Ujság, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)
1942-06-07 / 127. szám
VASÁRNAP, 1942 JUNK'S 7 ÚJSÁG A spárga hónapja írta SZERB ZSIGMOND Am vierundzwanzigsten im Junischwall Verlassen Spargel uns und Nachtigall énekli Detlev v. Liliencron, a németek egyik legkedvesebb poétája. Siessünk tehát a spárgával, melynek idénye, sajnos, oly rövid. Siessünk pedig különösen azokban az években, amikor a természet egyáltalán nem sietet a szezon megkezdésével. Amikor a spárgára gondolok, ha nem restelném, hogy még egy német idézettel hozakodjam elő, azt mondanám, hogy „Zwei Seelen wohnen in meiner Brust“. Az egyik vélek az Ínyencé, aki nagyon nyugodtan és zavartalanélvezettel fogyasztja a főzelékek ezen legnemesebbikét, a másk a higiénikusé, aki rosszalólag csóválja hozzá a fejét. De a spárga zöldeslila fejecskéje bizonyára csak mulat rajtunk, mert ő már megszokta, hogy felette a tudósok vitái viharzanak. A végén pedig megeszik, nem a tudósok egymást, hanem a spárgát. A régi görögök annyira tiszteltek, hogy még a koszorúkba is belefonták. Egyiptom színes műemlékein gyakran látható a spárgaköteg az istenek oltáraira helyezett áldozati ajándékok között, s róma fénykorában a nagy Catominius, Juvenal lelkesednék érte, leírják, hogyan kell termelni és hogyan kell elkészíteni. Rovenna híres volt az ő spárgájáról, melyből három darab ment egy fontra. Az ókor orvosai is dicsérték a veséket tisztító tulajdonságaiért. De már a zord középkorban sok ellenzője akadt, míg azután a reneszánsz meghozta a spárga másodvirágzását. Azóta is akadtak ugyan tudósok, akik kétségbevonják gyógyhatását, valószínűleg igazuk is van. De elvégre a spárga nem is ambicionálja a patikai szereplést, hanem a konyhára kívánkozik, ahol igen tekintélyes pozícióra tett szert. Kár is volna e különösen finom és nemes izű főzeléktől megfosztani a gyengébb szervezetűeket. Kellően elkészítve és mérsékelt mennyiségben az akut vesebetegeken kívül bárki nyugodt lélekkel fogyaszthatja. Hogy nincs nagy tápértéke? Hát ez igaz. A közismert König-féle tápszertábla grafikonján a spárgának a legutolsó hellyel kell beérnie. Nagyon kevés fejérnye van benne, ugyancsak kevés cukor és egyéb szénhydrát, zsír még kevesebb. A többi az rostanyag, meg főleg víz, csupa víz. Igen ám, de ebben a vízben ásványi sók, meg növényi savak is foglaltatnak. Vitaminoknak sem vagyok hijján. Egyszóval akadnak ám a spárgában is olyan anyagok, amelyeknek értékét még csak most kezdjük megismerni és azért, ha a három ősi tápanyagból nincs is benne sok, még a konyha higiénikusának sem szabad értékét lekicsinyelnie. Nem is olyan régen derült ki, hogy van benne vanillin ez a ritka szagosítóizesítő is. Kimutatták róla, hogy egy insulinszerű hormonja is van, mely a cukornak a szervezetben való feldolgozását elősegíti, tehát a cukorbetegek könnyebb fajtájának is ajánlatos. A benne foglalt és a spárgára nézve jellegzetes asparaginsav egy fejérnyeszármazék, az a methylmerkaptan pedig, amely a spárga fogyasztása után váladékainknak, még a verejtéknek is azt a sajátságos, éppen nem kellemes szagát okozza, egy kénes vegyület. A mostanában az ú. n. természetes gyógymódok művelői által terjesztett felfogás, mely a tápszereket savanyuakra és lúgosokra osztja fel, a spárgát az erősen savanyuak közé sorozza. Azért nem is engedi meg, hogy vele együtt húst vagy tojást fogyasszunk, mert ezek is savanyuak. Ellenben kenyeret vagy burgonyát ajánl társul a spárgához. Hogy az ilyen tudományos színezetű túlzások hová vezetnek, annak ékes illusztrációjául szolgálhat egy nálunk is képviselt táplálkozási irányzat ajánlata, mely háromhetes spárga-kenyér diétát ajánl holmi