Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1809. julius 2. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház ti . 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen iogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, ki jöl jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 27. SZÁM. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Elgész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 20 kr. Az elhagyott gyermekek gondozása. Az 1886: XII. t.-czik 145. gát gyökeresen megváltoztatta a múlt évi XXI. törvény; eddig ugyanis a lelenczek és elhagyott gyermekek gondozása teljesen a községek terhe volt; most ezt a feladatot az állam magára vállalta. Ez utóbbi törvény 14. §-ának felhatalmazása alapján a belügyminiszter 1899. évi május hó 4-iki kelettel 50,000. szám alatt egy terjedelmes szabályrendeletet adott ki, mely a törvényhatóság útján megküldetett az összes anyakönyvvezetőknek; e fontos miniszteri intézkedést ismertetjük jelen czikkünk keretében. A miniszteri rendelet, mely két fejezetből, 25 %-ból és irománymintákból áll, legelőbb következőleg definiál: elhagyottnak tekintendő minden oly hat éven aluli gyermek: a) aki köz- vagy magánhelyen elhagyatva találtatik (lelencz); b) árvaházban el nem helyezhető vagyontalan árva; c) ki szüleinek betegsége, kórház, tébolyda, fogház vagy fegyházban léte miatt hatósági gondozásra szorul; a) minden oly gyermek, kit hozzátartozói eltartani képtelenek. A gyermeket elhagyottnak nyilvánítani a közigazgatási hatóság joga; az ily gyermek tartása az országos betegápolási alapot terheli. Minden eset a miniszterhez bejelentendő. Csecsemők dajkához adandók, az ily dadák orvosilag megvizsgáltatnak. Szoptatós dajka minőségben szolgáló nő gyermeke teljesen elhagyottnak nem minősíthető. A gyermekek csak oly családoknál helyezhetők el, melyeknek erre az egészségi, erkölcsi, kereseti és lakásviszonyok mérlegelése után a hatósági orvos gyermektartásra engedélyt ad; gyermektelen hitestársak előnyben részesülnek. E gyermekek betegség esetén ingyen kapnak gyógyszert, s az orvos általi gyógykezelés kötelező. A gondozók tartoznak az elhagyott gyermekeket 8—6 éves korukban óvodákba járatni, azontúl iskolába, ami igazolandó. A jó tápanya két év után 20 frt jutalomban részesül, a hanyag ellen bűnvádi eljárás folyamatba tehető. A gyermekek illetősége szerinti községe tartozik ellenőrizni, váljon a szülők és nagyszülők vagyoni állapotában kedvező fordulat állott-e be és minden év végén erről a szolgabirót értesíteni; hét éven túl a gyermekekről való gondoskodás a községekre száll; ugyancsak e községek feladata a részben fizetni képes szülőktől a hozzájárulási összeget behajtani; e hozzájárulási összeget is a szolgabiró állapítja meg. Minden ápolandó gyermekről a miniszter fizetési könyvet állít ki, amelynek alapján az adóhivatalok az ápolási díjat havonkint fizetik. Vitás ügyekben az illetékes hatóságok: szolgabiró, illetve polgármester (Budapesten a főkapiány), másodfokban az alispán, illetve a városi tanács, harmadfokban a közigazgatási bizottság; végül panasznak is van helye a közigazgatási bizottsághoz. Minden ily gyermekről díjtalanul szolgáltatandó ki az anyakönyvi kivonat, melynek egy példánya a miniszterhez felterjesztendő. Minden község nyilván könyvet vezet róluk; az illetékes orvos évnegyedenkint meglátogatja az elhelyezetteket és a tapasztaltakról jelentést tesz.Az ápolási díjakat a belügyminiszter a helyi viszonyokhoz mérten megállapítja. * * * A szabályrendelet második fejezete arról a törekvésről szól, hogy az állam igyekezni fog e gyermekek elhelyezésére menedékházakat, lelenczintézeteket felállítani, minők eddigelé a Fehér Keresztegyesület és fiókjai, a Budapesti Első Gyermekmenhely-egylet és telepei. A törvény intencziója ugyanis az, hogy ahol ily emberbaráti intézmények vannak, ott az elhelyezés ezekben történjenek, melyeket a törvényhatóság felügyelete alá