Ujság, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám

Hal rovatunk: Kereskedők és Iparosok tanácsadója ] _ n nlm­aSnn Külföldi regényünk: CSEHOV ANTAL: Volodja 1 ° Budapest, 1943 május 1. szombat ELŐFIZETÉSI ÁRAK: tff hónapra ................. 6.— peng® Negyedévre ..................... 11-80 t.*ng® Egén évre .•■.minin «.« peng® IO« nám ára Budapesten, üdéken át • pályaudvarokon hétkfiZ nap 16 fillér Vasárnap....................................36 fillér Megjelenne vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap.ÚJSÁG XIX. évfolyam, 97. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI., Aradi­ utca 8. TELEFON: •VO—757, 120—766, 120—765, 120—751 Budapest 62., postafiók 282. FIÓKKIADÓHIVATAL: KÖLCSÖNKONYVT­AR (Telefon: 180-676 ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA ▼. kerület Gróf Tisza István­ utca 6. Telefon: 181-004 és 180-076 SZABADELVŰ NAPILAP POSZÖRKELÉSI MÁR­AY- PETROVICS GYÖRGY dr. Mi történt pénteken Magyarország kor­mányzója meleghangú táviratban üdvö­zölte a japán császárt szüle­tésnapja alkalmából. Hirohito császár ugyancsak szívélyes­­hangú táviratban válaszolt. A képviselőház folytatta a tanyai igazgatás­ról szóló javaslat tárgyalását. Bornemisza Géza iparügyi miniszter rendeletet adott ki a fűtéssel kapcsolat­ban. A rendelet bizonyos kor­látozásokat léptet életbe a fűtőanyag mennyiségét ille­tőleg, másrészt a központi fűtésű házakban főzés és mo­sás céljaira háztartásonként külön fűtőanyag beszerzését teszi lehetővé. A japán császár születésnapja alkalmából To­kióban a császári díszcsapa­tok nagy katonai díszszemlét rendeztek. Az ünnepség fo­lyamán 800 katonai repülőgép keringett a gyakorlótér felett különböző alakulatokban. Mannerheim finn tábornagy — az állami­­tájékoztató hivatal közlése szerint — Svájcba érkezett rövidebb üdülésre. R Roosevelt elnök ultimátumot intézett az általános sztrájkra készülődő­­.amerikai bányászokhoz. „Egy általános sztrájk — írta a John Lewis-hez, a bányász szak­­szervezetek vezéréhez inté­zett táviratában — a maga haditermelési következmé­nyeivel legalább olyan súlyo­san érintené Észak-Amerikát, mint egy csatavesztés." Cle­velandi jelentés szerint csü­törtökön Ohio keleti részé­ben öt további bányában szüntették be a munkát. Az USA szenátusa elé törvény­­javaslatot terjesztettek be a kormány számára olyan fel­hatalmazás megadása céljá­ból, hogy állami kezelésbe vehesse azokat a szénbányá­kat, ahol a munkások ön­hatalmúlag beszüntetik a munkát. Christiansen repülőtábornok, a hollandiai német katonai főparancsnok rendeletet bocsátott ki s az összes volt holland katonákat ismét hadifoglyokká nyilvání­totta azzal az indokolással, hogy „a volt holland hadse­reg egyes tagjai ellenséges magatartásukkal ismételten megrendítették a szabadláb­ra bocsátásuknál beléjük he­lyezett bizalmat". A főpa­rancsnok elrendelte, hogy az egykori holland hadsereg tagjait azonnal ismét hadi­fogságba kell visszaküldeni. Súlyos nyomás nehezedik Tuniszban Pont du Fahs városára Új férfiak­ kerültek a fascista párt vezetőségébe — Olasz vélemény szerint a Crosseto ellen intézett légi támadás az angolszászok partraszállásának próbája akart lenni — Bombázták Karlskron a svéd erőd vidékét­ ­. TUNÉZIÁBAN a tuniszi tengely-hídfőállás ellen fokozódó heves­séggel tombol a küzdelem, különösen a nyugati arcvonalon. Ez az arc­vonal az úgynevezett hegyi front, ahol a német és olasz állások igen erősek, de viszont az úgynevezett hadászati irányvonal, vagyis a távol­ság a támadó csapatok és Tunisz között a legrövidebb. Ennek gyakor­lati értéke természetesen csak akkor jelentkeznék, ha az angolszász erőknek sikerülne a már legutóbbi összefoglalásunkban­­ hangoztatott és a tuniszi fensíkra vezető utakat és szorosokat birtokukba venniök és a német-olasz arcvonalat áttörni. A harcok súlypontja ma is a Medjez el Bab-i térségben