Ujság, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)
1942-06-25 / 142. szám
TÉNTEK. 1042 JÚNIUS 21. ÚJSÁG Kereskedeiempoiitika Irta Domány Gyula Gyakran hallható olyan megállapítás, hogy a pénz és a kereskedelem funkciója tökéletesen azonos. A pénz csereközvetítő eszköz és a kereskedő pedig csereközvetítő személy, mert szolgálatai, működési köre sok hasonlóságot mutat azon szolgáltatásokhoz, amelyeket a pénz teljesít. A pénz könnyebbé, gyorsabbá és állandóbbá teszi a javak kicserélését a termelők és fogyasztók között, a kereskedelem peddig még inkább elősegíti, jobban megkönnyíti a termelőnek fölös javai eladását és a fogyasztók számára a szükséges jószágok megszerzését. A kereskedelem maga tudvalevőleg nem állít elő új javakat, csak a már termelt jószágokat gyűjti össze, különböző műveletek segítségével a fogyasztás számára alkalmasabbá teszi és az általa megfelelőnek ítélt időpontban forgalomba bocsátja. Kettős működési kört tölt be. Egyfelől vállalja a termelővel szemben a jószág eladásának, illetve értékesítésének gondját, másrészt magára veszi a fogyasztóval szemben megfelelő javak felkutatásának terhét. Ilyen módon eléri azt a határozott célt is, hogy a jószágok árai állandóbbá válnak és a két szembenálló tényező, a termelő és a fogyasztó megkímélődik az aránylag nagyobb áringadozásoktól s az azokból származható hátrányos következményektől. Az államok mindenkor tervszerű tevékenységet folytatnak az ország kereskedelmi érdekeinek hathatós előmozdítása érdekében, kijelölik a követendő kereskedelempolitikai irányt és ez a tevékenység azonos a kereskedelempolitika fogalmával. Ilyen módon az államok az idők folyamán egyre közelebb jutottak ahhoz a fontos kereskedelempolitikai elvhez, hogy a kereskedelem fejlődését és megerősödését a rendelkezésre álló eszközökkel támogassák. Ezek az eszközök a belkereskedelem szempontjából főleg a közlekedési eszközök tökéletesítése, a szállítások megkönnyítése és gyorsítása, kereskedelmi jogbiztonság, olcsó kereskedelmi hitelek bztosítása és általában a népesség kulturális nívójának emelése. A külkereskedelem fejlesztésére egy erős, fedi tudatos külpolitika folytatása a legalkalmasabb eszköz. Tudvalevő, hogy abban összpontosul minden kereskedelmi politikának egyik legfőbb célja, hogy az ország saját magát láthassa el minden szükségletével. Utópisztikusnak jelezhető ez a cél, mert olyan kis gazdasági egységek, mint többek között azeurópai államok legnagyobb része, erre nem is gondolhatott komolyan, mert egyikük sem rendelkezik az ehhez szükséges nyersanyagokkal vagy legalábbis nem kielégítő mennyiségben. Ezen felül mindegyikben hiányzik az önellátás egyik vagy másik kívánatos előfeltétele, ami az országok természetes adottságában rejlik. A kitűzött, az ideális cél elérésére törekvők kereskedelempolitika igyekszik programját — egyéb eszközök alkalmazása mellett — a behozatal megszorításával megközelíteni. Viszont ezt a behozatalt a helyes kereskedelmi politika ellensúlyozni törekszik az ország szükségletén túlmenő mennyiségben termelt áruk kivitelének elősegítésével. A cél tehát röviden a külkereskedelmi mérleg egyensúlyba hozatala, illetőleg állandóan egyensúlyban való tartása. Ezek az elvi általános megállapítások már sejtetni engedik, hogy a kereskedelmi politika a nemzetek közötti versenyben milyen kiemelkedő jelentőségre tesz szert. A háborús gazdálkodás azonban a kereskedelempolitika területén is érezteti átalakító befolyását és hatását. Minden államban az a törekvés érvényesül, hogy a kormányzat a javak elosztásánál hatalmát fokozódó mértékben érvényesíthesse és a javak forgalmának alakulására ellenőrzését kiterjeszsze. Ez a törekvés az egykézrendszer létesítésével kezdetben inkább a külkereskedelem területén érvényesül, később azonban, a bábon tartamának kitolódásával, a belkereskedelem terén is egyre fokozottabb mértékben jelentkezik és lassanként a kereskedelem teljes szerkezeti átalakulásával találkozunk. Az állami