Ujság, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-07 / 127. szám

O ÚJSÁG VASÁRNAP, 1942 JÚNIUS 7 dementis Ervin dr. riportja: „Istenkisértés“ egy karcsú monoplánon Most van harmincéves évfordulója annak, hogv­ai első masvar nilója.­l Prodom Guidó, az első színmaavar szerkesztésű képen felszállt és a leg­nagyobb elszörnyedésre alig 25 méter magasságban elrepült Buda­pest felett . . Prodam Guidó arany­­vitézségi érmes repülőfőhadnagy, a világháború hős pilótájának 30 éves aviatikai jubileuma alkalmával a repülő- és harcosbajtársak országos ünnepséget rendeznek a Vigadóban. (Ulsánhir) Halkan beszélgetünk a kis budai lakásban. Kint tékozlón szórja aranysugarait a júniusi nap, bent a szobában mélybarna az árnyék; a halk szavak emlékeket idéznek, régi napok diadalait, elfelejtett si­kereit. A régi pilótaélet kalandos esztendeiről folyik a beszéd, s aki valamikor fiatalon és fékezhetetlen lelkesedéssel, halált megvető bátor­sággal nyergelte meg összedróto­zott masináját, hogy meghódítsa vele a felhők birodalmát, ma fá­radt és csendes férfi, visszavonult életet élő veteránja a hajdani dia­daloknak, amelyeknek híre akko­riban az egész világon ismertté tette ezt a nevét: Prodam Guidó. A repülés öreg katonáját most Ünneplik a régi bajtársak. Har­minc esztendeje annak, hogy Pro­­drom Guidó „a legnagyobb elször­­nyedésre" elszállt gépével Buda­pest fölött. Erről a bravúrról s régi pilótaélményeiről beszélgetünk a jubileum küszöbén. Hallgassuk, mit mesél a repülés hőskorának egykor olyan ismert és irigyelt lo­vagja. — Horváth Ernő tanár volt ak­koriben az egyik legismertebb re­pülőtervező — kezdi elbeszélését Pundam Guidó és egy pillanatig a magasba szálló cigarettafüst hal­ványkék felhőjének útját figyeli. Horváth egymásután készítette sa­ját tervezésű egyfedelű gépeit. Eze­ken röpködtünk párméteres ma­gasságban a rákosi gyakorlótér fe­lett. Mivel pedig fordulni nem igen tudtunk még akkoriban, a gya­korlótér végén leszálltunk, meg­fordítottuk a masinát, aztán rajta, megindultunk az ellenkező irányba. „Csinálj valami nagyot!“ — Nagyobb eredményekre vágy­tunk, a tér fölötti ide-oda cikázás már nem elégített ki bennünket. „Csinálj valami nagyot" — mondta egy alkalommal az akkori aero­­klub­ elnöke, s én elhatároztam, hogy megmutatom, mit tudok! Vakmerő tervet agyaltam ki, elre­pülök Budapest felett, alacsonyan, közel a kéményekhez, háztetők­höz, lássák, mire képes a magyar pilóta, így is lett. Horváth új gé­pével a „Horváth ttlla"-val egy ködös délelőttön felszálltam Ráko­son életem első „nagy" repülésére. Start után nyomban Újpest felé vettem irányt, körülbelül száz mé­teres magasságban. Újpestnél balra kanyarodtam, elbillegtem a vasúti hídig, majd a Duna fölött repül­tem tovább­­dél felé. Most már jó­val alacsonyabban szállt a gép, nem lehettem harminc méternél magasabban. A masina olyan bi­zonytalanul haladt, úgy himbáló­zott, hogy alig mertem a magas­ból letekinteni. Ráadásul a motor sem kapott elegendő benzint , ezért egy biciklipumpával kellett nyo­mást adnom a tartálynak. Már a Parlament tájén jártam. A gép egyre erősebben ingadozott. Attól féltem, beleesem a Dunába, vagy nekirepülök a Lánchídnak, de sze­rencsére nem történt semmi baj. Fél kezemmel a kormányt markol­tam­, másik kezemmel a pumpával dolgoztam ... Lent a korzó népe már észrevette a repülőgépet és lel­kesen integettek felém. Sajnos, nem tudtam visszainteni, annyira elfoglalt ez a motorhiba ... Az összekötő vasúti hídnál sike­rült balra