Ujság, 1943. március (19. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-24 / 67. szám

6 Tisza István emlékéhez Tisza István neve olyan fényes csillag a magyar égen és az ő em­léke olyan fenséges lapja a magyar történelemnek, hogy — azt hiszem­­— nekünk, akik félig-meddig a kor­társai voltunk, kötelességünk min­dent feljegyezni és összehordani ami e nagy alak, ez élő, talán örökké élő szobor valóságban való megisme­réséhez hozzájárulhat. Mert Tisza Istvánnak tragikuma volt, ami egy­ben a magyarságnak egyik legtra­gikusabb fejezete, hogy az ő egyenes és határozott kiállása már úgyszól­ván első fellépésével meghökkentette a rosszhiszemű zavarkeltőket, akik siettek is a jóhiszemű közvéleményt róla terjesztett gyanúsításokkal és félremagyarázásokkal nyugta­la­ni­an és ez istenáldotta nagy emberünk ellen bizalmatlanságot kelteni. Tisza István igaza tudatában, Kálvin hité­nek determinizmusával rendületlenül ment előre a maga utján, önmagá­val mit sem törődve és mint egy második Zrínyi Miklós, áldozta fel magát eszméiért. A rágalmazók nyílt vádaskodásait és alattomos suttogásait lemosta az Idők vihara, de temper illiquid hneret. Ezért kell, hogy azok, akik igazán tudunk egyet mást Tisza Ist­vánról, feljegyeztük azokat a jövő tanulságára — ad maturem ver­atis glóriám. Egyik sokszor hangoztatott vád mondhatnék: ráfogás volt­ ellene, hogy állítólag gőgös és rideg lett volna. Ezzel szemben elmondok két apróságot, amit még annak idején a közvetlen érdekeltektől tudtam meg amelyek minden dicsérő szónál job­ban jellemzik az ö puritán lényét, az ö mindig, mindenkivel szemben megnyilvánult segítőkészségét. A köz­birtokosságnak E. ben bizonyos pa­naszai voltak, amelyek orvoslása vé­gett hiába fordultak a hatóságokhoz Az ügyvédjüknek az az ötlete tá­madt, hogy Tisza István intervenció­ját kéri ki, aki akkor sem minisz­ter, sem a panasztók képviselője nem volt. Levélbeli megbeszélésre az ügyvéd személyesen jelentkezett Tiszánál, aki az ügyvéd ámulatára maga nyitott neki ajtót és vezette őt be a könyvekkel telerakott szobájá­ba De még jobban ámult az ügy­véd, amikor alig három nap múlva hivatalos értesítést kapott, hogy Tisza István közbenjárásának meg­volt az eredménye és a közbirtokos­ság kívánalma teljesült. Egy gyógyszerész kisasszonynak, aki sem anyagiakkal, sem összeköt­tetésekkel nem rendelkezett, ennek ellenére az a kalandos ötlete tá­madt, hogy ha már megvan a gyógy­szerészmesteri oklevele , legyen hozzá saját patikája is. Elővette a térképet és tanulmányozni kezdte hol lenne található olyan község, ahol orvos van, de nincs patika Választása Sárosd, tuludunai köz­ségre esett Annak rendje és módja szerint be is adta kérvényét a me­gyénél a patikajog iránt. De mert tudjta, hogy könnyebb a levének a tő fokán átjutni, mint ilyen után patikajogot szerezni, magánlevélben Tisza Istvánhoz fordult, amelyben helyzetének reménytelenségére való tekintettel őt kérelmének támogatá­sára kérte. És a teljesen ismeretlen kézből eredő, semmiféle protekcióra nem hivatkozó magánlevél csodála­tos eredménnyel járt: rövidesen megkapta a patikajogot és Sárosd­nak ma is egyik büszkesége, hogy valaha ott önálló patika volt: — már I. i. amíg a patikus kisasszony e nem unta és a patikát eladta. Mikor az obstrukció elleni nemes harcában a szájalók, a nagytorkuak agitációja ellene a parox­izmusig fo­kozódott, akkor a parlamentáris vita híveinek nem volt tanácsos a kaszi­nóha eljáróink, mert ott Tiszára »•«u­natkozólag ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel kellett szemben áll­niok: „Kötelet a nyakára!