beavatkozás erősödését az a körülmény váltja ki, hogy a rendelkezésre álló árumennyiséget meghaladó mértékben jelentkezik sok árucikknél a kereslet. Az engedélyhez kötött árucikkek köre folytonosan bővül s egyes kereskedelmi ágak — mint többek között a gabona- vagy gyapjúkereskedelem — forgalmát az államok központosítják. A kereskedelem ilyen átállítása egészen átalakítja a kereskedelmi forgalom korábbi lebonyolódási formáit és erre kell visszavezetni, hogy minél mélyebben kerülnek bele az államok a háborúba, annál több rendelkezés lát napvilágot az árucsereforgalom szabályozása érdekében. Amint a belkereskedelemre rányomja bélyegét a gazdasági hadviselés, éppen úgy fellelhetők a külkereskedelem alakulásán a háború következtében beállt eltolódások. Ezek a nagy átalakulások főleg azokra a lényeges változásokra vezethetők vissza, amelyek a nemzetközi kapcsolatok terén a háború következtében előálltak. Míg e kapcsolatok egy része teljesen megszakadt, addig más viszonylatok erősödtek és kimélyültek. Világrészek gazdasági összefüggései egymással teljesen megszakadtak. Az európai kontinens — Anglia kivételével — ma elszigetelt, külön zárt gazdasági életet él. A tengerzár és ellenblokád folytán zárt gazdasági egységgé vált kontinentális Európa országai között az egymásrautaltság olyan magas fokát fejlesztette le, amelyhez hasonlót a gazdasági történelem eddig felmutatni nem tudott. Ez a kölcsönös egymásrautaltság szükségképpen maga után vonta a zárt körben elhelyezkedett országok gazdasági együttműködésére irányuló törekvéseket. A külkereskedelmi forgalom mesterséges akadályainak leküzdésére előtérbe került az a felfogás, amely a devizaforgalmi korlátozásokból származó nehézségek elhárítását igyekezett kiküszöbölni. Ez a törekvés a kontinentális Európa államaiban főleg két érdemleges célkitűzésben jutott kifejezésre. Az első a devizaárfolyamok összhangba hozására irányult, míg a második, jelentősebb célkitűzés pedig a többoldalú clearingrendszer kiépítését tartotta a külkereskedelmi forgalom sima lebonyolítására igen fontos előfeltételnek. Természetes, hogy az így átalakult kontinentális európai térségben a gazdasági vezetés és irányítás szálai Németország kezében futottak össze. A háború kitörése előtt a Német Birodalomra az európai kontinens külkereskedelmének mintegy negyedrésze esett, míg a német külkereskedelem fele tengerentúli országokkal bonyolódott le. Nagy visszahatást váltott ki tehát a háború Németország külkereskedelmi forgalmában, amely a háború első időszakában meglehetősen le is csökkent. Aránylag rövid idő alatt azonban, már 1940 végén a német külkereskedelem ismételten elérte a régi színvonalat. Ma minden európai ország külkereskedelmében a Német Birodalom részesedik a legnagyobb hányaddal. Ezenkívül a megszállt területek külkereskedelme is német irányítás alatt áll és a német központi elszámoló hivatal közvetítésével bonyolódik le. Természetes, hogy ilyenformán Németország vállalta a legnagyobb szerepet az európai államok külkereskedelmi forgalmának számszerű alakulásánál. A Magyar Vámpolitikai Központ legújabb jelentése szerint az IDCS. évi 791 millió pengőt kitevő kivitelünkből Németország 63,9 százalékkal részesedett. Ugyanakkor a 730 millió pengőt mutató behozatalunkból 61,8 százalék a német eredetű. Olaszország már jelentékenyen kisebb hányaddal szerepel külkeresNyári felhők úsznak a Gellérthegy felett. A Ferenc József-rakparton feszes vigyrázzban rendőrszakasz sorakozik. Előttük a légierők fúvós zenekarának hangszerein csillan meg a nap. A hajóhídon vöröskeresztes ápolónők sürögnek. A hajóhíd előtt honvédtisztek népes csoportja. A „Stadt Wien“ vöröskeresztes kórházhajó érkezését várjuk, amely sebesült magyar honvédeket hoz Budapestre, a keleti harctér poklában megsebesült magyar tiszteket és legénységi állományú honvédeket. A „StadtWien“-en érkező magyar sebesültek a frontról németországi kórházakba kerültek s onnan a bécsi gyűjtőkórházba. Bécsből hozza most haza