helyez, azoknak negyedévenkénti megvizsgálását elrendeli. Az ily intézetekben elhelyezett gyermekek közül azokat, akikeket a közigazgatási hatóság elhagyottaknak minősít, az országos betegápolási alapból tartják fen, miért is ezekről törzskönyv vezetendő, a dijakat évnegyedenkint veszik fel. * * * Ezen rövid ismertetésből megismerjük az 1898: XXI. t. czikk emberbaráti szellemét, annak igazán szükségszerűségét, de egyúttal világossá válik előttünk az is, hogy mindennek dacára a társadalmi úton való intézkedéseknek még igen nagy tere marad fen az elhagyott gyermekek fentartása érdekében, amint hogy e törvény is egész határozottsággal kimondja, hogy az állam számít a magánegyesületek közreműködésére, mert e téren az állam a társadalom közreműködését soha sem nélkülözheti. A kéményseprés Ungvári, Ungvár város képviselőtestülete által a kéményseprés ügyében hozott szabályrendeletet a kereskedelemügyi m. kir. miniszter nem hagyta jóvá, s elrendelte, hogy Ungvár város a jövőben is egy munkakerületet képezzen s hogy a díjakat emelni kell. A miniszteri rendelet szerint a kérdéses szabályrendelet megvizsgáltatván, az az alább felsorolt okokból jóváhagyásra alkalmasnak nem találtatott. Mindenekelőtt kifogása van a miniszternek ugyanis a kérdéses szabályrendelet 2. §-ának ama rendelkezése ellen, mellyel a város területe két kéményseprői munkakerülőire osztatik. Ez az intézkedés ugyanis, eltekintve a város mostani egyetlen munkakerületének birtokában levő reáljogú kéményseprő törvényes igényétől, csak abban az esetben állhatna meg, ha a kerületi felosztást tűzrendészeti érdekek tennék indokolttá s nevezetesen, ha a város területén levő kémények nagy száma folytán azoknak kellő tisztításáról egy kéményseprő nem gondoskodhatnék, ennélfogva a város területének két kéményseprői munkakerületre való felosztása tűzrendészeti szempontból okvetlenül szükségesnek mutatkoznék. A felterjesztett iratok szerint azonban Ungvár város területén legfeljebb 3200, részint egész éven, részint féléven át használt kémény van , ennyi kéménynek a tisztását pedig, mint azt tapasztalati tények mutatják, megfelelő számú segédmunkaerő alkalmazásával egy kéményseprő is kielégítő módon elvégezheti, s így Ungvár város területének két kéményseprői munkakerületre való felosztása a kémények számára Orosz reminiszcrencziák a magyar szabadságharcz idejéből. (Folytatás.) Lipnikben, Galiczia egy városkájában utolérte gróf Rüdigert junius 5-én Rnterberg ezredes, Paskievics szárnysegéde, hogy átadja neki a tábornagy parancsát, hogy Eperjesnek induljanak és a fősereg jobb szárnyával egyesüljenek. Ettől az egyesüléstől Paskievics sokat várt, úgy, hogy Rüdiger a parancs kivitelében a legmesszebbmenő óvóintézkedéseket léptette életbe. Hogy azonban a magyarok állásáról megbízható híreket szerezzen, Rüdiger gróf Lublón, a magyar-galiciai határon fekvő városkánál megállt és parancsot adott néhány tisztnek, hogy a terepet tanulmányozzák. E tisztek között volt Grigorov is. Megtudta, hogy a forradalom lelke a magyar papság volt. A templomokban a felkelést prédikálták, dicsőítették Kossuthot, mint a haza megmentőjét, kiosztották a nép között a debreczeni tanács forradalmi proklamáczióit és minden eszközt megragadtak, hogy a népet Kossuth terveinek megnyerjék. Ennek folytán az oroszok elhatározták, hogy elfognak egy magyar papot, hogy attól bővebbet tudjanak meg a magyarok közelségéről és erejéről. Véletlenül megtudta Rüdiger, hogy a lublói plébános egyik legbugóbb híve a forradalmi kormánynak. Maga elé hozatta. De a papot semmivel sem tudták rábírni, hogy az oroszoknak felvilágosítást adjon a magyarok hadállásáról. Megígérték neki, hogy egy millió rubel jutalmat kap, de a pap kijelentette, hogy semmit sem tud Ekkor Rüdiger megparancsolta Witkowszky vezérkari kapitánynak, hogy szigorú eszközöket alkalmazzon és minden áron tudja meg tőle a való tényállást. Ez azt jelentette, hogy erőszakot