Állami gimnázium, Újverbász, 1906

12 belgrádi és délmagyarországi utunk.­ ­ YKM. 2472—1905 sz. rendelete értelmében, — az ismeretkör ^8^-ása, a természet nagyszerűségeinek közvetlen módon való szemlélete céljából — a múlt iskolaév befejeztével, 28 tanuló­val hat napra terjedő, minden tekintetben sikerült tanulmányi kirán­dulást tettünk Belgrádba, az Aldunához, továbbá Temesvár, Szeged s Szabadka városokba. E sorok a velünk volt növendékek benyomásainak, a megtett i­t emlékeinek visszaidézésére, maradandóbbá tételére irányulnak. Kis csapatunk, hat tanár vezetésével július 1-én reggel 1/28 órakor indult el Verbászról. Újvidékig a vidék kevés változatosságot mutat. De mindinkább közeledve Újvidék felé, a Duna túlsó partján feltűnnek a szerémi hegyek, a Fruska Gora, melynek lábánál a beocsini cementgyár-telepek füstölgő magas kéményei láthatók. Újvidéket elhagyva, vonatunk alagúton rohanva keresztül P­é­­terváradra ért. Horvátországban voltunk. Péterváradnak, hazánk egyik legnagyobb erősségének Mátyás király, a mohácsi vész, a törökök kiűzése és szabadságharcunk idejében jutott kiváló szerepe hazánk történetében. Kéttornyú templomának hátsó részén a kereszt alatt lévő félhold, Savoyai Jenőnek a törökökön 1716 augusztus 5.-én nyert győzelmét juttatja emlékezetünkbe. A Duna jobbpartján, a Fruska Gora aljában ugyancsak törté­nelmi nevezetességű hely: Karlóca (Karlovic). Az 1699. januárius 26.-án kötött béke teszi nevezetessé. A karlócai szőlőhegy oldalán látható a ma már átalakított úgy nevezett „béke-kápolna,“ melyben H. Musztafa, I. Lipót, Velence és Lengyelország követei megkötötték a békét. A hagyo­mány szerint a követek sehogy sem tudtak megegyezni, hogy ki lép­jen először a kápolnába. A kérdést úgy oldották meg, hogy négy ajtót törettek, s így egyszerre léphettek be. A kiegyezés legfőbb akadályát

Next