és Pont du Fahs területén nyugszik, a már ismertetett okoknál fogva. A különböző jelentésekből és hírekből ítélve, az angolszász erők nagy átcsoportosítása vagy már befejeződött, vagy pedig közvetlenül befejezés előtt áll, így tehát számolni kell azzal is hogy a 8. angol hadsereg Montgomery vezénylete alatt erős balszárnnyal Dzsebibina vidékéről megkezdi nagy támadását, szintén Pont du Foles irányában. Már rámutattunk arra, milyen nehéz előnyomulási viszonyokat talál majd maga előtt ez a hadsereg. Ezúttal röviden ismertetjük a Medjez el Bab körüli harci területet. Ezt a térséget a Dzsebel Ang magaslata uralja, s az attól északkeletre fekvő Anserlzac hegyhát. Mindkettő meredeken esik le a Medjez el Bab-ból Tebourba felé vezető útra és vasútvonalra. Ennek az a jelentősége, hogy amíg ezeket a magaslato­kat a német-olasz csapatok birtokolják — jelenleg még ez a helyzet —, addig gondolni sem lehet arra, hogy az amerikaiak és a brit 1. had­sereg csapatai áttörjenek Tobourba—Tunisz felé. Az angolszászok által elfoglalt harci terület egyébként sokkal sivárabb jellegű, mint a tuniszi és bizertai hídfőállások terepe. Előbbi területen kevés falu van és nehezen járható olyan hegyláncok húzód­nak, amelyek egymás mögött párhuzamosan vonulva, kitű­nő védő­­állások a német és az olasz csapatok számára. Mindezeken felül az angolszászok, már csak a külső hadászati vonal következményeikép­pen is, hosszú utánpótló vonalakkal­ rendelkeznek, míg a tengely­csapatok Bizerta és Tunisz hadikikötőkkel közvetlen arcvonaluk mögött és onnét jó összekötő vonalakkal az arcvonaluk felé, rövid és süni úthálózattal dicsekvő jó utánpótlási vonalak birtokában vannak. Eisenhower tábornok főhadiszállása egyébként csütörtöki hadi­jelentésében beismerte, hogy a szövetséges csapatok Medjez és Bab­nál kénytelenek voltak visszavonulni. Így a német csapatok értékes olyan területeket foglaltak vissza, amelyek a húsvéti csata alatt el­vesztek. Összefoglalásszerűleg tehát ma azt mondhatjuk, hogy az egyre fokozódó angolszász nyomással szemben egyenes arányban növekszik a tengelycsapatok ellenállása is. Az angolszász erők még nem indí­tották meg a várt döntő nagy támadást és eddigelé csupán előkészítő és tapogatódzó harcokat vívtak a tengelycsapatokkal szemben, amelyek állandó ellentámadásokkal védekeznek. Tény azonban, hogy a tengely­csapatok vonalainak áttörésére irányuló ellenséges támadások csü­törtökön is a tengelyerők elkeseredett ellenállásába ütköztek. A KELETI HARCTÉREN a Szovjet nem nyugszik bele, hogy erőit a kubáni hídfővel szemben pihentesse. Ígyy pénteken heves tüzérségi előkészítés után nagy páncélos- és repülőerők támogatása mellett újból támadásra indultak a vörös csapatok. Az ellenség azonban átütő eredményeket sehol nem ért el. Ny. O: Ebből a megnyilatkozásból is látszik, hogy a viszály nem pusztán a katyni tömegeír kö­rüli állásfoglalás miatt tört ki, hanem a már előbb elhidegülést okozott határkérdés miatt áll fenn. A lengyel kormány szer­dán nyilvánosságra hozott nyi­latkozatában kijelentette ugyan, hogy nincsenek területi igényei a Szovjettel szemben, ez azon­ban nem világos nyilatkozat, mert ugyanakkor Lengyelország területi integritására hivatkozik és így nem állapítható meg, hogy milyen határokat tekint a maga szempontjából sérthetet­leneknek. Az angol lapok szinte egyér­telműen azt a véleményüket fe­jezik ki, hogy a lengyelekkel szemben a Szovjetet kell kielé­gíteni és megnyugtatni. A News Chronicle óva inti olvasóit, hogy a lengyel-szovjet viszályt félváll­ról vegyék, mert a szovjet sajtó hangja nem hagy semmi kétsé­get afelől, hogy a viszály elsimí­tásának igen nagy akadályok állják útját. Az amerikai fővá­rosban is a Szovjet­ Unió állás­pontja felé hajlanak és állítólag Churchillnek és Rooseveltnek telefonon történt megbeszélése után az angolszász hatalmak veszni hagyják Sikorski kor­mányát és vele szemben elismer­nék a Moszkvában megalakult „lengyel hazafiak bizottságát.