Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-07 / 19. szám

19. szám. *ü K a­ 3. oldal. * Lányi Géza emlékünnepe. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság kebeléből indult ki az a mozgalom, a­melynek célja Lányi Géza hamvai fölé emléket emelni. Az Irodalmi Társaság felkérésére csatlakozott a város, a Társaskör és a Kereskedelmi Csarnok, hogy együttes munkálkodással biztosítsák a kegyeletes cél elérését. A Gyöngyösy Irodalmi Társaságot Hidasi Sándor, dr. Nagy József és Vidor Marci, a várost Berzeviczy István, a Társaskört Bánóczy Béla, dr. Ország Jakab és Deák Gyula, a Kereskedelmi Csar­nokot Ehrlich Lőrinc, dr. Juszkovits Mór és Kondor Emil képviselték a bizottságban, a­mely e hó 3-án tar­totta ülését Hidasi elnöklete alatt. A bizottság az em­lékünnep idejéül április 3-ikát, helyéül a színházat tűzte ki. Felkérik az ünnepélyen való közreműködésre Kü­ry Klára, Mariházyné Turcsányi Olga színművésznőket, Váradi Antal, Pósa Lajos, Lampérth Géza költőket, Tarnay Alajos zongoraművészt, Szirmai Imre és Oláh Gyula színművészeket. Az emlékbeszédet Kaminszky József, az Irodalmi Társaság r. tagja, mondja; a prológot Vidor Marci írja és ennek a szavalására Tisz Irént kérik fel. A bizottság felkéri még Plotényi Nándor hegedűművészt, hogy egy kart alakítva adjon elő néhány darabot Lányi Géza gyö­nyörű műveiből. A nyitányt Lányi Gyula zenekara szolgáltatja. A bizottság lelkesen dolgozik, hogy való­ban művészi színvonalú legyen az emlékünnepély és méltó Lányi Géza emlékéhez. * Erdészeti kinevezések. A m. kir. földmive­­lésügyi miniszter Zachar Jakab és Sziklay Lajos m. kir. erdőmestereket a VII. fizetési osztályba erdő­­tanácsosokká, Takács Miklós m. kir. főerdészt a VIII. fizetési osztályba m. kir. főerdőmérnökké, Soltész Gyula és Sréter Ágoston m. kir. erdészeket m. kir. erdőmérnökökké, Mankovics Rezső és Thegze László ideiglenes minőségű m. kir. erdőgyakornokokat m. kir. erdőmérnök-jelöltekké nevezte ki. * Előléptetések. A m. kir. miniszterelnök mint pénzügyminiszter előléptette Balogh L. Károly pénz­ügyigazgatósági irodatisztet a IX. fizetési osztályba, Demján Gyula és Kovács Antal irodatiszteket a X. fizetési fokozatba. A pénzügyigazgatóság fogalmazási tisztviselőinek magasabb állásba való kinevezése már csak napok kérdése. Az adóhivatali testület rendezés­sel 721 kinevezés fog történni, a­mint a Budapesten megjelenő „Pénzügyigazgatás“ c. lap írja. Ez a lap közli azután, hogy a királyi kinevezéshez kötött elő­léptetések már le is érkeztek és így az összes kineve­zések néhány nap múlva nyilvánossá lesznek. A ki­nevezések a fogalmazói és adóhivatali tisztviselők csa­ládjainak nagy örömet fognak okozni. * Az ügyvédi kamarából. A máramarosszigeti ügyvédi kamara Weinberger Salamon ungvári és S­zomráky István nagybereznai ügyvédeket az ügy­védek lajstromából saját kérelmükre törölte és dr. Lukács Ignác beregszászi ügyvédet az ügyvédek lajstromába felvette. * A nagykárolyi g. kath. egyház lelkésze. Nem régen csatolták át a nagykárolyi magyar-ruthén egyházat a nagyváradi egyházmegyéből a munkácsiba a hívek végtelen nagy örömére. Firczák Gyula püspök most nevezte ki az első