Ujság, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-01 / 273. szám

9 szállítóoszlopokat, élelmiszertartalékokat és lemorzsoltak egy szétugrartott harccsoportot. A Volga és a Don között földi csapataink szoros együttműködésben erős légi kötelékekkel ismételten visszaverték az ellenség heves páncélos és gyalogsági támadásait. Sztálingrádban csak helyi jellegű harci tevékenység voit. Saját ellentámadásaink a nagy Donkanyarulatban sikerrel jártak. A Don középső szakaszán folytattuk eredményes légi támadásainkat a vasúti berendezések ellen és több tehervorratot találatokkal súlyosan megrongáltunk. A keleti arcvonal középső szakaszán, valamint az Ilmen-tó vidékén ismét meghiusult az ellenség minden támadása. Megsemmiített sok 186 harckocsi!. (MTI) Finn hadijelentés Helsinki, november 30. (Német Távirati Iroda) A hétfői film hadijelentés ezeket mondja: A karjain földszoroson jó vőrtevékenység folyt. Az aunuszi löri szoros középső részén egy kisebb ellenséges osztag benyomult állásainkba, de ezenrohammnal hamarosan kivertük onnan. A keleti arcvonal déli részén a tüzérségi tevékenység helyenként a szokottnál élénkebb volt. Az arcvonal északi részén az ellenség egymás után háromszor indult támadásra a jégen keresztül, de visszavertük. A tengeri arcvonalon és a levegőben nem történt semmi említésre méltó. (MTI) Vasárnapi és hétfői olasz hadijelentés Brit repülőgépek a vasárnapra virradó éjjel újból bombázták Torinót. A bombázás tetemes károkat okozott különösen a város belső részében. Az áldozatok számát még nem lehetett megállapítani. A lakosság megőrizte nyugalmát. A hétfőre virradó éjszaka Torino városa ellen intézett légi támadás nem okozott jelentékenyebb károkat. Egy bombavető gép a tüzérség találata következtében Nichelino közelében lezuhant A korábbi légi támadás során három ellenséges repülőgépet lőttünk le. A korábbi légi támadás áldozatainak száma összesen 15 halott és 22 sebesült. (MTI) Iichy, november 50. (Német Távirati Iroda.) A Havas-OFI-iroda jelentése szerint a francia tengernagyi hivatal hivatalosan közli, hogy a francia hajók elsüllyesztése alóli Toulonban katonaiszemélyek közül hat ember meghalt, huszonöt megsebesült. A polgári lakosság körében — közük még — nem voltak áldozatok. Iletékes körökben kijelentik, hogy ezek a veszteségek a hajókon támadt robbanások és nem katonai harccselekmények folytán következtek be. A Havas jelentés közti még, hogy a Toulonban állomásozó hajók parancsnokai közöl egy sem ment hajójával együtt hullámsírba. A touloni áldozatok kivétel nélkül katonai személyek. (MTI) Fichy, november 10. (NST) Toulonból ideérkező jelentések szerint az ottani gyárak nagy része ismét üzembe lépett Számolni lehet azzal, hogy a touloni kikötőben a hét első felében ismét megindul a munka. A francia torpedónaszádok megmerekültek az önelsüllyesztés et és teljesen sértetlenül horgonyoznak a kikötő egy bizonyos részén. A francia tengerészek leszerelése zavartalanul halad. Porta, november 30. (NST) Illetékes helyről nyert értesülés szerint a francia flotta leszerelése tervszerűen folyik. A hadsereg leszerelése is a legnagyobb rendben bonyolódik le. Madrid, november 30. (NST) Szombat délután 13 óra 35 perckor egy francia bizonynaszád futott be Barcelona kikötőjébe. Hir szerint a touloni kikötőből elmenekült egyik tengeralattjáró ez. A francia búvárhajó egy spanyol hadihajó melett vetett horgonyt. A búvárnaszád parancsnoka