Ujság, 1943. szeptember (41. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-30 / 221. szám

CSÜTÖRTÖK, 1943 SZEPTEMBER , ÚJSÁG A VÖRÖSKERESZT október elsején és másodikén országos gyűjtőnapot rendez. Szinte úgy érezzük, feleslegesek ezek a sorok, amelyekben arra hívjuk fel a magyar közönséget, hogy ezeken a gyűjtőnapokon anyagi erejével támogassa a Magyar Vöröskeresztet. A magyar közönség eddig is mindent megtett, ami tőle tellett, hogy ezt a nemes intézményt támogassa, munkáját lehetővé tegye, elősegítse és növelje. A Vöröskereszt békében is nagy nemzeti munkát végez. Akárhová nézünk, a szociális, vagy egészségügyi téren, ott látjuk a Vöröskeresztet, az országutakon, a folyókon, tavakon, városokban, falvakban, mindenhol a magyar ég alatt. A háborúban pedig megkétszereződött — nem, megszázszorozódott! — a Vöröskereszt munkája. Ezerfelé ágaznak el a Vöröskereszt intézményei, akciói, szervezetei. A Vöröskeresztfelkarolja a honvédet attól a pillanattól kezdve, hogy a zászló alá áll és elkíséri kemény, áldozatkész, hősi útján, akár jó a sors hozzá, akár nem. A Vöröskereszt bonyolította le tavaly télen is a ruhaakciót, ő látja el a fáradtan, betegen, vagy sebesülten hazaiparkodó honvéd megsegítésének különböző állomásait. A kórházvonaton ott a Vöröskereszt csakúgy, mint az itthoni kórházakban, üdülőhelyeken, fürdőkben és mindenhol, ahol hős honvédeink egészségét állítják helyre. De a Vöröskereszt a polgári segítés frontján is emberfeletti munkát végez. Szinte alig van család Magyarországon, amely ne ismerné a Vöröskeresztnek ezt a munkásságát. Hadifoglyok, eltűntek, külföldön rekedtek felkutatása, közöttük és az itthoniak közötti levelezés lebonyolítása a Vöröskereszt egyik legszebb munkaterülete. Hányszor hoz örömet a házba, hányszor csepegtet boldogságot a szívekbe egy-egy Vöröskereszt értesítés. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy nem lenne tökéletes a nemzeti munka és erőfeszítés, ha a Vöröskereszt nem tudná a maga nagyjelentőségű, áldozatos munkáját teljes mértékben kifejteni. A polgári és katonai fronton egyaránt bajok és hiányok származnának abból, ha a Vöröskereszt munkájának csak egyetlen mozzanata is elmaradna, akár anyagi okokból, akár azért, mert hiányoznék az áldozatos szív és a nemes lélek. Szerencsére mi nem panaszkodhatunk. Magyarországon mindenki, kicsi és nagy, gazdag és szegény egyaránt tudja, mi a kötelessége a Vöröskereszttel szemben. Mindenki tudja, hogy ez az intézmény csak akkor végezheti el tökéletesen nemzeti feladatát, ha megfelelő anyagi eszközök állnak rendelkezésére s azt is tudja mindenki, hogy ez anyagi eszközök megteremtésében a társadalomnak komoly kötelessége van. Ismételjük tehát, csaknem felesleges a hívó szó és a buzdító ige, mert a magyar társadalom szívesen és szeretettel veszi ki részét a Vöröskereszt számára szükséges anyagi eszközök előteremtésében. A múltban is adót mindenki és most sem kíván a Vöröskereszt mást, csak azt, hogy anyagi erejéhez mérten legyen minden magyar ember résztvevője és adakozója a gyűjtésnek. Egész bizonyos, hogy így lesz és ha így lesz, akkor a Vöröskereszt zökkenés nélkül, zavartalanul folytatja azt a munkát, amely katonáknak és polgároknak egyaránt annyi sebre hoz gyógyulást, annyi könnyet töröl le, annyi mosolyt varázsol a magyar arcokra. Itt az elmúlás évszaka. Fáradt napsugarak világítják meg a lassan hulldogáló elsárgult, gyenge faleveleket. A természet is felkészül a téli hosszú alvásra: „Elhull a Virág, eliramlik az élet...