Ujság, 1943. január (19. évfolyam, 1-10. szám)
1943-01-01 / 1. szám
Budapest, 194S Jandr 1, pinlel jmm TTL tvfolyam. I. ELŐFIZETÉSI ARAK: £33$ 0M| ff*» ^gK9Bk «»**SCTÖS£ti ES KlADOttlVATAU **■» bdotprt....................... A— P««** lE||g TI~ Ai*B *■ K««7«tovm ......................... . ti,» peas# M §33M Jp® T E L E F O W 2 EeAp ewe ..................per*# ($$» S§|& £&%&$Sk JSiHr v Pm-Wl, IA-76A. I30-75A. UMM — fi H n 0« W m-«-• «• •—«* •“■Eck« «iam ir«. «MOcn 4« a |«*1t» Sm|8 SÉföj® ^MjjaSik fgejj« HH — «.ivarok.* b4&Smap....................1» Mijr K||| «HS |pp ^ «agB *gf§|f FZOKKIADÓHIVATAL. I P fv/f* fjg^. JM BP^Ba *JBM»0nk0NTVTA* (T*.*.«: UMNIC ^g#S ^Eg?^d»««feimF |M| «m WWaMiBiBSl dj&Ao utazAm irodája. »IUI ©B3» ^^SgffPgl ▼. hartk*. Qr« Ti« tanna aia C «OM. ^ ^MBHMBImZZmibLhh■■mmmmmmmmmmm^ SZABADELVŰ NAPILAP FCSZSMCWnD. MAKAY-PETROVICS GYÖRGY str. ____________________________________________________________ll=lld^&',.; ■________________________________________________________________________— Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz Az áldozat és a kötelesség jogán hívok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború a hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkévalóságában hivő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk. Immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya velem együtt tudja, milyen ■nlyo. ai ■ kereszt, amelyet hordozunk, meglátogatott bennünket a Mindenható a mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell! Meg szeretnénk érinteni a sziveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzáinézni a kérdést: „Felelj! Megtetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhítetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején? Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn harcolnak a mi biztonságunkért ta életünkért?* Válaszoljon erre a kérdésre mindenki becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán cselekedetekkel Amikor ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadbavonultak családjainak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthonmaradottainak. Január 17-től február 7-ig országszerte minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren lévők itthonmaradottainak támogatására. Ezáltal pénzt kérünk: a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza as a indat, hogy Itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a bábomra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők otthonmaradottairól De ez még nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell hogy az áldozatot egyenlően osszák meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van: a Jó szitre! adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyireszerelt népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozat készségünk legszebb ünnepévé!" Adjatok, hogy a legtöbbet áldozók hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hongária Istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a cserelei és a jóság erőit is mozgósítani tudták! Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért Imádkozunk! Budapest, 1942 december 1I. napján, HORTHY MIKLÓSNÉ OROK ÚJÉVI AJANDEK Irta Makay-Petrovics György Jb •*!■ «A, mint* Üt -D« Srök vizek ringattak mienkk* A roppant óceánjáré fer.jóL Jóit • vér kód5« parttal felel 8 a Lélek végtelenjébe vessetL Arbeeáa magyar rátáié lebegett. Fent, a leftflbb Semmirósiskbe* Ül minden földi bíróság felett Ama más néven ismert Petrovica. Mi legfőbb bíránk minden faji perben: A vér: a semmi. A Lélek: a minden. Reményik Sándor Százhúsz esztendeje, 1823 Szilveszter éjjelén a „jó öreg kocsmáros“ felesége kínok között vajúdott falusi ágyán. Mire az óév eltűnt és a titkokkal, reménységekkel teli újesztendő első percei beköszöntöttek, világra hozta elsőszülött fiát. Sirt, nyöszörgött a csecsemő