“ Olyan hírek is vannak, hogy Moszkvában arra készülnek, hogy a területükön lévő lengye­lekből vörös hadsereget alakíta­nak és azokat vetik a németek elleni harcba. Stockholmi jelen­tés szerint a moszkvai angol nagykövet kormánya megbízá­sából közvetítő javaslatot nyúj­tott be Molotov külügyi népbiz­toshoz. A javaslat lényegéről nem adtak ki tájékoztatást, a svéd laptudósítók azonban fel­teszik, hogy a határkérdést ille­tően is állásfoglalás történt. A moszkvai lengyel nagykövet elutazott Moszkvából, egyelőre Kujbisevben tartózkodik, ahol megvárja a szovjet területen működő diplomatákat és azok­kal együtt indul el Szíria felé, amelyet jövendő tartózkodási helyéül választott. Hozzájárul a válság további elmélyedéséhez, hogy genfi jelentések szerint a Sikorski - kormány még nem vonta vissza kérését a Vörös­­kereszttől a katyni tömegsír ügyében való vizsgálat megindít­­ása ügyében. Német rendszabályok Annak a csendnek ellenére, amely főleg a keleti harctéren tapasztalható, a német hadveze­tőség nem mulasztja el, hogy megtegye a szükséges rendsza­bályokat az angolszászoknak esetleges partraszállásával kap­csolatosan. Főleg a nyugati ten­­gerpart felől érkeznek jelenté­­sek, amelyek a németek készen­­létbe helyezését mutatják. Kü­lönböző francia tengerparti hely­ségek és vidékek kiürítésével párhuzamosan a holland és belga tengerparton is történtek evakuálási akciók. A holland vi­szonyok rendezése érdekében most radikális rendszabályt lép­tetett életbe Christansen német katonai főparancsnok. Jelentke­zésre kötelezte a volt holland hadsereg valamennyi tagját, aki­ket újra hadifogságba vetnek. A rendelet indokolásaképpen emlékeztetnek arra, hogy 1940 májusában a Führer parancsára a holland katonákat szabadon bocsátották a hadifogságból. „Feltételezték akkor, hogy a holland tisztek és katonák a nagylelkű cselekedetet hasonló magatartással viszonozzák. Nagy, részük meg is felelt a várakozá­soknak, sok esetben azonban fe­lelőtlen elemek befolyása alatt ellenkező fejlemények következ­tek be s ezért 1942 májusában a volt tényleges tiszteket újra hadifoglyoknak nyilvánították. Azóta egy év telt el s a német véderő azt remélte, hogy a vilá­gos figyelmeztetést megértik az érdekeltek. „A volt holland had­sereg egyes tagjai azonban —­ hangzik a rendelet — ellenséges magatartásukkal ismételten meg­rendítették a szabadonbocsátás­­uknál beléjük helyezett bizal­mat. A teljesen önként vissza­ajándékozott szabadsággal való visszaélést tovább nem lehet tűrni.“ Berlinben hangsúlyozzák, hogy egyelőre csupán a holland véd­erő volt tagjainak jelentkezési kötelezettségéről van szó és még nem történt utasítás a hadifog­ságba való tényleges visszavite­lükről. Ez az intézkedés is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a hol­land hadsereg volt katonái szá­mára lehetetlenné tegyék azt, hogy esetleges angolszász akció idején ártalmára lennn BPnosr . A Szovjet a lengyelek ellen A Szovjet­ Unió és a lengyel emigráns kormány között a vi­szály egyre mélyrehatóbbnak mutatkozik. A Szovjet állásfog­lalása visszatükröződik a Pravda vezércikkéből, amely arról szól, hogy a lengyel emigráns ko­r­­mány álnok magatartást tanú­sít. „Az imperialista lengyel kö­rök — írja a Szovjet hivatalos lapja —, már hosszabb idő óta nem átallották, hogy miniszteri beszédekben, továbbá a sajtó és a rádió útján végzett hírverés­ben területi igényeket jelentse­nek be Szovjet-Ukrajnával, Szov­­jet-Fehéroroszországgal és Szov­­jet-Litvániával szemben. 1943 február 25-én a lengyel kor­mány Sikorski tábornok el­nöklete alatt hivatalos nyilatko­zatot tett, amely szerint nem hajlandó elismerni az ukrán és a fehérorosz nép történelmi jo­gait, állami hovatartozandóságá­­nak eldöntése tekintetében.“ Ára 16 fillér

Next