vértisztító célzattal. Azt hisszük, hogy az ilyen egyoldalú kosztolás felszaporítaná a szervezetben az n. n. kivonatanyagokat, ami egészségünknek nagy hátrányára válna, másrészt pedig alaposan meguntatná velünk a spárgát, araiért pedig kár lenne. Azért együnk csak nyugodtan ezentúl is rántottat spárgafejekkel és spárgával töltött omlettet. A spárga-kenyér-koszt pedig hadd sújtsa Aureng Zeb nagymogult, aki bűneit, hogy atyját és két fivérét meggyilkoltatta, ezzel az egyoldalú táplálkozással szándékozott levezekelni. Tudósok, akiknek ráérő idejük akadt, azon is vitatkoztak, meg kell-e hámozni és mennyire a spárgát. Egy jeles fiziológus kiszámította, hogy a hámozással az anyag 20 százalékát mint cellulosevázat a tányéron hagyjuk. Tehát ne hámozzunk. Ez mind igaz, de a spárga luxustápszer ám, amelynél a veszteségek nem jönnek komolyan számításba. Ami pedig a hámozást illeti, hogy az szükséges-e, nem-e, a fajtától és frisseségtől függ. Van úgy, hogy elég egy kicsit lekaparni, kár volna a külső rétegekből sokat leszedni, mert ezekben van a legtöbb ízemanyag. De van olyan is, amelyik hámozatlanul kesernyés izű. Főleg, ha lemetszése óta már pár nap telt el. Ha tehát egészen friss spárgához jutunk, amit a tejfehér színről, nedvező törési felületről és arról ismerhetünk meg, hogy lemetszett vége egyenes, szélein nincs behajolva, úgy ne sokat hasogassunk le a spárga kültakarójából, kár volna érte. De ha már állott, kívülről sárga színbe hajló a spárga, jól tesszük, ha rendesen meghámozzuk. Még meddőbb a spárgafejek szint körül vitázni. Amiint a spárga fejecskéje kibújik a földből fehér, utóbb veszi fel a zöld színt, majd a zöldeslila szint. De az igazi ínyenc ezt nem veszi tőle rossz néven, mert tudja, hogy a színváltozás folyamán az műanyagok is meg szoktak szaporodni benne. Hogy mennyit eszünk a spárga rúdjából? azt a részt, amely pépes és nem fás, nem rostos. Van olyan sprága, amelyet egészben el tudunk fogyasztani és van olyan is, amelynek felét ott kell hagynunk. De leves vagy püré készítésére ez a rostos rész is alkalmas. A szanatóriumban a spárgapépet belekevertük a betegek már megunt burgonyapüréjébe, mely ezáltal oly kellemes, új ízhez jutott, hogy hizókurás betegeink azontúl már lelkesen fogyasztották. A felületesen megtisztított spárgát forrásban levő vízbe tesszük, pár perc alatt megfő, felpuhul. A víz ne legyen sok, mert a racionális konyha még fel fogja használni leves vagy főzelék elkészítéséhez, hiszen a spárgában foglalt értékes anyagoknak akár a fele benne van kilúgozva. A lecsurgatott spárgát tálra rakjuk és egy kis olvasztott vajjal leöntve tálaljuk. Ez konyhanyelven szólva a „naturel“ vagy á la Argenteuil. Argenteuil egy Páris melletti község neve, mely állítólag a legjobb spárgát termeli. Ha vajas morzsával tálaljuk a spárgát, úgy á la Polonaise-nek hívják, ha a vajasmorzsás spárgát egy kis tejjel leöntve, reszelt sajttal megszórva a sütőben megpirítjuk, azt a szakács ,,au gralin“-nek mondja. Mások hollandi mártással avagy sauce génevoise-zal leöntve szeretik a spárgát. Vannak, akik ecettel, olajjal és egy kis snidlinggel salátának elkészítve hidegen fogyasztják. A gasztronómusok írásaiban még számtalan elkészítési módjával találkozhatunk. Ezek közül csak egyet említünk meg az exotikum kedvéért, hátha utánozni akarják. A Brazíliában honos spárgatorta úgy készül, hogy a spárgát háromszor megnyitolt vízben megfőzzük, megfűszerezzük. Citromlévé és hat tojás sárgája hozzáadásával a massza megolvad. Vaj, cukor, tojás és fehérborból laza tortatésztát készítünk, formálja öntjük, betesszük a spárgamasszát, megsütjük és feltálaljuk. Nem is lehet rossz. Hogy az