Ukrajnai Magyar Krónika, 2004 (26-71. szám)

2004-10-02 / 38. (63). szám

pP^ 6*a,i ‘79Ca,$.­f an, KR Ó N 1 K A 2004. október 2. Szabadszállás Petőfi verseiben Szabadszálláson ugyan nem írt verset Pető­fi, de vannak olyan költeményei, melyet az itte­ni emlékek ihlettek. A Petőfi-emlékhelyek jelentőségét nem csak az szabja meg, hogy a költő ott hány verset írt, hanem az is, mennyire emlékszik vissza a tájra, ahol élt, ahogy őrzi emlékét. Nincs meg egy költő, aki annyira ragasz­kodna a tájhoz, ahol született, ahonnan jött. Petőfi Szabadszálláson lett szerelmes a Kiskun­ságba. Bármerre is viszi a sorsa, bárhol lakik, legyen az éppen Pest az emeletes házaival, on­nan is e tájra emlékezik. Rajongásig szereti a síkságot, mely számára a végtelen szabadsá­got jelentette. Gyönyörűek a leíró költeményei. Határtalan Örömmel ír a Kis Kunság c. versében e tájról, így kezdi költeményét lelkendezve: JHova szívem, lelkem Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott. Újra láttam végre születésem földét, A szép Kis-Kunságot! ” Pesti lakásában írta ezt a verset de lelki sze­mei előtt megelevenedik a vidék. Ahogy köze­ledik a városhoz, leírja a tájat amit lát: a pusztát, a legelőt a mocsarat a madárvilággal, a homok­dombokat a tanyát a szántóföldeket a búza­táblákat Ezután megpillantja a várost s örven­dezve felkiált: „ Végre ott a város, közepén a templom, nagy komoly tornyával. Szanaszét a város végén a szélmalmok Széles vitorlákkal. ’’ Igen, így nézett ki Szabadszállás messziről a város szélén lévő szélmalmokkal. Lenyűgözően és képszerűen világít rá szü­lőföldjének szépségeire Az Alföld c. költemé­nyében is. „A tanyákon túl a puszta mélyén áll magányos, dőlt kénényű csárda. Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. ” Valóban a szabadszállási Balázs-pusztán a Kecskemétre vezető út mellett volt a csárda. Micsoda boldogság sugárzik az utolsó vers­sorokból: „ Szép vagy, alfi­ld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt boruljon rám a szem­födél, itt Domborodjék a sír is fölöttem. ” A Hazámban c. vers sorai is szabadszállási képeket villantanak fel. Gondolatai a szülőföld­jére kalandoznak. Gyermekkorára emlékszik a következő sorokban. ..Jég volt, igaz, midőn eregenyék Árnyékain utószor pihenek, Fejem fölött mig őszi légen át Vándor daruid V betűje szű­llt: " így gondol vissza a szülőktől való búcsú­­zásra: „Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsú tördelt hangját rebegém, S a jó anyának áldó végszavát A szellők már régen széthordozák. ” Oly szépen emlékezik a szülői házra is: „ Mert a hol enyhe bölcsöm lágy ölén Az anyatejnek mézét ízlelem: Valám napod mosolyg ismé' mám, Hű gyermekedre, édes szép házon' ” A családtörténeti vizsgálódások során megállapíthatjuk, hogy ami a szülőkkel törté­nik Szabadszálláson, az Petőfi verseiben meg­található. A jó, öregkorcsmáros c. költemény­ben a szülők vagyoni helyzetéről tájékozód­hatunk a még boldog, szép időkből. ..Elbeszélgetünk néha a letűnt időkről. Hejh, régibb idői boldogok valának! Haza, kertje, földje, pénze, mindene volt. Alig tudta számát ökrének, lovának. ” Ebből a versből értesülhetünk a család tra­gédiájáról is. ..Pénzét a hirtelen emberek csalása, Ilázát a Dunának habjai vitték el, így szegényült el a jó öreg kocsmáros. „A nagy költök nem váratlanul szólalnak meg, nem derült égből, mint az isteni kinyilatkoztatá­sok. A népek életében messze visszamenőleg meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre. Ilyen izgalom­ban élt a nemzeti újjászületés hajnalán is Magyarország. Kint harangoztak, megkezdődött az új év, az 1823-as. Egy kis alföldi faluban, Kiskörösön egy parasztházban, amely semmiben sem különbö­zött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy­ kicsi fekete hajú asszony felkiált, vajúdik Végre gyermeksírás hangzott Ő volt, akire vártuk, akit a történelem kiszemelt Mi lesz belőle? Bár tudjuk, izgatottan kísérhetjük végig még egyszer sorsát Boldog vagyok, hogy írhatok róla. ” Ezt olvashat­juk Illyés Gyula: Tűz