és a spanyol tengerészeti hatóságok között jelenleg tárgyalások folynak a francia tengeralattjáró sorsára vonatkozóan. Madrid, november 30. (Bud. Tud.) A szabad kifutásra engedélyezett 24 órai határidő lejárta után a spanyol tengerészeti valóságok lefoglalták azt a francia tengeralattjárót, amely Barcelona kikötőjébe befutott. A tengeralattjáró legénységét internálták. Bem, november 30. (Bed. Tud.) Hivatalosan közüikt, hogy a 3. hadosztálybíróság november 28-án újabb négy halálos ítéletet hozott. Golyóáltali halálra ítélték Siemann Károly Ottó főhadnagyot, Kulit Péter Ottó hadnagyot, továbbá Filip Ervin és Schwegler János katonákat katonai titkok folytatólagos elárulása miatt, továbbá katonai titkok megsértésére való felhajtás és katonai, valamint politikai hírek titoksértése miatt. További nyolc személyt öt hónaptól tizenöt évig terjedő börtön-, illetve fegyházbüntetéssel síolytattak. Az elítéltek között egy külföldi állampolgár is van. Róma, november 30. (Stefans) Októberben Szíriaiában letartóztattak két egyént, akiket néhány órával előbb tett partra egy angol tengeralattjáró. Mindkettőjüknél hamis személyazonossági okmányokat, nagyösszegű pénzt, rádió adó- és vevőkészüléket, fegyvereket és kézigránátokat talátjak. Mint később kiderült, az egyiket Nappala Emíliának, a másikat pedig Gallo Antoniónak hívták. Bevallották, azért lelték őket partra Olaszországban, hogy romboló cselekményeket kövessenek el és kémkedjenek az ellenség javára. November 27-én a különleges államvédelmi bíróság halálra ítélte őket A halálos ítéletei szombat reggel hajtottak végre egy Róma közelében lévő helységben. (MTI) II. A nyugati háború Hat halálos áldozata van a tonloai drámának Megszűnt a foaloni sztrájk Folyik a francia hadsereg leszerelése Svájcban három, Olaszországban két kémet ítéltek halálra A gloucesteri herceg lemondott katonai tisztségéről Amsterdam, november 30. (Német Távirati Iroda.) Mint az angol hírszolgálat jelenti, a gloucesteri herceg, aki az angol hadseregben altábornagyként szolgált, a király kívánságára lemondott a hadseregben viselt tisztségéről, hogy a királyi család tagjaként nagyobb mértékben vehesse ki részét a király „hivatalos kötelezettségeiből“. (MTI) ni. Háború a tengeren Német hadijelentés. A Földközi-tenger keleti részén egy német tezsgeralattjáró vadász Kleiner fregattthadurigy parancsnoksága alatt rárohanással elsüllyesztette Triton tengeralattjárót, akielyet az angolok a görögöktől vettek át s foglyul vstettél; a búvárhajó legénységét. A megszállt nyugati területek, valamint a Csatorna fölött hét angol repülőgépet pusztítottunk el. Német vadászok folytatták nappali előretöréseiket Anglia déli partvidéke fölött és eredményesen lőttek vasúti berendezéseket. November 15-e óta, amikor külön jelentésijén számoltunk be az olasz és német légi haderő, valamint az olasz és német haditengerészet nagy eredményeiről Afrika északi partjai előtt az amerikai-angol inváziós hajóhad felett, az eredmények jelentősen megnövekedtek. November 7-átől 25-éig összesen 165.000 bruttó regisztertonna tartalmú 23 kereskedelmi és szállítóhajót süllyesztettünk el Francia-Észak- Afrikai kikötőiben és parti vizein. Továbbá oly súlyosan megrongáltunk tizenegy kereskedelmi és szállítóhajót, összesen 110.000 tonna tartalommal, hogy ezek minden valószínűség szerint elsüllyedtek. Megrongáltunk ezenfelül 65 hajót, 398.000 tonna tart álommá, mégpedig ezek egy