Unitárius Egyház, 1922 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1922-09-15 / 1. szám

1922. szept. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. 3 lesznek papok, tanitók, tanárok, akik hivatással akarnak szolgálni s e kötelesség teljesítésében és sorsuk irányításában nem elégszenek meg a hi­vatalos gyámkodás járószallagjával, de maguk akarnak hivatást jelölni maguknak, amíg lesznek olyanok, akik az egyházban nemcsak azt az in­tézményt látják, amely arra való, hogy mindent magasztaló fejbólintásokat elismeréssel és viszont­szolgálattal honoráljon, hanem a benne élő esz­mei tartalmat, az unitárizmust intézményes szervei által is kifejezésre és diadalra akarják juttatni, amíg lesznek „belső emberek“ és nincs belső emberi, egységes szellem,­ öntudatos szervezet, addig az „Unitárius Egyház“ kell, amely ha kell lesz ostor, ha kell lesz harsona, üt, vagy simo­gat, sebet vág, vagy sebet forraszt, de ott kell, hogy legyen, ahol az élet követeli, hogy amik s amiért vagyunk, azt az életnek, a fejlődésnek megmentsük és önértékének méltó magaslatára állítani segítsük. A cél nagy, szép és becsületes, e célt híven és becsületesen akarjuk szolgálni. Azért ha lesznek, akik gáncsolnak, ebből csak azt olvassuk ki, hogy vagyunk, ha lesznek akik mellénk állanak, pár­tolnak szellemi és anyagi téren, ebből azt olvas­suk ki, hogy leszünk! A gáncsot elviseljük, a támogatást várjuk, kérjük minden jóakaróinktól, barátainktól és olvasóinktól, kiket e helyen sze­retettel köszöntök! Ujszékely, 1922. szept. 15. Orbán Lajos: A lap iránya, mint jeleztem adva van, csupán beosztására általános tájékozásul közlöm, minde­nekelőtt megjegyezni, hogy 8 oldalra redukált ter­jedelménél fogva a beosztást is csak a helynek meg­felelően tudjuk betartani. Vezércikk, mely össze­kötő kapocs és iránymutató kíván lenni a többi cikkek élén. „Egyház és Iskola“ alatt az egyház szervezetére és az iskolaügyre vonatkozó gyakorlati kérdéseket, gondolatokat kérek, amelyek akár a jelenlegi állapotról adnak bizonyos szempontú megvilágítást, akár mint e kérdésekre vonatkozó kritika egyben megoldást mutatnak. Nevelés: Le­hetőleg pozitív irányú neveléstani dolgozatokat, különöskép gyakorlati tanítást,vezérfonal- és min­ta leckéket adunk. Szabad szószék: hangja lesz egy minden dog­mai és felekezeti tekintetek fölött álló vallásos világnézet kifejtésének, mely a ma embereinek a ma vallását kívánja feltárni. Ez a kérdés az, amely egy életképes organizmus számára, öntu­datos újjászervezés esetén, alapvető s ezért a legtöbb vitára és véleményre adhat alkalmat. De mi nem a hivatalos konfessziót akarjuk gyártani, legfontosabb előttünk az egyéni lélek szóhozjutá­­sa, amely, ha az olvasók részéről elég érdeklődés­sel, akár ellenvéleménnyel találkozik, végeredmé­nyében nem lesz haszon nélkül való. Örvendenék ha a tárgyalt kérdések minél több gondolatot és dolgozatot váltanának ki (Alkalomadtán vitára is adunk tárgyat és teret.) Tervünk végül, hogy rö­viden közölni fogjuk az egyház területén belül történt minden gyűlés, mozgalom, egyesület műkö­dését, hogy legyen egy hű tükre az egyház kül­ső életének. Ezért fölkérem az egyházközi lelkész­köri stb. jegyzőket és érdeklődőket, hogy körük­ben történt gyűlésekről, akár nem hivatalos jelle­gű, de az egyház egyetemét érdeklő mozgalmak­ról, összejövetelekről, ünnepségről szíveskedjenek értesíteni. Köztünk hely és alkalomszerűen egyházi és vallásos folyóiratokról és könyvekről kritikát. Magunk között, ez alatt a szerkesztő üzeneteit és magunk közötti kisebb ügyek megbeszélését adjuk. Sokat ígérünk. Hogy sokat is adhassunk: sokat várunk! Szerkesztő. Közszellem és disciplina. A nagy felfordulások és erőtelen kapkodások e szomorú korszakában a címül választott két szó úgy mered reám, mint a már szólni nem tudó, de még eszméleténél levő vízbehaló szemei a parton ülőre. Te vagy: közszellem és disciplina az a két té­nyező, ami új életet tudsz önteni még vergődő egyházam beteg testébe. — Fel van forgatva ben­ne minden és az evezősök fej nélkül kapkodnak az evezőlapátok után. Az egyik jobbra, a másik balra húz, mert hiányzik fedélzetén a közszellem s nincsen disciplina se az emberekben. Pedig a történelem kérlelhetetlen bizonyossággal igazolja, hogy elbukik megdől minden intézmény, amely nem táplálkozhatik egészséges közszellem­ből s nincsenek disciplinált vezetői. Az intenció lehet bármily nemes a születés pil­lanatában, mert ha a cél megvalósítása körül ha­mis elvek zavarják fejlődését, az intézmény kínos vergődés után mégis csak elbukik. Bár ne lenne igazam, de én úgy látom, hogy Isten országának e földön való megalapozása le­

Next