csakúgy, mint minden újszülött. Ki tudhatta, hogy ez a siro-rivó hang alig két évtized múltán a magyar nép csodálatosan zengő hárfájává lesz? Ki sejthette, hogy ez a gőgicsélés lélekbemarkoló dallá változik, ki álmodhatta, hogy „lángszaru és lánglelkű“ zseni növekedik a kis porontyból? Mint ahogy az újév első percei nem árulnak el semmit, az esztendő titkaiból, úgy az e percekben érkezett csecsemőről sem tudhatta senki, micsoda lelket lehelt belé, micsoda világító szelemet ajándékozott neki, micsoda áldott tüzet gyújtott benne a Teremtő. Jött, mint minden újszülött és minden új esztendő, titkokkal és reménységekkel teli. S alig fordult az idő, lepattant a titok zárja és a magyar irodalom egén olyan reménység gyulladt ki, amely fényével besugározta az egész világot. Petőfi Sándor született meg rövid földi életére 1823 újesztendejének éjjelén. „Az apja szerb, az anyja tót“, — ahogy Végvári Reményik Sándor zengette róla —, Petrovics István és Hruz Mária fiából lesz a legmélyebben, a legtüzesebben, a legszenvedélyesebben magyar költő, akiben éppoly hatalmas erővel zúg a magyar nép minden vágya, mint amilyen lobogó lelkesedéssel ég e nemzet szabadságszeretete és amilyen bájosan és nemesen virágzik ki benne e nép szerelmi érzése, vagy hömpölyög szélesen elbeszélő készsége. Magyarságának mindent alárendelő tudata és átélése irányította Petőfi huszonhat esztendejét és ezért „folyt ki az ifjúi vér szívéből“ a segesvári csatatéren. ♦ Százhúsz évvel ezelőtt az Úristen kinyitotta a tenyerét és újévi ajándékot adott a magyarnak. Nem kincsekkel halmozta el, nem országokat tett elébe, nem földjét, folyóit gazdagította, nem is balsorsát változtatta szerencsés napokká, nem! Költőt — nagyot és utolérhetetlent — adott a nemzetnek, hogy vigasztalja, ostorozza, tanítsa, gyönyörködtesse, hogy tündököljék és azután oly hirtelenül, miként jött, eltűnjék az örök titokzatosság misztikumában. Újévi, örök újévi ajándékul kapta e nemzet Petőfit és rajtunk múlik, hogy érezni, érteni és megbecsülni tudjuk az ajándék fenségét. ♦ Petőfi az ezeréves magyar történelem egyik legválságosabb, legizgalmasabb, legjelentékenyebb és legfenségesebb korszakának volt nemcsak hatalmas és már költői nagyságánál fogva is halhatatlanná vált dalnoka, hanem küzdő harcosa, vértanúja és prófétája is. Szabadságharmounknak a költője és varese, akinek költészetében ott zeng e szenvedélyes korszak minden törekvése, sóvárgó vágya és reménye, ott ég a magyar nemzeti lélek akkori lázas hevülete és egész eszmevilága és aki csodálatos divinatióval látta meg a jövőt egész hősi haláláig." A nemzeti népies irány az ő költészetében jutott végleges diadalra s az egész magyar nemzet lelke dalolt az ő költeményeiben. Eszményi képviselője, inkarnációja volt a reformkorszakban ujjászületett Magyarország ifjúságának s ezért ideálja nemcsak saját korának, hanem máig is legnépszerűbb költője irodalmunknak és örök szimbóluma a magyar ifjúságnak. Zengenek és visszhangzanak lelkünkben költeményei.1. Dicsőítik fényes nemzeti múltúnkat, amelyben szemünk „egekbe nyúló kősziklákat lát, nagy tetteidet bajnok nemzetem“ és amikor még „nagy volt a magyar, nagy volt hatalma, birtoka, magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet, dél hulló csillaga“. Ő legszebb országnak az öt világrész nagy területén a magyar hazát tartotta, amely bokrétája az Isten kalapjának és csodálatos költeményekben énekelte meg a magyar faj lakóhelyét, az Alföldet. És amióta ezek az énekek elhangzottak, mintha ott lebegne az ő lelke az Alföld nagy, komoly és inkább bánatos, mint vidám tájai felett... fia kell, ostorozza is nemzetét, de mély fájdalommal. Jajj nekem, százszor jajj, hogy szülőm ellen kell kart emelnem, hogy megostorozzam őt. Gyermek a szülőjét! Engem jobban éget A seb, melyet rajta vágok és nagy vétek, Jól tudom, az ily tett ég és föld előtt. De sempi