“. Egy akkori korifeus, aki ma igen elő­kelő pozíciót tölt be, egész nyíltan kijelentette előttem: „Szégyeljük hogy valaki ill köztünk a Tisza lap­ját olvassa!“ Én az ilyen viták elől kitértem és csak otthon mondtam az enyéimnek: „Meglássátok, még megérjük, hogy az egész nemzet az ő szobra előtt fog neki elégtételt szolgáltatni!“ És semmiféle terrás nem volt képes engem sem Tiszától sem „Az­ Újság"­lól eltéríteni. Az akkori baloldali korifeus már rég óta erősen jobboldali, de nem hi­szem, hogy akkori kijelentését Tiszá­val kapcsolatban most is megtenné A Tisza elleni féktelen agitáció vé­gül a Kovács-féle parlamenti me­rényletben robbant ki és Tisza Ist­ván pillanatig meg nem inogva, ha m­ilásra méltó hidegvérrel és méltó ággal állott helyt és a gyalázatos merénylet minden ódiuma az ön­gyilkosságba menekülő merénylőre é­s kompániájára hárult. Az­ egész országból ig­en sokan gratuláltak neki szerencsés megmeneküléséhez és hogy nemes magatartásával meg­mentette a törvényességet és a par­lam­entarizmu­st. Azt a sajátkezű­leg aláírt lapot, amit akkor tőle kaptam drága emlékül őrzöm és őrizni fog­ják utánam azok, akik tőlem Tisza Istvánt szeretni és tisztelni tanulták Observer KÉT KIÁLLÍTÁS Délvidéki magyar festők A Délvidéki Szépmíves Céh buda­pesti első kiállítását rendezte a „Műbarát" helyiségében. A regionális kiállításoknak az volna az érdekessége, hogy új em­bereket, itthon ismeretlen művésze­ket és ha lehet, ismeretlen törekvé­seket mutasson be Min­teb­ből ke­veset valósít meg ez a kiállítás. Legjobb művészeit c­sak a születés véletlene fűzi a Délvidékhez: életük ■ szőkébb Magyarországon folyt le tanulmányaikat itt végezték és mű­vészetük szemünk láttára fejlődött Emánuel Béla például régi­ szerep­lője a főváros kiállításainak. A pa­licsi tóról festett tájképe a kiállítás legjobb darabjai közé tartozik. Ugyanúgy mint a művész egy réz­karc szerű toll­rajza (Olajfák hegyén) vagy a Jánoshegyet ábrázoló finom rézkarca, Gyerm!« Lukács a másik kiválósága a kiállításnak Szintén köztünk fejlődött érdekes egyéni­séggé. Vastagon felrakott színeiben zordon erő érzik. Valóban délvidéki művész olyan ,ki új jelenség itthon, mert újat ho­zott magával a nagybecskereki Szabó György Mindössze húszon­hároméves é­s kevés idővel ezelőtt még a zágrábi Akadémián tanult jobbára tusrajzokkal szereikel, tá­jakkal, amelyeket a holl­andus Van Goghra emlékeztető módon jelenít meg. Van Goghnak nemcsak a stí­lusa éled meg rajzain és vizfestmé­ny­ein, hanem a motívumai­n. „Ilid a Regán“ című vizfestménye pél­dául szinte úgy hat, mint egy jól ismert van goghi motívum erőtle­nebb megismétlése Fiatalember és kezdő művész esetében azonban ez a más művésztől való befolyásolt­ság értheti és megbocsátó. Fonto­sabb, hogy Szabó Györgyben ere­dendő tehetség érzik. Előadásában ■I foltokkal mázolásban erő van Tájain a teret jól érzékelteti, a tekin­­étét zükkenéstelenü­l viszi benne hátra. A kiállítás többi festője közül Balázs­­ Árpád (2), Gsárosi Sán­dor (7), Diószegi Balázs 111), Er­dey Sándor Il1) és 21 ) Gábor Zol­tán 122), Vlagyik István, 30) Oláh Sándor 136 . 