“ írja Petőfi a „Szeptember végé“-ben. A mézeshetek ujjongó nászába belesivnt az elmúlásnak kínos sejtése és keserű jövőbelátással szól a költő hőn szeretett hitveséhez. A világirodalom e vakító üstököse örökké sugárzó fénnyel szikráztatja lírai alkotásának eme aranyfoglalatú briliánsát... ♦ önkéntelenül felmerül a kérdés: melyek voltak a belső és külső hatások, mi alakította Petőfi lelkének páncélját, ahonnan minden parancsszó vagy ellenkezés megsemmisülten, pattant vissza? Elsősorban az otthon az a hely, mely melegágyában a lelkiélet számtalan csiráját indítja életnek. Petőfi apja komoly, szinte komor, igen hirtelen természetű, dacos ember volt. Ez hatott leginkább a Kis Sándorra, aki hamarosan megérezte, hogy nem arra született, hogy szolgáljon. Az okos fiú társaságban gyakran nem fukarkodott a szóval, mire apja megintette, mert nem szerette, ha a „gyermek okoskodott“. Az öreg Petrovicsnak ez a magatartása Sándorban a dac és ellenkezés tulajdonságát érlelték meg. Apai örökség volt nyughatatlan vére is. Apja is sokat vándorolt égyült helyről a másikra, nem egyszer a jobb állomást felcserélve egy rosszabbak Petőfi érzékeny és minden legkisebb hatásra reagáló lelkével édesanyjára hasonlított, kinek jósága kisérte végig lobogó életén. Legjobb barátjának, Pákh Albertnek anyjáról ezt mondja Petőfi: „nem fogom én elfelejteni a családanyát, ki egyszerű és jó, mint az én anyám“. Bár édesapjával gyakran zördül össze, ez nem ejt csorbát az iránta érzett szereteten még akkor sem, mikor az kitagadja. „A jó öreg kocsmáros“ című versében örök emléket állított apjának. Szerelmeiről sok szó esett és sokan vádolták Petőfit hűtlenséggel. Ezt a vádat igen könnyű megdönteni. Valószínű, hogy édesanyja iránti végtelen szeretetéből és tiszteletéből ered, hogy a nőkhöz gyöngéden, szinte félénken közeledik. Minden szerelmében, mintha egy második anyát keresett volna. Mindig meleg, családi otthon megteremtése volt a célja, amit négy sikerületlen szerelem után Szendrey Júlia személyében sikerült megtalálnia. Érzelmeinek nemessége és őszintesége mentette meg attól, hogy akár a pesszimizmus, a világfájdalom, vagy az ember gyűlőlét úrrá lehessen rajta, mint ahogyan aza sokat küzdő ember élete során általában lenni szokott. Petőfi felülemelkedett a hétköznapi aggályoskodás önzésén és könnyed cinizmussal, kedves humorral, ragyogó fölénnyel szemlélte önmagát a szenvedésekben gazdag életútán. Íme néhány jellemző történet Petőfi Sándorról: Egy alkalommal kisebb szerepet alakított egy iskolamester személyében. Kabátja nem lévén, Ács Károly nevű barátjának a kabátját kérte kölcsön. Gondosan összefogta a kabátot, úgy akarta elvinni. Ács látta, hogy mennyire fázik, rá akarta kényszeríteni a kabátot, de Petőfi nem volt rábírható, annak ellenére, hogy csak egy vékony vászonzubbony volt rajta. — Nem elég — szólt Petőfi —, hogy a színpadon nyüvöm a ruhádat, még viseljem is? És hóna alá fogva a kabátot, dicseregve elrohant. * Egyszer, hideg télen a Kis Sándor osztálytársaival és idősebb iskolatársaival „kalandra“ indult. Mikor egy jéggé fagyott érhez értek az idősebbek, csak azzal a feltétellel engedték a