lelkészt Mitrovich Elek nyir­­pilisi lelkész személyében, a kit jeles papnak tartanak. * A Műkedvelő Társaság f. hó 20-án nem a „Cifra nyomorúság“-ot, hanem a „Mozgó fényképek“ c. darabot adja elő. Az előadandó darab egyike a leg­jobb vígjátékoknak s előadásában Morvay Antal is részt vesz, kinek javára játszák a darabot. A szerep­­k­losztás a következő : Kapor Kálmán — Farkas Ernő; Mariska, a felesége — Ráczné Jaczkovics Anna; Göncs Bálint, az apósa — Popovics Endre; Róza, a felesége — Farkas Erzsi ; Kazár Vilma — Székely Sárika; Kaján Tóbiás — Morvay Antal; Menszky Borisz — Sükösd Béla; Ladányi — Roskovics Manó; Gom­bos, könyvvezető — Csűrös Elemér ; Julis, szobalány — Finci­ky Ida; * Uj erdőgondnokság. A m. kir. földmivelés­­ügyi miniszter uj erdőgondnokságot létesít Havasközön Az uj gondnokság működését még ez év első felében megkezdi. * A Gyöngyösy Irodalmi Társaság tegnap tartotta meg március havi felolvasó-ülését. Dr. Fényes Vilmos r. tag kezdte meg a tárgysorozatot „Az angol ember otthon“ c. felolvasásával, a­melyben sok érde­kes dolgot mondott el az angol lakás osztályozásáról, az angol úri nőnek fogadó napjáról és a fogadás mód­járól, végül az öltözködésről. A közönség tetszéssel fogadta a felolvasást Utána Vidor Marci r. tag olvasta fel „A hegy felé“ és „Az ifjúság vége“ c. eredeti, meleg érzéssel megirt költeményeit, majd franciából szép sikerrel fordított versét (Őszi dal) mutatta be élénk érdeklődés mellett. Szvoboda Etelka csinos cimbalomjátékával kellemes perceket szerzett a hallga­tóságnak, a­mely sürü tapsával köszönte meg az él­vezetet Dr. Lukács Géza r. tag a társadalomról, a család­ról, a nő és a nőemancipációról tartott felolvasást, a­melyből mély megfigyelés, lélektani tanulmány sugár­zott ki. * Jegyzők gyűlése. A nagybereznai járás jegyzői köre a napokban tartotta meg rendes közgyű­lését Fenyvesvölgyön. Hauptmann Gyula elnök meg­nyitójában örömmel üdvözölte a teljes számban meg­jelent tagokat, majd körvonalazta a közgyűlés munka­körét és célját. A jegyzőkönyv vezetésére Aliz Káz­­mér rendes tagot kérte fel. Sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés, hogy dr. Blazsovszky Miklós főszolga­bíró elháríthatatlan ok miatt meg nem jelenhetett a gyűlésen. Úgy a járás jegyzői karát, mint a közön­séget érdeklő több ügy letárgyalása után, az indítvá­nyok bejelentése után elhatározta a közgyűlés : 1 A fel­vidék szegény községeiben a főszolgabíró utján a hús­vizsgálat teljesítése tekintetében feliratot intéz az al­ispánhoz ; 2. a községi jövedelmek gyarapítása tár­gyában és 3. a községi bíró és más előljárósági tagok — mint nem olyanok — helyzete szociális viszonyaink­ban címen általános vitát rendez a jövő közgyűlésen; 4. A jövő közgyűlés helyét Kisboreznára tűzte ki. A gyűlés meleg szeretettel vette körül Fábry Géza feny­vesvölgyi ny. körjegyzőt. A közgyűlés berekesztése után az összes tagok Duliskovics Vladimir vendég­szeretetét élvezték. * Gyászhirek: Ungerschützi gróf Berchtold Lászlóné, született Szendrői gróf Török Jozefina csillag keresztes hölgy e hó 2-án reggel, életének 75-ik évé­ben rövid szenvedés után Nagykázmérban elhunyt. Pásztélyi