vagyok című munkájában. Petőfi mindössze 26 évet élt, ebből is hét év az alkotói pálya. Nemzeti tudatunk részévé vált. Minden magyar család otthonában ott a Petőfi-kötet, és mégsem ismerjük jól. Idézzük sorait anél­kül, hogy értenénk Miért válhatott gondolkodásunk részévé, miért az egyik legnagyobb magyar költő? Erre szeretnék választ keresni tanulmányozása közben. Áldja meg az Isten mind a két kezével!" é­s sa­k a­­­t : A Varga Edit Petőfi Sándor (Kiskoros, 1823. január 1. - Fehéregyháza, 1849. július 31.) Szlovák eredetű családból származott, apja Petrovics István mészáros, kocsma- és föld­bérlő, anyja Hrúz Mária. Egyetlen testvére: István. A család 1824-ben Kis­kunfélegyházára költözött, s Pe­tőfi később ezt a várost vallotta szülőhelyének. Kecskeméten (1828—31), Sárszentlőrincen (1831 —33), Pesten (1833—35), Aszódon tanult (1835—38). Itt kezdett verselni, s itt ébredt fel erősebben vonzalma a színészet iránt. Az 1838—39-es tanévet Selmecbányán folytatta, s verse­ivel már sikert aratott az önkép­zőkörben. A félévi rossz bizonyít­vány s a fiáról kapott rossz hírek miatt az apa—aki időközben va­­gyonilag tönkrement — levette róla a kezét. 1839-ben Pesten statiszta és szol­ga volt a Nemzeti Színháznál. Apja mester­ségre akarta fogni, de az anya közbenjárására Ostffyasszony fára került egy rokoni házhoz. Itt beleszeretett Tóth Rózába, verseket írt hoz­zá, ezért el kellett hagynia a rokoni házat. Más lehetőség híján 1839-ben Sopronban kato­nának állt be, de betegségei miatt leszerelték. Beállt egy vándorszínész-társaságba. 1841 őszén Pápán tanult tovább. Egy egész tanévet töltött itt. Ezalatt új barátokra lelt (pl. Jókai), s az országos nyilvánosság előtt is fellépett (A borozó c. verssel még Petrovics A szabadszállási boldog családi otthonra gondol Petőfi, amikor így kesereg Karácsony­kor c. versében: "Hejh be nem így volt, nem így néhanapján! Az ünnep sokszor be vígan virradt rám Apám, anyám és testvérem között! ” Irigylésre méltónak említi családi életüket “Oh a­ki együtt látta e családot, Nem mindennapi boldogságot látott!” A gyermekkori és ifjúkori élmények mellé férfikor emlékezetes kudarca is nyomot hagyott Petőfi költészetében. A szabadszállási képvise­lő-választáson elszenvedett bukása mélysége­sen elkeserítette a költőt, de egy pillanatig sem tántorodik meg a nép iránti hűségben. Erről ad számot Az apostol c. verses elbeszélés, a Miért zárjátok el az utamat c. költemény. Mint látjuk, rendkívüli hatással volt Petőfire a szülőföldje, az alföldi táj, a szabad Kiskunság. Innen indult a távoli városokba tanulni, és ide tért vissza a szünidőkben. Itt szívta magába a Kiskunság szabad levegőjét, a puszták és a né­pek szeretetét, Sándor néven. A Petőfi Sándor név először a Hazámban c. költemény alatt jelent meg. Az 1843—44-i telet Debrecenben töltötte éhezve, fázva. Összeírta eddigi verseit, s velük 1844. februárjában Pestre indult. Vö­rösmarty Mihály közbenjárására a Nemzeti Kör vállalta versei kiadását. Segédszerkesz­tő lett a Pesti Divatlapnál 1845-ben a Pilvax kávéház összejáró radikális szellemi­atal értelmiségi és írókör szer­vezője, vezetője. 1846 tavaszán a demokratikus fiatal írókból megszervezte a Tízek Társasá­­gát. Még ebben az évben be­leszeretett Szendrey Júliába, akivel 1847. szeptember 8-án házasságot kötött. E szerelem és házasság a világirodalom legnagyobb értékei közé tarto­ Peter Sándor zó szerelmi költészet szülője.­­ Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom vezéralakja. Nemzeti dala a forradalom himnusza lesz. Júniusban a szabadszállási kerületben fellépett or­szággyűlési követnek, de a reakció meg­buktatta. Ennek ellenére sem vesztette el hi­tét a népben, eszméiben, a forradalom jövő­jében. Nemcsak verseiben, de a hadszínté­ren is harcolt a szabadságért. Csatlakozott Bem József seregéhez. 1849. július 31 -én, a fehéregyházi vesztett csatát követő mene­külésben eltűnt. Valószínűleg az üldöző ulá­­nusok szúrták le. Halálának tényét a nemzeti közvélemény sokáig nem akarta elfogadni.

Next