Katolikus gimnázium, Újvidék, 1908
Az ifj. sportkör egy kirándulást tett Zalaborba és egyet Szegedre. (U. ott.) A tanév végén nagyobb tanulmányi kirándulást rendeztünk Budapest és környékének, Esztergomnak, a Balaton mellékének megtekintésére és megismerésére. A kirándulás vezetői Kardos Miksa, Hoffmann Mátyás és Nyúl József tanárok. Örvendetes jelenség, hogy a tanulók rendkívüli érdeklődést mutatnak ezen kirándulások iránt. Most is 65 tanuló jelentkezett. Ez a szám később a későre maradt érettségi vizsga és néhány tanulónak büntetésből való letiltása folytán 56-ra apadt. A kirándulás 7 napig tart. Indulás junius 22-én. junius 23—25. Budapest, 26. Esztergom (székesegyház, kincstár, primási képtár, könyvtár), 27—28. Balaton, 29-én visszautazás Újvidékre. A kirándulás részletes leirása a jövő évi értesitőre marad. Itt adjuk Dr. Benisch Artúr tanár tollából a tavalyi kirándulás rövid rajzát: Az intézet aldunai s erdélyi kirándulása. Nincs hazánkban középiskola, mely a tanulmányi kirándulások ügyét jobban felkarolta volna, mint az újvidéki. Minden évben felkeressük hazánk egyik-másik nevezetes vidékét s a résztvevő tanulók száma évről-évre emelkedik. A múlt tanév végén 46 tanulóval s négy tanárral Belgrád, az Alduna s Erdély egyes vidékeinek megtekintésére rendezett intézetünk jól sikerült kirándulást. A tanulósereg június 22-én a reggeli vonattal hagyta el a várost. Dél felé Zimonyba érkeztünk, amelynek nevezetességeit, különösen a város fölött emelkedő s páratlan szép kilátást nyújtó millenniumi emlékét az ottani m. á. v. iskola tanítóinak szives kalauzolásával szemléltük meg. Nem sokat időzhettünk a szép emléknél s néhány hazafias dal eléneklése után a hajóállomáshoz siettünk, hogy a Belgrádba menő helyi hajót elérjük. A hajón közeledő utasnak feledhetetlen látványt nyújt a hegy lejtőjén amfiteátrálisan elhelyezkedő régi város, Belgrád. Bár idegen ország fővárosa mégsem érezzük itt magunkat teljesen idegennek, hisz vára össze van forrva a magyar történelemmel, legnagyobb hősünk, Hunyadi János nevével. Kegyelettel zarándokoltunk el az annyi magyar hős vérétől áztatott helyre, felidéztük a tanulók emlékezetében az idefűződő történeti emlékeket s aztán elhagytuk a várat, amely erősségi jellegét ma már teljesen elvesztette. A vár s a város közt elterülő gyönyörű sétányon a Kalimegdánon át a bennünket kalauzoló 2 szerb gimnáziumi tanárral gyorsan megtekintettük a főváros nevezetességeit. Bár sok a szép utca s középület, mégis lépten-nyomon látjuk, hogy Belgrád szegény népnek, szegény fővárosa. Az utcák kövezete, sokhelyt a gyalogjáró is.