Sándor az aradi 3. honvédhuszárezred századosa, Lám Gyula vármegyei tiszti főügyész sógora, f. hó 4-én d. e. a kaszárnya udvarán leszédült lováról, és néhány perc múlva meghalt. Pásztélyi néhány hó­nappal ezelőtt lebukott lováról, fejét megütötte és azóta erős főfájásban szenvedett. Az orvosok agyszélütést és vérömlést állapítottak meg a halál okául. A szeretetre méltó modorú, művelt fiatal százados halála Ungvári is széles körben keltett részvétet. Sáfár Sándor ungvári lakatosmester e hó 3-án rövid szenvedés után meghalt. * A Kerületi Munkásbiztositó Pénztár igazgatósága m hó 28-án ülést tartott, a mikor is tu­domásul vétetett a m. kir. állami munkásbiztositási hivatalnak az orvosi egyezségeket jóváhagyó leirata s megállapittatott a választott bírósági jegyző és szolga­­ évi fizetése. Ugyanekkor a f. évi rendes közgyűlés első határidejéül e hó 14-nek d. e. Vz 11 óráját, helyéül a városháza nagytermét tűzték ki. Ha a kiküldöttek ekkor határozatképes számban meg nem jelennének, úgy a közgyűlést e hó 21-én fogják megtartani. A közgyűlé­sen a munkaadók közül négy rendes tag fog a válasz­tott bírósági ülnökök közé, az alkalmazottak közül 1 rendes tag és 4 póttag az igazgatóságba, 1 rendes tag a felügyelő bizottságba, 6 rendes és 3 póttag pedig a választott bírósági ülnökök közé választatni. Tudo­másul vétetett az Országos Pénztárnak leirata, hogy az osztrák honosokkal szemben baleseti ügyekben a viszonosság elismertetett, s ennek alapján B. M. tégla­gyári munkásnak, a­kinek a gép a múlt év folyamán jobbkezének mutató- és középujját elvágta, évi 121 K 50 fillér járadékot állapított meg.­­ Itt említjük meg, hogy a pénztár 1908. évi összjövedelme (járulékkivetés) 77653 K 49 f. Segélyezési célokra p diar a következő össze­geket fordította: táppénz 10188 K 37 f., bábadij 193 K, gyógy- és kötszerek, ásvány- és gyógyvizekre, gyógyá­szati segédeszközökre 12864 K és 99 f., temetkezési költségül 834 K, orvosi fizetések és fuvarra 11232 K 66 f., kórházi költségül 5981 K 33 f., fürdő és szana­tóriumi költségre 1u88 K 69 f., gyermekágyi segélyre 30 K 75 f. * Az izraeliták kultuszadója. A vallás- és közoktatásügyi miniszter egy konkrét esetből kifolyó­lag azt az elvi jelentőségű döntést hozta, hogy izrae­lita kultuszadó ügyekben, ha a panasz a kivetett kultuszadó mérve, illetőleg magassága ellen irányul, az tisztán autonóm útra tartozó panasz, a­melynek el­bírálására a köziga­gatási bizottság hatáskörrel nem bír. Az olyan esetekben tehát, a­hol valaki a kivetés által magát jogaiban sértve érzi, az adófelszólamlási bizott­ság határozata ellen panaszával az illetékes izr. község kerületi bírósághoz fordulhat. * Siketnéma-növendékek a postán. A siket­némák intézetének V. oszt. növendékei Fáklya Károly tanár vezetésével tegnap a postán voltak, a­hol nevezett tanár a postai feladások ismeretére tanította növendé­keit. A siketnémák hangosan szólaltak meg s tanáruk útmutatása mellett, ők maguk adták fel a pénzt, levelet stb. A közönség meghatva szemlélte ez eseményt s őszinte elismeréssel adózott Fáklya Károly tanárnak, a­ki növendékeit a legközvetlenebb m­ódon vezette a posta gyakorlati ismeretére. Ez