részét olyasn súlyosan, hogy hosszabb ideig tartó kiesésükkel lehet számolni. Az ellenséges hadihajók közül megrongáltunk két Csatahajót és három repülőgépanyahajót, az utóbbiak közül az egyiket súlyosan. Elpusztítottunk öt rombolót és kisérőnaszádot, valamint öt cirkálót. Megrongáltunk 28 Cirkálót, rombolót és más kisérőhajót. Ezenkívül az észak-afrikai part kikötőberendezéseiben Úgyszólván naponkénti támadásokkal súlyos rombolásokat és nagy tüzeket okoztunk s ezáltal további értékes utánpótlási anyagot pusztítottunk el. (MTI) ÚJSÁG keiW, TWB IJIECEMBE» ! Churchill rádióbeszéde Amsterdam, november 36. (Német Távirati Iroda) Mint a brit hírszolgálat jelenti, Churchill vasárnap este a rádióban beszédet intézett a brit nemzethez és a világhoz. Churchill arra a végső következtetésre jutott, hogy „az eddigi események közül semmi sem teheti jogossá azt a reményt, hogy a háború nem sokáig fog tartani és hogy már nem várnak reánk keserves és véres esztendők.“ Churchill azt mondotta a többi között, reméli, hogy „már leküzdötték azokat a borzalmas veszélyeket, amelyek megsemmisíthették volna életünket és mindazt, amivel bírunk“. Churchill elutasította „a jóslásokat olyan csatákról“, amelyeket még nem sarcoltak végig. Azonban a legnagyobb bizalmát fejezte ki Alexander és Montgomery tábornoknak. Az északafrikai vállalkozás célja a miniszterelnök szerint az, hogy a tengelyhatalmakat Tuniszból „kisöpörjék“, hogy azután a levegőből fenyegethessék Dél- Olaszországot. Franciaországról szólva azt mondotta, hogy ,i a franciáknak maguknak kell dönteniök Franciország sorsáról." Reméli a heganitizmus „uralkodó befolyását“. Churchill rádióbeszédében hangoztatta még, hogy „semmiféle hivalkodó, szónoki a sasi dicsekvő hangulatnak, saját maguk túlbecsülésének nem szabad elhomályosítania az angolok gondolkodását“. Churchill azután sorra vette azokat a pillanatokat, amelyek ebben a háborúban kritikusak voltak Nagybritannniára, az államoknak és fajoknak — mint mondotta — erre a „csodás egyesülésére“. Nem akar azonban „vitázni“ arról, hogy ezt az egyesülést brit birodalomnak (empire) vagy brit közösségnek (common-wealth) mondják-e. Az angoloknak most is az előttük álló nehéz és valószínűleg hosszas feladatra kell figyelmüket fonyítaniuk és azokra a súlyos kötelességekre, amelyeket vállaltak. Az északafrikai háborúról szólva, Churchill emlékeztetett „az óriási távolságokra, amelyekre a háború ott kiterjed s amely óriási teljesítményeket és önmegtagadást követel a csapatoktól. Az északnyugatafrikai és nyugatafrikai angol-amerikai akció sok váratlan eseménynek volt kitéve. Rámutatott arra, hogy ez a vállalkozás „az Egyesült Államok elnökének vezetése és felelőssége alatt“ áll. A brit első hadsereg Eisenhower amerikai tábornok parancsnoksága alatt áll. Támadásra szólító parancsainak — mondotta Churchill — pontosan eleget teszünk. Ezekben az akciókban az angolok és az amerikaiak kénytelenek voltak nagyszámú hajójukat kitenni a tengelyhatalmak támadásainak. A vállalkozásban elveszett angol-amerikai hajótér minden tonnájáért — mondotta Churchill — Észak-Afrika és Nyugat-Afrika francia kikötőiben mintegy két tonna hálóteret kaptunk viszsza. Churchill kiemelte még, hogy Alexander tábornok elatameini vállalkozásának idejét pontosan megállapították, hogy összhangba hozzák a nyugati nagy rajtaütéssel. Alexander sikerének az volta célja, hogy a barátságos érzelmű országokat felbátorítsa