Ung, 1893. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)
1893-07-02 / 27. szám
oszlanak meg a három szolgabirói járás és Ungvár városa között: 1. Az ungvári szolgabirói járás területén, 345 tétel tárgyaltatott le, 4320 Irt. 92 kr. megállapított adóösszeggel. II. A bereznai szolgabirói járás területén 379 t tárgyaltatot le, 4051 írt 30 kr. megállapított összeggel. 111. A szobránczi szolgabirói járás területén 284 t. alatt: 4200 Irt. 152 kr. adó lett megállapítva IV. Ungvár városát illetőleg 762 t. a. 26.947 Irt. 95 kr. egyenes adó lett megállapítva. Összesen 39.520 Irt. 32’/2 kr. Körjegyzőségenként: a) az ungvári szolgabirói járásban . Összesen 4200 Irt. 15‘2 kr. III. oszt. kereseti adó lett megállapítva első fokúlag. D) Ungvár városban 762 t. a. 26 947 Irt 95 kr. 111. oszt. kereseti adó lett megállapítva, a) ebből az ungvölgyi h. é. vasút építészeti fővállalatra esik 8.526 Irt. b) alvállalkozókra pedig 1.80> frt. A két vállalat összege: 10.326 frtot tesz, mely adó egyszer s mindenkorra van megállapítva Ezen vállalati adónak levonása után, marad a városra 111. oszt. kér. törzsadó 16.621 frt. 95 kr A három szolgabirói járásban és Ungvár városának a III. oszt. kér. törzsadójánál, — ide nem számítva a vasútépítési vállalat két rendbeli adóját — a múlt évihez képest 2070 frt. 99 krnyi szaporodás mutatkozik, mely többletből a három szolgabirói járásra 1515 frt. 00/1j kr. Ungvár városra pedig 555 frt. 98/» kr. emelkedés esik. Úgy látszik, hogy az adóemelés, a közöshadügyminiszter által kért többlettel karöltve halad, hogy a helyreállított pénzügyi egyensúly meg ne bomoljék. A közjegyzők a bizottság előtt a kitűzött határidőben a legpontosabban jelentek meg, a zalacskai kivételével, ki a kitűzött napra nem jelenhetett meg, a nagymihályi postahivatal által eszközölt szabálytalan kézbesítés miatt. Az elnök és bizottsági tagok feladatukban legpontosabban, — és úgy a felek, miként az államkincstár érdekében a leghumánusabban jártak el czélul tűzvén ki, az adót a tényleges jövedelem arányában állapítani meg, mi a bizottságnak a helyi viszonyok ismeretéhez képest eléggé jól sikerült, habár egyesek részéről e tekintetben némi elégedetlenség mutatkozott ugyan, — és a felek s a kincstári előadó részéről mintegy 200 felszólamlás történt. — Az igazságos közteherviselés érdekei azt kívánták, hogy a tapasztalt aránytalanságok által megzavartnak mutatkozó egyensúly ez alkalommal helyreállíttassák, mi az önzetlen önadóztatás elvének szem előtt tartásával sikerült is. Ezért valamint a kitartó ügybuzgalomért a bizottságnak a kincstári előadó jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A tárgyalások befejezésekor Lukács János rendes tag indítványára, a kincstári előadónak azon tapintatos eljárásáért, hogy az államkincstár érdekeinek szigorú szem előtt tartása mellett, ott, hol azt a körülmények szükségessé tették, a felek érdekeire is tekintettel volt, valamint szakavatott egyetértést létrehozó és ennél fogva a legösszhangzatosabb ügyködéséért a bizottság jegyzőkönyvi köszönetet szavazott és ezzel a tárgyalások június 22-én véget értek. — r. l. — Tanítóink nagygyűlése. Ung vármegye tanítósága jóllehet, főképen a felső vidéken sok nélkülözésnek volt és van, s az uj törvény életbeléptéig lesz is kitéve, nincsenek a kultúrának odaadóbb munkásai a magyar állameszmének hivebb bajnokai, megbízhatóbb sáfárjai széles e hazában. Oly férfiú ismerte el ezt legközelebb nyilvánosan róluk, aki úgy egyéniségénél, mint állásánál" fogva a legilletékesebb arra, hogy a tanítók munkája felett az említett szempontokból ítéletet mondjon: a vármegyének közszeretetben álló főispánja, aki június 28-án önkénytelenül is a legmagasabb fokra emelte azt a benső tiszteletet és ragaszkodást, melylyel iránta e vármegye tanítósága mindig viseltetett ; a ki hogy a tanítóság munkássága iránti elismerésének kifejezést adjon, részt vett azok gyűlésén