Ujság, 1943. december (41. évfolyam, 265-289. szám)
1943-12-28 / 286. szám
KEDD, 1848 DECEMBER 38 ÚJSÁG A Hét születése és halála Jégceepc* ér volt a 1889 *5 esztendő. A JA* ntmotk a termést rette el, hanem nagy kárt okozott a főképpen jágkárbiztositással foglalkozó Ma- Sívar Francia Biztositó Intézetnek is. A vállalat redukálta üzemét s levelezője Kist József k állás nélkül mailt Ami nem lett volna baj, de a 47 ■éve» Kiss József nem tudott elhelyezkedést kiverekedni magának. Kenyér és pénz nélkül mit csinál az ember? Hetilapot alapít, kiadó lesz, kapitalista — töke nélkül. A Hét szülőanyja tehát a jégverés volt , tovább következtetve a gyakran felhánytorgatott kisjózsefi terméketlenség is a jégverés folyománya, mert amíg Kiss József bármilyen szerény, de biztos állásban küzdött ,** élettel, tudott időt rabolni az alkotásra. Nagyobbszabású művei a Jehova, Mese a varrógépről ebben a viszonylagos békés korban készültek. A Hét megindulása megakasztotta Kiss József keitős pályafutását. Esztendőkön keresztül csak ünnepekre írt egy-egy verset. A családján kívül gondoskodnia kellett a Hétről, ami, mint minden tőkenélküli vállalat bukdácsolt ée munkatársairól is, akiket igyekezett minél jobban fizetni. Az új hetilap keresztelőjén két név közül kellett választani: Ifjú Magyarország és A Hét. Kitt József A Hét mellett döntött. A Revue-Ilustre külseje lebegett szeme előtt, amikor a mmlapját megterveztette. Derékszögű Laku széles keret övezte a lapot, amit a munkatársak akaratófának csúfoltak, mert ez alatt jelent meg hetenként a kimagasló személyiség arcképe, mintegy felakasztva. Megtörtént az is, hogy a megtiszteltet bent a szövegrészben boncolókéz alá vették. Perenc József képe többször megjeent, egy alkalommal ezzel az atiránsal: „Nem haragszik". Az akasztófát stilizált görög nőalak ékesítette csupasz mellekkel. Az első szám megjelenése után gr. Czárty Albinna, az akkori kultuszminiszter felesége levélben közölte Kiss Józseffel, hogy Kiddd főhercegasszony elő akar fizetni a Hétra. Bemutatta őfenségének a lapot, ha a Fenséges Asszony kifogásolta a dekolletaget. A felsőbb helyről jött kívánságnak eleget tettek , a görög hölgy a következő számban már selyem redökbe rejtette bájait. * A Hét elindulásáról így emlékezett meg Kiss József: „Most tíz éve fohászkodtam neki annak a vállalkozásnak, hogy hetilapot alapítok olyan közönségnek, amely még nincs, olyan írókkal, akik még csak lesznek". „Egy oszlopa azonban volt a Hét-nek, ha neve nem is volt még oly közkeletű, mint ma: Ambrus Zoltán, ez a ‘ félelmetes pengéjű úr, a formák és tónusok nagymestere. Ketten alkottuk a redarkciót és éjféli párbajra, akarom mondani tanácskozásra hetenként kétszer-háromszor találkoztunk a Korona kávéházban, mely akkor az írói klubot pótolta. Azt hiszem neki többet köszönhet a Hét és a magyar irodalom, mint ahogyan eddig bevallotta. Az ő utolérhetetlen finom stilművészetű, előadásának eleganciája mintaképül szolgált, annak a kis gárdának, mely lassan a Hét köré tömörült." A beígért leendő írók kezdtek jelentkezni. Kiss József asztalán egy aláírás nélküli cikket talált „Köd az Andrássy-úton“ címmel. A szellmes, finom és gazdátlan írást kiadta s mivel egy kóborló úr szemlélődése volt, a következő aláírással: Kóbor Tamás. A többit már tudjuk. Ez a húszéves Kóbor Tamás már az a félelmetesen okos, kegyetlen logikájú írásművész volt, akit az Újság olvasói ismernek. Ugyancsak az első számokegyikében „Tükör előtt“ című vers jelent meg Véghelyi Imrétől. Véghelyi Imre leple alatt