kicsiket velük együtt „csúszkálni“, ha az eret át tudják ugrani, bár tudták azt, hogy a feltétel teljesítése lehetetlen. A kis Sándor vállalkozó természetű lévén, erejét meghaladó tettekre is kész volt, éspedig annál makacsabbul, minél inkább sarkalták vagy vonták kétségbe képességét. Akadályt nem ismerő merészséggel iramodott neki. Az ugrás persze rövid volt és áttörve a jeget, teljesen átnedvesedett a ruhája, de mégis az „öregekkel“ maradt egész napon át. Petőfi egész szívvel tudott szeretni, de éppen úgy tudott gyűlölni is. Érzelmekben és indulatokban nem ismert határt. Mindig a parancsszót nem ismerő függetlenségre törekedett és inkább szenvedett, nyomorgott, semhogy meghajtsa a fejét. Kérlelhetetlen zsarnoka volt annak, akit szeretett. Barátai közül nagyon szerette Pákh Albertet. Mikor egyszer falusi komédiázás közben megbetegedett, Debrecenbe vánszorgott és az itteni színházi jegyzpénztárosnőnél, Fogasné aszszonynál telepedett meg. Mikor már a Lábára tudott állani, ellátogatott Pákh Alberthez. 150 váltóforintnyi tartozása volt már ekkor. Mikor barátja ajtót nyitott, így szólt: — Van-a bennem feltétlen bizalmad? — Van — feleli Pákh. — De oly nagy-e a bizalmad, hogy még csak kételkedni sem tudsz abban, amit mondok? Pákh erre is igenlően bólintott. — Akkor vedd a kalapod és gyerünk! — szólt parancsolóan Petőfi és kézenragadta csodálkozó barátját. Hosszú utat tettek meg nagy Debrecenen keresztül, míg végre megérkeztek Petőfi lakására. Erről írja Petőfi Kerényinek az Úti levelekben: „Ha porba vagy sárba akarsz fulladni, csak idejöjj, itt legkönynyebben célt érsz. De az orrodat jól befogd, mert különben mielőtt megfutnál, a guta üt meg a szallonna-szagnak miatta. Mennyi szalonna, mennyi hízott disznó van itt ! A szellem mégis oly sovány, hogy csak úgy zörög a bordája“. Petőfi szobájában asztal sem volt. Egy hideg vaskályha volt az egyetlen írótámasz, ezen írta a verseit, írószerszámot nyomott a megrémült barát kezébe, papírt tett elébe és diktálni kezdett: „Én, Pákh Albert kötelezem magamat, azon esetben, ha Petőfi Sándor 150 váltóforintnyi tartozását Fogasné asszonyomnak 45 nap alatt le nem fizetné, ez összegig kezességet vállalni s azt helyette lefizetni. Kell stb.“ Pákh kissé meghökkenten kérdi: — És miből fogod ezt megfizetni? Petőfi kéziratainak összevisszaságára mutatott: — Itt vannak a költeményeim. És ha térdenállva kellene is házrólházra koldulnom, mégis bizonyos lehetsz, hogy megküldöm az összeget. Ezután Petőfi a legcsikorgóbb létben, embertelen kínok között Pestre megy. Vörösmarty átveszi a költeményeket és bemutatja a „Nemzeti Kör“-nek, mely írók, tudósok, ügyvédek, orvosok és műveit iparosok gyüilekezete volt. A kör jegyzője, Várady Antal is felismeri a lánglelket és Tóth Gáspár szabómesternek, Petőfi első és egyetlen mecénásának köszönhető, hogy három hét múlva megjelenik Petőfi első verseskötete, amiért kói díjul a Nemzeti Kör 150 pengőforintot fizetett a költőnek. A negyvenketedik napon pontosan Fogasné asszonyom kezében volt a 150 váltóforint. Kohón még a mézeshetekben is dolgozott és olvasott. Dickens és Dumas munkáit olvasta. Dickensről ezt mondja: — Ez a legszebb küldetés a földön, másokat megnevettetni. Dickens felül van minden bírálaton. Dumasról kedves humorral emlékezik meg. — Dumas oly szépnek festi az életet, oly szépnek