fordulni, itt ismét fel­húztam a gépet nyolcvan-száz mé­terre, s elrepültem Kőbánya fölött. Most már olyan ijesztő volt a gép ingása, hogy lenéztem, hol érhet­nék biztonságosan földet. Barátsá­gosan hívogató, zöld rét terült el alattam. Siklórepüléssel szálltam le, egyenesen a zöld tábla közepé­be. Itt vettem észre, hogy a rákosi gyakorlótér helyett, attól mintegy kétszáz méterre, egy bolgár kertész, káposztaföldjén „landoltam“ . .. Huszonöt csonttörés, öt koponyarepedés... — Horváth Ernő gépével ezután a repülés után többfelé is bemu­tattam tudományomat. A Quarne­­rót kétszer átrepültem Fiuménál, a második repülésnél gépemmel bele­zuhantam a tengerbe, úgy húzott ki egy torpedóromboló legénysége. Sokszor lezuhantam, de mindig szerencsém volt, nagyobb baj so­hasem ért, mindössze huszonöt csonttöréssel és öt koponyarepe­­déssel úsztam meg a dolgokat. A világháborúban is megsebesültem. 1915 február 10-én fontos feladat­tal bíztak meg. A gardolói repülő­térről indultam egy rozoga „Gran­­­denburg“-géppel. Alig repültem 15—20 kilométert az előírt irány­ba, működésbe lépett az ellenséges légelhárítás. De hiába adták le fe­lém százával az ágyúlövéseket, egy sem talált. .. Persze az akkori „légelhárítás“ ... Egyszer csak lö­vések fütyülnek a fülem mellett, gépfegyver kelepel a hátam mö­gött, aztán hirtelen elhúz mellet­tem vagy tíz ellenséges vadász. Egy lövés a karomat érte, hat má­sik pedig a vállamba fúródott. Már nem voltam­ teljesen ura a gépnek, zuhanórepüléssel száguld­­tam lefelé a háromezer méteres magasságból s csak egészen a föld közelében sikerült vízszintesbe hozni a gépet. Sajnos, a mi vona­lainktól távol, az ellenség kellős közepén találtam magamat. A sors úgy rendelte, hogy fogságba kerül­jek. Súlyos sebeimmel előbb Sant­­orsoba vittek, majd a vicenzai fo­golytáborban feküdtem felgyógyu­lásomig ... ,,A levegő vakmerő utasa“ Régi újságokban lapozgatok. Pesti újságok, külföldi hírlapok ír­nak elragadtatással Prodam nagy­szerű repüléseiről. Világszenzáció­nak tartották a háztetők fölötti repülést. Egyik magyar lap szerint „Istenkisértés volt, amire Prodam Guidó vállalkozott". „Az Újság" 1911 november 5-iki, vasárnapi számában ezt találom többek kö­zött Prodam „nagy“ repüléséről: „Ma délelőtt szenzációja volt a dunaparti korzó közönségének. A szép őszi időben egy karcsú mono­plán tűnt fel az Országház és a Duna fölött. A levegő vakmerő utasa Prodam Guidó volt, aki már hónapok óta kísérletez a rákosi repülőtéren egy Horváth tanár ál­tal konstruált Blériot rendszerű monoplánnal. Mai útjára kevéssel tizenkettő előtt indult el Prodam s nagy kerülőt téve a város fölött, baj nélkül érkezett vissza barátai közé, akik a repülőtéren aggódva várták és sikeréhez melegen üdvö­zölték ... Az egész repülés 12 per­cig tartott, a­mi magyar konstruk­ciójú gépnek eddig kétségtelenül a legszebb eredménye ...“ Régi szép idők ... Azóta elmúlt néhány évtized, a diadalmas Hor­­váth­-gép ott lóg a Közlekedési Mú­zeum kupolája alatt, s utódai a biztos mozgású, szélvészsebes Jun­­kersek, Curtissek, Heinkel bombá­zók alaposan megváltoztatták a re­pülés képét. Jól látja ezt Prodam Guidó is, aki a régi szakértő biztos ítéletével mondja: „A modern gé­pek valósággal szenzációsak, a re­pülésben technikailag már semmi sem lehetetlen . . .