Unitárius Egyház, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-15 / 1-2. szám

2. UNITÁRIUS EGYHÁZ. 1934. ji­n.—febr. 15. Ennek pedig a lehetősége azáltal van leginkább biztosítva, ha egyházkörünk akaratát egységesen tudja meghozni, mint ahogy — hála a Gondvise­lésnek — utóbbi időben ezt elérni kis és na­gyobb jelentőségű dolgokban egyaránt sikerült. A másik dolog, amit Önök előtt feleleveníteni szeretnék az a körülmény, hogy az az elv, amely ma a törvényjavaslatban tárgyalásra is kerül, s remélhetőleg diadalát is ünepelhetjük ennek az elvnek, a mi egyházi életünkben legelőször is az udvarhely megyei unitáriusságot foglalkoz­tatta és pedig a testvér udvarhelyi körünket, amelyik 1872-ik évben először kívánta a képviseleti rendszernek az egyházkormány­­zásba és törvényhozásba való bevezetését, és ezen szerveknek azon való fel­építését. A képviseleti és a többségi elvért folytatott küz­delem áll ma tehát a maholnap bekövetkező ün­nepélynek előestélyét és nekünk az a szerencse és megtiszteltetés jutott, hogy Székelykeresztúr­­nak jut az a dicső szerep, hogy itt e helyen kell az annak jegyében megalkotni szánt javaslatot törvénnyé emelni. Éreznie kell tehát mindenkinek, hogy ennek a megalkotásánál csak egyetemes szempontok jö­hetnek figyelembe és az a mindenki által elismer­ni és respektálni kívánt jogunk és kívánalmunk, hogy a mi és velünk egy gondolkozáson álló egyházköreink hívei számarányának megfelelő rész biztosítandó egyházunk törvényhozó és al­­kotmányozó testületében. 1930 október havában éppen ezen intézet falai között hangzott el az akkor megtartott s szintén nagy jelentőségű rendkívüli közgyűlésünkön a lelké­­szi karnak egyik nestor tagjának a felszólalásában annak a ferde helyzetnek és aránytalanságnak statisztikai adatokkal is alátámasztott sajnálatos megállapítása, hogy a székelyföldi unitárius egy­házköreink hívei nem találják meg a m­ostani egyházszervezetünkben a megfelelő képviseletet. Talán akkor ütközött ki ennek a helyzetnek a tarthatatlansága, amikor rá nemsokára érezhettük, hogy alkotmányozó testületünkben akaratunk nem érvényesülhet számarányunknak megfelelően. Éppen ezért a mostani közgyűlésünkkel kap­csolatosan a magam részéről más megnyilatkozást és óhajtást nem kívánok tenni, de ezt nyomaté­kosan szeretném kérni, hogy közgyűlésünk ta­nácskozásait azon végső cél vezesse, hogy olyan törvényjavaslatot készítsenek, amely körünknek ezen évtizedes sérelmét orvosolni van hivatva és alkalmas lesz, mert ha ezt a fő célt más mellék­tekintetek miatt szemünk elől eltévesztjük, akkor küzdelmünknek és törekvéseinknek hiábavalósá­gáról és céltalanságáról magunk állítottuk ki a bizonylatot, pedig utóbbi évek munka­energiáját az egyházkörünk is főként ennek a célnak a szolgálatába állította. Ezen gondolataim és óhajtásaim tolmácsolása mellett — megköszönve a főgimnázium elöljáró­ságának, hogy tanácskozásainkra ismét ez inté­zet falai és termeit rendelkezésre bocsátani szives volt, — közgyűlésünk tagjait szeretetteljesen újó­lag is köszöntve, közgyűlésünket ezennel meg­nyitódnak nyilvánítom. Dr. Elekes Domokos egyházközi f. u­. gondnok. Egyházszervezeti reform­­javaslathoz. Dr. Tóth György kúriai biró, egyházi törvénye­ink enciklopediás ismerője sok és igen értékes megállapításai között egy helyen azt mondja: „Régi egyházi törvényeinket minden vonatkozás­ban óvnunk kell, mert az egyházi élet szilárdan álló évszázados pillérei a jövő fejlődésének leg­­megbízhatóbb alapját képezik. és nekünk a jövő­ben fokozott gondosságot kell kifejtenünk, hogy régi egyházi törvényeinket fölszinre hozzuk s megfelelő helyeken azokra hivatkozzunk.“ Általános lelkészkar által kiküldött bizottság, a­melynek feladata volt, hogy reform javaslatot át­tanulmányozza és általánosan egyetemes egyházi és közelebbről lelkészkari szempontok figyelembe­vételével módosítva átdolgozza s igy az egyete­mes lelkészkar elé terjessze és az ott elfogadott elveket és határozatokat a törvényalkotás idején hathatósan támogassa, — álláspontjának legfőbb alapját fennt idézett elvekben találta lefektetve akkor, amikor az I. és II. részben, vagyis az egyházkörökre vonatkozó részekben jelen törvé­nyünket vette alapul s azoknak §-aiból kevés ki­vétellel, annyiban és ott tért el, amennyiben és ahol a kultusz­törvény és államjogi helyzet azt megkívánta. Ezen pontoknál a reformjavaslat szö­vegét figyelembe véve a maga módosító javaslatát is hozzá csatolta. Nem vet­te tekintetbe a maga részéről nem fo­gadta el Dr. Ferenczy főgondnok aha javaslatá­ba iktatott, reprezentatív gondnoki tisztet, egyház­közi számvevői állás szervezését, tanügyi felügye-

Next