nem gurul. Mért nem szedett kend is, mikor hullt az arany?" S amaz szólt: „Hajolni kellett volna, uram!" Fordította RADÓ ANTAL Machiavelli és Nagy Frigyes a Fejedelemről . A politikai bölcselet tudománya még nem mondta ki végleges ítéletét Machiavelliről. Ha a Principe-nek jólvasása nyomán évszázadokon keresztül indokoltan alakult is ki az az elriasztó kép, amely a köztudatban él a sancascianói remetéről, a humánum törvényeinek megvetőjéről s az oroszlán és róka „életformáinak“ magasztalójáról, — azok között, akik alaposan behatoltak Machiavelli művébe és korába, sokan akadtak, akik úgy érezték, hogy ezt az ijesztő doktrínát nem szabad szó szerint venni, hanem mélyebb értelmet kell keresni mögötte. Macaulay híres és ma már klasszikusnak nevezhető tanulmányában rámutat: aligha van ugyan még egy olyan gyűlölt név az irodalomtörténetben, mint a Principe szerzőjéé, akinek munkáit az egyház annakidején indexre helyezte, viszont egy olyan tiszta, józan szellem, mint Lord Bacon, komoly szatírának tartotta a Borgiák kegyelmének munkáját. 2. Mindezeket előre kellett bocsátani már csak azért is, hogy kellőképpen érezhessük a jelentőségét az Officina-könyvtár legújabb kiadványának, amely Machiavelli Fejedelemjét és Nagy Frigyesnek porosz trónörökös korában írt Anti-Machiavell-jét, a firenzei író tanaira — a felvilágosodás szellemének hatása alatt — szerkesztett cáfolatát foglalja magában. Juhász Vilmos a történész kitűnő érzékével válogatta ki és elsőrangú stíluskészséggel friss, mai nyelven fordította le a Principe és az Anti-Machiaveii néhány legjellemzőbb s egybevágó fejezetét, úgyhogy a magyar olvasó hiánytalan, egységes képet kap a reneszánsz színes és rejtélyes politikai írójának agyakat és lelkeket négyszáz év óta izgató elméletéről, valamint a felvilágosodott abszolutizmus kimagasló fejedelmi alakjának temperamentumos replikájáról. A bevezetés pedig, amellyel Juhász Vimos útnak indította a könyvet, megkülönböztetett értékű kis politikai tanulmány. A téma fölényes ismeretével röviden és világosan foglalja össze benne mindazt, amit Machiavelli életéről és műveiről tudni kell, majd néhány remekbe készült oldalon felsorakoztatja a Principe értelmezéseit úgy, amint századokon keresztül a legnagyobb interpretátoroknál jelentkeztek egészen Königig, a firenzei író egyéniségét a modern lélekelemzés eszközeivel megközelítő svájci kutatóig. A bevezetés második felében Nagy Frigyes képét vázolja fel biztos kézzel Juhász Vilmos, hogy végső akkordképpen kimutassa: a Principe és az Anti-Machiavell államszemléleteinek különbsége a gyakorlatban nem lényegbevágó, hanem csak látszólagos. Az Anti-Machiaveli — a polgárosult Principel — ebben a szellemes aforizmában csúcsosodik ki Juhász Vilmos fejtegetése. Azt hisszük, nem túlozunk, ha ezt a triptickonszerű kis könyvet napjaink egyik legaktuálisabb olvasmányának nevezzük, amely okulásul is szolgálhat, de mindenesetre bizonyos rendet teremt zűrzavaros fogalmak világában. ERDŐS IVÁN ERDÉLY ÖRÖKSÉGÉRŐL Évek, sőt évtizedek óta nem egyszer hangzott el a kérdés: mit jelent Erdély? Akadtak, akik Erdélyben a magyar folklór csodálatos virágzását látták, mások a szellem nemes tiszteletét s voltak olyanok, akik szerint Erdély a transzilván gondolat, a magyar glóbusz csodálatosan finom szintézisét jelenti, a megbékélést, a humánumot, a kis magyar