Unitárius Egyház, 1922 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1922-09-15 / 1. szám
1922. szept. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. 3 lesznek papok, tanitók, tanárok, akik hivatással akarnak szolgálni s e kötelesség teljesítésében és sorsuk irányításában nem elégszenek meg a hivatalos gyámkodás járószallagjával, de maguk akarnak hivatást jelölni maguknak, amíg lesznek olyanok, akik az egyházban nemcsak azt az intézményt látják, amely arra való, hogy mindent magasztaló fejbólintásokat elismeréssel és viszontszolgálattal honoráljon, hanem a benne élő eszmei tartalmat, az unitárizmust intézményes szervei által is kifejezésre és diadalra akarják juttatni, amíg lesznek „belső emberek“ és nincs belső emberi, egységes szellem, öntudatos szervezet, addig az „Unitárius Egyház“ kell, amely ha kell lesz ostor, ha kell lesz harsona, üt, vagy simogat, sebet vág, vagy sebet forraszt, de ott kell, hogy legyen, ahol az élet követeli, hogy amik s amiért vagyunk, azt az életnek, a fejlődésnek megmentsük és önértékének méltó magaslatára állítani segítsük. A cél nagy, szép és becsületes, e célt híven és becsületesen akarjuk szolgálni. Azért ha lesznek, akik gáncsolnak, ebből csak azt olvassuk ki, hogy vagyunk, ha lesznek akik mellénk állanak, pártolnak szellemi és anyagi téren, ebből azt olvassuk ki, hogy leszünk! A gáncsot elviseljük, a támogatást várjuk, kérjük minden jóakaróinktól, barátainktól és olvasóinktól, kiket e helyen szeretettel köszöntök! Ujszékely, 1922. szept. 15. Orbán Lajos: A lap iránya, mint jeleztem adva van, csupán beosztására általános tájékozásul közlöm, mindenekelőtt megjegyezni, hogy 8 oldalra redukált terjedelménél fogva a beosztást is csak a helynek megfelelően tudjuk betartani. Vezércikk, mely összekötő kapocs és iránymutató kíván lenni a többi cikkek élén. „Egyház és Iskola“ alatt az egyház szervezetére és az iskolaügyre vonatkozó gyakorlati kérdéseket, gondolatokat kérek, amelyek akár a jelenlegi állapotról adnak bizonyos szempontú megvilágítást, akár mint e kérdésekre vonatkozó kritika egyben megoldást mutatnak. Nevelés: Lehetőleg pozitív irányú neveléstani dolgozatokat, különöskép gyakorlati tanítást,vezérfonal- és minta leckéket adunk. Szabad szószék: hangja lesz egy minden dogmai és felekezeti tekintetek fölött álló vallásos világnézet kifejtésének, mely a ma embereinek a ma vallását kívánja feltárni. Ez a kérdés az, amely egy életképes organizmus számára, öntudatos újjászervezés esetén, alapvető s ezért a legtöbb vitára és véleményre adhat alkalmat. De mi nem a hivatalos konfessziót akarjuk gyártani, legfontosabb előttünk az egyéni lélek szóhozjutása, amely, ha az olvasók részéről elég érdeklődéssel, akár ellenvéleménnyel találkozik, végeredményében nem lesz haszon nélkül való. Örvendenék ha a tárgyalt kérdések minél több gondolatot és dolgozatot váltanának ki (Alkalomadtán vitára is adunk tárgyat és teret.) Tervünk végül, hogy röviden közölni fogjuk az egyház területén belül történt minden gyűlés, mozgalom, egyesület működését, hogy legyen egy hű tükre az egyház külső életének. Ezért fölkérem az egyházközi lelkészköri stb. jegyzőket és érdeklődőket, hogy körükben történt gyűlésekről, akár nem hivatalos jellegű, de az egyház egyetemét érdeklő mozgalmakról, összejövetelekről, ünnepségről szíveskedjenek értesíteni. Köztünk hely és alkalomszerűen egyházi és vallásos folyóiratokról és könyvekről kritikát. Magunk között, ez alatt a szerkesztő üzeneteit és magunk közötti kisebb ügyek megbeszélését adjuk. Sokat ígérünk. Hogy sokat is adhassunk: sokat várunk! Szerkesztő. Közszellem és disciplina. A nagy felfordulások és erőtelen kapkodások e szomorú korszakában a címül választott két szó úgy mered reám, mint a már szólni nem tudó, de még eszméleténél levő vízbehaló szemei a parton ülőre. Te vagy: közszellem és disciplina az a két tényező, ami új életet tudsz önteni még vergődő egyházam beteg testébe. — Fel van forgatva benne minden és az evezősök fej nélkül kapkodnak az evezőlapátok után. Az egyik jobbra, a másik balra húz, mert hiányzik fedélzetén a közszellem s nincsen disciplina se az emberekben. Pedig a történelem kérlelhetetlen bizonyossággal igazolja, hogy elbukik megdől minden intézmény, amely nem táplálkozhatik egészséges közszellemből s nincsenek disciplinált vezetői. Az intenció lehet bármily nemes a születés pillanatában, mert ha a cél megvalósítása körül hamis elvek zavarják fejlődését, az intézmény kínos vergődés után mégis csak elbukik. Bár ne lenne igazam, de én úgy látom, hogy Isten országának e földön való megalapozása le