lépett először az irodalom színpadára Ignotus. A Hét első gárdája, a „nagy Armada“, a következőkből állott: Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Ignotus, Justh Zsigmond, Heltai Jenő, Kozma Andor, Tóth Béla. Visszapillantva a Hét népszerű sikereire, úgy tetszik, sima volt az útja Pedig a kulisszák sok döccenőről tudnak. Kiss József végzetesen impreszszionista volt, s a kezdet nehézségei gyakran elkedvetlenítették. Számtalanszor meg akarta szüntetni a szépen ívelő újságot. Nyomdaszámlák, honoráriumok előteremtése lehetetlennek látszott. Az utcai elárusítás elszámolása reményen alulmaradt. Elcsüggedt Ekkor jött a dopping, közbelépett a legnagyobb Kiss József ismerő, a felesége. Kis bugyellárisából magasra szöktette a heti elszámolást. Kiss József nyomban rózsaszínben látta a világot. Napokon keresztül nem érkeztek előfizetési díjak. Újabb magábarogyás. Kiss Józsefné megint lelket öntött az urába. Azonnal szállított előfizetőket, akiknek a Hét-et sohasem küldték, mert nemlétező emberek nevében adták fel az előfizetési díjakat. Kiss Józsefné cselekedetét akkor asszonyi önfeláldozásnak mondották volna. Tökéletes korunkban pregnáns elnevezése van: előfizető-bújtatás Mi volt a Hét páratlan népszerűségének a titka? Kiss József azt mondja: „Voltaképpen nem is a publikumnak csináltuk, hanem magunknak. írói kollégáinknak, a skrütereknek, az Otthonnak. A közönségnek úgyszólván csak gráciaképpen engedtük meg, hogy kibiceljen nekünk“. Amire Zilahi Simon barátunk azt mondaná: „Elég szamárul csináltátok! A hírlapíró a nagyközönségnek dolgozik, az író annak, aki a legjobban megérti. És az irodalom megértett bennünket. Írott nyomok tanúskodnak mellette, hogy az eszméket, melyeket felvetettünk, tovább szőtte, a formákat, melyeket kieszeltünk, tovább sem kiválta.“ De van a népszerűségnek más magyarázata is. A 17 éves Kiss József leült 16 évet gyerekekkel lapot csinálni. Nemcsak tanítani akart, de tanulni a fiataloktól. Frisseség, elevenség a fiatalság tavaszi rugdalódzása tette mozgalmassá és üdévé a Hétet s ragadta magával a közönséget. A fejlődő, rohanó életben az egyre nagyobb lekötöttségű embernek kevés az olvasásra szánt ideje. Az írónak tehát mondanivalóját komprimálnia kell. A komprimálás néha odáig terjedt, hogy egyes eseményekről semmit sem falalt. A Hét írói fukarkodtak * szavakkal, de nem az ötletekkel és gondolatokkal. Amiről másutt hasábokat írtak, annak a Hét csak tő sort szentelt. De e torokban több nőtt, mint a hasábokban. Bér fordítottja sem volt ritkaság. Jelentéktelennek látszó esemény hasábos cikke izmosodott. Ezt Kiss József egy osztrák újságírónak így magyarázta meg: „A Hét olyan újság, amelyben a szerdai eseményeket vasárnap úgy olvashatja a közönség, amint két hét múlva fogja látni.“ JulinVásár mondhatta, hogy nincs ideje röviden írni. A Hét munkatársa, ha időben csehül állt, inkább nem írt. A legjobban mégis a korlátlan szabadság vonzotta az embereket. Semmi megkötöttség sem a mondanivalóban, sem a formában. Krúdy Gyula „Vörös Postakocsi‘‘-ja a Hét-ben jelent meg s előszavában Krúdy külön megköszöni Kiss Józsefnek, hogy semmi irányítással, vagy óhajjal nem lépett fel, míg más kiadók a regény meséjére az alakok jellemére utasításokat adnak, mint akik a közönség ízlését csalhatatlanul ismerik. A Hétnél különben nem alkalmazkodtak a közönséghez. Mivel maguknak írtak, az általános ízlés nem számított. Nem a közönséghez kell leszállni, hanem azt felemelni. Egy kívánság létezett csak: igazat kellett írni. De az igazság egész