Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

XXV. ÉVFOLYAM, Ungvár 1887. m­szn­ap, július Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér­­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéz­iratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. — VEGYESTARTALMÚ HETILAP.­­27. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egész évr­e 4 frt — I Félévre 2 „ — I Negyed évre .... 1 „ — I Egyes szám­ára 10 kr. Hirdetések, szintúgy mint előfizetések az fing kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr Ungvármegye és az „linginejtyei ^azdaság­i egylet.“ Hivatalos közlönye. -, - ... : -------------------------; _ - • - - " - - r- -- - Felelős szerkesztő: F.ncicky Mihály. Felhívás előfizetésre. Huszonöt éve immár, hogy lapunk Ungvárme­­gye és Ungvár város közönségének érdekeit képviseli s e hosszú idő alatt iparkodott e lap mindenkor a kellő hangot megtalálni ott, a­hol a közönség érde­keit megvédeni, vagy a m­egrovandót megróvni kellett. E hosszú pályafutásból erőt merítünk a jövőre is és főigyekezetünk oda fog irányulni, hogy a kö­zönség érdekében teendő felszólalásaink megtalálják ama támogatást, a ky­t. megyei és városi ügyeink vezetőitől várunk. Mint a vármegye hivatalos közlönye, iparkodni fogunk a községi életre vonatkozó szükséges adatok gyors közlésével közvetíteni a hivatalok különben is terhes teendőit, miután egyes miniszteri rendeletek kiadása, közhirrététele nagy munkával jár. adunk minden közérdekű felszólalásnak, mely helyet vala­mely ügy megvilágítására szükséges , de iparkodni fogunk tárcánkban szórakoztató és ismeretterjesztő olvasmányokat is adni. Az „ungmegyei gazdasági egyesület“ megbízá­sából a gazdaközönség külön érdekeit képviseljük, s ez egylet minden működését lapunk utján teszi közzé. Az uj évnegyed elején vagyunk s ez alkalom­­ hól felhívjuk megyénk és városunk­­ [UNK] közönségét la­punk további pártolására. Ungvárt, 1887. julius hó 2. FINCSOKY MIHÁLY, felelős szerkesztő ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Az előfizetési pénzek az ,,UNGU kiadóhi­vatalába küldendők. Vidéki előfizetések post­a­­utalvány utján eszközölhetők. A kiadóhivatal iparkodni fog a t. olvasó közön­ség­­ kívánalmainak pontosan megfelelni. Az „UNG“ minden vasá­r­n­a­p meg fog jelenni. Cs­on­t: előfizetők, kik még mult épi dijai­kat máig sem küldték be, felkéretnek, hogy hát­ralékos dijaikat sipeskedjenek lehetőleg mielőbb beküldeni. A kiadóhivatal. Egész évre . . . . 4 írt­a ki. Félévre.........................2 frt — kr. Negyedévre . . . . 1 írt — kr. Miként lehet a gyümölcstermelést a felvidé­ken a gazdaság jövedelem forrásává tenni (Első közlemény.) Azon állításhoz, hogy hazánkban a gyü­mölcs mindenütt megterem, bővebb magyará­zatként hozzá kell tenni, hogy egy vidéken job­ban, más vidéken pedig kevésbbe, a szerint, a mint a gyümölcsfa tenyésztését a talaj, éghajlat, helyi fekvés, stb. előmozdítják, vagy hátráltatják. A nagy alföldön, a kései fagy, nagy szá­razság, szelek, s a temérdek rovar pusztításai miatt, jövedelmező nagybani gyümölcctermelés­ről alig lehet szó, miután ott tiz közül alig egy­két év az, melyben a gyümölcstermést sikerült­nek lehet nevezni. Kivételt képeznek dombos, hegyes vidékek, melyek az időjárás defol váció­tól védve vannak, vizparti ültetvények, s más kedvező viszonyoknak örvendő vidékek, melyek gyümölcstermelés terén régóta jó hírnévnek örvendenek. Magyarország felvidéki elenben a gyü­­­­mölcsfa valódi hazája, annak hivelésére a viszo­­­­nyok feltűnően kedvezők, s tíz év közül legalább­­ öt-hat évet lehet számítani, melyben a gyü­­­­mölcsfa bő szürettel jutalmazza meg gazdáját.