világból Európára néző, figyelő szemet, igaz művészetek barátságát s a megszállott hitet, hogy élni csak szépért, jóért, igaz ügyért érdemes. Voltak, akik az erdélyi szellem hangoztatásában csak széthúzó parkkultrizmust láttak és ezek elfelejtették, hogy ez a keletmagyarországi katlan őrizte és melengette a magyar államiságot és nemzeti gondolatot évszázadokon át. A kérdésre, amelyet Erdély jelent, most Erdély válaszai. Nem a mai Erdély, hanem az elmúlt évszázadok szólalnak meg azokban az emlékiratokban, amelyeknek gyűjteményes kiadását az egyik budapesti kiadó jelentette meg „Erdély öröksége“ címen. A sorozat tíz kötetből áll, szerkeszti két kolozsvári származású fiatal magyar író: Cs. Szabó László, a budapesti rádió igazgatója és Makkai László, Erdély volt református püspökének fia. A bevezető tanulmányokat kivétel nélkül olyan fiatal írók, tudósok és történészek végzik, akiknek az erdélyi szellem múltjának feltárása sok-sokéves gondjuk: Kardos Tibor, Cs. Szabó László, Hiró Vencel, Makkai László, Asztalos Miklós, Mokkai Sándor református püspök, Tolnai Gábor, Jimcsó Elemér, Tavaszi Sándor és Bisztray Gyula. A tíz kötetből álló sorozat heteik kötete (290 oldal) a napokban jelent meg ..Erdély változása jelenen és egy izgalmas erdélyi kort dolgoz fel 1703- tól 1750-ig. Az önálló Erdély elbukott, a szabadságharcokat leverték, a legjobbak külföldön bujdosnak és ebben a nyomasztó időben az erdélyi lélek befelé fordul és a művelődés, irodalom, a nemes művészetek csodálatos virágoskertje bomlik ki. Nehéz időkben mindig így történik, ha külső hatalom vaskamra között hányódik a nemzet, lelke feltisztul és felmagasztosodik. Hét erdélyi emlékíró műveinek egyegy kiszakított részletét mutatja be a kötet, hogy ezen túl bevilágítson a kor szöveteibe és lelkének falai közé. Apor Péter báró erdélyi mulasztásokon kesereg és erdélyi szokásokat ír le, II. Rákóczi Ferenc önvallomásai egy merész és lendületes magyar külpolitikáról tanúskodnak. Mikes Kelemen törökországi levelei a honvágy csodálatos poézisát rajzolják fel, a német származású, de magyarrá lett kolozsvári Szakál (Barth) Ferenc a nehéz idők hétköznapjait mondja el és kis emberek életéről fest megragadó képet, Daniel István, a vargyasi báró a vallásüldözés nehéz korszakát idézi fel, Hermányi Dienes József önéletrajza érdekes alakokat és furcsa színeváltozásokat lebbent fel, „árva“ Bethlen Kata bethleni grófnő pedig a régi kor szociális gondolkodásának példázatát nyújtja. A sorozat szándéka nemes és tiszta: bemutat egy nagy kort, amelyben az erdélyi fejedelemség néha már komoly középhatalomnak tűnt fel, amelyben a magyar szellemi élet glóbuszán tündöklő csillagok ragyogtak, de a nemes és tiszta szándék még nem elég. Például a hetedik kötetben közölt tanulmányok nagy része — a régi magyar nyelvek miatt — a mai olvasó előtt élvezhetetlen, darabos, egy részét megérteni sem lehet. A bevezető tanulmányok pedig nyomasztóan tudományosak és túlzsúfoltak . . . nem lett volna eredményesebb mai, élő, tiszta magyar nyelven szólni az olvasóhoz. r. p. mordevideo C Ibrysste (éidakjüségdz francia CkÖKDi) A magyar olvasóközönség most ismerkedik meg Jules Supervillé francia íróval, akinek két — egymást szervesen kiegészítő— kisregénye (Le noteur d'enfants, Le survivant) jelent meg egybefogottan A gyermekrabló címmel. Rónay György fordította