“ Így beszél, s ér­zem, hogy közben arra az össze­drótozott, vászon­szárnyú, gyanús külsejű, rozoga instrumentumra gondol, amelyik ott porosodik a múzeum magányában, kint a Li­getben ... Aztán sokáig üldögélek a nyári délután csendjében Prodám Gui­­dóval, a régi idők híres pilótájá­val. A fiumei olasz család sarja, a világháborús magyar hadsereg szé­pen dekorált hős repülőtisztje bú­csúzóul még elárulja, hogy minden régi kalandjánál jobban érdekli a fia sorsa, az ifjú Prodámé, aki ma daliás repülőhadnagy, s épúgy meg­öli a legújabb típusú vadászgépet, mint édesapja a törékeny Hor­váth Zil­á­t ezelőtt harminc esz­tendővel a rákosi gyakorlótéren ... A villamosvasút nyári menetrendje A BSzKRt elkészítette a villamos­vasút nyári menetrendtervezetét. A Krisztina­ körút forgalmának javítása érdekében a vasútigazgatóság a 69-es villamos vonalát a Széll Kálmán­ térig akarja meghosszabbítani. Ez azonban csak akkor valósítható meg, ha a 33-as relációt megszüntetik. Ezzel a megoldással a 14-es és a 75-ös kocsik túlzsúfoltsága enyhülne. A nyári menetrend a kispesti for­galom egységesítését célozza. A terve­zet szerint az 50-es járat végállomását a Szent Itván-kórházhoz helyezik át, hogy így közvetlen csatlakozás léte­sülhessen az Orczy-út, a Keleti pálya­udvar, az Üllői-út és a Soroks­ári-út irányában. A 20-as kocsira való át­szállással a Nemzeti Színház irányá­ban továbbra is fenn akarják tartani az eddigi összeköttetést. A 16-os vil­lamos vonalát a Simor-utcai mai vég­állomástól a Könyves Kálmán­ körút és Üllői út keresztezéséig (Népliget Sarok) akarják meghosszabbítani. Ez a változtatás azonban csak a Szent István-kórházi végállomás átépítése után valósítható meg. A nyári menetrendhez a rendőrség budapesti főkapitánysága általános­ságban hozzájárult, de ragaszkodik a 33-as jelzésű relációnak, illetve olyan járatnak a fenntartásához, amely a Horthy Miklós­ körtér—Krisztinaváros— Széll Kálmán­ tér közötti útvonalon az átszállás nélküli, közvetlen összekötte­tést biztosítja. Kispest és Pestszent­­lőrinc polgármestere viszont a járatok sűrítését és az 50-es kocsi végállomá­sának az Orczy­ téren való meghagyá­sát kívánja. A főváros közlekedési ügyosztálya is azt javasolja, hogy a 33. és 69. számú kocsik változatlanul közleked­jenek, a kőbányai közlekedés javí­tása érdekében 12-es jelzéssel új já­ratok induljanak (ez hétfőn már­­meg is történik. A szek­­.), a 37-es villamos vonalán pedig a Baross-téri-kőbányai­­ú­ti kocsiszín között villamosok helyett sinautobuszok járjanak az eddigi menetrenddel. Addig is, míg a sin­­autobuszok itt forgalomba állíthatók, a 37-es villamos közlekedése válto­zatlan marad. Hatalmas programmot ölelnek fel a milánói magyar-olasz kulturális ünnepségek Milánó, június 0. A milánói magyar­­olasz kulturális ünnepségek előkészü­letei nagymértékben előrehaladnak. A magyar kormány képviselőjét, Ullein- Revtezky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnö­köt az olasz kormány képviselője, az összes milánói polgári és katonai ha­­­tósások vezetői, valamint az Istituto di Alta Cuttura vezetői, De Carritaoii márki szenátor, állami miniszter, vala­mint Treccani gróf fogadják. Ullein-Revlezky Antal követ, sajtó­főnök Milánó egyik legnagyobb és leg­szebb palotájának, a Palazzo Starló­nak történelmi nagytermében előadást tart a magyar szellem latinitásáról. Az előadást nagyobb szabású fogadás is követi. A milánói kulturális ünnepsé­gek egyik érdekessége lesz a magyar egyetemek tanárainak az olasz egye­temi tanárokkal való összejövetele és megbeszélése olasz-magyar egyetemi és felsőoktatási kérdésekről. Az olasz egyetemi ifjúsági szerve­zetek meghívására előadást tart a magyar nemzeteszméről