őket a német kórházhajó a rég nem látott magyar hazába, amelynek védelmében vérüket hullatták. A sebesült honvédek fogadására megjelentek között ott látjuk a budapesti városparancsnokot, a honvédelmi miniszttérium részéről Antalffy Jenő dr. ezredes, orvost, valamint Frantz József dr. orvosezredest, az átvevő kórház parancsnokát és a budapesti német követség katonai attaséját. Körülöttük a tiszti küldöttség tagjai sorakoztak. Szendy Károly polgármestert vitéz Horváth László székesfővárosi főjegyző képviseli. A hajóhídon a vöröskeresztes ápolónők sorában feltűnik Apor Gizella bárónő, országos főnökasszony finom profilja. Egy másik vöröskeresztes ápolónő-csoport élén vitéz Kárpáthy Kamillónét látjuk. A kegyelmes asszony maga is önkéntes ápolónő, csoportjával mindenütt ott van, ahol sebesült honvédek érkeznek. Négy óra tíz percet mutat a hajóállomás órája, mikor az Erzsébethíd karcsú íve alól előbukkan, a zászlókkal díszített „Stadt Wien“. Doroszlay Károly, a légierők zenekarának karnagya meglendíti karját és felzeng a Himnusz. Lassan, méltóságteljesen úszik a hajó a kikötő felé, a Himnusz örökszép hangja száll elébe, melegen simogatva meg a hazatért sebesült honvédeink szivét A szivemét kereste ... Felmegyünk a hajóra, amelynek tágas termeiben mosolygó magyar katonaarcok néznek az ágyakból felénk. — Hol sebesült meg? — kérdem az egyik betegtől, Berta János őrvezetőtől. — Kurszknál — feleli. — Tizenöt bombaszilánkom van, a szívemet kereste, de nem találta meg. Egészséges fogsora kivillan, amikor ezeket mondja, aztán jókedvűen kanalazgatja a fagylaltot, amit a Vöröskeresztes ápolónők osztogatnak. Részegen rohamozó vörösök Jóképű magyar Csabi Gyula szakaszvezető is. Dunaszerdahelyi gyerek. Légnyomással került haza. Legyint. — Semmiség az egész. A következő sebesült, akinek ágya mellett megállók, Fogarassy Ferenc honvéd, szombathelyi fia. — Meddig volt kint? — Három és fél hónapig. — Hol sebesült meg? — Kurszknál. A combomba kaptam lövést és szúrást. A szúrást közelharcban kaptam. — Na és a muszkával, aki adta, mi lett? Megvillan a szeme. — Ottmaradt. Puskatussal vágtam fejbe. Nagy tánc volt az. A németektől körülkerített vörösök ki akartak törni a gyűrűből. Részegek voltak, mint az ágyú. Úgy jöttek szurony rohamra. De hiába volt minden, nem tudtak kiszorítani minket állásainkból. Egészen addig tartottuk magunkat, amíg segítség érkezett a nagy túlerővel támadó szovjet katonák ellen. — Milyen érzés újra magyar földön lenni? Meleggé válik a pillantása. — Nagyon jó. De azért szívesen visszamennék újra. A tűzpróbát már kiálltam. Az ápolónő cigarettát hoz neki. Miközben rágyújt, kinéz a hajóablakon, pillantása szomjasan issza be a szelíden zöldelő Gellérthegy képét, a régen látott magyar tájat. Közben egymásután viszik ki a súlyosabban sebesült honvédeket hordágyakon a hajóhídon. Budapesten a XI. helyőrségi kórházba, az átvevő kórházba kerülnek a frontról hazaérkezett sebesültek. Antalffy Jenő dr. és Frantz József dr. orvos, ezredesek szeretettel hajolnak a sebesült honvédek fölé. A vöröskeresztes ápolónők fehérruhás alakjai itt is, ott is feltűnnek az ágyakban és a hordágyakon fekvő sebesültek mellett. A szeretetcsomagok kifogyhatatlanok kezükben. A „Stadt Wien“ német tisztjei a magyar honvédtisztek csoportjával beszélgetnek. Kint a Ferenc József-rakparton ezrekre menő tömeg tolong, kendőt lobogtatva a hazatért sebesült honvédek felé. A légierők zenekara magyar indulókat játszik. Odalépek egy sebesült magyar zászlóshoz. — Mennyi ideig volt kint zászlós úr? — Három hónapig — feleli. — Május 30-án megsebesültem, a frontról Varsóba kerültem, az ottani hadikórházba. A kitűnő német katonaorvosoknak köszönhetem, hogy még élek. Varsóból a bécsi gyűjtőkórházba vittek, onnan kerültem haza. Remélem, nem sokáig maradok Pesten, rövidesen hazajutok Szombathelyre, ahol menyasszonyom vár. — Hozzátartozói nem tudják, hogy hazaérkezett? — Még nem tudtam értesíteni őket, de erre talán már nem is lesz