38 t, Stuzsicska Pál 140) és Szervánszky­­Ipntő (47. • képei érdemelnek figy­elmet. A festőknél állagban is, egyen­ként is különbek a kiállítás szobrá­szai. Burányi bárokban erős stili­záló hajlad­­óság keres­i a kifejezés neki legmegfelelőbb­ módját, egy­előre — mint „Menyecske“ cintll legsikerültebb szobrán — a horvát Mesk­ovic irányáb­an Be­rédy La­josnak nemrég láttuk ugyanitt egész gyűjteményét. E. -é a kiállításra nem a legszerencsésebben válogatta meg munkáit. Rezerédy, mint már annak idején megírtuk, a festői szobrászat képviselője, ami úgy ér­tendő, hogy olyan motívumokat igyekszik szobrászati formákba gyúrni, amelyek inkább m­egfestésn valók, mint megmintázásra. Zentai Tóth Is­tván Kopsos lánya szépen a megmintázott, lépő mozdulata rá­ ÚJSÁG Szerda, ims merd­tts *! hátlan alak Sz. Veszély Hona már vény Leányfeje finoman faragott kifejező műnk*. IL Kádár Béla festményei, Bán Edit szobrai Kádár Béla az utóbbi években alkán látható kiállitásokon. A két világháború időközében messze el­ávolodott eredeti önmagától. Paris s Berlin igézetébe került, s annak szenvedélyes keresője lett, amit a művészetben „új­nak neveznek, de írni valójában nem egyéb a divat egy újabb változatánál Külföldön sikere is volt ilyen munkáival és az elismerés megerősítette abban a hi­tben, hogy jó­ utón jár: a precur­eur­ök­ göröngyös ösvényét töri. Mostani kiállítása (a Tamás Ga­ériában) körülbelül azévi munkás ágának válogatott gyűjteménye. A válogatást egy csöndben, értékesen működő gyűjtőnk végezte úgy, hogy vről­ évre rendszeresen vásárolta Kádár frissen készült festményeit és rajzait Végül egész gyűjtemény ott svelölük, s az­ kerül most bernit »lára. A kiállítás teh­át nem csu­pán művésze termésének nulla óra, hanem egy jóiztésű és a mű­vészetért áldozni kész érdemes gyűjtő próbatétele is. Kádárnak ezeken az­ ujabb képein és rajzain különböző stílusok ismer előjelei ütköznek ki Nagyobb m­é­retű­ temperaképei még szürrealista sorszakásról valók a természetté önkényesen bánó, színeikben is tőle ü­gyet­lened­ni igyekező festmények. Hogy mit ábrázolnak, még körül írni is nehéz, nemhogy megható főzni, s megértjük a katalógus hall­gatását, amely a képeinek mellőzé­tben nyilvánul Ezeknek a képek­nek színkompozíciójukban van az érdekességük. Kádár, ha úgy akarja inóm színérzésű festő. Bizonyság r­á két virág- és gyümölcs­csend élete Új stíluspróbálkozást jelentenek Kádár művészetében klasszicizáló tusrajzai. Rajtuk jól megítélhetni virtuózi ügyességét nemcsak a ru­hátlan emberi alak ábrázolásában, de abban is ahogyan más festők szi­­nsálma el tud helyezkedni és benne olyan otthonosan mozogni, mintha a­zzal született volna. S­usrajzaibó! Matisse és még inkább a neo-klasz­tikus prc­on*o visszhangzik. Egy szép temperája pedig, amely lomb­hős fák kulisszája alatt rózsaszínű s­honere­s fürdő nőket ábrázol mintha Cézanne után sóhajtana. Nem érdektelen művészet mindez se meggyőződés, fink szerint Kádár­ól ennél jóval különb is lelik. Csak ötvszor önmagára kellene találnia ■s önmagát adnia. Bán Edit biztató tehetségű szob­ász. Ruhátlan női alakja különösen ■lüfső nézetében szél­en megmintá­­zott szobor Igen kifejeztek, jel­emző erővel teljesek fejei. A szob­ászi kombinálás sokféle csínja­­.intába azonban még bele kell anulnia. _______ (e* “•) Szolnok megye népjóléti mankója Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának jelentése sz­erint a vár­megyei közjóléti szövetkezet az el­múlt esztendőben Szolnokon 15, a vármegye községeiben 140 kertes­saládi házat épített és adott át sok g Gyermekes családoknak Tatarozást lázvételi és házépítési kölcsönt 4 e setben folyósított 1­3 000 pengő ér­tékben. A szövetkezet kilenc esetben