Állami gimnázium, Újverbász, 1877
Intézetünkről. Minden kétségen kívüli tény, hogy az iskolák, ha czéljuknak nevelés és tanítás tekintetében megfelelnek , egyenként a környező vidéknek, egyetemlegesen a hazának valódi áldását képezik, mert közlik a fiatal nemzedékkel a szükséges ismereteket és helyes erkölcsi elveket, melyek összhangzó egésze nélkül mai napság művelt ember nem képzelhető, s melyeket ők szüleiktől azoknak vagy elfoglaltsága, vagy azoknak alacsonyabb miveltségi állapota miatt nem nyerhetnének. Hogy a szellemi kincs becses voltáról a nép alsóbb rétege is meggyőződött már, tanúsítja azon körülmény, hogy a legolcsóbb műveltségi fokon levő egyének is, ha némileg megvagyonosodnak , első kötelességüknek ismerik, arra való gyermekeik gondosabb neveltetését eszközölni. A hajnal derengő fénye hatja már át mai napság a nép elméjét is ; a régi előítélet konok békája — hogy a gyermek ne tudjon többet apjánál — kezd már tágulni. Nosza rajta ! Segítsünk. Az ember igazságkereső és tökéletességre vágyó szellemének egyik törvénye az, hogy amint birtokába jutunk a műveltség megszerezhetése eszközének, vagyis, ha anyagi jóllétre jutunk , azonnal törekszünk a szellemi jóra. S ebből az is következik, hogy ahol sokan élvezik az elsőt , sokan törekszenek az utóbbira. Bizonyos az, hogy szorgalmas és takarékos nép által lakott földön nagyobb lesz a vagyonos polgárok száma, mint ott, ahol ezen kedvező feltételek hiányzanak, s így az is bizonyos, hogy a ma kedvező vidéknek több jól felszerelt tanintézetre van szüksége. Ezek közé tartozik a mi Bács-Bodrogh vármegyénk is. De nemcsak tanintézetekre, hanem nemzeti magyar szellemű iskolákra van e sokféle népelemből álló megyének szüksége. És pedig !*