Horváth Ist­ván dr., a Forum magyar-olasz szemle főszerkesztője. Claudea egyetemi ta­nár Rákócziról tart előadást. Két nagyobbszabásu hangverseny is lesz, az egyiket Károlyi Gyula, az­ ismert­­nevű­ kitűnő zongoraművész adta s műsorán legnagyobbrészt Liszt-művek szerepelnek. A hangversenyt Capri milánói zeneakadémiai tanár előadásai előzi meg, aki Liszt Ferencről beszél. Hangversenyt ad Zathureczky Ede, a Zeneművészeti Főiskola tanára is. A hangversenyeket a Scala hangversen­y­­termében tartják. Június 12-én a milánói Villa Realé­ban kiállítás-sorozat nyílik meg, amely egyedülálló a magyar-olasz kapcsola­tok történetében. A kiállítás a ma­gyar-olasz kapcsolatok évezredes tör­ténetét Pannóniától a legújabb korig mutatja be, eredeti, másolt, vagy KÉZIMUNKA FONALAK CHLEIFER Vilsnos es&szár-ut 10 fényképezett dokumentumokban. Az olasz múzeumok is eredeti anyagot bocsátottak a kiállítás rendelkezésére. Az ünnepségek folyamán könyvkiállí­­tás is lesz, amely első ízben mutatja be, hogy milyen elterjedt az olasz könyv Magyarországon, valamint, hogy ma­gyar szerzők olasz vonatkozású művei milyen nagy számban jelentek meg a könyvpiacon. A hatalmas programmot magyar kulturfilmek bemutatása egé­szíti ki. A rendező Istituto di Alta Cultura, Bassani egyetemi tanárral az élén kétszáz oldalas, körülbelül száz illusztrációval díszített munkát adott ki. „A magyar kultúra és a magyar művészet" címmel. A könyv előszavát Fabinyi Tihamér írta. Halálos családi dráma az Abonyi-utad­ban Pénteken este 9 óra után halálos családi dráma játszódott le az Abo­­nyi-utca 4. számú ház lépcsőházá­ban. Alföldi László kőfaragósegéd revolverrel agyonlőtte kü­lönváltan élő feleségét, a Pfeiffer és Heszky skrkfsnagykereskedés egyik cégtulaj­donosának lányát, Alföldi Lászlóné született Pfeiffer Verát. Alföldi László hosszabb ideje dolgozott a Pfeiffer és Heszky cég Károly­ körúti üzemében, amelynek jól fizetett al­kalmazottja volt. Két évvel ezelőtt vette feleségül főnöke lányát, az ak­kor 20 éves Pfeiffer Verát. Az első időben jól éltek a fiatalok, de a férj egy évi házasság után kezdett estén­­kint kimaradozni és emiatt gyakran voltak nézeteltérések férj és feleség között. Egy heves összeszólalkozás alkalmával külön költöztek, de nem­sokára ismét kibékültek. Rövid ideig tartott a harmónia a házaspár között, mert a férj csakhamar ismét kártyázni kezdett, felesége ekkor hazaköltözött szüleihez az Abonyi­utca 4. számú házba. A férj gyakran kérlelte feleségét, hogy térjen vissza hozzá, rábeszélése azonban ered­ménytelen maradt. Alföldi továbbra is megmaradt a cég alkalmazásában, felesége pedig pénztáros és könyve­lőnő volt apja üzemében. A fiatal házaspár tehát minden nap találko­zott, de csak hivatalosan érintkezett egymással. Alföldi pár nappal ezelőtt kilépett a cégtől és pénteken este megleste feleségét az Abonyi­ utca 4. számú ház lépcsőházában, ismét kér­lelni kezdte, hogy békü­ljön ki vele, de a fiatalasszony azt válaszolta, hogy ennek nincs semmi értelme. Alföldi erre revolvert rántott elő zse­béből és az asszonyra sütötte a fegy­vert, azután önmaga ellen fordította pisztolyét és mellbelőtte magát. A kihívott mentők a szerencsétlen fia­tal asszonyon már nem tudtak segí­teni, a golyó a koponyájába hatolt és megölte. A merénylő férjet élet­­veszélyes állapotban vitték a Rókus­­kórházba. Kihallgatni még nem le­hetett. Elkészült a budapesti gyorsvasút kiépíté­sére vonatkozó hivatalos előterjesztés Elkészült a budapesti gyorsvasút