irtott kisipari és háziipari kölcsönt­öbb mint 26 000 pengő összegben , vármegyében az elm­últ évnegyed­ben 13 000 pár jóminőségű­ olcsó munkásbakancsot osztottak ki. közellátási TUDNIVALÓK A szappan'e­y érvénye: március 31- A főváros ipari és kereskedelmi ügyosztálya értesíti a főváros kö­zönségét, hogy az 1943. évi február március hónapokra szóló közellá­tási szelvényivek L, II. és III. szel­vényeit mosó- és pipereszappanra, továbbá mosószerre március 31 ig lehet beváltáni. Akinek nem Inge... Minden régi politikai idézet ha­mit, ha azt a jelenkor sajátot ’ * viszonyaira alkalmazzuk — olvassuk R a j n i s s Ferenc Magyar Futár­jában Régen valljuk, hogy az egykori közíróink á­ltól vett idézetek nem felelnek meg R a j n i s s közíró úr mentalitásá­nak. A kettő közül valamelyik — hamis. Tessék választani! !­ vigadós nyilas Petőfi-est valóban Petőfi szellemében nyilvánul! ** meg — olvassuk A Nép beszámolójában. Úgy tudtuk, hogy Petőfi is résztvett a márciusi „12 pont“ megszerkesztésében. Ezt a „12 pont‘-ot is vállalják a Petőfi-szellemű­ nyilasok? # Odtofit mindig megragadja az új eszmék jövőt formáló erejét * — olvassuk ugyanott. Csakhogy ezek a jövőt formáló eszmék az örök humánum hitvallá­st jelentették. De ki látott már „humanista“ nyilast? ők maguk tiltakoznának ilyen „sértés“ el­en. sérül a lelkünk, ha ilyen tökéletes szépségű magyar mondatot­­ olvashatunk, mint amivel egyik színházi lapunk novellája kedveskedett: „Mert az a nyavalyás firkási felette túl sokat tudnn­ a drámai szende szerződtetésének körülményeiről, aki fon­h­a ,i­z­­a a s­z­urileány volt, tehetségtelen, mint egy g­y­o­m­r­r­b­a­j­o­s­te­v­e, de ismét fon­h­a­u­z­a­n­s­z igen jól volt eleresztő­e". .A novella írójának nevét is megjegyeztük: Z­á­m­b­o­r­y Antal. Csak nem azonos a szélsőjobboldali újságíróval és színházi kritikussal? 1V. A mondatot a novellának abból a részéből jegyeztük le, ahol az író érlesít bennünket a történtekről, tehát: az író egyéni stílusának kell tekintenünk) Illusztris közíró főszerkesztőnk Népi válsá­g, népi Magyar* * ország című cikksorozata XL folytatásában egy mai költő egyik versét analizálja és kommentálja. A vers filippika a fényűző osztályok ellen. Cikkírónk ebben a zsidóság elleni támadást vél látni. Lehet, hogy neki van igaza. Állásfoglalásunkat felfüggesztjük, amíg és kik ellen itta van a költő nem nyilatkozik: kikre értette versét? Lin­tavalóság ellen h­atalmas cikket kanyarlódott toll­*­­ forgató Toll Péter doktor úr, A Nép hasábjain. Az uj fogalmat kívánja megmagyarázni, amelyet vezére teremtett meg 11 . és Cél című munkájában. Kár fáradnia! Beérjük a Haza szent fogalmával is. De azt minden magyartól megköveteljük, hogy a Haza iránti szerelme­t valóság tegyen! János fia „Semmi áldozattól sem szabad visszariadnunk“ Virág Ferenc pápai trónálló, pécsi püspök most adta ki körlevelét, mely­ben az alábbi böjti szózattal fordul az egyházmegye papságához és híveihez : A háború egymagában is ször­nyű csapás, de kétszeresen az volna ha a hazáért elvérzett halottinak áldo­zatán felül szent vallásunk is áldoza­túl esnék. Ezért semmi áldozattól sem szabad visszariadnunk, hogy hazánk­kal együ­tt szent vallásunkat is meg­menthessük. Kibírna e szegény, sokat szenvedett országunk és népünk egy újabb tatárjárást vagy mohácsi vészt." Fi­ime, most a gyászos Trianon után, alighogy lassan erőre kaptunk, újra vérzünk. Itt az ideje, hogy míg fiaink az ország határán Int tartják a külső