igazság legyen, mert csak a féligazságok azok, amiért betörik a fejet. A Hét köre nem volt zárt társaság, mint oly sok revü és folyóirat, amelyeknél megalkuvásokkal, elvek megegyezésének ígérgetésével kell a sáncokat és erősen védett vonalakat bevenni. Kiss József kitárta a kaput és hívott mindenkit, beérkezetteket és kezdőket, öregeket és fiatalokat. így történhetett meg, hogy ebben az alkorban megfértek egymás mellett az erős nemzeti irány képviselői, a haladókkal és az Európa felé tekintőkkel s találkoztak egy kötelező sitkon a magyar nyelv szépségeinek szentétében és művelésében. Ez a nyitja, hogy a harcos katolikus Alkotmány munkatársai is dolgoztak A Hét-nek, többek közt Márkus László, az Operaház jelenlegi igazgatója és a nagy tehetségű Sztrakoniczky Károly. Joggal írhatta Alszeghy Zsolt a XIX. század magyar irodalma című munkájában, hogy alig akadt magyar író, aki kikerülhette a Hét berkeit. Hozzátehetjük, hogy majdnem az egész Nyugat dolgozott a Hétben. Vizsla szemmel cserkésztek érték után közel és távol. A külföld örökbecsű művei magyarul itt virágoztak ki, ezért mondották kozmopolitának a Hét-et, de mindenekelőtt számontartották a magyar tarlót. Az ismeretlen Ady Endre első könyvének megjelenése után mutatóul kiadták a „Félhomályban” című verset s az első komoly kritikát is itt kapta Ady, mely többek között igy hangzik: „Izmos t talentumnak látszik, aki ha leveti gyermekcipőit, sz élesebb is járatlan nyomokat fog taposni..Kóbor Tamás irta ezeket * váteszi sorokat. A Hét bejárója felett „Lasciate“ helyett láthatatlan betűkkel a következő felírás fénylett s ezt mindenki szentnek tartotta: „Tiszteld a tehetséget! Tiszteld minden formájában, minden kialakulásában és ha nem érted meg mindjárt, légy azon, hogy megértsd. Tiszteld a tehetséget ellenségeidben is és aberrációjában is. Mert a tehetség ritka adománya az égnek.“ Mivel maguknak írtak, ■ hírnévre is fittyet hánytak, kifejlődött az álnevek kultusza. Ambrus Zoltán, Kóbor Tamás, Ignotus, Heltai Jenő valóságos jelmezraktárt tartottak, de a későbbiek is követték a példát s a Hét számai tarkállottak az álnevektől. Lövik Károly írja: „Annyi álnevet hírlap még nem fogyasztott, mint a Hét. Rövid idő alatt nem tudta senki, ki rejtőzik alattuk. Nem, még Kiss József sem. Sőt többet mondok, azok sem, akik maguk viselték, mert az óriás halmazban összekeveredtek s gyakran felcserélődtek, ahogy Hamlet a párbajban a mérgezett kardot ellenfelével felcseréli.“ A Hét közel harminc éven át azért tudott fiatal maradni, mert kapcsolata felbonthatatlan volt az ifjúsággal. Kiss József jól érezte magát az Ifjú Írók között s öreg korában a maga köré gyűjtötte őket. A Hét legutolsó éveiben is jelentkeztek a lapban az új hajtások. Földi Mihály, Körmendi Viktor, Reményit Sándor, Surányi Miklós, Tabéry Géza és Zolnai Béla itt kezdtek dolgozni. Surányi Miklós „Trianoni páva" címmel novellát küldött be Micramarosszigetről. Kiss József sürgönyöztetett neki, hogy a novella egy regény első fejezete, Írja meg tehát a regényt. Surányi megfogadta a tanácsot, a regény elkészült és siker* Kiss Józsféle* szemét igazolta. Pintér Jenő nagy irodalom történetében azt írja, hogy 1908-ban a Hét előfizetői elmaradoztak, munkatársai elszéledtek. Ez merő tévedés. 1908-tól a háború végéig volt a legtöbb előfizetője a lapnak, s ez volt a Hétnek az az ideje, amikor , anyagi gondok nem zavarták. Az anyagi jólét tette lehetővé, hogy Kiss József több mint huszonöt év után ismét hosszabb lélegzetű költeményt írhatott: „Legendák a nagyapámról“ címűt. Ami pedig a munkatársakat illeti, a „nagy Armadával“ vetélkedő kitűnő gárda dolgozott a lapba. Tessék csak elővenni a Hét tartalomjegyzékeit. 