le az új francia regényt és szép átültetése mellett érdekes portrét is rajzolt Superville-ről. A montevideói Ulysses —■ így nevezte el egyik kritikusa Superville-t, aki Dél-Amerikában született, csakúgy, mint Jules Laforgue, „a szimbolizmus csúfondáros csodagyerekek és Lau tré a m ont. Superville ma ötvennyolc éves s alig ti. kötet írás van mögötte. Az első könyve verseskönyv volt, a tradicionálisan egyszerű Poémes címmel, s egyik versében leírja születése hajnalát, amelyben „tengermorajlás és eukaliptuszok illata" köszönti. Superville Párizsban végezte a tanulmányait, de az élete azután megoszlott Párizs és Montevideo között. Még ez a regénye is, amely most kerül a magyar közönség elé így született meg: Párizsban kezdte el, azután az Atlanti óceánon megtett hajóútján folytatta és Uruguayban fejezte be. A megismerkedés Superville-el érdemes és kellemes. A regény első oldalan filmelképzelés, lüktető érdekesség van benne, s ami a legmeglepőbb harminc-negyven sorban a filmmontázs tökéletes hatását adja. Ez a lendület indítja el a történetet és viszi tovább a kissé fanyar stíluson keresztül a latinság két tája és légköre felé. Waldapfel József, Katona József. A Bánk bán szerzőjének mostanában volt százötvenedik születési évfordulója. A nevezetes évfordulót nem úgy ünnepeltük meg, ahogy kellett volna, hogy mást ne mondjunk, a Nemzeti Színházban ezen a napon például Illés Endre Törtetők cimil színdarabját játszották és Katona Józsefnek csak egy ici-pici emlékbeszéd jutott. Hát ezen most már ne keseregjünk, bizonyosan így kívánta az ország első színházának bérletpolitikája. Viszont, ha elkésetten is, befutott egy nagyon jó Katona-életrajz. Waldapfel József — miért nem választ magyar írói nevet? — gondos és lelkiismeretes kutatáson alapuló életrajzot írt a Bánk bán szerzőjéről, de nemcsak Katona Józseffel, nemcsak a Bánk bánnal foglalkozik, hanem érdekesen tárja fel a kort is. Irodalomtörténetet kedvelők élvezettel forgatják ezt a komoly és értékes könyvet. Halhatatlan sorok Amikor az ember érzi, hogy lelke haragos, szive indulatos, se ne szóljon, se ne cselekedjék. (Marmontel.) Hegyaljai Kiss Géza: Napfényes vizeknél. Hegyaljai Kiss Géza írásait jól ismeri az Ujság olvasó közönsége. Most megjelent kötete alkalmából tehát aligha kell őt berutdalnuunk, de még alig is kell róla beszélnünk, mert hiszen ebben a kötetben is azok az Írói erényei csillognak meg, amelyek ott vannak az Újság hasábjain megjelent Írásaiban is. A Napfényes vizeknél egész sereg elbeszélést tartalmaz, amelyeket a szerző három főcsoportba oszt. Ezek között az elbeszélések között vannak történelmi, lírai elbeszélések, hazafias történetek, színes rajzok a természet ezernyi változatáról, szóval Hegyaljai Kiss Géza rendkívül széles íróiskálájának úgyszólván valamennyi fajta megnyilatkozása. De akármilyen témához nyúl is a szerző, a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, valamennyit rendkívüli írói készséggel, a történet, a história, az adoma őszinte átélésének melegségével, sok lendülettel, megelevenítő erővel és frisseséggel dolgozza fel. A természet szépségeiről adott leírásai művészi palettájának legváltozatosabb színeit mutatják, míg egyéb elbeszéléseiben sokszor megkapja az oltásét a magyar lélek szeretetének tüze. Hegyaljai Kiss Géza szép, ízes nyelven íz és lilájának melege egész