kincsért s hírért a világon, ELtffir, hagyom én szülőföldemet, , Itt szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet. A legnemesebb haza és fajszeretet zeng költeményeiben és az volna a vágya, hogy ez az érzés töltse el minden magyar ember lelkét. Szent hazaszeretet, mibe mártsam toltam"? Hogy dicső képedet híven lerajzoljam, Oly híven s oly szépen, Hogy megbüvöld, ki rád szemét fogja vetni. Hogy örök tanyára tégy szert valamennyi .Hagyat kebelében, énekli s ő mondja azt is: „A hon nevét, a drága szent hazát, szivednek legtisztább holljja-e zárddi“* Az események fejlődésével hazafias költészetét egészen a kor szolgálatába állítja és költeményei lelkes vallomások a kor demokratikus és szabadsági törekvései, az ország függetlensége, a respublika és az Erdélylyel való unió mellett. Lángoszlopnak tartja ő a költőt, akinek hivatása a népet vezetni „Kánaán felé, ahol a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, hol a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, hol a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán..Ez az eszményi cél. Addig, amig ezt a célt az emberiség eléri, folyvást küzdeni kell. Ő küzdött is páratlanul nemes lelkének szent hevületével, költészetének egész erejével és életét is feláldozta eszméiért Hazámért ontom véremet, Hazámért vivők véres diadalt. Írja, amidőn a harctérre megy meghalni, a „dicső jel“, a nemzeti lobogó alatt Háromszinű magyar zászló Vezérelj! Védelmezünk megfeszített erővel. Kiemeltük a porból szent szárnyadat, Röpülj előttünk, a magas ég alatti E szent jel alatt halt meg a hazáért és szabadságért. Lelke azonban belemarkolt a magyar történelem forgatagába s a magyar idő azóta az ő szellemével együtt halad tovább. * Ki tudná ma már elképzelni nemzetünk életét, történelmét s a mi egyéni életünket Petőfi Sándor emléke, példaadása és költészete nélkül? El lehet-e gondolni a szabadságharcot s az előtte való éveket őnélküle? Ki ne érezné, mennyi tartalmat, erőt, díszt és ékességet adott nemzetünk e legendás korszakának az ő költészete? És vájjon a mi egyéni életünk nem volna-e sokkal üresebb és sivárabb nélküle? Hisz mindnyájunk ifjúságának első álmait az ö költészete lebegte körül, bele van ö szövődve egész életünkbe, érzés- és gondolatvilágunkba s amig ez a nemzet fennáll, a magyar ifjak és leányok nemes, tiszta szerelmének és a magyar férfiak honszeretetének az ö költeményei lesznek a legszebb és legméltóbb tolmácsai. A bensőséges családi életnek, a példátlanul gyöngéd hitvestársi hűségnek, a természet és magyar föld rajongó imádatán, a férfias bátorságnak és függetlenségnek egy magasztosan nagy és nemes szívben született örökszép megnyilatkozásai az költeményei. Ezért mondhatji , de emlékének is, amit ő dalolt nagyszerű költeményében Homerosról az Ossiásról: Eljönnek az évek Századjai s ezredjei. Letipornak Mindent könyörül ellenül, oh de Te szem vagy előttük! Mindenre a sárga halált tehetik ''' Csak a Te fejed kosza úja Marad zöldi Egyik leghatalmasabb költeményében, az „Erdélyben“ címűben az elkeseredett hazafias lélek mély fájdalmával, a látnem csodás jóserejével s a történelemfilozófus bölcseségért dörgi megrázó és ma is megrenditően aktuális intelmét: ...............A század viselőit Születni fognak nagyszerű napok, Élet-halálnak vészes napjai. Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen Az eljövendő óriásokatt Ki legelőször nyújtja ki kezét, Azé legyen a hála s a dicsőség. S ki elfogadni azt vonakodik, Annak porára szálljon minden átok, Melyet sírunkra majd virág helyett, Ültetni fognak maradékaink, Kiket örökre megnyomoritánk ...! Ha a forrongó emberiségnek mai, az egész világra kiterjedő nagy válságában komoly magnikbatizálással csak ezt az egy intelmét megtagadnák Petőfi Sándor szellemének, akkor fordulópontot jelenthetne történelmünkben születésének 120 éves fordulója. Ára 16 fillér