1108- ban alakult meg a Nyugat. Azóta szeretik a Hét Íróit szőröstül-böröstül átkönyvelni a Nyugat javára. Babits Mihály még 1910-ben is szerepel a Hét-ben, Tóth Árpádtól pedig 1911- ben is közöl még verset, tehát három évvel a Nyugat megindulása után. Cholnoky Viktor haláláig, Színi Gyula Kosztolányi Dezső, a hűséges és kitartó Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Lengyel Géza, stb. 1917-ig, tehát a Nyugat születése után nyolc évvel rendszeresen dolgoztak a Hét-ben. 1908-ban Indult meg a Hét-nek új, szellemes gyilkos maliciájú rovata, a „Toll és Tör“. Az első újság, amelyet a proletárdiktatúra megszüntetett, a Hét volt. Kiss József nem törődött vele. 76 éves korban az ember a bölcsesség olyan magaslatára jut, ahol már sok mindent komolytalannak lát, amiért tíz évvel ezelőtt még maga is lelkesedett. Harcot, verekedést, nagy célokat és sok egyéb „felettébb nagy hiábavalóságokat." Bizonyosan természetesnek találta, hogy a hazugság uralkodó, mert tetszetős és népszerű s csak percre engedi át uralmát interregnumul az Igazságnak. Gyakran említette hamisan mosolyogva: „Lehet, hogy a Hét rossz újság volt. De ilyen lap nem volt és nem lesz többé.'' Kiss Dene Sándor A KÖNYVTÁRBAN Szerb Antal legnépszerűbb és Ug-I ismertebb irodalomtörténetíróink és esztétikusaink közé tartozik. Magyar irodalomtörténete és világirodalomtörténete sok vitának volt a tárgya, de ha a kritikusok olykor Szerb ellen nyilatkoztak is, az olvasók kivétel nélkül szeretetükben leadták, ezt finom, rendkívül elmés mttt figyel.At, aki egyben a stílus hivatott mestere. Szerb Antal most az Officina kiadásában a világirodalom száz gyönyörű versét bocsátotta közre kétnyelvű kiadásban, az eredeti görög, latin, angol, francia, német, olasz versekhez mellékelve a legjava magyar fordításokat. Szerb Antal bevezetőjében megállapítja, hogy nem „a száz legszebb verset“ akarta kiválogatni, ilyen szelekció el sem képzelhető és ha valaki meg is kísérelné, akkor is próbálkozásának eredménye egy meglehetősen, lapos, unalmas iskolás antológia lenne. Szerb Antal gyűjteménye azonban távol áll attól, hogy lapos, unalmas és iskolás legyen. Szerb Antal annak a száz költeménynek az eredetijét és legszebb magyar fordítását közli, amelyek őt, az esztétikust, az írót, az irodalom ismerőjét és élvezőjét a legmélyebben megragadták. Ez a gyűjtemény tehát éppen annyira a világirodalomnak, mint amennyire a kiválogató gazdag, érdekes és merész egyéniségének a tükre. Szerb Antal szinte felszólítja az olvasót, hogy az általa kiválogatott száz versnek a nyomán „másképpen válogasson“, mindenki a saját egyénisége, alkata, művészi fogékonysága szerint. Nemcsak a száz vers csodálatos, hanem a szelekció módja és belső szempontjai is izgatják és lenyűgözik az olvasót. Az anyag valóban végtelenül gazdag, de ez a száz vers úgy hat az olvasóra, mint egy kincsesládából kiemelt páratlan szépségű ékszer, amelynek ragyogása pillanatokra minden egyebet elhomályosít. Verlaine és Goethe, Leopardi és Stefan George, Hölderlin és Villon, Shelley és Heine... ki tudja csak felsorolni is a nagyokat és a legnagyobbakat, akik ebben a csodálatos gyűjteményben helyet kaptak! Szerb Antal érdeme és gyűjteményének lényegéhez tartozik, hogy távolról sem a legismertebbeket válogatta ki, hanem azokat, amelyek leginkább megkapták. Ugyanígy válogathat az olvasó az eredeti