nem csupán puszta jelenlétével, de a tanítóság iránt érzett szeretetének, s jóindulatának szavával is S ez a tanítóság, mely mindig híven és odaadással szolgálta a vármegye népoktatásának ügyét, a vármegye dignitárius férfiénak szavai után még nagyobb buzgalommal s lelkesedéssel fogja teljesíteni kötelességét. Különben tanítóink eme közgyűlése, az érdeklődök szép száma s a tagok élénk részvéte mellett, múlt hó 28-án Ungváron, a vármegyeház nagy termében a következőleg folyt le. A gyűlés 10 óra tájim vette kezdetét, ezt megelőzőleg, néhány perczczel a tanítók szűnni nem akaró éljenzései közt, váratlanul érkezett meg a főispán, kinek társaságában volt Kende Péter cs. és kir. kamarás alispán, gróf Sztáray Gábor főszolgabíró, Lasztókay ■ Béla tiszti főügyész, Horváth Dezső tb. főjegyző, Fekésházy várm. aljegyző,Srabovszky Román főszámvevő j s mások. Tabódy Jenő elnök a gyűést a következő beszéddel nyitotta meg: Igen tisztelt Egyesület ! Elfoglalván, az elnöki széket,hogy az egyesület közgyűlését első ízben vezessem, nem tagadom, némi elffogadás vesz rajtam erőt, mely abból az aggodalomból származik, vajjon képes leszek-e elnöki tisztem betöltésénél az egyéniségemhez kötött igényeket kielégíteni, képes leszek-e az azokkal kapcsolatos várakozásnak megfelelni? Elgondolva, hogy kiválóbb szakférfiak és rendkívül fényes szellemi tehetségek által annyira kimagasló oly előd után foglaltam el közvetlenül az elnökséget. S mint Kőrösnek tanügyünk szolgálatában elévülhetlen érdemekkel bíró püspöke, — aggodalmam nem minden jalap nélküli. Bízom azonban is. Uraim önök jó akaratában, melyből reménylem, hogy elnöki tisztem betöltésében támogatni fognak és bízom abban a tudatban, hogy önök bennem nem a szakférfit keresték, amidőn engem a nekem annyira becses és mindenkorra büszkeségem tárgyát képező bizalmukkal megtisztelni szívesek voltak, hanem érdemem felett méltányolva azt a meleg érdeklődést, mellyel vármegyém népoktatási ügye iránt viseltetem és méltányolva azt a benső rokonszenvet, s vonzalmat, melyek a tanítók igen tiszteletreméltó testülete iránt kezdettől fogva érték, talán inkább megtalálni vélték bennem, a közszolgálat szerény munkájában, a közélet emberében azt a közeget, mely a tanítók testületének a társadalommal való kapcsolatát szorosabbá, bensőbbé tegye Igen, uraim ! Biztosíthatom Önöket, hogy abban a hatáskörben, melyet a közszolgálat és a társadalmi munkásság terén betölteni képes vagyok, s jövőben képes lehetek a várm. népoktatásának ügyét és ezzel egyszersmind a tanítók érdekeit szolgálni és előmozdítani hazafias és kedves kötelességemnek tartom. És ha e kötelességet az Ungvármegyei tanító-egyesület tevékenységében teljesíthetem, azt annál készségesebben, annál odaadóbban teszem, mert az egyesületi tevékenységre, az egyesülés valódi czéljainak elérésére igen nagy súlyt fektetek. Tudom, hogy önök, uraim azon czélokat igen jól ismerik, mindazonáltal engedjék meg nekem, hogy ez alkalommal utaljak pár szóval azokra, úgy mint azokat én felfogom. Nézetem szerint az egyesületi tevékenység, az összetartozás érzetének, hogy úgy mondjam, a bajtársi szellemnek fejlesztésén és a szakműveltség előmozdításán kívül, hivatva van a tanítói feladatok betöltésénél bizonyos általános vagy speciális elveket megállapítani az elfogadott elveken alapuló törekvéseket érvényre juttatni, de kiválólag hivatva van az egyes tagokat is hivatásos tevékenységre és társadalmi munkásságra ösztönözni és kiképezni Következményekben nagy horderejű az egyeseknek sikerekben nyilvánuló tevékenysége, nemcsak a munka absolut értéknél fogva, hanem erkölcsi hatásokban is, mert ez teremti és érleli meg a meggyőződést, hogy a tanító az államnak, a társadalomnak számottevő tagja. Az érdemleges munkásság az iskolában, a társadalmi tevékenység a k zéletnek abban a körében, melyre a tanító már hivatásánál fogva is utalva van, melynek jótékonyan kisugárzó