festi még a fájdalmat is, hogy az ember csaknem készakarva boldogtalanná lesz. Ha a vérpadot rajzolja, óhajtom, bár csak vérpadon halnék meg, ... szóval Dumas Sándor szeretetreméltó ember ... nem hiába, hogy druszám! * Napsugaras, ideális világszegi lélet: ez uralkodott végig Petőfi nagy lelkében. Az emberek rosszasága nem tette embergyűlölővé, a hálátlanság nem tette bizalmatlanná. A szerelmi csalódásoktól nem vált skeptikussá, a gyász pedig nem okozott beteges búskomorságot. Végül szerelmi boldogsága nem formálta át legkevésbbé sem jellemének szilárdságát. Petőfi elérte, amit akart: szerelemben boldogságot, költészetben dicsőséget. Ebben a három sorban — melylyel egy másik nagy költő jelmondatát fogadta el — benne van az egész Petőfi: „Szerelmem hölgyemé, Hazámé életem, Enyém — becsületem . Ilyenkor, szeptember végén, amikor nyílnak a völgyben a kerti virágaink, meghatottan gondolunk a boldog szerelmes költő alakjára. Pár év múltán száz esztendeje lesz annak, hogy minden idők egyik legszebb lírai verse a „Szeptember végén“ megszületett. Elhull a máz, eliramlik az Élet — de ez a vers és ez a szerelem örök virága marad nemcsak a magyar szíveknek, hanem az egész, szép, nemesveretű gondolatokat és zengő rímeket kedvelő emberiségnek ... Szeptem^@F w&g&n Epizódok Petőfi Sándor életéből írta Pongrácz Péter 2SA?Ärgjjp|)|M| FElESKI Főszereplő: Alim Valia Kizárólag DUNA POLITIKAI ÉLET A KORMÁNY TAGJAI Kállay Miklós miniszterelnök elnöklésével kedden délután öt órakor minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács időszerű kormányzati kérdésekkel foglalkozott és 10 óra előtt ért véget. A NEMZETI MUNKAKÖZPONT Országos Nagytanácsa legutóbbi ülésén deklarációt fogadott el, amelyet eljuttat a magyar kormányhoz és a sajtó útján a magyar társadalomhoz is. A deklaráció hangsúlyozza, hogy a nemzet ma háborúban áll és ezért minden egyéni vagy osztálysérelem nélkül fontosabb e pillanatban az, hogy a magyarság fennmaradjon és átmentse létét az elkövetkező békésebb korszakra. Ma minden belső viszályy rendzavarás, társadalmi és politikai harc csak a magyarság ellenségeit szolgálná. Aki ma belső rendzavarással akarná idegen hatalom érdekeit szolgálni, hazaáruló. * SZOLNOKDOBOKA MEGYE disz. közgyűlést tartott Bánffy Dezső báró emlékezetére. Az ünnepi beszédet Bethlen László dr. gróf országgyűlési képviselő mondotta. „Fanatikus magyar volt — fejtegette többek között —, aki sok mindent alávetett izzó fajszeretetének. Hálát adhatunk a sorsnak, hogy ilyen egyéniségekkel ajándékozta meg a magyar politikai életet. Bánffy Dezső tulajdonképpen ellenzéki vezérférfiúnak született, egész politikai szereplése alatt azonban a korona mellett állott. Mint politikus könyörtelen volt, főispán korában erős kézzel nyúlt a közigazgatásba. Páratlan lelkesedéssel vette ki részét egyházának, az erdélyi református egyháznak munkájából. * A 42 TAGÚ országos bizottság szeptember 29-én szerdán déli 12 órakor a képviselőház miniszterelnöki tanácstermében vitéz Purgly Emil és Ivády Béla elnöklete alatt ülést tartott. A 4490—1943. M. E. számú rendeletet a közérdekű birtokműveletekkel foglalkozó intézetek ingatlan adás-vételeinek illetékmentességéről Ronkay Ferenc, a 4500—1943. M. E. számú rendeletet az államkincstár biztosítási tevékenységéről és a 4550—1943. M. E. számú rendeletet