költemények mellett a szebbnél-szebb fordítások között a Szerb Antal kinek-kinek a tetszésére bízza, hogy várjon Tóth Árpád, avagy Babits, Kosztolányi Dezső, vagy Devecseri Gábor, Illyés Gyula, vagy Szedő Dénes fordításaiban talál e majd különösen nagy gyönyörűséget. Ez a szép gyűjtemény, amely valóságos missziót fog betölteni, az Officina ismert művészi és nemes kiállításában jelent »reg. (—s* —s). Wenecsényi Miklós: Peliton... lf«selényi Miklós uj könyvét azzal kezdi, hogy ez nem vallomás, de később maga is beismeri: bizony mégis csak vallani fog az olvasónak. Vallani mindarról, amire gondol, ami lelki és szellemi életét a múltban és a jelenben kitölti, a problémákról, amelyekkel viaskodik s az érzésekről, amelyek eltöltötték és eltöltik. A szerző új oldaláról mutatkozik be eddigi publicisztikai, vagy históriai munkái után. A tudása és az ítélete helyett most,az érzelmeit és a gondolatait, megállapításai helyett most lírai hangulatait és érzéseit nyújtja a közönségnek. Wesselényi Miklós új könyvében elmélyülő gondolkodónak, a problémákkal küzdő léleknek bizonyul. Írónak, aki magát leplezi le, mert úgy gondolja, hogy az ő érzelmei, hangulatai, szívének és lelkének rezdülései érdeklik azt ,az olvasót, aki ugyancsak szívvel és lélekkel éli életét. Lehet, hogy nem mindenben ért együtt vele valamennyi olvasója, de az bizonyos, hogy amit mond, az érdekes és felkelti az érdeklődést. Ebben a zakatoló, rohanó korban jólesik hallani az olyan irózását, aki tiszta tógában és alázatos hittel nyúl gondolatai és érzései felé, hogy ezeken keresztül az őszinte életről beszéljen nekünk. (H . G.) Bandat Horst: Olajat keresek Celebeszen. Az első meglepetés, hogy ennek a könyvnek írója — a név idegen hangzása ellenére — magyar tudós, teljes nevén nemes Bandat Horst dr. Ez a magyar tudós egyik legalaposabb ismerője a déltengeri szigetvilágnak. Három esztendőt töltött Celebesz szigetén. Könyve — és ez a második meglepetés — nem száraz szakleírás és nem egy tudós beszámolója tapasztalatairól, hanem egy igazi író alkotása és az élmény frisseségével hat. Szinte az írójával együtt éljük végig az olajkutatás izgalmait. Beszámol a sziget növényvilágáról, ásványi kincseiről, állatairól és fejvadász lakosságáról. Átéljük az amsterdam—batáviai repülőút izgalmait és azután Borneóból a magyar tudóssal együtt indulunk el olajkereső útján. Száraz szakleírás helyett izgalmas filmet látunk, amelynek lendülete magával sodor és magunk is vágyódunk ide, a déltengeri szigetvilág egyik legegzotikusabb helyére. Bandat Horst könyve több útleírásnál, mert pszichológiai rajzzal is szolgál, nem csupán a tudós lelki világáról, hanem minden teremtett lélekről, akivel olajkereső útján találkozott. (EP) Nemzetvédelem , országvédelem Albumalakú, nagyszerű és időszerű diszművel ajándékozta meg a nemzetet az Országos Nemzetvédelmi Szövetség a karácsonyi könyvpiacra Szerkesztették: vitéz Magasházy László, vitéz Faragó Ede, Kovács Tivadar, Bartos Dezső dr. és Nagy László, aki mint felelős kiadó is jegyzi a könyvet. Vitéz Magasházy László tömör előszavában kifejti, hogy ez a munka arra akar megtanítani, milyen legyen az új magyar életrendszer és mit kell tenni fennmaradásunkért, hogy helyünket biztosítsuk ,j a mai történelmi válságban. Fejtegetéseit abban foglalja össze, hogy a magyar történelmi hagyományokban gyökerező hit, erős akarat és a magyar küzdőszellem, mint mindenkor, most is biztosítani fogja a magyarság történelmi hivatásának töretlen szolgálatát. Faragó Ede „öntudatos magyarság“ című értekezése kiváló példája annak, hogyan lehet hetven oldalon a magyarság küldetéséről, öntudatáról, telepítéseiről, nemzetiségeiről, a magyar lelkiség erőforrásairól, a népdalról, népművészetről,a nyelvünkről és népiségünkről, a magyar földről, mindent összefoglalóan írni úgy, hogy tanítson, erősítsen és felemeljen. A kivándorlási részből megtudjuk, hogy 1899-től 1913-ig 1.390.525 magyar állampolgár (tekintélyes hányada nem magyar) vándorolt ki és hogy Európa államaiban 90.000, az Egyesült Államokban 580.000, Kanadában 50.000, Dél-Amerikában 50.000, Afrikában 3000, Ázsiában 2650 és Ausztráliában 325, Bukarestben 70—80.000 magyar él. Ezekkel a kapcsolatot a Julián Egyesület és a Magyarok Világszövetsége tartja fenn. Bartos Dezső dr. Totális nemzetvédelem“ címen hasonlóan magasan kiemelkedő értekezésben nyújt felvilágosítást a totális háborúról, az ellenséges propaganda erejéről, a háborús közellátásról, ifjúságunk neveléséről Minden fejezete külön-külön tökéletessége az irányító írásműveknek. Nagy László történelmi megállapításai, történelmünk kimagasló eseményeiből, a honfoglalásról és harci szervezetünkről s a legnagyobb magyarokról: Szent Istvánról, Nagy Lajosról, Mátyás királyról, Rákóczi, Kossuth és Széchenyi alakjáról, jelentőségfeletti munkásságukról olyan képet nyújt, ahogyan történelmünk e nagyjait és jelentőségüket mindenkinek ismernie kell. Végül Kostits Tivadar „Nemzetvédelem — önvédelem című közel százoldalas értekezése fejezi be a négyszáz oldalas kötetet. Kölcsey Parainczise jut eszünkbe, mikor ezt a gondolatokban gazdag írásművet olvassuk, amely a mai kor küzdelmében való magatartásra nyújt hazafias irányítást. Beszél az irredentizmusról, katonaerényről, a hírszerzés és kémelhárítás minemüségéről s technikájáról és a hallgatás fontosságáról a kémek elleni védekezésben. A művet a Magv. Kft. Állami Nyomda adta ki szokott ízléses, szép kiállításban. Vándor Iván: Beethoven ifjúsága. Az ifjúsági irodalom a „felnötteknél““ hamarabb érzett rá azokra az értékekre, amelyek az életrajzi regényt hatalmas sikerek szárnyán a legdivatosabb műfaj magasságába emelték. És Vándor Iván tisztában van vele, mi az, amivel a maga írói tekintélye mellett ezeknek az értékeknek tartozik. Mikor arra vállalkozott, hogy a zeneköltés óriásának ifjúságát e fiatalság kortársai gyönyörűségére és megismerésére regénybe formálja. Írói készségének, korfestő, megelevenítő, emberábrázoló és előadó művészetének teljességét vitte a munkájába. Ez a szép ifjúsági regény érdekes, megkapó és lekötő olvasmány kicsinek és nagynak egyaránt. Miden érdeme megvan ahhoz, hogy ne csak a karácsonyi könyvpiac egy legkapósabb terméke legyen, de a magyar ifjúsági irodalom maradandó értékei között is helyet biztosítson magának. Bona Emy finom és hangú kilós rajzairól nagyobb dicséretet nem mondhatunk annál, hogy méltók a szöveghez, amelyet kísérnek.—11— o La Fontaine válogatott meséi, Radnóti Miklós fordításában. Csak nemrégiben jelent meg Radnóti Miklós műfordításos kötete, mely irodalmi körökben osztatlan elismerést kellett Most La Fontaine meséiből állított össze a költő egy kötetre valótannak idején az Ujs ág-ban is közöltünk belőle néhányat), de úgy, hogy a fordítás mellett az eredeti francia szöveget is bemutatja. Radnóti Miklós új kötetében ugyanolyan nagylehetségű fordítónak mutatkozik, mint az előbbiben. A műfaj is közel áll hozzá, a fordítások könnyedek, játékosak, megvan bennük a mese hangulata, ugyanakkor azonban a legkényesebb művészi igényt is kielégíti. (—» —r)