központjává válhat, szerzi meg a tanítónak az elismerés azt a fokát, a közbecsülés és tiszteletnek azt a mérvét, melyre a tanítónak és vele együtt az ügynek oly nagy szüksége van. Ha a tanítók testületének az egyesek buzgó s jól felfogott irányú tevékenysége által sikerül, ezt a bizonyos mérvben máris létező közbecsülést s tiszteletet a köztudatban általánossá, bensőbbé tenni, a tanítók társadalmi helyzete előnyösen fog megváltozni, — a társadalom azonosítani fogja saját érdekeit a tanítók érdekeivel és oly hatások, és oly felfogások, amelyek csak a közelmúltban is útját állották annak, hogy a tanítók anyagi helyzete a jogos és méltányos kívánalmaknak megfelelőleg javíttassék, érvényesülni nem fognak. Meg vagyok győződve, hogy e tekintetben az egyesület minden tagja velem egyetért és meg vagyok győződve, hogy az általam jelzett irányban való törekvvs eltökélését, a megjelölt irányban való haladás különben is erős akaratát, a mai gyűlés alkalma csak még jobban megérlelni és megszilárdítani fogja. Végül örömömet fejezve ki a felett, hogy az egyesület tagjai a mai közgyűlésre oly szép számmal jelentek meg, de kiválólag örvendve annak, hogy vármegyénk népoktatási ügye és a tanítók munkálkodása iránti meleg érdeklődésének jeleként a főispán ur őméltósága közgyűlésünket nagyjelentőségű megjelenésével megtisztelni méltóztatott, midőn ezért neki, valamint a szintén a jelenlevő alispán ur őméltóságának és igen tisztelt többi vendégeinknek is hálás köszönetemet fejezem ki, üdvözölve az egyesület tagjait, üdvözölve vendégeinket, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. E beszéd elhangzása után Török József gróf, főispán emelt szót s olyan tartalmas s lelkes kis rögtönzött beszédet mondott, a melylyel mélyen belevéste magát a tanítóság szivébe. Beszéde folyamán utalt azon eredményekre, miket a tanítóság nyomott helyzete daczára is felmutatott, melynek alapján azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy Ung vármegye tanítóságának hazafias munkája mindig áldást hozó volt és lesz. Minden oldalról jövő helyesléssel, élénk éljenzéssel találkozott ama kijelentése is, hogy itt a józanul gondolkodó, a pánszláv eszméktől ment, idegen törekvésektől, magát távol tartó, ruthén és tót népünk között, a tanítóság munkája ellenséges törekvések által veszélyeztetve nincs, nem volt s nem is lesz.; itt a nemzeti hóditás munkájának élhet a tanár teljes erejével, egész lelkével, ellenséges törekvések legyőzésére nem kell itt is erőt pazarolnia. Végül biztosította a vármegye tanítóságát arról, hogy hazafias munkálkodásában az ő támogatására mindig számot tarthat. A beszédet többszörös éljen zárta be, a melynek lecsillapulta után a főispán urnak a tanítóság munkálkodása iránt bizalmat, tiszteletet és elismerést gerjesztő emelkedett szellemű és 1. Császlóczi körből 72 t. a. 1095 Irt. 43. kr 2. Daróczi > 55 t. a. 630 - 28‘/2 » 3. .lenkei » 42 t. a. 691 - 59‘/a * 4. P.-Helmed > 65 t. a. 540 >19 > 5. Szerednyei > 63 t a. 655 - 9 > 6. Ungvári > 48 t. a. 708 - 33 , vagyis hat körjegyzőségből 345 t. a. Összesen: 4320 Irt 92 kr. 111. oszt kereseti adó lett első fokulag megállapítva. B) A N.-Bereznai szolgabirói járásból : 1. Dubrinicsi körben: 50 t a 416 Zrt. 3 2. Kis-bereznai > 69 t. a. 380 „ 30 '/„ > 3. N.-Bereznai > 58 t a. 1106 > 40 > 4. Lyuttai > 41 t. a. 521 ‰ 65/z 5. Sztavnai > 73 t. a. 627 ‰ 6 > 6. Turja-remetei > 88 t. a. 999 > 85 > agyis hat körben 379 l. a. Összesen 4051 Irt 30 kr. III. oszt. kereseti adó lett első fokusig megállapítva 1 C) A szobránczi szolgabirói járásban: Ribniczei körben: 42 t. a. 1126 Irt. 24 kr. 2. Szobránczi > 90 t. a. 1319 Ą 99 > 3. Sztrajnyani > 50 t. a. 645 ‰ 83 > 4. Tibai > 48 t. a. 585 > 9(t/# > 5. Zalacskai > 54 t. a. 522 ‰19 , vagyis az öt körben 224 t. a. múló földi javak birtoklását, mai tőlünk elraboltakat nézzük és birtalójukat gyűlöletünk és irigységünkkel üldözzük, de a jövő, az