Ujság, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-01 / 145. szám

­al rovatunk: A TUDOMÁNY HALADÁSA Kffieffildi regényünk: Paul Bourges: A TALIZMÁN­ a 9. oldalon Budapest, 1945 július 1. csütörtök XIX. évfolyam, 145. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra •••*••••*••» 4.— pengő Negyedévre ..«••*« •««•»» 11.60 pengő Egész évre h?»(«97« 46.40 pengő Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap 16 fillér Vasárnap ....................................* • • • 30 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. SZÁSZÓELVŰ NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHAVATAt, VI., Aradi­ utca 8. TELEFON: *120—757, 120—756, 120—755, 120—754 Budapest 62., postafiók 287 FIÓKKIADÓHIVATAL, KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 180-674 ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület, Gróf Tisza István­ utca 6. szám. Telefon: 181-004 és ISO—674 RAY-PETROVICS GYÜRGY dr. L Mi történt Kállay Miklós miniszterelnök elnöklésével a kormány tagjai megtartották a szokásos heti minisztertaná­csot. Czapik Gyula egri érsek beiktatásán részt vett Kállay Miklós miniszter­­elnök a kormány több tagja és számos politikus társasá­gában. Szász Lajos közellátásügyi miniszter az aratás megkezdése alkalmá­ból rádióbeszédet mondott. Bornemisza Géza iparügyi miniszter megnyi­totta a soproni nyári egyete­met. Kölnre különböző robbanó- és gyúj­­tóbombák tízezrei hullottak s a légi támadás során a hír­neves dóm is súlyosan meg­sérült. Livorno ellen amerikai bombázók nappali támadást intéztek. Német tengeralattjárók tűntek fel a Fekete-tengeren és két szov­jet hajót elsüllyesztettek. Az Atlanti-óceánon és a Föld­közi-tengeren újabban nyolc angolszász hajó lett a német tengeralattjárók martaléka, 49.060 tonna tartalommal. P­a­v­o 9 i­n i a Messaggero-ban megjelent cikkében írja: „Elérkezett az invázió előestje." A volt olasz nemzetnevelésügyi miniszter cikkében megállapítja, hogy a Rómába érkező értesülések szerint az angolszász partra­szállási kísérlet közelinek, sőt közvetlen küszöbön állónak tekintendő. A Popolo di Roma az invázió kérdésével foglal­kozó közleményében meg­állapítja, hogy az angolszá­szok valószínűleg a nagy olasz földközitengeri szige­tek ellen fognak támadni. A cikk szerint az északabbra fekvő tengerpart megtámadá­sának valószínűsége már csak azért is igen csekély, mivel az invázió színtere nem lehet 300 km-nél távolabb a kiindu­lási bázisoktól. Elmer Davis, az USA háborús tájékoztató hivatalának vezetője kijelen­tette: „A háború legkemé­nyebb része még előttünk áll, veszteségeink még súlyo­sabbak lesznek." Londoni diplomáciai körökben úgy tudják, hogy Roosevelt elnök kísérletet tett a lengyel-szov­jet viszály elsimítására. G­­­r­a­u­d, az NST jelentése szerint, el­halasztja washingtoni útját. MTI. A német városok templomainak romjai Isten és a világ előtt vádolják a támadókat ................................................................ Az angolszászok összpontosították a Földközi-tengeren tengeri, légi és szárazföldi emgerüket . Fokozódik a tevékenység a Kalkán ellen Európa öt pontján történő partraszállással számolnak az olasz illetékes körök Egyre fokozódó erejű­ bombatámadások elpusztí­tották Köln és Livorno műemlékeit­ ­. AZ ÁLTALÁNOS KATONAI­HELYZETBEN a legutóbbi két nap alatt csak annyiban állott be változás, hogy — ha ugyan még lehet­séges — a légi háború méretei az eddigieket is túlhaladták. Köln és Livorno voltak az angolszászok igen súlyos légi támadásainak cél­pontjai. Különösen heves lehetett ez a légi bombázás Köln ellen, ami annál inkább nagy elkeseredést váltott ki Berlinben, mert az angol­szász bombák a kölni dómot is súlyosan megrongálták. Mi a legnagyobb tárgyilagossággal mindig elítéltük azokat az úgynevezett terror­támadásokat, amelyek nem­ katonai célpontok értek) irányultak, bármelyik hadviselő fél részéről.2. AZ INVÁZIÓ kérdése az, ami ma is az érdeklődés előterében áll és legjobban izgatja szakértők és laikusok fantáziáját egyaránt. Köz­­feltűnést kelthet az NST Berlinből származó az a híre, hogy londoni eredetű jelentések szerint az angolok július 3-án indítanák meg az inváziót. Kissé különösnek látszik, hogy egyik hadviselő fél olyan pontos értesüléseket szerezzen a másik hadvezetőség sorsdöntő szán­dékairól. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az inváziót az angolszászok július 3-án tényleg megindítják. De feltéve, hogy ez a londoni hír komoly — ámbár furcsának találnánk, ha az ellenséges vezérkar előre bemondaná a támadás megindításának időpontját —, ez ebben az esetben is megváltozhatna. Az első világháború nagy hadműveleteiből tudjuk, hogy például az 1918 nyarán megindított nagy osztrák-magyar offenzíva megkezdésének időpontját is eltolták bizonyos okokból. Rossz időjárási viszonyok, döntő elhatározások bizonyos tekintetben­ módosítása, a szembenálló félről beérkezett hírek következtében elrendelt átcsoportosítások, stb. mindig késleltet­hetik a már előre meghatározott hadműveletek megindítását. Az invázióval kapcsolatban egyébként egyik semleges újság azt a pikáns hírt röpítette világgá, hogy az angolszászok azért húzódoznak az invázió megkezdésétől, mert érdekükben állana, ha Németországon kívül a Szovjet is elvérezne az egymás között kirobbanó nagy mér­kőzésben. A kulisszák mögé nehéz betekinteni, de mindenesetre tény, hogy az erősen megtépázott szovjetorosz hadsereg, ha egyedül maradna a mérkőzésben, újból nagy veszteségeknek tenné ki magát. A sem­leges lap e híre mindenesetre az idők jele. Az idegháborúhoz tartozik sokszor olyan hír felröppentése is, amely talán — legalább is jelenleg még — fantasztikusnak látszik. 3. A KELETI ARCVONALON jelentősebb harci esemény nem történt. 4. A TENGELY­ HARCI REPÜLŐGÉPEI Pantelleriát és a bonei kikötőt­ bombázták. Az angolszászok folytatták légi támadásaikat Szicília és Szardínia ellen. Ny. O. képesek arra, hogy az inváziót, a tengelyterületek elözönlését, véghez­vigyék. Bár az olasz és a német katonai körök nemcsak biztosak, hanem közvetetten küszöbön állónak tart­ják az angolszász partraszállást, nem téveszttetik meg magukat a hely felől. Utalnak arra, hogy a Ruhr­ állandó bombázása és Dél- Olaszországnak a levegőből való szüntelen lövetése ellenére egyre erélyesebb akciókat kezdenek a Balkán felé. Bizonyságot szolgáltat erre a tengeri erőknek a Dodeka­­nézosz szigetcsoport ellen lefolyta­tott akciója, a szir-török határon végrehajtott hadműveletek, a Görög­országban működő partizánok sza­botázs tevékenységének fokozott propagálása. Ugyancsak tendencia van abban is, hogy a Szaloniki re­pülőtere ellen indított angolszász légi támadás után az Athén környé­kén lévő két repülőteret is bom­bázták. Római illetékes körök ezzel szemben rámutatnak arra, hogy a propagandainváziónak a Balkán felé való eltolódását nem lehet úgy felfogni, mint a Földközi-tenger középső részén bekövetkezett eny­hü­lést. Ez csupán elterelési manő­vernek tekinthető a lehetőség sze­rint közvetetlenül küszöbönálló nagyjelentőségű katonai esemé­nyekkel szemben. Pavolini is azt írja, hogy a legsúlyosabb támadás Olaszország ellen készül. Az angol­szászok minden rendelkezésre álló eszközzel a legsúlyosabb csapást igyekeznek a tengelyre mérni. A Popolo di Roma szerint a támadás a nagy földközitengeri szigetek el­len indul meg, mert az invázió színtere nem tehet 300 kilométer­nél távolabb a kiindulási bázistól Nagyobb távolságnál ugyanis a va­dászvédelem kérdésessé válik és e nélkül partraszálló hadseregek vér­­vesztesége óriási arányúvá válhatik. Appelius szerint az ellenségnek, ha meg akarja nyerni a háborút, nincs más választása, mint hogy partra­­száll Európában. Számolnia