frontot, mi az imádság, böjt és a a mizsna fegyvereivel tartsuk a belsőt. Ifjabb razziák a villamos­ lépcsőn lógók ellen razziát látva A főkapitányság közigazgatási osz­tálya a múlt héten négynapos villamos t ártott a fővárosban, igazol villamos lépcsőjén lógó uta­sokat. Mint ismeretes a BSzKRt pár héttel ezelőtt figyelmeztető táblákat helyezett el a villamosokon, melyek nyomatékosan felhívják az utazó kö­zönség figyelmét arra, hogy a lépcső­kön utazni tilos. A pestiek nem túl­ságosan respektálták ezeket m­eztetéseket és továbbra tök lógtak a villamoslépcsőkön A rajtaütésszerű razziák során kiderült, hogy a vilamoslépcsők lógósai egy­szerűen spurtszenvedéllyből, vagy blic­­illési szándékkal utáljak a villamos lépcsükön. A razzia első napján 284 lógóst iga­zoltattak, nyomban kezükbe nyomva­­ pénzbírságról szóló büntetőp­arancsot Ezek ellen eljárás indult. Másnap 176 lógóst szedtek le a lépcsőkről. A raz­zia harmadik napján a lógósok nyi­­ván úgy spekuláltak, hogy már elírni,­ fölöttük a veszély, mert ezen a napon már megint kétszáz­huszonöt lógóst ,v­zollattak a sleleklívek. A következő razzia napon már csak egy százhetven­nyolc lógóst értek tetten a detektívek a villamoslépcsőkön A négy nap alatt tehát közel kilencszáz lépcsőn lógó utast csíptek fülön a delektívek. A főkapitányság közigazgatási osz­tálya a fővárossal és a BSzKIzt tal tör­tént m­egállapodás értelmében már a közeli napokban folytatni fogja a razziákat. nem a ügyel is dús für­ 10.000 pengő kártérítés helytelen koz­met­izá­lésért Egy banktisztviselő felesége 12.380 pengő kártérítés fizetése iránt pert indított egy főorvos ellen. Kereseté­ben előadta, hogy az arcán levő szerképződmény eltávolítására a fő­­orvoshoz, fordult, aki röntgenkeze­­lést alkalmazott. A kezelés következ­­tében arcbőre cigarettapapirossze­­rű­en elhalványodott, helyenként el©­­fántcsontszerűen elfehéredett s sűrű, lágult erezet és barna foltok lát­ha­tók rajta. A törvényszék és a tábla­ 360 pengő kifizetett orvosi költség megfizetésére kötelezték a főorvost. Az erkölcsi kártérítési igényt eluta­­sították, mert a szakértő vélemény© szerint a kezelés időpontjában a röntgensugárm­ennyiség mérésér© még nem volt megfelelő készülék. Végső fokon most döntött a perben a Kúria dr. Dávid István­ tanácsa, amely a tábla ítéletét megsemmisí­tette és a már megítélt 360 pengőn felül a főorvost 10 000 pengő esz­mei kártérítés megfizetésére is kö­­telezte, mert a túladagolás folyo­­mányaként bekövetkezett egészség­­háborításb­ól előállott kárért tehát felelősséggel tartozik Ez a kötele­zettség kiterjed a helytelen kezelés­ből származó minden kárra, tehát arra is, hogy az arc feltűnő eltorzí­tása az úriasszonynak az életben való érvényesülési lehetőségét lénye­gesen csökkentette. Justiniana Prima püspöki pecsétje Zágráb, március 23. (NST) Justi­niana Prima városát Justinienus ke­letrómai császár alapította, ki a kon­­stantinápolyi Szófia templomot épí­­tette és különösen a római törvények­ összegyűjtésével tette híressé nevét. A tudósok máig sem tudták pontosan megállapítani, hogy hol volt az egy­kori város. Csupán annyit tudnak, hogy valahol a mai bolgár szerb ha­tár vidékén lehetett. A város püspöke csaknem az egész mai Bulgária terü­letének egyházi főpásztora volt Most Petrovics dr bolgr archeológus Bosz­niában megtalálta Justiniana Prima püspökének ólompecsétjét és a pecsé­tet a horvát kormány a szófiai bolgár nemzeti múzeumnak ajándékozta.

Next