­­­ A­mennyiben tehát nem helyesen járnak­­ el azok, kik az alvidék lakóit vanes remények­­­­kel kecsegtetve reáveszik a gyümölcstermelés,­ nagybani felkarolására, m­iután ezen vérmes re­­­­mények, az eddigi tapasztalatok szerint sohasem igazolták be magukat, s az il­tő tulajdonosok­nak tetemes fáradsága, és költége füstbe ment, s ép oly jó szolgálatikat tesz az,ki a felvidéken lakó gazdákat igyekszik a nagybani gyümölcs­­termelésre reávenni. A felvidéken annyival inkáb van ez indi­kálva, mert ott a talaj és egyéb viszonyok a mezőgazdasági terményekre kevésbbé kedvezők, mint az alföldön, s így a gümölcstermésből befolyó jövedelem hivatva van az egyensúlyt helyreállítani. A mezőgazdaság mostoha jövedelmezősége miatt azért van annyira sujtv­­a felvidéki bir­tokos, mert a gazdaság viteléé szükséges üz­leti forgó tőke ugyanaz, mint az alföldön, m­ig j a tiszta jövedelem feleannyi, de sőt a föld mun­káltatását és javítását drágábban kell eszközölni, mert a hegyvölgyes vidék, több vonóerőt, s a talaj sokkal több trágyát igényel részint sovány­sága miatt, részint azért, hogy az esőzések azt a magaslatokról a mélyebb helyekre lemossák. Továbbá,a külország­i verseny is, mely a nagymérvű és olcsó gabonanemű­ek termelése által, a mi terményeink értékét tetemesen alá­­szállította, kívánatossá teszi, hogy oly jövede­lemforrásokról gondoskodjunk, melyek ezen vesz­teségeket pótolni képesek. A­mig tehát az alvidéken elegendő, ha a belső kertek, s egyéb védett helyek fi­zettetnek be, saját szükséglet fedezése végett, gyümölcs­fákkal, a felvidéken ellenben nem szorítkozunk a belsőségre, hanem átvis­szük a gyümölcsfa­ültetést a szántóföldek, utak, rétek legelő­ire is, sőt betelepítjük a vízmosásokat, kopár területe­ket, melyek egyéb célokra alig használhatók, s egy garast sem jövedelmeznek. A gyümölcs nagybani termelése tapasztalás szerint a felvidéken igen gyakran felülhaladja a szántóföldekről nyert tiszta jövedelmet,­­mint ezt Trencsén m­egyében számtalan példa bizonyít­ja, hol nagy birtokok ép úgy, mint paraszttel­kek, melyekben a gyümölcs kedvező években egyedüli jövedelemforrását képezi tulajdonosaik­nak, sőt akadnak olykor évek, midőn az egész birtok értékét ki lehet a gyümölcs árából fizetni. így Sztavnicán Sándor Lajos birtoka 2400 frton volt bérbeadva, s már gyakran volt oly termése, hogy 3 — 4000 frtot kapott gyümölcsért. Nozd­­vicky Miklós birtokáért 3000 frt haszonbér fi­zetteti, s gyümölcsért 400­0 frton felül kapott. Ni rinb­en Berneky Aajos birtoka SOO írton ha­­szonbáreltetik, s mir gyakrabban 3000 frtért adta el gyümölcstermését. Egy veszkai paraszt­gazda, Istványik András, egy parasztteleknyi gazdaságából gyümölcsét már többször eladta 2000 frton felül, h­­a­ ott gyümölcsfa nélkül az egész birtokért sem adtak volna annyit s a községben még több ily gazda találtatik. Venio n­unc ad fortissimum