Unitárius Egyház, 1942 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1942-01-01 / 1. szám

1942. jan 1. Székelykereszturközi Unitárius Egyház 3. oldal. résre vitték a kérdést a Főtanácson. „A bizonyos vonatkozás* azt jelenti, hogy a sürgősség jegyé­ben a kérdés megoldást nyert és pedig olyan formán, hogy egy-egy kolozsvári székhellyel mű­ködő lelkész bizonyos számú gócnak, amely nem­csak számban, de lakóhelyét illetőleg is változha­­tik, a gondját felveszi s időközökben a híveket meglátogatva pásztorolja. A Főtanácson hosszas vita tárgyát képezte az a kérdés, hogy váljon a központi missziós le­­készi állás meg van-e szervezve s ha meg, a szer­vezés ideiglenesnek vagy véglegesnek tekinthető-e ? A vita látszólag az ir otta háborúk emlékét idézte fel, pedig ha a dolgok mélyére tekintünk, lényege­sen többről esett szó. „A többi onnan származott, hogy a központi missziós lelkészi állás megszer­vezésének a gondolata nemcsak fölébe került, de teljesen eltakarta a misszió központi ■kiépítésének a gondolatát. Holott kétséget kizáróan az utóbbi a fontosabb. A jelenlegi missziós lelkész, tekintve, hogy az Iratterjesztőt is vezeti, havonkint egyszer ha meglátogathatja a Kolozsvárhoz közel eső négy vagy öt szórvány­központot, ahol tanítást vagy szolgálatot is végez, de ennél többre aligha mehet. Ez viszont nagyon kevés. Édeskevés ahhoz, hogy egyik, vagy másik helyen eklézsia is kiépüljön. Hogy milyen óriási különbség van, értem az eredményben, a missziós kirándulás, látogatás, beszolgálás és helybenlakás között, azt igen jól tudjuk mi, akik végvárakon, vagy missziós köz­pontokban teljesítünk szolgálatot. A helyben lakás lélektani, gazdasági, társadalmi stb. jelentősége felmérhetetlenül nagyobb még a mindennapos be­­szolgálásnál is, a beszolgálás vitathatatlanul elő­nyösebb, mint a látogatás, viszont a látogatás is sokkal több, mint az időközi kirándulás, mert a szórvány­központokban nem egy- két lélek, vagy család gondozásáról, hanem 50, 60 sőt 80 lelkes csoportok megszervezéséről van szó. Továbbmenve, a kolozsvári missziós lelkészség csak egy, leg­­fennebb két szomszédos megye területét szervez­heti be, ami a legjobb lelkiismeret szerint végezve is csak részletmunkát jelent, de valamit jelent, önként felvetődik azonban a kérdés, hogy mi lesz azokkal a gócokkal, mint teszem fel Máramaros­sziget, amelyek kívül esnek úgy a kolozsvári, mint a budapesti misszió hatósugarán, mert az alka­lomszerű meglátogatás, amikor tudomást szerezünk róluk, nem oldja meg a kérdést. Az egész misz­­sziót tehát a szórvány kérdéssel együtt egy kalap alatt, központilag kell megszervezni. A központi megszervezés viszont azt jelenti, hogy ennek a munkának az egész ország területére Kolozsvárról kell kiindulnia. Kolozsvár csaknem egyenlő távol­ságra fekszik Sopron és Zágon között. A bécsi határ ma még az északi félkörre korlátozza misz­­sziós tevékenységének ható­sugarait, de fizikai központisága így is vitán felül álló. A lelki köz­­pontisága mellett szól a múltja, intézményeinek jelenléte, az unitárizmus erdélyi szelleme; az a törekvés, mely minden különbséget meg akar szüntetni a trianoni határ két oldalán, amely a visszatérést nemcsak külsőségekben, jelképekben magyarázza, hanem a maradéktalan visszatérésben, a szerves eggyéforrásban látja. S végül Kolozsvár központisága mellett szól az irányítás, az admi­nisztráció lebonyolításának könnyebbsége és egy­öntetűsége. A misszió központi kiépítésének egyik elma­radhatatlan kelléke, helyesebben feltétele az irat­misszió megszervezése. Nekünk jelenleg csak irat­terjesztőnk van, ami magyarul iratárusító vagy közvetítő hivatal, puszta adminisztráció, de nem misszió, amely unitárius misszió irodalmat teremt író gárda megszervezésével, sőt a szórvány­iro­dalom megteremtésében is előljár akár állami, akár más felekezeti kapcsolatok felvételével, közre­működésével stb. Végül a központi misszió körültekintő és mélyreható tanulmányokat végez, terveket dolgoz ki a telepítési akciók felmerülhető összes problé­máival kapcsolatban, mert eljöhet az idő, hogy ha későre ébredünk, bennünket, mint egyházat igen hátrányos és igen kellemetlen meglepetések érhetnek. Összegezve a fentvázoltakat, a központi misz­­szió a nemzeti feladatokkal, a dunai medencei hiva­tásunk betöltésével teljes összhangban egyházunk életterét kell, hogy megteremtse. A fizikai élettér adva van a gyarapodó ország területében. Lelki

Next