semlegességük fenntartására. Ezzel a sikerrel az észak- és nyugatafrikai francia csapatok előtt szemléltetni akarták a számukra kínálkozó alkalmat. Churchill vasárnapi rádióbeszédében kijelentette még, hogy Afrika „ugródeszka“ ahhoz, hogy „közelharcba“ juthassanak az ellenséggel. Rámutatott arra, hogy a Földközi-tenger újramegnyitása milyen fontos a katonai forgalom szempontjából és hogy szükségtelenné válna a Jóreménység-fok körüli hosszú kerülő út. Ezzel „talán“ igen erős csapást lehetne mérni a tengeralattjárókra. Az északafrikai part fölötti uralom azzal az előnnyel is jár, hogy ott a légi térben új arcvonalat lehet majd létesíteni. A harc idejének rövidebbé tételére szükséges ugyanis, hogy az ellenséget a levegőben szakadatlanul és a legnagyobb eréllyel harcra kényszerítsék. Ezzel kapcsolatban igyekezett a német légi fegyvernemeket „értéktelen aktívumnak" feltüntetni, a szerinte állandóan növekvő brit, északamerikai és szovjet légi erőkkel szemben. A francia északafrikai hadműveleteknek az a céljuk, hogy « szövetségesek» háború súlypontját Olaszországra helyezhessék. 1 Ha majdadott időben elsöpörtük az ellenségét a „tuniszi csúcsról“, akkor egész Dél- Olaszországot súlyos légi támadásoknak vetik alá. Ezzel kapcsolatban Churchill nem mulasztotta el, hogy heves támadásokat ne intézzen Mussolini ellen. Azafrikai sikereknek azonban nem szabad elterelniük a figyelmet — mondotta Churchill a továbbiakban — azokról a „hatalmas csapásokról“, amelyeket a szovjet mér a keleti arcvonalon. Sztálin katonai vezetését Churchill „kiválónak“ mondotta. Midőn az északafrikai támadást tervezték — mondotta a továbbiakban —, már akkor előrelátták, hogy azonnali visszahatást fog majd kiváltani Franciaországban. Churchill itt megismételte azt a valótlan, áiltást, hogy Németország meg akarta kísérelni a touloui francia hajóhad lefoglalását, majd annak a véleményének adott kifejezést, hogy a „harcoló Franciaország“ szelleme uralkodó befolyást fog gyakorolni a francia nemzetre. Kijelentette ezután, hogy semmit sem ígér és semmit sem jósol. „Nem akarjuk magunkat — mondotta ezószerint — a szerencsének bármily szépnek is tűnő csalóka álomképeitől vezettetni“. Nem tud semmi olyan eseményről, amely jogossá tenné azt a reményt, hogy a háború nem fog sokáig tartani, vagy hogy még nem állnának Nagy-Britannia előtt további keserű és véres évek. Fájdalmas tapasztalatok várnak még Angliára, ha erőkifejlésében alábbhagy s nem lesz egységes, mielőtt a győzelmet „végleg“ kivívná. Churchill rámutatott arra, hogy csaknem egész Európa Némeország uralmában van s hogy millió és millió munkaerő áll rendelkezésére a hadianyagtermelésre s az „oly sok termékeny föld“ megművelésére. Az angoloknak meg kell gondolniok azt is, hogy eddig még a méme hadseregnek csak kicsiny százalékával volt dolguk, hogy a tengeralattjáró háború nem csökkent, hanem erősbödik s még jóval gonoszabbá is válhatik, „mielőtt javulás állna be“. Churchill végül lehetségesnek mondotta, hogy az európai háború hamarabb ér majd véget, mint az ázsiai Ebben az esetben Anglia azonnal a föld másik részére dobná haderőit, hogy segítségére siessen az Egyesült Államoknak, Csunking-Kínának, mindenekelőtt pedig Ausztráliának és Új- Zeelandnak, Japán elleni küzdelmükben. Ha a háború így végződne — két részletben — akkor ,ji tárgyalóasztalnál jóval bajtársiasabb szellem uralkodna, mint annak idején a versaillesi győzők