kell azonban az óriási kockázattal, mert szembe kell szállnia aknamezőkkel légi erőkkel, tengeralattjárókkal, parti ütegekkel, partvédelmi beren­dezésekkel. Jelenleg — írja — Olaszországnak van a legkényesebb és legnehezebb helyzete, ezért fordul most a figyelem az olaszok felé. A száborút legkülönösebb szakasza Berlini politikai körök a háború legkülönösebb szakaszának nevezik a mostani állapotot, amelynek há­rom jellemző vonása van. A’’ első a szárazföld, ahol a tengelyhatal­mak, de különösen Németország, megerősítette állásait. A totális moz­gósítás révén új hadosztályokat szervezett, a fegyvergyártás ütemét rekordmagasságra fejlesztette, s a csapatokat a nyilvánosság előtt még ismeretlen fegyvertípusokkal látta el. A másik jellemző tünet: a tenger­alattjárók háborúja. Június folya­mán a német hadvezetőség pusztán 56.000 búvárhajók által elpusztított ellenséges hajótérről tesz jelentést. Illetékes berlini helyről azonban figyelmeztetnek, hogy nagy erővel folyik a búvárnaszádok számának növelése. A tengeralattjárókat újabb technikai eszközökkel rendezik be, hogy még nagyobb eséllyel vehessék fel a harcot az ellenség modernizált elhárításával szemben. A tengeralatt­járók háborúja — mondják Berlin­ben — minden pillanatban új sza­kaszba léphet. A harmadik jellemző tünet: a légi háború elfajulása. Az angol­szászok a Ruhrvidék­ek­en intézett támadásaikkal arra törekesznek, hogy a német hadiipart megbénít­sák, közben azonban kíméletlen tá­madásaikkal a polgári lakosság el­­lenálló erejét is meg akarják törni. A legutóbbi támadások során újra Köln városát vették célba s ezúttal a világ egyik legértékesebb építé­szeti remekművét, a dómot is meg­rongálták. A német sajtó azt írja, hogy ennek a csodálatos építészeti remekműnek megrongálása tetterős megtorlást követel. A Deutsche All­gemeine Zeitung így elmélkedik: A végsőkig fokozódik a német nép akarata és elszántsága, h­ogy min­den erejét megfeszítve, hamarosan véget vessen az ellenfél romboló szellemének. A Völkischer Beobach­ter a következőket írja: Ez a bomba­terror, amelynek kifejezett célja kulturális értékek elpusztítása és védtelen emberek halomra gyilko­lása, csak még jobban megerősíti Európa népeinek elszántságát, hogy kétszeres erővel folytassák a harcot a bestiális ellenség ellen. De nemcsak Németországnak kell nagy történelmi múltú városá­nak elpusztulásán felháborodnia, hanem Olaszországnak is, ahol Livornót érte súlyos bombatáma­dás. Ezzel kapcsolatban sokat ír­nak az olasz lapok arról, vajjon Róma is szenvedő alanya lehet-e a légi támadásoknak. Az olaszok ki­jelentik, hogy Róma felkészült az ellenséges repülők esetleges tám­a- O­laszország Pavolini, aki Garda és Appelius mellett legolvasottabb közírója az olaszoknak a Messaggeróban azt írja, hogy elérkezett az invázió elő­estéje. Berlinből olyan jelentés is érkezett, hogy július 3-ára várható a partraszállás, bár — teszik hozzá a német katonai körök — lehetsé­ges, hogy ez a dátum a németek sakkhútásai, különösen pedig a megerősödött légi védelem követ­keztében meg is változhatik. Pavo­lini öt helyet említ, ahol az invázió bekövetkezhetik. Ezek: Olaszország, az olasz szigetek és velük a francia tengerpart, a Balkán-félsziget és a körülötte fekvő szigetcsoport, a bolgár—román feketetengeri part­vidék, az Atlanti-óceán tenger­partja és végül Norvégia. A vár­ható akciónak három fázisa van a partraszállás, a penetráció és az invázió. Azt a különböző tengely­szakkörök sem vonják kétségbe, hogy a partraszállás sikerrel jár­hat, az angolszászok hídfőállásokat teremthetnek, de már a penetrá­ciót, a tengelyterületekre való be­hatolást, aligha tudják végrehaj­tani. Pavolini hivatkozik arra, hogy Dieppenél is volt partraszállás, de m­ár a partvidéki erődítmények mögé az angolszászok nem tudtak behatolni és még kevésbbé lesznek Ára 16 fillér

Next