szükség, így még nagyobb lesz az öröm, ha váratlanul betoppanok. Remélem, már mint férj megyek vissza a frontra. Búcsúzóul melegen szorítja meg a kezemet, de balkézzel. Erről nem ő tehet, jobbkeze fel van kötve ... — Az esküvőre meggyógyul a jobbkarom is! — mondja mosolyogva. Hidvéghy Ferenc kedelmünkben, amennyiben a kivizsánként 1939. évi júliusában 13.35 jelnél az arányszám 1.4 és a behozatalnál 20.6 százalékot tesz ki. Külkereskedelmi forgalmunkban harmadik helyen Svájc áll 8.1 százalékos kivitellel és 2.8 százaléknyi behozatallal. Az ezenfelüli töredék egészen csekély arányszámokkal megoszlik a többi ország között. Végül még arra a változásra kell rámutatni, amely a külkereskedelem számszerű alakulásánál a háborús árviszonyok és a szállítási nehézségek nyomán keletkezett. Ebben a vonatkozásban érdemes felemlíteni, hogy Svájc 1941. évi behozatalának értéke összegszerűleg 9,2 százalékkal haladja meg a megelőző év behozatalát, viszont mennyiségben 21,7 százalékkal elmarad az 1940. évben svájci területre bevitt áruk mennyisége mögött. Erre a nagy eltolódásra, amely a mennyiség és az érték között jut kifejezésre, érdemes felemlíteni, hogy — svájci közlés szerint — a kanadai búza méterműfrankba került svájci piacon. Ugyanez a búza 1941 végén 49,85 svájci frankba került 100 kilogramonként, amelyből a kanadai piaci drágulásra mindössze 4,5 frank esik, míg 32 frank a kiviteli, illetőleg szállítási költségek összege. Amikor most a háborús csatazaj idején a külkereskedelmi politikáról annyi szó esik, már előreveti árnyékát az a törekvés, amely a békés gazdálkodás árucsereforgalmának rendezését tekinti egyik kiemelkedő programpontjának s elejét kívánja venni, hogy olyan rendellenességek megismétlődhessenek, amelyek a piacok kiegyenlítődési lehetőségeit akadályozzák. Ennek a célnak elérését a nagy gazdasági területek kialakításában látják és erre kell visszavezetni, hogy jelenleg annyi elméleti és gyakorlati terv lát napvilágot a jövő külkereskedelempolitikája érdekében a nagytér-gazdálkodás problémájáról. Beszélgetés a „Stadt Wien vöröskeresztes gőzössel hazatért sebesültekkel 2. kiadásban megjelent Schratt Katalin a császárváros regénye J. v. Kürenberg könyve Kapható minden könyvkereskedésben és Ibusz-pavilionban ADÁS A honvédekért Az illatosúti leány népiskolában, amely a főváros egyik legszegényebb vidékén van, az Ifjúsági Vöröskereszt gyűjtést rendezett a harctéren küzdő honvédek részére. A gyűjtés több mint 12.000 cigarettát, sok érmelegítőt és egyéb hasznos dolgot eredményezett 500 pengőnél nagyobb értékben. A szép eredmény a hazafias szellemben nevelt tanulók áldozatkészségét bizonyítja. A Vöröskereszt kecskeméti csoportjának lelkes asszonygárdája Liszka Béla polgármester feleségének vezetésével üdítőállomást rendezett be a pályaudvaron, ahol éjjel-nappal ellátják a katonákat kaláccsal, cigarettával, üdítő italokkal. A Pesti Hazai Takarékpénztár Tisztviselőinek Sportegyesülete XXXI. közgyűlése a szokásos évi közgyűlési vacsorája helyett vacsoramegváltás címén tagjaitól gyűjtés útján befolyt 723 pengő 70 fillér összeget a Magyar Vöröskereszt Egyletnek honvéd szeretetcsomagok megküldése céljára adományozta. A verbászi cukorgyár 10 000 pengőt adományozott honvéd hadiárvák javára. A Kaposvár és Vidéke Ipartestület közgyűlésén elhatározták, hogy minden iparos az ipartestületi tagdíj 100%-át fizeti a hadbavonult iparosok hozzátartozóinak támogatása céljából. Kecskemét városföldi leventéi elhatározták, hogy megmunkálják a bevonult katonák földjét. A munkáért kapott díjazásból 6000 cigarettát vásároltak és azt átadták a keleti harctérre induló egyik honvédszázad parancsnokának. A parancsnok meghatottan mondott köszönetet az ajándékért. Bácsgyulafalva leventéi az általuk rendezett füstelen napon 474 pengőt és közel 8000 cigarettát gyűjtöttek. . Nagykanizsa lakossága a városban állomásozó tüzérek részére csapatzászlót készíttetett. A zászlót ünnepélyes keretek közt fogják felavatni.