örökkévalóság kincseivel nem bajlódunk és szívesen átengedjük annak, aki megszerzésükre törekszik. Mert, úgy látszik, az ember minden vallásossága mellett is csak a jelent tartja élete végczéljának ; a halál utáni boldogulást szívesen másnak engedi át.. Önzésünk és irigykedésünk csak a jelenre vonatkozik. Steiger Sámuel. II. "tudomásom szerint az eredeti felfogás czímen foglal helyet az előző közlemény, habár — nézetem szószerint — iránya nemcsak a közfelfogással, hanem napjaink erkölcsi fogalmaival is ellenkezik. A közfelfogás ugyanis az, hogy nem azt az embert tartjuk önzőnek, ki saját anyagi érdekeit istápolja s másoknak nem ad , hanem azt, ki saját anyagi érdekeit mindenek fölé helyezi s azok biztosítására irányuló törekvésében másoknak, embertársainak jogosult érdekeit semmibe sem sem veszi. Ez az igazi önzés még akkor is abszolút rossz, ha nem anyagi, hanem erkölcsi javak összeharácsolására törekszik; mert akadálya az egyetemes fejlődésnek. A valódi önzés azonban jobbára az anyagi javaknak minden áron való biztosítására törekszik , mert • a hosszú életet, hallhatatlanságot biztositó erkölcsi javak meg nem szerezhetők minden áron, azoknak csak egy ára van: a nagy lélek, a teremtő erejű lélek. Kétségtelen, hogy az ember legfőbb javait a halhatatlanságot biztositó erkölcsi javak képezik. Hogy mégis oly kevesen törekednek utána s még kevesebben érik el, szomorú bizonyítéka e tény egyrészt annak a fiziológiai igazságnak, hogy az emberben túlsúlyban van az állat, másrészt pedig annak, hogy a jobbak közül is kevesen éreznek magukban erőt az igazi nagy dolgokra. A nagy erkölcsi javak birtokosai az igazi nagy emberek, kik nagyra törtek s azt el is érték. A világ az igazi nagy emberben az emberi kiválóság személyesitőjét, tehát az ember-faj nagy vonásait tiszteli. S a nagy ember e tiszteletre teljesen méltó is, sokkal méltóbb, mint bármelyik 100 milliomos, a ki csak milliói czimén akarja bírni a köztiszteletet, vagy éppen a hallhatatlanságot. A két dús között nagy a különbség úgy a vagyon előállítását, mint értékesítését illetőleg. A 100 milliós a rögöt túrja, vagy a szemetet bújja, míg vagyonát összehalmozza; az erkölcsi javak tulajdonosa más nemesebb, tisztább forrásból merít: vagy a természetből, vagy az emberi lélekből. Ha a milliomos a rögöt túrta, vagyonát becsületes úton-módon szerezte, ha a föld, a természet kincseit halmozta össze, a későbbi nemzedékek vagyonában gazdálkodott; tolvaj volna, ha magával vinné az elszedett mézet , ha a szemeten bujkálva, embertársai megkárosításával jutott vagyonához, mint osztályosainak megröviditője, sok nyomor és baj okozója, nem tiszteletre, de megvetésre méltó. Az erkölcsi javak birtokosa kimeríthetetlen forrásból s akkort merit, hogy munkája közben senkinek a társaság szempontjából jogosult érdekeit meg nem sérti s összegyűjtött kincseit nem egyes emberekre, de az emberiségre hagyja. Az igazi nagy ember nem a szobor által él, hanem eszméiben, melyeket önzetlenül testvéreire hagy, melyen csak akkor vesznek össze a hálátlan örökösök, ha apró pénzre akarják felváltani, hogy osztozzanak rajta, hogy ne maradjon továbbra is közös tulajdon. Kétségtelen, hogy a nagy emberek lelkében él az erő tudata; ha életüket ráteszik valami eszmére, érezik, tudják, hogy van miért élniök s ha kell halniok ; ebből azonban még nem következik, hogy az emberiség zászlóvivői merő önzésből járnának koruk előtt; meghalnak, ha kell a gondolatért, az eszméért a legkisebb számítás nélkül csupán azért, mert az üldözött eszmétől, melynek becsét tisztán csak ők látják, megválni nem tudnak. A teremtő szellemek, a nagy erkölcsi javak önzetlen munkásai, kik az emberiség jövőjének élnek, tehát méltán állanak a piedesztálon, ahová őket helyezzük; a jelennek élő pénzeszsák élvezi jutalmát a jelenben ; neki még akkor sincs jövője, ha nem 80 ezer forintos, de milliomos szobrot csináltat magának ! Ember János.