terve, amely a főváros hivatalos lapjának szombati számában jelent meg. Az egész kötetet kitevő hatal­mas előterjesztést Szendy Károly polgármester elgondolásainak meg­felelően Babarczy István báró köz­lekedési tanácsnok készítette. A ter­vezet a gyorsvasút-probléma min­den részletére kiterjed, így ismer­teti a gyorsvasút szerepét a nagy­városok közlekedésében, összeha­sonlító táblázatot találunk a kül­földi városok gyorsvasútjairól. Eb­ből megtudjuk, hogy Londonban, Newyorkban, Tokióban, Parisban, Berlinben, Moszkvában, Chicagó­ban, Osakában, Buenos Airesben, Bécsben, Filadelfiában, Hamburg­ban, Bostonban, Glasgowban, Syd­neyben van, Sanghajban, Lenin­­grádban, Rio de Janeiróban­, Det­­roitban, Pekingben, Kalkuttában, Los Angelesben, Rómában, Kairó­ban, Tiencinben, Sao Paolóban, Na­­gojában nincs gyorsvasút. Az előterjesztés második része ismerteti a budapesti gyorsvasútra vonatkozó eddigi elgondolásokat, javaslatot tesz az újabb relációk kiépítésére, r­ámutat arra, hogy a későbbi időben miként lehet a há­lózatot fejleszteni és meghatározza a vonalak építésének sorrendjét. A harmadik fejezet forgalmi szem­pontok figyelembevételét ajánlja az 1. (kiskörúti) és a 2. Ferenc Jó­zsef­ vonal építésénél. A negyedik fejezet a műszaki, az ötödik a pénz­ügyi, a hatodik pedig a jogi szem­pontokkal foglalkozik. Végül a pol­gármester előterjeszti határozati ja­vaslatát, amely rövid összefoglalója lesz a budapesti gyorsvasúti háló­zat kiépítésére vonatkozó döntés­nek. Ennek a közgyűlés által való elfogadása és az illetékes felügyeleti hatóságok részéről történő jóváha­gyása teszi lehetővé majd, hogy a földalatti gyorsvasút-építkezés meg­indulhasson. Az előterjesztést térképek, raj­zok, grafikonok egész sora támaszt­ja alá és világítja meg. Meg kell állapítani, hogy Babarczy tanácsnok igen mélyreható, alapos és hatal­mas munkát végzett, amikor a gyorsvasúti problémát a legapróbb részletekig kidolgozta és a döntő tényezők elé tárta. Az Újság a Bu­dapest közönségét közelről érintő, nagy horderejű városrendezési terv beható ismertetésére a közeli na­pokban visszatér. A „Donauzeitung“ külön­száma Magyar­­országról A belgrádi Donauzeitung május 31-i kiadásához mellékelt külön­­számában rendkívül tartalmas, pom­pás fényképfelvételekkel kiegészített beszámolót közöl Magyarország ipari, gazdasági, pénzügyi és társadalmi helyzetéről, valamint arról a szerep­ről is, amelyre Magyarország a nagy­térgazdaságban hivatott. A Donauzeitung magyar különszá­­mában mindenekelőtt Magyarország kormányzójának képmását közli, az államfőét, aki nemzetét felszabadí­totta a bolsevista rémuralom alól. Magyarországnak a nagytérgazda­­ságban betöltött szerepéről a Donau­­zeitung különszámú vezető helyen közli Varga József dr. ipar- és keres­kedelemügyi miniszter összefoglaló ismertetését. A lap a magyar mező­gazdaság tervszerű munkájáról ,az 1933—39-es évek délkeleteurópai ter­­méseredményeinek és állatállománya fejlődésének adatszerű kimutatásával számol be. Részletesen foglalkozik Magyarország ipari és pénzügyi hely­zetével. Néhány pompás fényképfelvé­tel örökíti meg Budapest legszebb pontjait és méltatja a főváros balneo­lógiai jelentőségét. A magyar vidék életéről készült művészi fényképfelvé­telek, amelyek a Dunasdúl, a Hegy­­alja, a Hortobágy, majd a magyar bányavidék és a székesfőváros meg­­kapóan érdekes részleteit örökítik meg, színes és érdekes képét adják Magyarországnak. EDEK ÓTA megbízható SZAKÜZI.ET Libái és März NYUGATIKAT1 54

Next