ínyenceknek mennyire kedvelt barátjuk a spárga, bizonyítja az adomák egész raja, melylyel körülveszik. Brillat-Savarin, Artusi, Bickel, Rumohr, Maassen báró, Martha v. Zobeltitz, mindannyi csillag a gasztronómiai irodalom terén, számtalan mulatságos történetet tudnak elmondani, amelyek középpontjában 1 köteg spárga büszkélkedik. Történetek, amelyeket csak irigységgel tudunk meghallgatni, mert, sajnos, hol vagyunk mi már az utolsó két évszázadnak naivitásától, tréfák és élet befogadó, élvező képességétől, kedélyes derűjétől. A mi korunk inkább csak az Augusztus császár jegyében áll, akinek az volt a kedvenc szavajárása, hogy „annyi idő alatt, amennyi a spárga főzéséhez kell“. Ez azt bizonyítja, hogy a császár türelmetlen volt és csak jó minőségű spárga fordult meg konyháján. Hát ennek a kettőnek mi sem vagyunk híjjával. Türelmetlenül vártuk amúgy is rövid spárgaidényünket, használjuk ki okosan Szent Iván napjáig, amíg a fülemile nekünk dalol. Történelmi nap Hetvenöt évvel ezelőtt koronázta meg a nemzet Ferenc József királyt Fényes napok emléke újul fel június nyolcadikén. Hetvenöt év meszszeségéből nézünk vissza reájuk. Ferenc József király megkoronáztatásának napjai voltak 1867-ben. Boldogító volt az ünnep, de a túláradó öröm napjai voltak azok is, melyek nagy látványát közvetlenül megelőzték. Beteljesült a prófétai látomás, Vörösmarty jósszava, hogy „Lesz még egyszer ünnep a világon!“ A nyár elejének napja melegen árasztotta fényét a felhőtlen égről az ország fővárosára. Pünkösd vasárnapja volt. A király már február tizennyolcadikán megbékült nemzetével. Leiratával ezen a nappon mondotta ki az alkotmány helyreállítását. Deák még féltette művét. Azt mondotta a főváros üdvözlő küldöttségének: Örültünk és örülünk, hogy alkotmányos szabadságunk évezredes élő fája ismét zöldülni kezd és virágzásnak indul. Ne feledjük azonban, hogy a virág még nem gyümölcs! De a király bizott a gyümölcsben is. Március tizenkettedikén érkezett meg Budára s ott fogadta az alkotmányos minisztérium esküjét. Boldogan töltötte el napjait a magyar fővárosban, csak a húsvéti ünnepekre tért vissza Bécsbe, de az ünnep második napján ismét Budán volt már s ott maradt április közepéig. Ami a koronázás előtt történt Májusban estek az első ürömcseppek az öröm poharába. Az elégedetlenek lapjában, a Magyar Újságban, melynek Böszörményi László volt a szerkesztője, május huszonhatodikén megjelent — óriási hatást keltve az országban — Kossuth nyílt levele Deák Ferenchez. „Lassan-lassan felebben a fátyol a Béccseli alkudozások titkairól“, így aposztrofálta Deákot. „Úgy látszik, mindez már kicsinált dolog, s az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt regisztrálja. De én e tényben a nemzet halálát látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat.“ S végezte levelét ezzel: „Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt.“ Junius elsején kora reggel érkezett meg Bécsiből a király s ugyanaznap délután vonult be a fővárosba Erzsébet királyné a királyi gyermekekkel, Gizellával és Rudolffal. Kincszárhuszonegy személyből állt az udvar, mely a nagy napokra a fővárosba költözött — ily népes udvar Hollós Mátyás ideje óta nem mulatott Budán. „Áldom az isteni Gondviselést, hogy e magasztos napot megérnem engedte“ Csütörtökön, június ötödikén volt az ünnepek első napja. Megjelent a királyi várban az egész országgyűlés, hogy meghallgassa a király válaszát arra a kérelemre, melyet az országgyűlés nagy küldöttsége élén Simor János terjesztett eléje szerdán: „hogy magát megkoronáztatni s a királyi hitlevelet aláírásával szentesíteni méltóztassék." A király a trónon jobbra s a királyné a trónon