érdekes hírt azért ad­juk közre, hogy nemesen érző közönségünk e nehány sorból is meggyőződjék a siketnémák helybeli intézete támogatásának nemes és hasznos voltáról. * Szobatűz a vármegyeházában. Folyó hó 4-én a kora reggreli órákban a vármegyeházának fő­­ispáni lakosztályában veszedelmes szobat­űz volt, mely hogy végzetessé nem vált, csak a véletlennek köszön­hető. A főispán hálószobájában az inas ugyanis már előtte való nap füstszagot érzett. Minthogy azonban a helyiség — a főispán itthon nem lévén —­ már napok óta fűtve nem volt, az inas azt hitte, hogy a füstszag talán kívülről jött a szobába s igy annak semmi jelen­tőséget nem tulajdonított. A csütörtökre virradó éj­szakát a főispáni lakosztályban töltötte Ehrenheim Schyttra Ferdinánd, főispánunk rokona, ki a hajnali vonattal elutazott. Elutazása után az inas a takarítás­hoz kezdett, miközben ismét feltűnt neki az átható füst­szag. Ennek okát keresve végig­járta a lakosztályt és benyitva a főispán hálószobájába, nem kis ijedelemmel látta, hogy a szoba tele van füsttel és a kályha kö­rüli padló lánggal ég. A gyorsan előhívott szolgáknak sikerült a tüzet elfojtani. A vizsgálat megállapította, hogy a kályha alatti puhafa-padló — valószínűleg a kályha talapzatába rakott téglák hasadékaiba hullott parázstól — gyuladt meg és már napok óta égett. A tűz így terjedt lassan a padló keményfa burkolatáig s itt levegőhöz jutván — kitört. rések erőszakolása s a tőlünk idegen nemzetek ellesett szellemmorzsáinak untalan feltálalása. A legnagyobb tévedésük azonban abban van, hogy összetévesztik a tudomány és a művészet termé­szetrajzát. A tudományok nagyratörő, önfeláldozó és vértanú­halált is elszenvedett hősei megtették világraszóló fel­fedezéseiket, megállapítottak örök érvényű igazságokat, melyekre mint sziklára építhet a következő nemzedék, folytathatja búvárkodásait, behatolhat mind mélyebben a természet nagy titkaiba. A tudomány minden lelkes apostola csak folytatója annak az alapvető nagy munkának, melyet évezredekre visszamenőleg lelkük és szellemi képességeik erejével megalapoztak­­ elődeik. A mai ultramodern művész költőnemzedék, úgy látszik, azt hiszi, hogy a­hol Shakespeare, Goethe, Arany, Petőfi elhagyták, ott ők felveszik a fonalat és folytatják a művészi munkát. Nagy és hivalkodó önbizalmuk e halhatatlanok felé látszik helyezni őket, a­nélkül, hogy erre bármi jogcímük volna. A művész, az író önmagában kezdődik és végződik. — A nagy és halhatatlan elődök példája biztatást nyújthat, de a művészet magaslatának mere­délyeit önmaguknak kell megmászni s nem kezdőd­hetnek ott, a­hol más művész-, költőpálya végződött. Az én vitázó Gyöngyösy-testvérem nem tartozik a minden áron újítók közé. Érzései a hazai talajból fakadnak, de a szép alakjában felkívátkozó idegen érzületek iránt lelke nagy befogadó képességet tanúsít. Valamely ilyen „nyugati“ hatás alatt röppenhettek el ajkairól a leszögezett szavak, melyekkel, ha nem is azonosíthattam magam, mégis örvendek, hogy alkalmat adott itt egyetmást azokról elmondani. Divat a költészetben ! Különös! Divat lehet a gomblyukban rózsát, krizántémet, vagy ibolyát viselni. De vajjon azért