között. Annak idején már túl voltak a veszélyen s elszakadt a szövetségeseket egybefűző kötelék. . Nem volt olyan közös felelősségérzés, mint amilyen lesz akkor, ha a győztes nemzetek, amelyek immár urai az egyik hadszíntérnek, legnagyobbrészt még vállvetve együtt küzdenek egy másik hadszíntéren, ő — Churchill — ezért azt reméli, hogy a háború végén Európa problémái számára jobb megoldást találnak majd, mint egy negyedszázaddal ezelőtt. Churchill végül figyelmeztette az angolokat, készüljenek fel, hogy szembenézhessenek egy „komoly és szörnyű év sorscsapásaival és problémáival“. (MTI) heti fennhéjázó hangján keresztül isérezhető a jövő miatti aggodalom, újabb fenyegetéseket küldött Olaszország címére. Az olasz nemzet azonban az eddigi súlyos megpróbáltatások ellenére teljesen nyugodt marad és nem engedi magát az újabb fenyegetésektől sem befolyásoltatni. Miként a bombázott német városok lakossága, úgy az olasz városoké is elszántan állja a támadásokat. Churchill helyesen cselekednék, ha — miként a tengelyhatalmak szakértői — szintén belátná, hogy légi bombázásokkal nem lehet egy háborút eldönteni A leglényegesebb azonban az, hogy az olasz népet annyira áthatja az ügyének jogosságáról való tudat, meggyőződés és hit, hogy nem hátrál meg sem fenyegetések, sem légi bombázások elől, sejti bármitől, amit a jövő hozhat. (MTI) Német és olasz vélemény Churchill beszédéről Berlin, november 30. Itteni felfogás szerint Churchill vasárnapi rádióbeszédéből — amely, mint itteni körökben megjegyzik, csak feltételes érdeklődésre tarthat számot — alapjában véve figyelemreméltó borúlátás vehető ki, még ha Churchill természetesen iparkodik is ébren tartani bizonyos illúziókat. Azt a kijelentését, hogy a jövőben tartózkodni kíván jóslásoktól, itt — tekintettel sok be nem vált jóslatára — érthetőnek, noha hihetetlennek tartják. Itteni felfogás szerint Churchill régóta tisztában van azzal, hogy Angliának továbbra sincs már kilátása arra, hogy megnyerje a háborút s így szükségképpen el kell azt vesztenie. Erre különösen jellemzőnek tartják azt a körülményt, hogy Churchill többé már nem katonai döntésektől reméli, hogy a sors megforduljon, hanem olyan blöfftől, amelyet Anglia és az Egyesült Államok az első nagy háborúban alkalmaztak Németország ellen. Még mindig az ellenfél belső meggyengülésében reménykednek; Olaszországgal szemben él olyan fenyegetésekkel, amelyek — mint itt kijelentik — inkább Al Capone, mint felelős államférfi módszereinek felelnek meg. Berlinben tisztában vannak azzal, hogy Churchill magából Olaszországból megkapja erre a méltó választ. Olaszország becsületét — hangoztatják itt — eddig még senki sem támadta meg büntetlenül. Kérdés ugyan, hogy olyanfajta politikus, mint Churchill, egyáltalában képes-e megtámadni a tengely egyik tagjának becsületét. Itteni körökben Churchillnek csupán azokat a komor bejelentéseit tartják érdekesnek, amelyeket a háború folytatására vonatkozóan Anglia és szövetségesei szempontjából tett s amelyek teljességgel ellentétben állanak azzal az optimizmussal, ahogyan az angol propaganda az utóbbi hetek afrikai eseményeit kiaknázni iparkodott. (MTI) Róma, november 30. A Stefani-iroda írja: Churchill rádióbeszédében, amely MEGJELENT Utapp&ssz. imá: embel ARA: 5 PENGŐ című szatirikus könyve. Megrendelhető az Újság kiadóhivatalában, Arad utca 8 és az írónál XIV., Amerikai út 74 IV. Az afrikai háború Német hadijelentés Kirenaikában