bizonyosan megdobbanja olvasóinak szívét is. Kosztolányi Dezső: Pacsirta. Nemrégiben jelent meg új kiadásban Kosztolányi Dezső: Nero regénye, amelyet most a Pacsirta követ. Finom, biztos vonalvezetésű lélekrajz jellemzi ezt a Kosztolányi-regényt is, valószínű, hogy az új kiadás is megérdemelt sikert hoz a halott költőnek. Ám, amikor gyors egymásutánban a második Kosztolányi-regény jelenik meg új kiadásban, feltesszük a kérdést könyvkiadóinknak, miért nem gondolnak arra, hogy a nagy költő egyik legnagyobb sikerű művét, a Modern költők címmel egybenyíljtott műfordításokat is megjelentessék. Ez az antológia a maga neme w ben a világirodalomban is egyedülálló, nem évek, de évtizedek óta nem kapható a könyvpiacon, pedig mindenki, aki a jó könyvet szereti, büszkén helyezné a könyvespolcára. Kosztolányi emlékének és írói tehetségének legnagyobb megbecsülését jelentené, ha ezt az antológiát újra megjelentetnék. (És üzletnek sem volna rész!) ÉVFORDULÓK Április 1731-ben halt meg Daniel Defoe, a Robinson szerzője. Sok mindenfélével megpróbálkozott, míg iró lett. Szöknie kellett a hitelezői elől, később, mint iró is tövises után járt, egyik röpiratáért börtönbe került és pellengére állították. A nép azonban — mint korabeli krónikásai feljegyezték — virággal árasztotta el a pellengért. Hetvenéves volt, amikor meghalt. Ezen a napon született Eperjesen 1825-ben Greguss Ágost, a nagy magyar esztétikus. Első műve: A szépészet alapvonalai 1849-ben jelent meg, leghíresebb műve a balladáról szóló tanulmánya és mindenki ismeri klasszikus meghatározását, a ballada, tragédia dalban elbeszélve. Megírta Shakespeare pályafutását és sok irodalmi esszéjét foglalja magában a kétkötetes Tanulmányok. Jósika Miklós báró születésének évfordulója: 1794-ben született Tordán. Részt vett a francia háborúkban, aztán Bécsben élt, később visszakerült Erdélybe, a szabadságharc után azonban menekülnie kellett. Lipcsében, Brüsszelben élt, majd Drezdába költözött s ott is halt meg 1865-ben. Írói pályafutását az Abafi indította el, azután következett a Zólyomi, majd Eszter, Arschek Magyarországon. Ezen a napon született Széchenyi Ferenc gróf 1754-ben. Az irodalommal való kapcsolata: 1802-ben a nemzetnek ajándékérte hatalmas könyvtárát, kéziratgyűjteményét és rézmetszeteit s ezzel az adományával vetette meg alapját a Magyar Tudományos Akadémia, amelyet azután később a fia, Széchenyi István gróf hívott életre apja szellemében. Korának egyik legnagyobb mecénása volt, Lehár Ferenc születésnapja. A világhírű magyar komponista 1870-ben Komáromban született. Losoncon, Pólóban, Triesztben, Budapesten és Bécsben volt katonakarmester. Első zenei műve a Kukuska, mérsékelt sikert aratott, az 1505-ben színre került Víg özvegy óta azonban a világ egyik legnépszerűbb operekomponistája. Minden művében vigoprrai magaslatokra emelkedik. Folyóiratszemle Magyar Sajtó: Az Országos Magyar Sajtókamara hivatalos közlönye, a velencei újságírókongresszusról tudósít, bezámol az újságírószervek közgyűléséről és az újságírótársadalom egyéb eseményeiről. Magyar Közlekedési Szemle: Wulff Ott. Maléter Jenő dr.S dlaltenheiser Mihály dr., Seilheim Oszkár, Kőbalmy Elemér dr. cikkét közli. Hungária Magazin új számában tavaszi hétvégi terveket mutat be a turisztika kedvelőinek. Kiemelkedő cikkei: Királyi városok, Szent György napja a pusztin.