balra állva fogadta a két Háznak testületét s a fejedelmi pár előtt Rudolf trónörökös állt. Mikor a király „becikkelyezés végett“ átadta a koronázási hitlevelet s a hercegprímás az egész országgyűlés nevében megkérte őfelségeiket, hogy fogadják el a koronát, a király a bizalom meleg szavaival válaszolt. „Az nem lehet,“ mondotta, „hogy az, amit őszinte egyetértéssel király és nemzet alkotnak, állandó és üdvös ne legyen." Így szólva, koronázásának napját június nyolcadikéra tűzte ki s örömmel járult hozzá az országgyűlésnek ahhoz a kérelméhez is, hogy felséges hitvese magyar királynénak koronáztassék. Megindult hangon szólt most Erzsébet királyné: — Örömmel teljesítem a nemzetnek önök által nyilvánított kívánságát, mely saját forró óhajtásommal találkozott s áldom az isteni Gondviselést, hogy e magasztos percet megérnem engedte. Felvirradt junius nyolcadikának reggele s ezen a napon érte meg Feren József azt a régvárt napot, mikor a nemzet, ősi alkotmányának parancsa szerint, fejére tette Szent István koronáját. Ami fényt és tündöklést egy nemzet öröme és pompázó kedve kifejthet, a feledhetetlen képek sorozatába olvadt e napon.. Kora hajnalban kelt az egész főváros, a királyi vártól a kiváncsi sokaságig, amely napkelte előtt sűrű tömegekben hullámzott már az utcákon és a budai vár lejtőin. Az országgyűlés mindkét házának tagjai hosszú kocsisorban vonultak fel Budára, hol pontosan félhét órakor kezdődött az ünnep Boldogasszony templomában, a koronázó Mátyás-templomban. Ekkor érkezett az ősi egyház kapuja elé a király és a királyné menete. A bandériumok élén Ráday Gedeon gróf lovagolt mint jászkunkapitány, párducbőrös kacagánnyal a vállán, s Lehel kürtjével az oldalán. Utána a jászok és kunok több százra menő bandéristái tűzvérü paripákon, megannyi igaz magyar alak. Aztán a fővárosnak a királyné színeibe, fehérbe és kékbe öltözött dandárai, végül a megyék színeibe öltözve, a vármegyék dandéristái. Most a nemesek, förendisek és képviselők fényes csoportja következett. Utánuk a történelmi zászlókat vivő főurak, élükön, az ország zászlójával, hattyuprémes mentében, Orczy György báró, m'(“'jötte a többi zászlós úr, a magyar királyi hírnök széles karimája kalpagban; a koronaőrök, az országos jelvények vivői, a miniszterek, a királyi hercegek, a keresztet hordozó püspök, aztán magyar tábornoki diszken, udvari kíséretével, a király, negyven érsek és püspök teljes egyházi díszben, lóháton; csatlósaik kisérték őket és vezették lovaikat. Ámulat nézte a király alakját a pompás koronázási mén hátán, mely büszke léptekkel haladt a menetben. Nyeregszerszáma aranytól ragyogott, végeivel a ló térdéig aláérő nyeregtakarójának mindkét szögében arannyal és színes selyemmel hímzett nagy magyar címer tündökölt. Nyolc kervélyjárású, ritkaszérű, fehér spanyol mén vonta a királyné rokokó díszkocsiját. Mária Terézia királynő használta egykor ezt a kocsit, melynek alkotmányán csak aranyat és kristályt lehetett látni, mást alig. Oldalai roppant üvegtáblák voltak tömör aranyozott keretben, a kocsi ajtaját és hajóját pedig Rubensnek roppant értékű festményei ékesítették. Minden szem a királyné felé fordult, ki magyar öltözetben, magyar fejékkel ült a díszhintóban. A hintót és a benne ülőt minden oldalról tolongó néptömeg környezte, várta, kisérte s örömriadallal éljenezte. És a királyné mosolyogva és átszellemüllten intett vissza az üdvözletekre A nagy pompát bámulva, észrevette a nép s figyelmével különösen kitüntette a koronázási menetnek két előkelő lovasát. Beust báró osztrák külügyminiszter, » kiegyezik művének ? Mély tisztelettel értesítem kedves vendégeimet és Budapest közönségét, hogy a DUNACORSO ÉTTERMET és KÁVÉHÁZAT átvertem és azt a mai naptól PAUM étterem és lóvéitel néven vezetem Dreher sfiffik, kttaifi borok és ételek. legfigyelmesebb kiszolgálás. A Vigadó téri éttermi teraszon A dunaparti korzó teraszon RÁGZ BÉLA || MALGSIMER BÉLA | és cigányzenekara zongorázik Szíves pártfogást kér: PAULIN LAJOS TULAJDONOS jelentékeny szereplője volt az egyik, zöld és aranysujtásos udvari öltözetben ült fehér lován. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök, a koronázási szertartás alkalmára kinevezett nádorhelyettes volt a másik. A menet elvonult a Mátyás-templom kapuja előtt. A király a magyar királyi főkamarásnak és lovászának segítségével leszállt lováról, a királynét főudvarmestere segítette ki a díszhintóból, a fejedelmi pár azután letérdelt a templom bejáratánál letentett szőnyegre. A koronázó templomban Benn a templomban vörös selyemmel húzták be, olasz módra, az oszlopokat, felülről a társországoknak és az egykori tartományoknak zászlai lengtek s a Habsburgok felbecsülhetetlen értékű szőnyegei borították a falakat. Trónok, mennyezetek, állványok foglalták el a szent hely térségeit. Aranysüvegü, fehér selyemruháju püspökök, fényes díszruháikban főrendek sürögtek-forogtak benne és csillogó erémántos pártával s őnnyi hosszú uszállyal jöttek egymásután a királyné udvarhölgyei, kiket kék atillás és biborpalástos apródok vezettek helyeikre. Aztán egyenruhájuk és rendjeleik díszében a meghívott külföldi vendégek és diplomaták sorakoztak fel s tették életteljessé a templom belsejét, mely tömegeivel és pompájával abba a korba vitte vissza a képzeletet, mikor Mátyás király tartotta benne esküvőjét A koronázás A hercegprímás, segédletével, a főoltárhoz ment, felöltötte miseruháját és bevárta a fejedelmi párt. Szent István koronáját és palástját az országbárók bíboros vánkoson vitték a király után. A királyné ezüsttel áttört magyar szabású selyemruhában, fejen a csupa gyémántból álló házikoronával, trombita- és dofeszó rivalgása közben követte fejedelmi urát a főoltár felé s miindkellen presbitériumban levő trónemelvényen foglaltak helyet. Elkezdődött a szentmise és a kóruson felharsantak Liszt Ferenc koronázómiséjének hangjai. A király most átvonult az evangéliumi oldalra s helyet foglalt az ott álló trónszéken. Kingwald, a kalocsai érsek a következő fennhangon mondott szavakkal fordult ekkor a hercegprímáshoz: — Tisztelendő atya, az anyaszentegyház kívánja az itt jelenlevő lovagot az ország királyi méltóságára emeltetni! A hercegprímás az országkormányzásra vonatkozólag intő szavakat mond a királynak, aki erre térden, mindkét kezét az evangélikzmus könyvre téve, megesküdött a jog és a béke fenntartására. Azután az oltár mögé vonult, hogy elkészüljön ott a szent kenetre. A tábornoki mentét, a kalpagot és a kardot letette. Azután visszatért a trónhoz s a segédkező püspökök, a főudvarmester és a főkamarás reáadták Szent István palástját. A koronát és a birodalmi jelvényeket a főoltárra helyezték. Oda térdelt most a király és átvéve a prímás kezéből Szent István kivont kardját, a nép felé fordulva három vágást tett az ország elfoglalásának jeléül. Üdvlövések tudatták ezt az egész néppel. És ekkor következett el az a történelmi pillanat, amikor a hercegprímás és a nádorhelyettes Ferenc József császárt Szent István koronájával magyar királlyá koronázta. A királyt most már, hogy jobbkezébe vette a jogart és baljába az ország almáját, a hercegprímás és az egész királyi kíséret a szén- Modsegdro, nyaralására S'zxx&ae.ráfeQy.'z.éSeit paCdimpie. is feJZvaS'zC a* . ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA, V, Grál Tisza István utca 6. Tel. 181-001