nyilik-e az ibolya márciusban, mert ekkor viselni divatos ? Ugy­e nem ? Divatért költésze­tet csinálni, valamely formát művelni fonák törekvés. A költészetből csinálni divatot, — a költészet hímes mezejéről szedni az ibolyát, rózsát, krizantémét és a lélek virágait szeretni, gyönyörködni tudni illatuk­ban, színükben: ez a helyes, ez a nemes irányzata a társadalomnak. Hát a régi szellemóriások, kik az ember nagy céljait, törekvéseit, küzdelmeit, a lét nagy titkait ku­tatva, megnyitották lelki szemeink előtt azt a nagy távlatot, melyben az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember nagy tragédiáit lezajlani látjuk; — vájjon mind, mind, divatból kiment, lomtárba érett alakjai lennének-e a múltnak ? Homér remekei, Aischy­­los „Leláncolt Prométheusza“, Milton „Elveszett Para­dicsoma“, Dante „Pokla“, Byron“„Kai­ja“ és „Man­­frédja“, Geöthe „Faustja“, Madách „Ember tragédiája“ Arany János epikai művei, divatból kiment s a mai kor által lebecsmérelhető költői termékek lennének-e ? Ki volna az a vakmerő ilyet állítani ? A költői alkotás gyöngyei, remekei ezek, örök kiapadhatlan források, melyekhez az újkor minden gondolkodójá­nak, minden költő bölcselőjének vissza kell térni, me­lyeket a mai modern nemzedék felszínes, selejtes egyéni érzéseiből felépített költészetével párhuzamba vonni is szentségtörés volna. És hogy a mai nemzedék sorából szerezzek bizo­nyítékokat arra, hogy a monumentális epikai költészet értéke nem függ semmi divatos áramlattól, sőt a mai kor nagy érzésektől áthatott költői is, ellenállhatlan erővel vontatva térnek vissza, — a modern mivelődés fegyverzetével és készségével, — az ősi forráshoz. Fülöp Áron nagy munkájára és arra utalok, hogy a Gyön­gyösy Irodalmi Társaság két kiváló és költői erőkben legelső rendű tagja : Bárd Miklós és Fülöp Árpád már hosszabb idő óta az emberiség nagy érdekeit felölelő elbeszélő költeményen dolgoznak. Ha ez a bizonyság sem lenne elég, álljon itt bizo­nyítékul a legújabb irodalmi felfedezés, melyet Bara­bás Ábelnek köszönünk, hogy t. i. Petőfinek, ki el­­vitathatlanul hazánk első lyrikusa, a „Felhők“ cím alatt megjelent 66 db. apró költeménye, — bár az né­mely gyűjteményben elszórva közöltetett, — úgy a mint azt Petőfi megírta, nem egyéb, mint egy egysé­ges drámai költemény, melynek a nagy érzések tüzé­­ben égő hányódó hőse, maga a lánglelkü költő, — ki épp úgy középpontjává teszi a költeménynek saját lel­két, szenvedéseit, érzéseit, mint lord Byron az ő hal­hatatlan „Manfréd“-jában. Vajjon Petőfi és költészete, a modernek szellemi ruhatárának divatból kiment cikkei lennének ? Ennyire talán még se vagyunk ! Az uj nyelvet, új formát, új érzéseket teremteni vágyó írógárda szenvedelmes, lázongó törekvésének, — erőteljes, lelkeket meggyőző, úttörő megvalósításához, — az ő sajátos nemzetközi érzéseik és tőlünk idegen, különleges műveltségi állapotuk mellett; — éppen a legfőbb lényeg, az igazi hivatottság, az igazi rátermett­ség, a szellemi képességeknek, a meg nem ingott lélekkel való az a nemes összhangja hiányzik, — mely a valódi nagyratermettségnek elengedhetlen feltétele. Ennek a hiánynak pótlására nem elég az uj ér­

Next