a német és olasz csapatok visszaverték ellenséges páncélosok előretöréseit. Éjjel-nappal légi támadásokat intéztünk a britek sátortáborai és gépesített erői ellen. Harci repülőink tuniszi területen bombákkal árasztották el az ellenség oszlopait és jelentős veszteségeket okoztak az ellenség nehéz fegyvereinek, járműveinek és páncélosainak, (MTI) Olaaz: hadi jelentés Róma, november 30. (Stefani) Az olasz főhadiszállás 919. közleménye: Kirenaikában visszavertük elemnséges páncélos osztagok’ előretörését. A tuniszi szakaszon páncélgépkocsikkal megerősített ellenséges hadoszlopokat feltartóztattunk. Az ellenség több gépkocsit vesztett. A tengelycsapatok támadásba, fontos hattölést foglalnak el; néhány elllenséges harckocsit’ elpusztítottak és több mint 200 foglyot ejtettek, köztük 21 tisztet Olasz bombavető kötelékek kedvezőtlen légköri viszonyok mellett is hevesen támadták az algíri repülőtereket; négy földön veszteglő repülőgépet elpusztítottak és eltaláltak több raktárt és más fontos kikötőberendezéseket Kirenaákia felett német vadászgépek lelőttek egy ellenséges repülőgépet. Angol repülőgépek bombákat dobtak le Tripoliszraés csekély károkat okoztak. A lakosság köréből 21 ember meghalt és 43 megsebesült. Egy támadó repülőgép » légvédelmi üteg«kitalálatától lezuhant. Megélénkültek a harcok Tuniszban Berlin, november 30. (Bad. Tudj Tuniszban a harcok a jelek szerint illiind élénkebbé válnak. Ezzel szemben kirenaikában viszonylagos nyugalom állt be. A britek előkészületei itt még nem jutottak túlságosan előre. A felderílők jelentései alapján Berlinben úgy vélik, hogy Montgomery hadserege többszáz kilométer hosszúságban vonul nyugat felé. A Nagy Szírilisznél levő német állások előtt csupán erősebb felderítő egységek állanak- Ezek mögött van néhány könnyű hadosztály és csak azután következik a főerő. Berlinben rámutatnak egyébként a britek nagy utánpótlási nehézségeire, amelyeket Kireajkában le kell küzdeniük. Az angolok megszállták Reunion szigetét Vichy, november 30. (OKI) A gyarmatügyi minisztérium közli. Szombaton hajnali 4 óra 30 perckor brit csapatok partraszálltak La Reunion szigetén.. A támadók — akiknek soraiban délafrikai csapatok is voltak — körülzárták Saint Denis de la Reunion városát. A várost semmiféle védelmi berendezés nem veszi körül. I/ Reunion kormányzójának gyors intézkedésére mindenütt megszervezték az ellenállást. (MTI) Vichy, november 30. (Rémei Távirati Iroda ) Richard volt francia fregallkapitány, a Réunion szigetét megszálló de gaulleista haderők parancsnoka vasárnap délben ultimátumban felszólította a sziget kormányzóját Aubert-t, hogy adja át a szigetet Aubert az ultimátumot elutasította. Itteni illetékes körökben vasárnap este közölték, hogy Reunion szigetéről további hírek nem érkeztek. Ebből arral következtetnek, hogy a sziget teljesen az angolok birtokába került. (MTI) Dzsibuti nem pártolt el Vichytől Vichy, november 30. Az OFI-iroda dzsiibuti-i jelentése szerint az anyaországiban és Észak-Afrikában legutóbb történt eseményekkel szemben Dzsibuti helyőrsége és lakossága egészében megőrizte azt a nyugalmat, amelyet Péteri tábornagy és a kormány ajánlott. Bár szombaton néhány katonai egység köztük pár tüzérosztag néhány polgári egyén társaságában elhagyta Dzsibulit s átlépte Francia-Szomália határát, hogy csatlakozzék a szakadárokhoz, Dzsibuti nyugodt. Dzsibuti hű maradt a kormányhoz. (MTI) (Felfytatása : ft. Mason)