alkalmazzanak a pap ellen. Fegyveres kozákok vitték a papot a vezérkari épületbe, amely egy nagy istállóból állott. Az egyik sarokban állt egy hordó tele vízzel. Kezdődött a kihallgatás, amelynek Grigorov szemtanúja volt. De minden fenyegetés és megfélemlítés hiábavalónak bizonyult. A pap megtagadott minden felvilágosítást. Ekkor Grigorovnak, mint ő mondja, ■» fényes<■ ötlete támadt; egyike amaz ötleteknek volt ez, amelyeket valószínüleg Sasz tábornoktól vett át. Levetkőztette a papot és beültette a hordóba; elébe állított egy kozákot, a kiöltött pisztolyt tartott a kezében. Intésére a kozák a ravaszt megérintette, mire a pap a víz alá bukott, de csakhamar felmerült megint. Ez a proczedura néhány óra hosszáig tartott, amig a megkínzott ember végképen kimerült és elhatározta, hogy vallani fog. Vallomásából megtudták az oroszok, hogy a magyarok Zeben városka előtt vannak. Seregük 3000 emberből áll Az oroszok által tartott kémszemle megerősítette a pap állításait. Amíg Rüdiger készületeket tett, hogy Zbitibe induljon, hogy a magyarokat megtámadja, megtudja, hogy egy csapat forradalmár a Lubló és Polocz közt levő erdőségben van. Odavezényelt egy kozákezredet, amely este az első magyar foglyokkal visszaérkezett. De a fogoly kora világossá tette Rüdiger előtt, hogy a forradalmi hangulat Magyarországban tetőfokára lép 11. A foglyok csaknem mind gyermekek voltak még ... Szürke egyenruhát viseltek és előőrsi szolgálatokat teljesítettek. Rüdiger nagy gyöngédséggel fogadta a gyermeket, megnyugtatta őket és elrendelte, hogy valamennyi az osztrák őrségnek adandó át. De előbb parancsot adott, hogy a gyermekeket, mint a hősiesség mintaképét megmutassák az orosz csapatoknak. Az orosz katonák, amikor a kisded csapatot meglátták, üdvrivalgásba törtek ki, megcsókolták őket és kétszersültet adtak nekik . . . Eközben Rüdiger az orosz csapatok avantgardeját Lisseczky tábornok vezénylete alatt Hetarsba dirigálta, ameynek közében táborozott a magyar sereg egy része. S mintha a véletlenség akarta volna, hogy az oroszok bizalmatlansága a lengyelek ellen még nagyobb legyen, a felkelők a lengyel Wisocki parancsnoksága alatt álltak, a ki igénybe vette a kitüntetést, hogy első lehessen, aki a gyűlölt oroszokat megtámadhassa. Óhaja azonban rosszul végződött. A felkelők vereséget szenvedtek és sok embert és municziót vesztettek. Wisocki maga is csak nagy nehezen menekült. Ennek a veszteségnek nagy hatása volt a későbbi fejleményekre. Véresen bebizonyult, mennyire igaza volt Kossuth proklamácziójának, amelyben az oroszokat irtózatos színben festette le. Magyarországon mindenfelé nagyon deprimáló hatása volt ennek a vereségnek, amelynek híre villámgyorsan elterjedt. Túlozták is a veszteséget, úgy, hogy ebben szinte látták az egész forradalmi mozgalom tönkretételét. A vereség által okozott csalódás hatása, amelyet még a Görgeibe vetett remény sem enyhített, még jobban megnyilvánult, amikor az orosz csapatok Eperjesnek, Kassának és Miskolcznak indultak. Eperjesen, ahol Rüdiger és Paskievics ismét találkoztak, az oroszokat lelkesülten fogadták. A házakat pompásan feldíszítették ; hölgyek álltak az ablakokon s virágokat hintettek az utczára. Annyira mentek, hogy a városkapitány a fölkelők lobogóját az orosz vezér lábai elé tette . . . Kassán hasonlóan fogadták őket, a hol még nyomai voltak a fölkelők csapatainak. Miskolczon, a hol megtudták, hogy Kossuth és kormánya Szegedre mentek, Paskievics herczeget egy nemesi küldöttség fogadta, amely az orosz fegyvereket áldozta és kérte a herczeget, hogy a legszigorúbb eszközökkel hajtsa végre az ország paczifikáczióját. A lakosság kiszolgáltatta a herczegnek Kossuth legújabb proklamáczióit. A magyar hazafiak titkos reménye most már csak Görgei volt, de ez a remény is csakhamar eloszlott. A világosi eseményeket Grigorov következőkben írja le. A fejezetben Grigorov Görgeinek eddig ösmeret lapunk mai száma Q oldalra tarjad.