virum ! Legnagyobb érde­mei vannak a gyümölcsfatenyésztésnek a mező­gazdaságba való átvitelében Midnyánszky Sán­dor földbirtokosnak, ki ez által medvei ősi bir­okának évi jövedelmét legalább is megkisze­­rezte. Birtokának terjedelme 418 magyar hold, ebből szántó, rét, és legelő 272 hold, a többi sidó. A birtok átlagos jövedelme mezőgazd­aság is állattenyésztésből 35­0 frt, s ugyanannyi [oly be gyümölcsből. Ezen temérdek gyümölcs a szántóföldeken termeltetik a­nélkül, hogy az a mezőgazd­aság jövedelmét legkeves abbé is­­­­ sok­ként éné. A szántóföldeken ugyanis 4, 8, és I6-ös távolságban 16.000 db. gyümölcsfa van kiültet­ve, faj szerint következő arányban : alma 1600, körte 1600, cseresnye 500, dió 500, a többi mind szilvafa a szilvának egy részét poroszok veszik meg a fán, a többi lekvár, szilvab­ura, és aszalvánnyá készíttetik. Csehország és Ausztria egyéb tartománya­iban, bár ott a viszonyok a gyümölcstermelésre kevésbbé kedvezők, mint nálunk, annyi gyümöl­csöt termelnek, hogy avval nevezetes külkeres­kedelmet űznek, hozzánk is nagy mennyiséget szállítanak évenkint, holott és mi nem volna arra szükség, hogy szorult helyzetünkben pénzünk ezen cikkért is kiszivárogjon az országból, mert ha a gyümölcstermelés nálunk nagyobb mérve­ket öltene, nemcsak a hazai szükségletet fedez­hetnénk, de még kivitelre is nagy mennyiség maradna. A szántóföldeken a gyümölcsfák rendsze­rint vidámabban tenyésznek, mint a belső tel­keken, mert a mezei terménynek­­ adott trágya és munka az ő javára is válik. A levegő és nap­fény jobban éri a koronát, s így nem hull le annyi gyümölcs éretlenül. Hernyók, s rovarok pusztításának sincsenek annyira kitéve, mert távolabb állván egymástól, a közlekedést ne­hezí­tik. Szükséges, hogy a köznépnek jó péld­a adas­sák, mert tapasztalati tény, hogy hiába a sok buzdítás, szép szó, kényszer és erőszak, a nép csak akkor fogja teljes erejéből felkarolni a gyü­­m­ölcstenyésztést, ha annak hasznosságát m­ások­­­nál tapasztalta. Csak akkor köthetünk biztos reményeket hazánk felvirágoztatásához, ha más nemzetek példáján okulva, komoly munka és okszerű be­fektetések által igyekszünk birtokainkat értéke­sebbé tenni, s jövedelmeink fokozása által jólé­tünket biztosítani. Mint éljünk bármily alkot­mányos világot. Hibáztassunk fel bár a legna­gyobb politikai jogokkal, ezek csak­ akkor fog­nak érvényre jutni, ha gazdag nemzet élvezi azokat. Kínálják meg az éhes embert a legtel­jesebb szabadsággal, vagy egyéb szellemi kin­csekkel, az minden bizonnyal előbb a kenyér­hez fog nyúlni. A gyű­mölcstermelés azon gazdasági mellék­ág, melyet legkevesebb költséggel lehet életbe léptetni, s mégis nagy jövedelmet biztosít, tehát minden földbirtokos által megerőltetés nélkül kivihető. Szorult anyagi viszonyaink közt na­gyobb kiadásokat igénylő beruházásokat nem is lehetne j­ó­vallani. Egyedül ez azon eszköz, mel­­­lyel a felvidék sivár talaját jövedelmezővé te­hetjük, s megélhetésünket rajta biztosítjuk. Mert ha Trencsénben biztos jövedelem­for­rást nyújt a birtokosoknak, miért ne lehetne az a Trenc­seiméi analóg viszonyokkal bíró töb­bi kárpátmenti megyékben is? Azt hiszem, hogy ezen állítást senki sem fogja illusoriusnak találni. L­apunk mai számához féliv melléklet van csatolva.

Next