a védett birtokok teherrendezésének gyorsításáról és a védettséggel kapcsolatos egyéb intézkedésekről Koós Zoltán előadó ismertette. A bizottság többek felszólalása és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter válasza után mindhárom rendeletet tudomásulvette. ♦ CANNAE Hannibal, hogy Rómával végleg leszámoljon, afrikaiakból és szövetségesekből álló hadseregével átkelt az Alpokon, hogy Itáliában keresse fel közvetlenül a rómaiak haderejét. Észak- és Közép-Olaszországban sikerült is neki az eléje küldött római seregeket megverni. Sikeréhez nagyban hozzájárult lovasságának a rómait magasan túlszárnyaló harcértéke. Hannibal a sikerek ellenére Róma térségében még mindig nagyobb erőket gyanított és ezt kikerülve, Dél-Olaszországba, Apuliába ment, hogy ott a leigázott és Róma uralmával elégedetlen néptörzsekből kiegészítse erejét. Hannibált Apuliába vezette az a körülmény is, hogy — a tengeri fölény a rómaiak részén lévén — innen mégis közelebb volt az afrikai anyaországhoz és összeköttetései nem látszottak annyira veszélyeztetettnek. Apuliába nagyobb ütközetek nélkül jutott le, mert Fabius Cunctator római hadvezér minden összeütközés, minden nyílt csata elől óvatosan kitért. Róma közvéleménye mindinkább követelte a Hannibállal való leszámolást. Új hadsereget állítottak össze és leküldötték Apuliába. Ez a hadsereg számbelileg meghaladta Hannibálnak erejét. Foggia térségében, az Ofante folyócskánál, amelyet akkor Rufidusnek hívtak, kereken 2150 évvel ezelőtt történt meg az az összeütközés, melyben Hannibal megsemmisítő csatában verte széjjel a rómaiak haderejét. A mai Barletta kikötő városától néhány kilométerre feküdt Cannae helysége, amelynél Krisztus előtt 216. augusztus 2-án Hannibal serege a beérkezett római hadsereggel szemben táborozott. A római hadvezér fel akarta venni a harcot Hannibállal, Hannibal pedig nem is kívánt egyebet. Mint a két fél felfejlődött a csatához, azonban amíg a rómaiak a széles arcvonal közepén mélyen tagozva helyezték el elit csapataikat, addig Hannibal tervszerű számítással a középet gyengén tartva, a szárnyakon helyezte el nemcsak a híres numidiai lovasságot, de elit gyalogságát is. A támadó római éket Hannibal mélyen beengedte arcvonalának közepébe, a szárnyakon levő erőknek alkalmas pillanatban parancsot adott a rómaiak mindkét oldala ellen való bekanyarodásra, végül pedig az így magához ragadott ellenséget hátulról is megtámadhatta lovasságával. A teljesen körülzárt rómaiaknak így lett végpusztulása. 79.000-nyi római hadseregből 54.000 ember esett el Cannaenál. A mai csaták tökéletes, a parancsadást rendkívül megkünnyítő összekötő eszközeikkel és a gyorsan mozgó földi és légi erőkkel újra meg újra azt a törekvést mutatják, amit Hannibal Cannaenál véghezvitt. Mint ahogy az történni szokott, hála nem jutalmazta Hannibált hadvezéri pályájának Végeszakadtával. Nehogy honfitársai még kiadják, menekülnie kellett és végül is önkezével vetett véget életének. s A svád a sáorott Visegrádon és Isrdeomban A svéd újságírók magyarországi tartózkodásuk során szerdán délelőtt kirándulást tettek Visegrádra és Esztergomba. A svéd vendégek a délutáni órákban tértek vissza a fővárosba. Este részt vettek Bedő István követségi tanácsosnak, a külügyminisztérium sajtóosztálya vezetőjének tiszteletükre adott fogadásán. (MTI)